‘PHNAT’ címkével ellátott bejegyzések

Nem csak zaklatják, már büntetik is a fotósokat

2010. július 14. szerda

Mexico gulf oil spill boom Georgianne Nienaber Nem csak zaklatják, már büntetik is a fotósokat

Fotó: Georgianne Nienaber

Mint arról nemrég a PDN beszámolt, újabb rendelkezés akadályozza a fotósokat, ezúttal már büntetési tétellel súlyosbítva. Eddig is többfelé (különösen az USÁ-ban és Angliában) szokása volt a hatósági közegeknek zaklatni a közterületen fotózókat. Most egy új rendelkezés értelmében már büntetni is mód lesz őket. Igaz, hogy ez a rendelkezés kifejezetten a mexikói öböl olajszennyezett területeire vonatkozik, és általános érvényű, nem csak a fotózásra vonatkozik.

Az USA partiőrsége az új rendelkezés értelmében akár 40 ezer dollárra is bírságolhatja azokat, akik a Mexikói öböl olajszennyezésének helyszínén fotóznak. A rendelkezés 20 méteres távolságtartást ír elő az öböl olajszennyezését kordában tartó védelmi eszközöktől. A szabályozás egész pontosan úgy fogalmaz “tilos a járműveknek 20 méteres körzeten belül megközelíteni az olajfolt eltávolítási munkálatokat és az ahhoz kapcsolódó eszközöket”.

Egy Georgianne Nienaber nevű fotós azt vetette fel a blogján, hogy a kormányzat így próbálja megakadályozni, a mérhetetlen környezetszennyezésről, a sérült védelmi eszközökről, és az olajban fulldokló madarakról szóló híradásokat.
A Partiőrség közleménye szerint a határozat a katasztrófa elhárítás személyzetének és eszközeinek zavartalanságát hivatott biztosítani. A sajtó heves tiltakozására adott válaszában az Egyesített Vezérkar kijelentette, hogy a 20 méteres korlátozás nem akkora távolság, ami a sajtó munkáját zavarhatja, és amennyiben igény és szükség adódik a sajtó részéről, a tilalmi zónákat megnyitják a tudósítók előtt.

Az amerikai fotósokat viszont nem nyugtatta meg a hivatalos közlemény, továbbra is a sajtó és szólásszabadság korlátozását érzik mögötte. Különösen, mivel egyéb kellemetlen körülmények erősítik az ellenérzéseket.
Az MSNBC viszont azt jelentette, hogy egy texasi fotóriportert, Lance Rosenfieldet előbb egy BP alkalmazott követte, majd két rendőrautó tartóztatta fel, mikor egy BP olajfinomítót fényképezett egy közterületen fekvő útról. A rendőrök azzal fenyegetőztek, hogy amennyiben nem mutatja meg a felvételeket, beviszik az örsre.

A BP közleménye pedig azt állítja, a fotóst képeivel együtt elengedték, miután a BP alkalmazottakat is felvonultató terror ellenes különítmény megvizsgálta, hogy a képek nem jelentenek veszélyt a közbiztonságra.
A fotóst alkalmazó ProPublica főszerkesztője azt nyilatkozta az ügyről: “tiszteletben tartjuk, hogy az ország finomítóinak biztonságáról gondoskodni kell. Ugyanakkor felháborító a BP eljárása, különösen, mivel tudták, hogy szorít minket a kérdéses finomítóról szóló anyagunk lapzártája. Annak pedig semmi okát nem látjuk, hogy amennyiben a hatóságnak meg is kell néznie a publikálatlan fotókat, ezt miért kell egy magán vállalat alkalmazottainak bevonásával tenniük.”

Start Slide Show with PicLens Lite PicLensButton Nem csak zaklatják, már büntetik is a fotósokat
  • Share/Bookmark

A sajtószabadság napja

2010. május 3. hétfő

Press freedom map 2009 A sajtószabadság napja

A sajtó szabadsági foka

Egy 1991-es ENSZ döntés óta május 3-án ünneplik a Nemzetközi Sajtószabadság Napját, annak emlékére, hogy 1991. május 3-án tették közzé a Windhoek Nyilatkozatot, amelyben az afrikai népeknek a független sajtóhoz való jogát fogalmazták meg. Világszerte ezen a napon emlékeznek meg azokról az újságírókról, akiket munkavégzésük közben gyilkoltak meg.

A Riporterek Határok Nélkül nemzetközi szervezet minden évben összeállítja a sajtó szabadsági fokát értékelő listát. Ezen a szakmai közvéleménykutatáson alapuló listán Magyarország a 25. helyen szerepel, alig valamivel lemaradva Jamaika és a Cseh Köztársaság mögött. Ugyanakkor holtversenyben van hazánk Ciprussal, és épp csak kevéssel megelőzzük Ghánát, Trinidadot és Uruguajt.
Nem árt azonban tudni, hogy az olyan fejlett demokráciák, mint az USA és az Egyesült Királyság, vagy éppen Kanada és Németország is csak a huszadik hely környékén vannak. Az USA indexe sokat javult Obama adminisztrációja alatt, a korábbi 36. helyről egy év alatt kerültek a 20. helyre. A lista legelőkelőbb helyén kisebb EU tagországok, mint Dánia, Finnország, Írország, Norvégia és Svédország állnak holtversenyben. Európa azonban már rég elveszítette a szervezet szerint egykori tekintélyét. Franciaország, Szlovákia, Spanyolország, és Olaszország is a 40-50. hely között mozognak, és folyamatosan hanyatlanak a korábbi évekhez képest.
A lista legvégén Eritrea, Észak-Korea, Türkmenisztán, Irán és Myanmar állnak, de ebben a csoportban helyezkedik el Kína, Kuba, Vietnám, Szíria, Szomália, Szaúd Arábia és Sri Lanka is.

Az amerikai javulás bíztató, de a sajtószabadságért küzdő szervezet jelentésében kitér arra is, hogy az USA még mindig két háborút folytat (Irakban és Afganisztán), ahol még mindig szörnyű helyzetben vannak az újságírók. Rendszeresen fogságba esnek, és nem ritkán életüket is vesztik.

A Szabadság Ház is egyike a sajtó szabadsága iránt elkötelezett szervezeteknek, akik szintén rendszeresen közzétesznek felméréseket az egyes országok szabadsági fokát illetően. Mint honlapjukon írják, a szabad sajtó szerepe rendkívül fontos egy egészséges demokrácia biztosításához és felügyeletéhez. Hozzáteszik “a média korlátozása gyakran előjele annak, hogy egy kormányzat más demokratikus intézményeket is meg akar csonkítani.”

Komoly hatása van azonban a szólás és sajtószabadságra a terror félelem következtében hozott intézkedéseknek, mint például az angliai fotózást korlátozó hatósági intézkedések.

Az újságírók védelmére alakult CPJ szervezet a világnap alkalmából 10 ország kormányzatát szólította fel, hogy  járjon a sajtót sújtó gyilkosságok végére. Tíz emblematikus újságíró gyilkosságra emlékeznek. A szervezet vezetője, Joel Simon úgy tartja, hogy “ezeknek az ügyeknek a felderítéséhez egyedül a politikai szándék hiányzik”, ami nem ritkán a szólásszabadságra veszélyes félelmet kelt és öncenzúrához vezet. A CPJ kutatásai azt mutatják, hogy az újságíró gyilkosságok 90%-a büntetlenül marad.

A listán szereplő 10 kivizsgálásra szoruló eset:

  1. Maguidanao mészárlás, 61 halott – Fülöp szigetek, 1992
  2. Anna Politkovskaya megölése – Oroszország, 2006
  3. Lasantha Wickramatunga halála, 4 halott – Sri Lanka, 2009
  4. Samir Qassir és Gebran Tueni, 2 halott – Libanon, 2005
  5. Armando Rodríguez megölése – Mexico 2008
  6. Soran Hama Hama megölése – Irak, 2008
  7. Deyda Hydara megölése – Gambia, 2004
  8. Hayatullah Khan – Pakistan, 2006
  9. Elmar Huseynov – Azerbaijan, 2005
  10. Norbert Zongo – Burkina Faso, 1998
Start Slide Show with PicLens Lite PicLensButton A sajtószabadság napja
  • Share/Bookmark

A Nagy Testvér megtiltja a fotózást

2010. március 10. szerda
no photo A Nagy Testvér megtiltja a fotózást

NO PHOTO!

Tegnap az Origo Fotórovata tweetelte, hogy “Az angolok morognak – teljes joggal – amagyarhoz hasonló fotós törvényi szabályozás tervezete miatt: http://tinyurl.com/yfp5cho“. A téma nem ismeretlen előttem. Már tervezem egy ideje, hogy írok róla, sőt korábban már írtam a meglévő brit gyakorlatról, ahogy arról is, ahogy velem szemben ezt legutóbb alkalmazták. Biztos van, akinek ez a téma (is?) már unalmas, de sajnos ez is olyan, ami mellett nem tudok szó nélkül elmenni – ahogy szerencsére mások sem, így talán nem tűnik majd el a sűllyesztőben.

Aki még nem olvasta a korábbi bejegyzéseket a témában, az nézze meg az említett linkeket, érdemes, az általános összefoglalást most mellőzöm. Helyette néhány kivonat fordítása a Times cikkéből: “Tegye el azt a fényképezőgépet! Igen, maga, azonnal tegye el! Ez nyilvánso hely, itt nem fényképezhet. Mi jogosítja fel, hogy fényképeket készítsen? Az emberek lehet, hogy nem örülnek neki. Mondták magának, hogy készíthet fotókat? Mondták? Nem. Maga valami pedofil? Vagy terrorista? Adja ide a fényképezőgépet! Törölje ki azokat a képeket! Törölje a jogait, törölje a bizalmat, törölje az ártatlanság vélelmét. Jogait megrövidítették.” – kezdi a hangulatteremtést Richard Woods lead-je.
Ez után beszámol a fotós boltban dolgozó, kedvtelésből fotózó Peter Dunwell esetéről, akik januárban fotóban szerette volna megörökíteni kollégájával közös londoni útját. A King’s Cross állomáson fényképezte az érkezési peront, amikor két polgárőr (police community-support officer) lépet oda hozzájuk, és felszólították, hogy hagyja abba. A publicista itt kitér arra, hogy a King’s Cross állomás a terror fenyegetés egyik érzékeny pontja. Központi szerepe és nagy forgalma mellett azért is, mert 2005-ben a londoni terror támadások idején ide érkeztek, és itt váltak szét a terroristák, akik később a metró robbantáskor 52 ember halálát okozták. De mint írja Dunwellt és kollégáját nem nézték terroristának, nem is feltételezték róluk, hogy bármi rosszra készülnének. Mindössze azért utasították őket, mert az emberek talán nem szeretnének a képeken szerepelni. Senki sem tiltakozott, senki nem panaszkodott, a hatóság úgy döntött, hogy ők nem akarnak látszani a képen, így megtiltotta a fotózást.
A történet ironiája, hogy a cikkben szereplő becslés szerint mintegy 4,2 millió kamera figyeli a járókelők minden lépését az ilyen és hasonló nyilvános helyeken, mégis az kelt gyanút, ha egy hobbi fotós szeretne készíteni egy képet, ami talán sikeresen megörökíti a kor szellemét és hangulatát az utókornak. És mint a cikk igyekszik összefoglalni, “sokkal több forog itt kockán, mint pár fotó, amit nem engednek elkészíteni.” Ahogy a lényeget Simon Moran összefoglalta: “A fotográfia némely legszebb műfaja – riport, street photography  és városképek – válhatnak teljességgel lehetetlenné, ha a fotósoknak nem áll jogukban szabadon közlekedni és fényképezni, anélkül hogy megállítanák és akadályoznák őket ebben.”
Mint a cikk írja, az eredetileg terror elhárítást segítő törvény akár elfogadható is lenne. De például London jelentős részét és minden nagyobb angliai vasútállomást a meghatározott fontos helyek közé soroltak, és hogy még zavaróbb legyen, ezek nagy részéről nem is tudni, hogy fokozottan biztosított terület, mert az ugye felhívná a terroristák figyelmét rá. Korábban a rendőröknek legalább hivatkozni kellett valamire, hogy miért igazoltatják a fotósokat, de már erre sincs szükség. A törvény felhatalmazza a rendőrt, hogy átnézze a fényképezőgépen, vagy mobiltelefonon tárolt fotókat. Bár törlésre nem szólíthat fel, de joga van lefoglalni a gyanúsnak talált, vagy terror cselekményre alkalmas dolgokat. A történetet a cikk egyetlen mondatával lehetne legjobban összegezni: “Amikor 1984 találkozik a 22-es csapdájával”

Az írásban említett számos példa egyike a görög Pericles Antoniou azt a szörnyű hibát követte el, hogy fotót készített a metrón. Egy utazó nő megreklamálta, hogy nem akarja, hogy a lányát lefényképezzék. A fotós erre udvariasan megmutatta a képeit, hogy azokban semmi ártalmas nincsen, de a hölgy továbbra is tiltakozott, így engedve a kérésnek, törölte a képet. A család számára viszont még ez sem volt elegendő, így az apa kihívta a rendőrséget, akik habozás nélkül letartóztatták a fiatalembert “közizgatás, zaklatás és riogatás” vétsége miatt. Majd amint bíróság elé került az ügye, a vádakat ejtették, mivel a rendőrség semmilyen bizonyítékot sem tudott bemutatni.

A cikk további esetekről is beszámol, ahol bevásárló központokban, kultúrházakban, és iskolákban tiltották meg a helyi illetékesek (tanárok, menedzserek, biztonsági őrök) a fotózást, nem ritkán hivatali engedélyt kérve számon a szülőkön, akik saját gyermeküket akarták lefényképezni egy üres helységben, ahol senki más nem tartózkodott rajtuk kívül. A történetek arról is beszámolnak, hogy egyes városokban hozzájáruló nyilatkozatot íratnak alá a szülőkkel a nyilvános iskolai rendezvények előtt, hogy engedélyezzék a fotózást, és ha csak egyetlen szülő is megtagadja a hozzájárulást, akkor senki sem fényképezheti csemetéjét az ünnepi műsoron.

Konklúzióként pedig csak annyit tud a Times is felhozni, hogy a legfontosabb az éritnettekkel való kommunikáció, és együttműködés, de azért nem ártana olyan törvényikereteket teremteni, amik mindkét fél számára megnyugtatóan rendeznék a jogi viszonyokat.

Kiegészítés: A post nem tartalmazza külön a saját véleményem, annak fejtegetése nélkül is elég hosszúra nyúlt. Jobbára a hivatkozott eredeti cikk fordítása, kivonatolt összegzése. Véleményemet maga a témaválasztás hivatott tükrözni.

Start Slide Show with PicLens Lite PicLensButton A Nagy Testvér megtiltja a fotózást
  • Share/Bookmark

A tüntető fotósok sem terroristák

2010. január 30. szombat

“Fotós vagyok, NEM terrorista!”

PHNAT photo by Tesita 3912650012 a564ebd140 A tüntető fotósok sem terroristák

Tesita fotója a Flickr-ről

Bár Magyarországon komoly sajtó visszhangja nem volt, mint arról néhány híroldal is beszámolt (RTL KlubSG.hu, Fiatal Riporter blogBBC, PHNAT), múlt hétvégén Londonban profi és amatőr fotósok tartottak tüntetést a helyi hatóságok atrocitásai ellen tiltakozva. A demonstráció célja az volt, hogy felhívják a figyelmet szabadságjogaik korlátozására, és hangsúlyozzák, hogy ők fotósok, NEM terroristák.

Különösen fotós körökben sokat emlegetett téma, amit már saját bőrömön is tapasztaltam, hogy a brit hatóságok előszeretettel zaklatják a közterületen fotózókat. Akinél fényképezőgépet látnak, az eleve gyanús, úgyhogy a terrorizmus elleni jogszabályokra hivatkozva igazoltatják, elbeszélgetnek vele, hogy miért is fényképez, ha úgy tartja kedvük, akkor a képeket is töröltetik.

A dolog hátterében a különféle terror támadások, és azok utóélete, illetve különösen az újabbak megakadályozásának szándéka áll. A brit hatóságok úgy gondolják, hogy a nyilvános helyekről (és egyéb potenciális célpontokról) készült képek segíthetik a terroristák támadásait, ezért legegyszerűbb megakadályozni – vagy kellő jogi háttér hiányában legalábbis fokozottan ellenőrizni – a fotók készítését.
A szabadságjogokat korlátozó intézkedés egyre többeket dühít, főleg mivel az intézkedő rendőrök gyakran túllépik hatáskörüket. A hatályos jogszabályok csak arra adnak felhatalmazást, hogy különösebb indoklás, vagy alapos gyanú nélkül is bárkit igazoltathassanak. Előállításra, letartóztatásra, eszközök elkobzására, és különösen az elkészült képek megsemmisítésére azonban nincsen joguk a rendőröknek. Mégis gyakran megtörténik.

Mivel sok fotós maga sincs tisztában a rá vonatkozó, és egy esetleges intézkedés során alkalmazható jogszabályokkal, a PHNAT szervezet készített egy kis kártyát a jogszabály kivonatával. Javasolják, hogy aki Angliában akar fotózni, inkább nyomtassa ki és tartsa magánál. Akár mutassa is meg az intézkedő rendőrnek. A PHNAT (PHotographer Not A Terrorist) szervezet igyekszik honlapján összegyűjteni a fotósokat ért atrocitásokat, illetve a hivatalos fellépés mellett tájékoztatni az érintetteket jogi lehetőségeikről. Illetve hangsúlyozni, hogy “a fotósok nem terroristák”, és addig kell tenni az ilyen elnyomás ellen, amíg a fotózás nem válik történelemmé ahelyett, hogy dokumentálná a történelmet.

Hivatalos website: PHNAT: I’m a Photographer NOT a terrorist!

Fotó forrása: Tesista képe a Flickr-ről

További képek: Flickr képgyűjtemény

Start Slide Show with PicLens Lite PicLensButton A tüntető fotósok sem terroristák
  • Share/Bookmark

Fotózni tilos! NEM vagyok terrorista

2009. május 20. szerda

“A fotózást nem (csak) a terjedő igénytelenség fogja megölni, hanem a személyiségi jogok védelme, és az azzal szöges ellentétben álló terrorizmus elleni védekezés…”

manchaster airport 0905185309gva 300x199 Fotózni tilos! NEM vagyok terroristaManchesterbe érkezve sikerült megismerkednem a helyi rendőrséggel. Na nem a londoni történelmi jelképnek számító bobbykkal – akiket egyébként ugyanúgy modern láthatósági mellénybe csomagoltak mint a szigetország szinte összes dolgozó emberét. A kommandósnak öltözött, golyóálló mellényes reptéri rendőrökkel, akik már több mint fél éve egyik oldalukon éles lőfegyvert, a másikon az amerikai illegális játékok során elhíresült sokkoló pisztolyt hordanak.

manchaster airport skytunnel 0905185331gva 300x199 Fotózni tilos! NEM vagyok terrorista

Utas folyosó két terminál közöt

Mivel órákat kellett várnom a reptéren, azzal ütöttem el az időt, hogy jó fotóriporterhez méltóan érdekesnek ítélt reptéri életképeket készítek várakozókról, érkezőkről, padon alvókról. Semmi biztonságilag aggályos nem volt a képeken, mint a beléptető rendszer, a kamerák, vagy épp a fent (és később is) említett sokkoló pisztolyos rendőrök. Ez utóbbiakat pedig még gondoltam is, hogy le kéne fotózni, de a vitás helyzet elkerülése érdekében inkább nem tettem….és mégis lett vita. Pedig csak fotós vagyok, NEM terrorista.
Egy utas panaszolt be. Mikor láttam, hogy rólam beszél a reptéri személyzetnek, már sejtettem, hogy igazoltatás lesz a vége, de azt hittem, hogy a bicikli lakat a para tárgya, amivel a bôröndjeim össze és a padhoz láncoltam. (De hát ők mondják be negyed óránként, hogy ne hagyjuk magukra a csomagjainkat, én csak ennek értelmében vigyázok a cuccaimra.) De a közegek ezzel nem is foglalkoztak. Nyilván a reptéri biztonsági szolgálat átérzi, hogy mi az a paranoia. Sőt ahogy azt kel hivatali szintre is fokozza. Különösen Angliában, ahol volt is egy pár terror támadás. Ők csak a fotózást kifogásolták, mert szerintük azt nem lehet. Persze azt ők se tudták megmondani, hogy ez hol van kiírva, merthogy nincsen sehol.

Padon alvó (felismerhetetlen) utas

Padon alvó (felismerhetetlen) utas

Végül elismerték, hogy biztonsági veszélyt nem jelentenek a képek amiket csináltam, és hogy igazolhassák felém fellépésük jogosságát, kitöröltették a képeket, amelyiken ember volt (roppant inkrimináló helyzetben: amint sétál a reptéren, vagy ül a váróban), nehogy személyiségi jogi panasz merülhessen fel – ami egyébként nyilván nem is az ő problémájuk, vagy hatáskörük lenne, de legalább nevelő szándékú a fellépésük. Volt pár jó kép, de életem képei nem voltak közte, ezért nem tiltakoztam nagyon egyáltalán, inkább kitöröltem. A terminálokat összekötő folyosóban készült képeket viszont meghagyták, mondván szépek. Azért ez is érdekes megfontolás, hogy ami SZERINTE szép, az maradhat.
Hogy joguk volt-e erre a fajta intézkedésre, nem akarom nagyon vizsgálni – vizsgáltatni, ahogy vitatkozni és tiltakozni sem akartam velük. Annyit nem ért az egész, különösen az adott helyzetben (csak átutazóban voltam a városban, és nem volt kifejezett célom vagy feladatom a készült képekkel sem). Ha ez a munkám lett volna, akkor egész más lett volna a helyzet. Bár ahogy egyszer egy országos rendőrfőkapitány fogalmazott, a fotóriportereknél ugyanúgy nincs szabadnap, mint a rendőröknél, és ha “munka van”, akkor a szabadnapos fotóriporter éppúgy szolgálatba helyezi magát, mint a rendőr, ha balhéba csöppen.

A legfurcsább legszokatlanabb az egész intézkedésben egyébként az volt, hogy udvariasak voltak. Ellentmondást nem tűrő, de udvarias hangnemben beszéltek. Sikerült azt éreztetniük, hogy csak a dolgukat végzik. Persze tudom én ezt a magyar közegekről is, akikkel egyébként is rengeteget kell együtt dolgoznia a sajtónak éles és kevésbé mókás helyzetekben. Csak Magyarországon a hivatalos közegeken valahogy kevésbé érezni a jó szándékot. Különösen az őrző-védő vállalkozásoknál. Azért arra kíváncsi lettem volna, hogy a G20 tüntetések idején mennyire tért el az angol hidegvér a magyar rendőri fellépéstől, mert a végeredményt ismerjük.

A történethez egyébként hozzátartozik az is, hogy Ferihegyen belül és kívül más nemzetközi reptereken is fényképeztem már mindenféle előzetes engedély nélkül, köztük München, és Barcelona nem kis repterein is, de még sehol nem kötöttek belém, pedig ezeken a helyeken jóval komolyabb, és méretéből adódóan feltűnőbb géppel fényképeztem, mint most a kompaktommal. Bár az tény, hogy nem töltöttem annyi órát utána a reptéren, hogy megkeressenek és megtaláljanak.
De ha komolyan terrorista lennék, és ártó szándékkal művelném mindazt, amit, akkor tényleg azt gondolják, hogy órákat töltenék ott, hogy ők bármikor megtalálhassanak, és felfigyelhessenek rám? Aki tényleg terrortámadást tervez, az először is felkutatja az Interneten már amúgy is elérhető rengeteg anyagot, hogy azokból fel tudjon készülni, és az előzetes, alapos helyismeret birtokában rutinosan mozogva feltűnés nélkül fotózza kőrbe még a biztonságilag általuk jobban védett dolgokat is, és mielőtt feleszmélnének, hogy gyanúsnak kellene tartani a fickót, szépen lelépne az összegyűjtött anyaggal.

Éppen ez a gond a terrortól rettegő világunkkal: szigorítják a hétköznapi életet, miközben semmit nem tudnak tenni azok ellen, akik valóban ártani akarnak.

UI: Azért nem lepne meg nagyon, ha ez után a blog bejegyzés után megkeresnének, hogy azt a padon alvó férfit még vegyem le, mert az is sértheti az illető személyiségi jogait….pedig – direkt – nem felismerhető.

Start Slide Show with PicLens Lite PicLensButton Fotózni tilos! NEM vagyok terrorista
  • Share/Bookmark