‘Pete Souza’ címkével ellátott bejegyzések

Fehér Házi fotós a tévében

2011. március 19. szombat
PeteSouza photographing Obama OvalOffice photoNationalGeographic Fehér Házi fotós a tévében

Pete Souza munkában Fotó: National Geographic

Frissítve: Aki eddig lemaradt róla, az május 7-én 19 órától láthatja a National Geographic csatornán.

Vasárnap vetíti a National Geographic Élet a Fehér Házban című dokumentumfilmjét. A világ legismertebb kormány intézményének működését az azt fotózó személyi fotós Pete Souza munkáján keresztül mutatja be a NatGeo stábja.

Mint az előzetesben mondják (sajnos a videóból magyar nyelvű változat a National Geographic magyar nyelvű oldalán sincs – hollandul viszont van a YouTube-n), stábjuk különleges hozzáférést kapott, hogy Obama elnök mindennapjait egy különleges szögből, fotósának munkáján át mutassák be.

Pete Souza és munkája már többször előkerült itt a blogon – és fog is még valószínűleg. Most vasárnap azonban nézzük együtt a tévében, hogy hogyan dolgozik.

Aki lemaradna róla, mint én tettem a legutóbbi alkalommal, vagy akinek nagyon megtetszik a műsor, az megrendelheti ékes angol nyelven. Sajnos magyar kiadásáról nem tudok, pedig más National Geographic DVD-khez hasonlóan szívesen megrendelném.

Cím: Élet a Fehér Házban (White House: Through The Lens)
Sugározza: National Geographic
Dátum: 2011. március 20. (vasárnap)
Kezdés: 19:00
Időtartam: 60′

 Alább a dukomentumfilm előzetese. (tovább…)

Függetlenség napja: így ünnepelte az USA július 4-ét

2010. július 6. kedd
Barack Michelle Obama firework 4july photo Pete Souza Függetlenség napja: így ünnepelte az USA július 4 ét

Fotó: Pete Souza/Fehér Ház

Amerika egyik legjelentősebb nemzeti ünnepe a függetlenség napja. Ezen a napon emlékeznek meg róla, hogy 1776-ban Thomas Jefferson vezetésével kikiáltották az államok függetlenségét és megszűntek brit gyarmat lenni.

A New York Times Lens Blogja Misha Erwitt két évtizede gyarapodó zászló gyűjteményével emlékezik meg a csillag-sávos zászlók által dominált nemzeti ünnepről. Ilyenkor Amerikában mindenki zászlót ragad, zászlót lenget, zászlóval dekorál, vagy zászlóba öltözik. Az egykori Magnum fotós Elliott Erwitt fia fényképen gyűjti a záslók minden fajtáját és formáját.
Bár a ’80-as években a The Daily News egyik “kísérleti alanya” volt, aki a digitális technikával ismerkedett, a mai napig filmre fényképez. Gyűjteménye jelentős része nemzeti ünnepeken, politikai kampány rendezvényeken és katonai parádékon készült. Húsz éve készíti és gyűjtögeti ennek a nem mindennapi zászló gyűjteménynek a képeit. De egyre inkább próbál elvonatkoztatni a zászlótól. Főleg az emberi vonások és elgondolkodtató mögöttes tartalmak foglalkoztatják. Mint mondja, mostanában leginkább a túlzott nacionalizmus: “Nem mitha nem szeretném az Egyesült Államokat, vagy Amerikát, és a hozzá kötődő dolgokat. De ilyesztőnek tartom, hogy az emberek szinte megőrülnek és azonnal zászlókat kezdenek lengetni, ha bajuk van a világ más részeivel.”

Persze Amerika nemzeti ünnepe nem csak – és nem elsősorban – erről a fajta nacionalizmusról szól, hanem a közös ünneplésről:

UI: Az illusztráló kép a Fehér Ház hivatalos fotósának Pete Souzának a 2009-ben készült képe, Michelle és Barack Obamáról, amint nézik a függetlenség napi tüzijátékot.

Obama hadba lépett?

2009. augusztus 29. szombat
obama legs crossed telephone photo pete souza 300x193 Obama hadba lépett?

Hivatalos fehérházi fotó by Pete Souza

Hadba nem – pláne nem háborúba – de sokak lelkébe bele lépett nemrég egy fényképpel. Történt ugyanis, hogy a Fehérház hivatalos fotóriportere megörökítette megörökítette, amint Obama asztalra tett lábbal beszél telefonon az izraeli elnökkel. A mindenki szerint jól sikerült, kedélyes életkép bekerült a sajtóba, és azóta a közelkeleten többen sértve érzik miatta magukat. Míg a nyugat jót mulat a Bush féle cipődobálásra emlékezve, a közel keleten sértésnek számít, ha valaki a cipőtalpát mutatja mások felé. Ezért aztán Izraelben többen felháborodtak a megjelent képeken.

A jelek szerint egyébként Obamának rossz szokása, hogy asztalra tett lábbal telefonál (akárcsak az, hogy kopott talpú cipőt hord), mint az Callie Shell Pictures of the Year győztes kampány képén is látható.

Minden kultúrának meg vannak a maga sajátosságai. Igaz az amerikai elnöktől is aligha elvárható, hogy  a saját irodájában minden nemzet hagyományait egyszerre tiszteletben tartva telefonáljon, a jelenség azért talán érthető. És azért talán az elnöki stáb szakértői közül valakinek fel kellett volna ismernie a helyzetben rejlő veszélyeket. A kérdés viszont izgalmas, hogy magának az elnöknek illene ilyenkor önkontrollt gyakorolni? Vagy talán a fotós feladata már a kép készítésekor, vagy közvetlen utána cenzúrázni önmagát, és a helyzetet? Netán a vele együttműködő sajtó osztálynak kellett volna kiszúrni és kiszűrni a képet? Netán a protokoll, vagy külügyi szakértők feladata lett volna, netán a sajtó munkatársaitól várható el, hogy egy ilyen helyzetet előre lássanak, és megelőzzenek? Vagy nem is várható el senkitől, hogy ilyen dolgokra tekintettel legyenek?

Amerikában egyébként ez a lazaság nem egyedül álló, és talán ezért nem is akad fenn rajta senki. Példdául Stevenson kormányzó szobra az Illinois-i reptéren szintén meglepő lehet a távolkeletről érkezők számára, hiszen neki is épp az érkezők felé néz a talpa. De hasonló kultúr megrökönyödést okoz egyesekben, mikor egy művészetifesztivál keretében a Budapesti Operaház felé néz egy műanyag elefánt szobor hátsója, vagy épp a Bazilika felé mered egy tehén formájú szobor feneke…

O’blama: a súgógép elnök beégése

2009. július 18. szombat
obama praga sugogep 0904055941cva 300x199 Oblama: a súgógép elnök beégése

Obama keresi szövege lényegét a súgógépen

Márciusi bakija utána Hócipő parodikus ÍRásában nevezték az USA jelenlegi elnökét O’blamának. Mint az egy ideje jó hecc téma a nemzetközi sajtónak, és ezt maga is öniróniáva kezeli. Az egyébként vitathatatlanul súgógép-függő Obamát érdekes balesetek szokták érni. Már beiktatásakor is elrontotta előmondott esküje szövegét, és idén Szent Patrik napon felcserélték ő és vendége szövegét, nemrég pedig összetört súgógépe, és ezért zavarodott bele beszédébe.

obama sugogep feherhaz 3648436852 d1a88eb626 o official whitehouse photo by pete souza 300x199 Oblama: a súgógép elnök beégése

Obama súgógépe - Hivatalos fotó: Fehérház, Pete Souza

A hatásos beszédek fontosak a politikában, és az USA első embere nem beszélhet össze-vissza, így érthető, hogy Obama ragaszkodik a súgógéphez, bár a geek (értsd: technikai megszállott) elnök kötődése talán kicsit eltúlzott lehet. Huzamosabb ideig nézve kicsit komikusan hat, ahogyan szónoklat közben jobbra-balra tekintve a közönségre, szabályosan ütemezve útba-útba ejti pillantása a jobb és bal oldalán elhelyezett súgógépeket. De engem ez nem zavar, én például utálok közönség előtt beszélni, nem  is csinálom valami jól, igaz – nem csak ezért – nem is török politikusi babérokra. Akik pedig a súgógép elnök bakijai kapcsán azt a következtetést vonnák le, hogy így kevésbé saját gondolatokat ad elő, gondolkozzanak el rajta, hogy vajon miért alkalmaz minden politikus beszédírót? Akinek pedig volt már szerencséje kampány körúton szónokoló politikust hallgatnia, sejtheti, hogy milyen egy modulárisan megírt beszéd, aminek alapjai minden helyszínen azonosak, csak egyes részek változnak a hely szellemében.

Ha már így belefolytam a politikába, említsük meg, hogy a politizálás módszerei és alapelvei nem sokban különböznek a világban. A tananyag egy jó része meg hivatkozik, vagy  szó szerint idézi Hitler Mein kampfját, hiszen morális megítélésétől függetlenül  ő volt a világ egyik leghatásosabb szónoka. Viszont azt is érdemes megnézni, hogy kidolgozottságban, látványban, előadásmódban milyenek a nyugati politikusok, és hogyan lépnek nyilvánosság elé kis hazánkban. Van még mit tanulni, és van amit érdemes is lenne, ha már ennyi pénz folyik ebbe a gépezetbe.

Szék-rekedés

2009. június 8. hétfő
obama chair test oval office photo pete sousa white house 300x199 Szék rekedés
Official White House Photo by Pete Souza

Nem egyszerű eldönteni, hogy miben üljön az ember hosszú órákat naphosszat. Ez leginkább arról jutott eszembe, hogy most tört el a székem háttámlája. Hátradőltem, és a támla dőlt tovább….most épp vízszintesben áll, úgyhogy nyugodtan nevezhetjük használhatatlannak. Eddig általában a karfa szokott egy idő után eltörni, de most a háttámla dobott egy hátast.

Pedig nincs is annál jobb, mint hátradőlve egy kényelmes székben válogatja az ember a fotókat….talán csak az ha kint van a terepen, és készíti a remek fotókat. De a négy fa közt ülve fotókat válogatni elengedhetetlen része a  fotóriporteri munkának – akár kellemes, akár nem.

Most válogathatok én is újra az irodai székek között, mint az illusztráló képen Obama tette beiktatása után. Ebből is látszik, hogy mennyire nem mindegy, hogy milyen székben ül az ember. Obama székében például véletlenül sem ülnék szívesen. Szerencsére ez nem is fenyeget…

Az is szerencse, hogy már vagy tíz-tizenöt éve kaptam valahonnan egy régi irodai széket. Még az előző rendszerben készítették, ez látszik a formatervezésén is. Nem is túl kényelmes, nyekereg is, de azt nem lehet rá mondani, hogy könnyen tönkremegy. Műanyagot talán soha nem látott, ellenben a vas és acél országához méltóan masszív. Csak nem kényelmes, de arra jó lesz, hogy a hétvégét kihúzza, míg szerzek egy másik széket magamnak.