David Burnett és nagyformátumú gépe az Olimpián – Fotó: Brian Peterson/Minneapolis Star Tribune
Emlékszel még arra az ősz hajú fotósra, aki rendszeresen feltűnt a nyáron a Londoni Olimpia kőzvetítéseiben? Sok sportfotós feltűnt a képernyőn, de nem volt még egy olyan, mint ő – egy régi, nagyformátumú kamerával fotózott.
Nos előhívta negatívjait, feldolgozta összes tekercsét síkfilmjét és most végre meg is lehet nézni, milyenek is egy 21. századi olimpia képei közel száz éves technológiával fotózva.
Néha még a fotós oldalak is cikkeztek róla (Pixinfo, PopPhoto, Fotopiahk, Lomography), hogy a nagy David Burnett egy nagyformátumú archaikus fényképezőgéppel örökíti meg az 2012-es Londoni Olimpiát.
Nem tudósító – művész
Nemrég volt módom beszélgetni a fotós életművét gondozó ügynökség vezetőjével Robert Pledge-dzsel, tőle tudtam meg, hogy Burnett nem sajtófotósként vett részt az Olimpián. Fotóművészként hívja meg immár évek olimpiai ciklusok óta a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, hogy egyedi látásmódjával dokumentálja az aktuális ötkarikás játékokat. Nem az azonnali tudósítás céljával, hanem hogy emléket állítson.
Szemben az újságíróként akkreditált, lapoknak vagy hírügynökségeknek tudósító fotóriporterekkel, neki nem kellett sietnie a képek leadásával. Sőt a művészek számára kiállított akkreditációnak kifejezett kikötése is, hogy ő a játékok után bizonyos ideig (úgy fest, hogy abban az évben) egyáltalán nem publikálhatják műveiket, hogy azok még véletlenül se konkuráljanak a sajtóval. Ezek célja, hogy kordokumentumként maradjanak fenn. A képekből készült válogatás az Olimpiai Bizottság lausanne-i múzeumában kerülnek kiállításra.
Burnett olimpiai felszerelése
Egy történelmi fotó masina
Fotóit jobbára egy száz éve megjelent fényképezőgép típus, a Speed Graphic egy még ma is működő darabjával készíti, de előszeretettel használ Holga gépet is, és bizonyos dolgokra akár digitálist is kézbe vesz, de munkáinak döntő részét még mindig a filmes gépekkel készíti.
Burnett képeit a new yorki székhelyű Contact Press Images kezeli, melynek maga is társalapítója, az ügynökséget vezető Robert Pledge mellett. Mikor Pledge tavaly Budapesten járt, többek között Burnett olimpiai képei is szóba kerültek a beszélgetésünk során. Ő mesélte, hogy az olimpiai képek közül akkor (pár hónappal az Olimpia után) még ő se nagyon látott egyet sem, mivel azok még “túl frissek” voltak. Mint mondta, talán majd az ünnepek alatt elkezdik válogatni Daviddel. Nos a jelek szerint megvolt a nagy válogatás, a londoni képek megtekinthetők Burnett blogján.
A fotós mesél
A New York Times Lens blogja még az Olimpia előtt közölt egy interjút a nyolcadik nyári olimpiájára akkor még csak készülő fotóssal. Ebben az interjúban úgy foglalja össze a sportfotós munkáját, hogy “Az a lényeg, hogy szerencséd legyen, ne szúrd el, és próbálj meg készen állni a váratlan pillanatra, ha úgy alakul, hogy épp jó helyen vagy.”
Az interjúban azt is elárulja, hogy “Nem fényképezek sok sportot két olimpia között. Számomra ez a rendezvény többről szól, mint egyszerű sporteseméynről. Próbálom mindig egy általánosabb perspektívából szemlélni és az összképre koncentrálni.”
A Lens blog szerzője, James Estrin úgy fogalmaz, azzal, hogy Burnett nagyformátumú géppel fotóz sportot, olyan mintha hátra kötözött kézzel próbálkozna. A fotós erre azt válaszolja, hogy csak kicsit különlegesebbé próbálja tenni a képeit. Később hozzáteszi “Még mindig élvezem a Speed Graphic gép használatát. Visszanézem a ’20-as ’30-as évek képeit és csodálkozom, hogy egyáltalán hogyan tudtak fényképezni az akkori rendkívül kis fénykérzékenységű filmekkel és objektívekkel. És ennek ellenére is remek munkát végeztek. Szeretnék én is hasonlóan időtálló és klasszikus dolgot alkotni.”
Majd úgy folytatja: “Olyan sokan és olyan régóta fotóznak sportot. Nehéz bármi olyat kitalálni, amit még senki nem csinált meg előtte, vagy olyan módon csinálni, ahogy még nem csinálta más korábban. Úgy érzem, hogy még van egy millió dolog, amit ki lehet próbálni. Még mindig szeretek a Holgával és a 4×5-ös géppel fotózni. A legnehezebb nem a felszerelés, hanem az hogy rákényszerítsd magad, hogy a dolgokat kicsit máshogyan lásd – és hogy ne a célvonalhoz menj fotózni, ahol mindenki más van, hanem a harmadik kanyarba, ahol semmi sem történik, és ott próbálj meg képet készíteni.”
A 4×5-ös gép használatával kapcsolatban azt mondja, hogy “az egyik nehézsége, hogy mindig emlékezned kell rá, hogy a megfelelő sorrendben végezd a dolgokat. Élességet kell állítani, bezárni a zárat, rögzíteni a zárat, betenni a filmet, kihúzni a takaró lemezt, és aztán reménykedni, hogy azt a filmet még nem exponáltad el korábban. Aztán visszatenni a takaró lemezt, hogy a fekete fele legyen kifelé, jelezve, hogy ‘engem már ellőttél, ne fotózz rám újra’.”
Mindenképp nézd meg David Burnett lehutóbbi remek nagyformátumú képeit a blogján, és ne hagyd ki a Lens Blog válogatását korábbi fotóiból sem!
Értesülj a hasonló bejegyzésekről! Kövess Facebook, Google+ és Twitter segítségével!
