Idén október 23-án számos más műsor mellett egy a magyar forradalmat is érintő amerikai kémregényt vetít a Magyar Televízió, ami valamennyire betekintést enged, hogyan viszonyulhatott az USA és a CIA az ’56-os forradalomhoz.
Akár igaz a történet, akár teljes mértékben kitaláció, akik szeretik a kémtörténeteket, azoknak érdemes megnézni a remek szereposztással (Chris O’Donnell, Michael Keaton) készült amerikai filmet, amiben nem csak budapesti történetek és helyszínek, de magyar színiészek (Marozsán Erika, Rudolf Péter, Makrai Pál) is feltűnnek.
A sorozat korábban már ment a Magyar Televízión, de most hetente egy résszel újra vetítik a minisorozatot.
Szokásos ünnepi logótárában a Google immár október 23-ai lyukas zászlót is kínál. Vajon a Google.com oldalon minden országból ez a nekünk készült logót csodálhatja a világ, vagy csak azoknak jelenik, meg akiket onnan a google.hu oldalra írányt át a rendszer, miután érzékeli, hogy Magyarországról netezik? A google.co.uk (és a google.it) oldalon határozottan nem ez az ünnepi logó jelenik meg.
Csak azt nem értem egészen (na jó, ez inkább csak színlelt naivitás, tökéletesen értem, csak egytet nem értek vele), hogy miért kell nekünk nézni és ünnepelni az amerikai függetlenség napját, a hálaadást, a királynő(k) születésnapját, vagy éppen Szent Patrik napját, ha a mi nemzeti ünnepünket nem ünnepli velünk a világ – legalábbis Google szintjén. De azért így is örömteli, és jó, hogy van! Kösz Google!
Az ünnep történelmi hagyományaival és azok politikai értelmezéseivel majd a tévék, rádiók és politikusok foglalkoznak. Én csak arra térnék ki, hogy a sajtómunkások, újságírók, szerkesztők, riporterek, tudósítók, operatőrök és persze a fotóriporterek is szinte minden ünnepen dolgoznak. Vagy azért, mert unalmas protokoll eseményekről kell beszámolni, vagy azért mert unalmas tüntetésekről kell beszámolni. Ha nincs miről, akkor meg legalább arról be kell számolni, hogy nincs miről beszámolni. Szóval a sajtóban akkor sincs ünnepnap, szabadnap, ha épp lenne. A nyomtatott lapok például többnyire nem jelennek meg ünnepnap – bár dolgoztam már olyan lapnál, ami direkt a nemzeti ünnepre jelent meg – és még ha szabadnapos lenne is az ember, hajlamosak külön behívni mindenkit, hiszen ilyenkor mindenhol esemény van, sok helyre kell menni. Ezt jelenti a sajtóban dolgozók számára az ünneplés…
Éppen ezért nem is tudom, mikor töltöttem utoljára itthon nemzeti ünnepet, mert mindig rohangálni kellett, munka volt. Most, hogy épp nincs munkám itthon ülhetek és élvezhetem az ünnepnapot. Épp most panaszkodott valaki, hogy “hogy nem zavar senkit, hogyminden évben ugyanazok az ünnepi műsorok mennek a tévében?” Én például ma kíváncsian fogom megnézni a Szabadság, szerelem -et. Ott voltam a premierjén, de akkor is dolgoztam. A filmet még azóta sem láttam, pedig kíváncsi vagyok rá. Közvetlenül utána pedig Papp Gábor Zsigmond filmszemle fődíjas Kémek a porfészekben című dokumentumfilmje következik. Tőle láttam már egy hasonló témájú, az anno besúgó képzésben hazsbált oktató videókból összeállított filmet, és általában véve is szeretem a munkáit. Úgyhogy az esti program már megvan. Bár érthető a fentiek fényében, de azért valahol furcsa is, hogy vele párhuzamosan egy másik adón sztár versengés és Harry Potter fog menni.
Kiegészítés: idő közben a Kémek a porfészekben elérhetővé vált az IndaVideóFilm szolgáltatás révén is, így a blogba ágyazva is megnézhetitek.
Idén október 23-án számos más műsor mellett egy a magyar forradalmat is érintő amerikai kémregényt vetít a Magyar Televízió, ami valamennyire betekintést enged, hogyan viszonyulhatott az USA és a CIA az ’56-os forradalomhoz.
