‘Obama’ címkével ellátott bejegyzések

Amerikában lázad a sajtó ha nem hagyják dolgozni

2011. május 24. kedd
ObamaTVspeach WhiteHouse handout PeteSouzaChuckKennedy Amerikában lázad a sajtó ha nem hagyják dolgozni

Fehér Ház Hivatlos fotói a beszédről (élőben)

A szólás-, és sajtószabadság jegyében egyre több esetben emelnek szót amerikában (is) a nemzetközi hírügynökségek. Leginkább, mikor nem hagyják őket végezni a munkájukat.

A közelmúltban két eset is komolyabb hangot kapott, mikor az egyébként általában szabadnak és sajtóbarátnak tartott amerikai politikai gépezet korlátozta a sajtó munkáját. Az egyébként konkuráló nemzetközi hírügynökségek pedig összefogtak, és szót emeltek. (Minderről pedig az OrigoFotó is beszámolt 1-1 link erejéig (egyik, másik és harmadik link).

Obama újrajátszik (többé már nem)
Az egyik kritizált sajtó korlátozás, hogy a Fehér Házból sugárzott élő elnöki beszédekre nem engedik be a sajtófotósokat. Az elnök a TV kamerák számára elmondja beszédét, majd ez után újra eljátssza a bevonulást és felolvas egy keveset a beszédéből, amit a fotósok megörökíthetnek.
Mi a gond ezzel, kérdezhetnénk, hiszen nemhogy kizárják a sajtót (mint sok magyarországi eseményen), de a világ első számú politikusa külön foglalkozik vele, hogy a lehető legjobb képeket készítsék el róla. Csakhogy ezek a képek nem a beszéd során készülnek, hanem egy külön megrendezett, csak a fotósok számára előadott eseményen.

A nemzetközi sajtó gyakorlatának megfelelően a képek mellett rendre fel is tüntetik, hogy a képek nem az élő tévé beszéd alatt, hanem annak külön fotózási lehetőségén készültek. Az újságokban kénytelen kelletlen mégsem jelenik meg ez a nüansznyi különbségtétel. A Poynter Institute felmérése szerint az amerikai lapok hatvan százaléka az élő beszéd alat készültnek tüntették fel a képeket, vagy legalábbis arra utaltak, hogy a képek akkor készültek.
Hogy miért gond ez? Hát mert nem ott, és nem akkor készülnek, tehát nem azt ábrázoják. Ha az élő beszéd közben az elnök gesztikulál, mosolyog, vagy elfintorodik, netán könny csordul a szeméből, az mind hír értékű lehet. Azzal, hogy ezt nem engedik lefotózni, csorbul az emberek tájékoztatáshoz való joga.

A nemzetközi hírügynökségek, és az amerikai sajtó szervezetek nemrég kikérték maguknak, hogy egy ilyen történelmi bejelentést csak így “meghamisítanak”. Összefogva most ismét megfogalmazták ezzel kapcsolatos fenntartásaikat, melyekkel már évek óta bombázzák a Fehér Ház elnöki ciklusokkal változó sajtósait. Most – ironikusan pont Bin Ladennek köszönhetően – így párbeszéd indult el az Obama adminisztráció sajtófőnöke és a sajtó között.

A Fehér Ház végül bejelentette, hogy az elnök többé nem, fog újrajátszani ilyen eseményeket, és találni fognak valamilyen megoldást, ami az elnöki stáb és a sajtó számára egyaránt elfogadható.
Az elnöki sajtó stáb számára azért fontos a fotósok kizárása, hogy a jelenlévők létszámának minimalizálásával csökkentsék annak kockázatát, hogy az élő tévé adásban bármivel megzavarják az elnököt. Mint indokolnak, az Ovális iroda nagyon szűk tér, amiben bármi apró nesz, zavaró lehet. Így nem csak attól tartanak, ha egy fotós véletlenül leejt vagy felborít valamit, hanem a puszta jelenlétük, és ténykedésük is zavaró lehet, nem beszélve a fényképezőgépek kattogásáról.

A Fehér Ház minden esetben biztosítani szokott valóban az élő beszéd alatt készült fotókat, amiket a hivatalos Fehér Házi fotó stáb készít. Ezeket azonban a nemzetközi sajtó nem szívesen használja fel. Ebben szerepet kap némi szakmai érdekvédelem is, hiszen Amerikában él az a szakmai összetartás, higy a lapok nem használnak kiadott képeket, mert azért fizetik saját fotósaikat, hogy az ő képeiket használják, ne mások által kiadott képeket. Másrészt pontosan tudják, hogy ezek a képek előzetes szűrésen mennek keresztül, hogy az elnököt a legkedvezőbb színben tüntessék fel. Ez pedig a sajtó szemében nem más, mint cenzúra és Amerikában még véletlenül sem akarnak teret engedni a propaganda látszatának. Azt akarják megmutatni, amit az ő fotósaik láttak, nem amit a kampánystáb szeretne megmutatni.

Felvetődött, hogy ún. pool rendszerben egy hírügynökségi fotóst beengednének, akinek a képeit a többi hírügynökség is átvehetné. Ez viszont a sajtó osztály cenzúrája nélkül is akadályozná, hogy az esemény több féle szemszögből, és megközelítésből kerüljön feldolgozásra. A végső megoldáson még egyezkednek a szakértők, és egyre több olyan ötletet vonultatnak fel, amikre eddig nem is gondolt senki, például tükrök használatát. Minden esetre a párbeszéd legalább zajlik.

Elnökjelölti vita sajtó nélkül
A másik nagy port kavart amerikai sajtó felhajtás egy választási vita körül alakult ki. A kaliforniai elnökjelölti vitán ugyanis nem akarták engedni a fotósok jelenlétét. Ahogy egyébként a magyar választásoknál is szokás volt – amikor még volt miniszterelök-jelölti vita – csak az élő televíziós vita előtti pár percében lehettek volna jelen a fotósok. A hivatalos érvelés, akárcsak a Fehér Ház esetében, hogy ne zavarják az élő tévé adást. Korábban több politikus is jelezte távolmaradását a vitáról, a véghajrában pedig a nagyobb hírügynökségek is úgy döntöttek, nem tudósítanak róla.

A szabályokra Amerikában tiltakozással reagált. A nagy nemzetközi hírügynökségek újfenn összefogtak. Az AP és a Reuters bejelentették, hogy amennyiben nem tudósíthatnak a teljes vitáról, úgy egyáltalán nincs értelme részt venniük a körülötte szervezett felhajtásban. Azzal, hogy csak a vita elején egy rövid ideig fotózhatják a résztvevőket, elveszítik a lehetőségét a korrekt, alapos és szabad tájékoztatásnak.

A Reuters határozottan kijelentette, hogy nem közöl képeket a vitáról, az AP pedig még tovább megy, és szöveges tartalmat sem hajlandó közölni. Az AP vezető szerkesztője, Michael Oreskes azt állítja a tiltakozás “arról szól, hogy a fotóriporterek munkáját ugyanazzal a tisztelettel kezelik-e, mint a szöveges újságírókét”.

Az Associated Press állítása szerint mostani álláspontjuk megegyezik a hasonló helyzetekben képviselt álláspontjukkal. Döntésüket egy nappal a május elején rendezett vita előtt jelentették be. Annyi kompromisszumkészséget mutattak, hogy amennyiben a tudósítás lehetőségei megváltoznak, és megfelelő munkakörülményeket biztosítanak számukra, úgy részt vesznek a vita tudósításában.

A vita szervezői állítják, hogy a korábbi jelölti viták során sem lehetett bent végig a sajtó, és hogy az ő szabályaik nem változtak a korábbi alkalmakhoz képest. Ezzel szemben az AP archívumában több mint 80 kép szerepel a 2008-as vitáról, ami azt jelenti, legalábbis a vita egy jó része alatt fotózhattak a fotósok.

Miért nem jó a kamerakép?
Szakmai körökben érthető módon felvetődött mindkét kérdés kapcsán, hogy miért nem vágnak ki egy képet a videó felvételből, és használják azt. Természetesen ezt meg is teszik minden alkalommal, hogy minél hamarabb legyen egy kiadható kép az eseményről. Azonban a fotó technika még mindig – vagy talán egyre inkább? – lényegesen jobb felbontást tesz lehetővé, mint az akár HD minőségű videókamerák. Arról nem is beszélve, hogy a fotósok lényegesen nagyobb kompozíciós szabadsággal élhetnek, mint a beszédet végig rögzítő videókamerák.

Fehér Házi fotós a tévében

2011. március 19. szombat
PeteSouza photographing Obama OvalOffice photoNationalGeographic Fehér Házi fotós a tévében

Pete Souza munkában Fotó: National Geographic

Frissítve: Aki eddig lemaradt róla, az május 7-én 19 órától láthatja a National Geographic csatornán.

Vasárnap vetíti a National Geographic Élet a Fehér Házban című dokumentumfilmjét. A világ legismertebb kormány intézményének működését az azt fotózó személyi fotós Pete Souza munkáján keresztül mutatja be a NatGeo stábja.

Mint az előzetesben mondják (sajnos a videóból magyar nyelvű változat a National Geographic magyar nyelvű oldalán sincs – hollandul viszont van a YouTube-n), stábjuk különleges hozzáférést kapott, hogy Obama elnök mindennapjait egy különleges szögből, fotósának munkáján át mutassák be.

Pete Souza és munkája már többször előkerült itt a blogon – és fog is még valószínűleg. Most vasárnap azonban nézzük együtt a tévében, hogy hogyan dolgozik.

Aki lemaradna róla, mint én tettem a legutóbbi alkalommal, vagy akinek nagyon megtetszik a műsor, az megrendelheti ékes angol nyelven. Sajnos magyar kiadásáról nem tudok, pedig más National Geographic DVD-khez hasonlóan szívesen megrendelném.

Cím: Élet a Fehér Házban (White House: Through The Lens)
Sugározza: National Geographic
Dátum: 2011. március 20. (vasárnap)
Kezdés: 19:00
Időtartam: 60′

 Alább a dukomentumfilm előzetese. (tovább…)

Megállapodás Obama fotó ügyben

2011. január 20. csütörtök
Obama hopePoster AP MannieGarcia Megállapodás Obama fotó ügyben

Grafika: Shepard Fairey Fotó: Mannie Garcia/AP

Mint arról a Paid Content, PDNonline, és más külföldi lapok is beszámoltak, két év pereskedés után peren kívül megállapodás született az illegálisan felhasznált Obama fotó ügyben.

A kampány során ismertté vált Obama Hope plakát készítője, Shepard Fairey és a kép mintájául szolgáló fotó szerzői jogait birtokló AP hírügynökség peren kívül megállapodott, miután két év pereskedés során sem sikerült nekik dűlőre jutni. Az AP közleményében az áll, hogy a felek nem adják fel saját szerzőjogi álláspontjukat, de a pereskedést felfüggesztik, és megállapodnak.

Jogi álláspontok
Az AP álláspontja – melyet Fairey is elismer – hogy a képet feldolgozó művész nem kért engedélyt a kép felhasználására, átdolgozására sem az amerikai hírügynökségtől, sem a képet szmukra készítő Mannie Garciától. A most született megállapodás azt is rögzíti (inkább nyomatékosítja), hogy a jövőben bármely AP kép feldolgozásához engedélyre van szüksége az alkotónak (ahogy azt egyébként a szerzőjogi törvények egyébként is előírják).
Fairey álláspontja merőben eltér, szerinte az általa végzett átdolgozás belefér a szabad felhasználás jogi fogalmába, és ezzel azt sem érzi ellentétesnek, hogy a fotóból készült grafikával – pontosabban az abból készült különféle plakátok, transzparensek, pólók, bögrék és egyéb emléktárgyak értékesítésével – dollár milliós üzletet csinált. Fairey védelme a NY Times Lens Blogjának cikke szerint jobbára arra az érvelésre alapozott, hogy a művész teljesen átdolgozta az eredeti képet, ami így “erőteljes új értelmezést kapott, ami teljesen más üzenetet hordoz”.
A pereskedésbe egy időre a fotót készítő Mannie Garcia is beszállt, mivel csak időszakosan dolgozott a kép készítésekor az AP-nek, így szerinte a szerzői jogok nála maradtak, nem a hírügynökségnél. Végül pár hónap múlva visszavonta keresetét és kiszállt az ügyből.

Háttér
A most született megállapodás amellett, hogy kimondatja a grafikussal, hogy a jövőben csak a szerzőjogi törvényeket betartva használ fel fotókat, azt is leszögezi, hogy az AP és Fairey szorosabb együttműködést folytat majd a jövőben, azonban az ennek keretében gazdát cserélő pénzösszeg mértékét nem publikálják.
Az AP ugyanakkor fenntartja a keresetét a Fairey műveit felhasználva komoly üzletet bonyolító Obey ruhagyár ellen.

Fairey alkotásainak eredetiségét egyébként többen is vitatják, mivel műveihez nem csak fotókat, hanem más grafikákat is felhasznál, nyilván szintén a fair use égisze alatt intézve üzleteit. Ráadásul a Hope plakátéhoz hasonló efektet bárki letölthet az Internetről, ami további kérdőjeleket vet fel a Fairey munkájának kiemelkedő egyedisége kapcsoán, amivel ő érvelt a bíróságon a szabad felhasználás mellett.

Obama első elnöki aláírása iPaden

2010. október 26. kedd
Obama sign iPad Sylvester CannIV photo Susan Walsh AP101021121492 660x437 Obama első elnöki aláírása iPaden

Fotó: Susan Walsh/AP

Valószínűleg nem csak Obama elnök életében volt ez az első, hanem az USA valamennyi elnöke közül ő adta most az első autogrammot iPad képernyőre.

Obama nagy technika kedvelő hírében áll (mondjuk ki, mások már megtették: az első geek elnök), így nem csoda, hogy szívesen adott autogrammot a tömegben őt erre kérő Sylvester Cann-nek, aki erről azóta egy weboldalt is nyitott.
Az már csak a véletlen műve, hogy Obama elnök pont aznap találkozott Steve Jobs Apple vezérrel is San Franciscoban, de az már csak a TechCrunch találgatása (amit a Vator News cáfolt), hogy  pont az Adobe alkalmazásról kérdezte, amivel az aláírást adta az iPad képernyőn. A történetről megjelent számos hír nagy részében ugyanis nevesítik, hogy az Adobe Ideas alkalmazása volt az a rajzfelület, amiben Sylvester Cann a kérést intézte Obamához, és amivel az elnök autogramot adott neki. A fiatalember egyébként azt is elárulta, hogy a titkos szolgálat (amerikai elnöki testőrség) elég furcsán reagált a dologra, mivel akkor ott – vélhetően biztonsági okokból – az elnök nem adott senkinek aláírást hagyományos toll-papír megoldással. De az elnök döntését természetesen tisztelték.

Obama signature compare Obama első elnöki aláírása iPaden

Aláírás iPaden és papíron

A történet messze nem annyira hír értékű, mint amennyire a sajtó – főleg a technikai oldalak – felfújták a dolgot. Viszont a történet egy érdekes aspektusa, hogy ha már hír, hogy Obama autogrammot adott egy iPadre, magáról, hogy autogrammot ad sem fotó, sem videó nem lelhető fel. Sylvester oldalán van egy a tömegből készült videó, de azon egyedül csak az nem látszik, mit is ír alá Obama. Az AP képén pedig csak a kérés látszik a képernyőn.
A történet kicsit másik aspektusa, hogy ha alaposabban megnézzük, látszik, mennyire máshogy írt alá Obama a szokatlan és ismeretlen érintőképernyős eszközre, mintha tollal tette volna ugyanezt egy papíron. Bár alaposabban megnézve azért Obama elnöknek sincs két tökéletesen egyforma aláírása, függetlenül attól, hogy hány darab és milyen tollal írt is alá. Az pedig egy további érdekes kérdés, hogy ha egyáltalán el akarná adni Sylvester az iPadre kapott autogrammot, vajon mennyit érhet, szemben egy Fehérházi papírra adott változat 375 dolláros árával.

Retusált hírkép az Economist címlapján

2010. július 10. szombat
Economist cover Obama gulf Larry Downing Reuters Retusált hírkép az Economist címlapján

Fotó: Larry Downing/Reuters

Megint egy retusálási ügytől hangos a világ. Ezúttal nem a fotós adott le módosított képet, hanem a The Economist retusált a megjelenés előtt, hogy a kép kifejezőbb és hatásosabb legyen a címlapon.

Az eredeti képen Obama elnök két emberrel (Charlotte Randolph helyi egyházközösségi vezető és Thad W. Allen admirális a Partiőrségtől) szemléli a Mexikói öböl olajszennyezését. A címlapra már csak egy magányosan merengő Obama kerül a háttérben egy olajfúró toronnyal. A kép egyik szereplőjét csak levágták, míg a másikat retusálással eltüntették az öböl hullámaival helyettesítve.

Szerkesztőségi álláspont – The Economist
A kiadó nem tagadja a beavatkozás tényét. A lapot szerkesztő Emma Duncan úgy reagált, hogy a módosítás célja nem az olvasók félrevezetése volt, és nem is magányosnak akarták az elnököt beállítani. Nem politikailag próbálták a fotót átértelmezni, csupán egy képileg zavaró elemet távolítottak el, így elősegítve a lap témájának jobb hangsúlyozását. A szerkesztő azt is hozzáteszi, hogy a The Economist címlapján megjelenő képeket két okból szokták módosítani. Az egyik, hogy nyilvánvaló képi viccek szülessenek, mint például amikor az egészségügyi törvény kapcsán Obama bekötött fejjel jelent meg a lap borítóján. A másik eset pedig, ha ki akarják emelni a képen szereplő személyt. Ilyenkor vagy csak sötétítenek a kép hátterén, hogy hangsúlyosabb legyen, vagy teljesen körbevágva új háttér előtt (vagy háttér nélkül) szerepel. A mostanit az utóbbihoz hasonlítják.
Összegezve a történteket Ms. Duncan kijelentette, hogy azért kérte a kép módosítását, mert “az olvasók számára zavaró volna ismeretlen személyek látványa”, és hogy az olvasók Obama és a háttérben látható olajfúró-torony kapcsolatára öszpontosítsanak. Ezt hivatott hangsúlyozni a címlapon is megjelenő “Károk a szennyezésen túl” alcím, ami nem az Obama, hanem a gazdaság által elszenvedett károkra utal.

Kritika
A fotósok és újságírók (nem teljesen alaptalanul) kritizálják a lapot, amiért az egy hatásosabb címlap kedvéért belenyúlt a hírképbe, megváltoztatva annak eredeti tartalmát. A legtöbben ahhoz hasonlítják a módosítást, mintha valaki azt írná, hogy Obama egyedül volt ott, miközben a valóság, hogy hárman voltak. Sokak értelmezésében ez nem több egyszerű és nyilvánvaló hazugságnál, még ha fotóval és Photoshoppal követték is el.

Akad a kommentelők között, aki egyenesen az angolok visszavágását látja megtestesülni a brit lap szándékos (képi) csúsztatásában, mivel az amerikai elnök, úgy vélik túl keményen lép fel a szintén brit olajcég (BP – British Petrol) ellen. A kritikusok közt van Steven Colbert is, aki a Comedy Central humoristájához méltón gúnyolódik a történeten.
Van viszont, aki úgy gondolja, hogy ez a beavatkozás nem súlyos, hiszen a kép lényegét nem hamisítja meg. Olyan is előfordul, aki remek címlapot lát benne, és arra hívja fel a figyelmet, hogy más lapok még az ellenőrizhető tények és a számadatok tekintetében sem törekednek pontosságra, nemhogy a képi hitelességben.

Én leginkább annak tudok igazat adni, aki szerint a médiában megjelenő minden egyes módosított kép csökkenti a sajtó iránti bizalmat, és aláássa a szakma amúgy is megtépázott hitelességét. És pont ezért nem lenne szabad ilyen megoldásokhoz folyamodni. Bár hajlok arra a megközelítésre is, ami azzal érvel, hogy a The Economist mindig is használt montázsokat és jól láthatóan módosított képeket, így talán ebben az esetben is csak azt lehet megkérdőjelezni, hogy miért nincs sehol feltüntetve, hogy a képet módosították, csupán illusztrációként használták, hiszen ennek felvállalása korábban sem okozott számukra problémát.

Fotós szemszögből
A történetet publikáló Media Decoder (a New York Times média blogja) nem foglal állást, csak a tényeket közli. Megemlíti azonban az újabb retusálási ügy kapcsán Adnan Hajj emlékezetes retusálási botrányát, aki bejrúti füstfelhőket próbált kicsit feltupírozni. Ez a meggondolatlan fotósnak végül az állásába került, a benne megbízó hírügynökségnek pedig igen komoly presztizs veszteséget okozott, lévén azóta is rendre felemlegetik a kényelmetlen ügyet.

Azt azért hozzá tenném, hogy Adnan Hajj manipulációja egyrészt pokoli gyengén kivitelezett volt, másrészt teljesen értelmetlen is (lásd erről szóló korábbi írásom). Ezzel szemben a The Economist nem csak elfogadható minőségű retus munkát végzett (ami mondjuk elvárható bárkitől, aki hozzányúl egy képhez), hanem azzal is egyet tudok érteni, hogy a kép így esztétikusabb, kevésbé zavaros, ezáltal ideálisabb címlapra, pláne  hogy a címben is csak Obama és a BP szerepel, így azt sem kell magyarázni, hogy ki látszik még a képen. Bár vitathatatlanul jobb lenne ha PhotoShop nélkül ilyen lenne a kép.

Viszont a szakmai kritikák azon részében is van valami, hogy a szerkesztett képen Obama sokkal magányosabb, izoláltabb, ami mögöttes tartalomként akár önfejűségként, diktatórikusságként, akár a támogatás hiányaként is értelmezhető, míg a mellette állók azt az érzetet erősíthetnék, hogy nincs egyedül, illetve konzultál másokkal. Különösen abban a vetületben nagyon érdekes ez a kérdés, hogy mennyire máshogyan tudják ezt – és az ügy egész kontextusát – értelmezni a tengeren túlon, és Európában. Ezen a ponton pedig nem elhanyagolhatók a két kontinens közti kulturális különbségek sem.

Érdekes kérdés viszont, hogy ugyanígy felmerülne-e a képválasztással, kompozícióval való szándékos visszaélés és a manipuláció kérdése, ha létezne ugyanebből a magányos Obama képből egy eredeti változat a fotós kártyáján (amit azóta persze már sokszor formáztak). Egy pont ugyanilyen fotó, ami retusálás nélküli eredetiben mutatja az egyedül merengő elnököt, mert épp ellépett mellőle két lépést a két alak, vagy csak lehajoltak egy kavicsért. Vajon, ha létezne ebből a képből a két alak nélküli változat, akkor annak a felhasználása is hasonló képi hazugság lenne, és hasonló vitákat gerjesztene? Szerintem akkor ez fel sem merülne

Ugyanakkor azt is mondhatnánk, hogy merőben szervezési kérdés (és gyakran a politikai kommunikáció tudatos része), hogy készül-e ilyen vagy olyan kép. Hiszen ez nyilván nem egy paparazzi fotó, hanem egy sajtónyilvános esemény, ahova a fotósokat pontosan azért hívták meg, hogy lefényképezhessék amint Obama látogatást tesz a parton, és felméri a károkat. Innentől a protokollal és a sajtó szervezésével foglalkozó szakemberek döntésén és intézkedésein (rosszabb esetben a kellő szervezés hiányán és a vak szerencsén) múlik, hogy készülhet-e olyan fotó, ami ezt vagy azt a mondanivalót legjobban kifejezi.

The Colbert Report Mon – Thurs 11:30pm / 10:30c
The Economist Photoshops Obama’s Picture
www.colbertnation.com
Colbert Report Full Episodes 2010 Election Fox News