‘Obama’ címkével ellátott bejegyzések

Kosárlabda meccs egy repülőgép-hordozón

2012. január 27. péntek
CarrierClassic basketball game CarlWinson photoDylanMcCordNavyCommunications2 Kosárlabda meccs egy repülőgép hordozón

Fotó: Dylan McCord/U.S. Navy

Láttál már repülőgép-hordozót és kosárlabda meccset? Nyilván egyik sem újdonság. Nade kosárlabda meccs egy repülőgép-hordozón? Ez már szokatlanabb. Pláne ilyen kivitelben. Az amerikai haditengerészet (US Navy) nagyszabású rendezvényével a kosárlabdát kihozták a klasszikus sportcsarnokokból a szabadba. De még hogyan…

Az első Carrier Classic kosárlabda mérkőzésre a 11-11-11-es dátum jegyében az amerikában ünnepelt Veterán napon került sor (szóval mára kicsit aktualitását vesztette, de nem akartam kihagyni, hogy emlegessem). Az eseményt formabontóan a Carl Winson (CVN-70) anyahajó fedélzetén rendezték meg. A kifutó betonjára fektettek le egy parkettás kosárlabda pályát, palánkokat emeltek, lelátót építettek. Talán Amerikában nem ez volt az első szabadtéri kosárlabda mérkőzés, és biztosan nem is az első, amire olyan prominens vendégeket hívtak meg, mint Barack Obama, az USA elnöke, és családja (a first family). Viszont anyahajón még aligha volt eddig ilyen mérkőzés, a városnyi méretű hajó legénységének szabadidős sporttevékenységén kívül. Ráadásul a megnyitót két F18/A Hornet áthúzása koronázta meg.

CarrierClassic basketball game CarlWinson photoLawrenceJackonWhiteHouse Kosárlabda meccs egy repülőgép hordozón

Fotó: Lawrence Jackson/White House

Persze könnyű a világ legtöbb repülőgép-hordozójával büszkélkedő hadi flottájának ilyen külsőségek között kosár mérkőzést rendezni. Nálunk Magyarországon nemhogy repülőgép hordozók nem járnak (főleg mert nincs tengerünk se), de még egy rendesen kivilágított sportcsarnokot is nehéz találni.
Az amerikai szervezők persze már rutinosak, hogy kell nagy szabású rendezvényt szervezni. Ugyan a lelátók nem lettek olyan monumentálisak, mint weboldalukon közült előzetes látványterveken. Mégis minden eshetőségre felkészültek, és a pályát, illetve a 8111 férőhelyes lelátót nem csak a szabad égbolt alatt, a felső fedélzeten építették fel. A hajó egy fedett hangárjában felállították a tartalék pályát is, arra az esetre, ha netán esne az eső a meccs idjeén. Szerencsére nem esett, így mindenkinek kellemes emlék lehet, és remek képek készülhettek róla.

Sok más laphoz hasonlóan a State News több galériát is közölt a meccsről. A USA Today fotóriportere Robert Hanashiro nem csak remek képeket készített a mérkőzésről, de az előkészületeket egy rövid videóban is feldolgozta.

Barack Obama három éve az USA elnöke

2012. január 22. vasárnap
Obama garden boardingMarineOne photoPeteSouzaWhiteHouse Barack Obama három éve az USA elnöke

Fotó: Pete Souza/White House

Pontosan három éve lépett hivatalba Barack H Obama elnök. Már csak egy éve van az újabb választásig, de ezzel mot nem foglalkozom. Inkább fotós szempontból emlegetem.

Erről most túl hosszan azért nem írnék, mert se Amerikai nem vagyok, se politikai blog, és időm sincs rá. Viszont Obama nem egyszerű celeb, így mégis csak megemlékezek róla, ha már korábban is többször megtettem.

Olvasd el a korábban íródott Obama írásaimat! Nézd meg a beiktatás képeit, hogyan látták más fotósok – sajnos én nem voltam ott, amit azért bánok. Olvass a Fehér Ház fotósáról, hogy milyen a fotósok munkája a Fehér Házban, és saját “találkozásaimról” az USA elnökeivel, amik persze nem voltak olyan nagyszabásúak, mint Joao Silváé.

Obama elnök fogadta Joao Silvát, a sérüléséből felépülő fotóst

2011. szeptember 22. csütörtök
JoaoSilva Obama OvalOffice photoPeteSouzaWH Obama elnök fogadta Joao Silvát, a sérüléséből felépülő fotóst

Fotó: Pete Souza/Fehér Ház

Lábai afganisztáni elvesztése után, felépülése közepén Joao Silva már újra dolgozik. Első munkái között mi mást fotózhatna, mint a Becsületrend átadását a Fehér Házban, ahol Obama üdvözölte a fotóst…

A NY Times Lens blogja tette közzé múlt héten Silva legújabb, Fehér Házban készült képeit, és élménybeszámolóját a munkába való visszatérésről.

“Isten hozta visszatérése alkalmából!” üdvözölte Obama elnök a Fehér Házba fotózni visszatérő Joao Silvát. Ezután az Ovális irodába kísérte. “Nos, milyen érzés újra dolgozni?” kérdezte, miközben személyi fotósa, Pete Souza megörökítette a találkozásukat.

Így kezdődött Joao Silva munkája azóta, hogy elhagyta a Walter Reed Egészségügyi Központot, ahol aftanisztáni balesete után kezelték. A feladat, amivel a Fehér Házba küldték, hogy megörökítse, amint a tengerészgyalogos Dakota Meyernek az elnök átadja Becsületrendjét, az USA legmagasabb katonai érdemrendjét.

Mint Joao lapjának fotós blogja írja, Joao fejében pont ugyanaz a kérdés járt, amit az elnök is feltett neki: “milyen érzés újra dolgozni?”

Joao mindenkinek ugyanazt válaszolta, aki ezt a kérdést tette fel neki. Nem tudja, míg nem látja a képeket, mert csak a fotókbók derül ki. Ha a képei nem jók, akkor nem érzi jól magát.

JoaoSilva work photoPeteSouzaWhiteHouse Obama elnök fogadta Joao Silvát, a sérüléséből felépülő fotóst

Fotó: Pete Souza/White House

A következő órában sok képet készített, hiszen fotózni jött a fehér házba, az elnöki fogadtatás csak a kezdet volt – amihez Obama ragaszkodott, mikor megtudta, hogy Silva érkezik tudósítóként.

A kitüntetett katona kérésére Silva is bemehetett az Ovális irodába, mikor családjával fogadta az elnök, hogy jelenlétükben lássa el kézjegyével a kitüntetéshez járó, és azt hitelesítő adományozó levelet.

A Lens Blog azt is elmeséli, hogy milyen kihívásokkal kellett Joaonak megküzdenie a munkába visszatérve. Korábban mindig nyüzsgő típus volt, folyton mozgásban, fotózás közben mindig új helyet keresett, ha kellett, lehajolt, térdelt a mellette elhaladó emberek között. Most műlábakkal lassabb és küzd, hogy az egyensúlyát megtartsa.

Így is lettek jó képei – amiket egykor már azelőtt megérzett, hogy bekövetkeznének, hogy aztán lefotózza. Most azonban gyakran nem tudott a közelükbe férni. Az elnök és Mr Meyer jóvoltából jelen lehetett. Ott volt köztük, de az Ovális iroda bútorai akadálypályát jelentettek neki.

Az első dolog, amit magában mondott, mikor az elnök üdvözölte Mr Meyert, az volt, hogy “lemaradtam”. Később jobban is körülírta: “Nem voltak meg a képek, lemaradtam a pillanatokról. És ott van a dolog fizikai oldala is: Fájdalom, folyamatos, szűnni nem akaró fájdalom.”

“Ezért félrevezetőek ezek a képek”, mondta miután beküldte a képeket a New York Times szerkesztőségébe. A képek erősek voltak, de ő pontosan tudta, hogy mi mindenről maradt le. És tudta, hogy azok a képek milyen erősek lehettek volna, ha sikerül őket elkészítenie.

DakotaMeyer Obama MedalOfHonor photoJoaoSilvaNYtimes Obama elnök fogadta Joao Silvát, a sérüléséből felépülő fotóst

Fotó: Joao Silva/New York Times

Joao sok tekintetben számított rá, hogy milyen nehéz feladat elébe néz. Azért vállalta a feladatot, mert az különleges volt. Mr Meyer évtizedek óta az első a tengerészgyalogság állományából, aki életében átvehette a Becsületrendet.

Története a háború legmélyebb, és legmegindítóbb elemeit hordozza magán: elárulták az afgán kormány járőrei, akiket parancsai szerint segítenie kellett; a parancsnokság hibái, mialatt az emberei tűzharcban álltak; az elemi késztetés, hogy tétlen szemlélés helyett segítsen a csapdába esetteknek; végül a dicsőség, hogy többeket megmenthetett – ha nem is mindenkit, köztük barátait is.

Mr. Meyer és a Fehér Ház biztosították, hogy Joao sikerrel tudósíthasson. De a felkészülés során legbelül tudta, hogy még nincs itt az ideje, hogy dolgozni kezdjen. És hogy ez még nem az új, profi Joao Silva. Még nem. Ez egy próbatétel volt, és ízelítő abból, hogy mi áll még előtte – és mindez stresszes környezetben.

Joao fejében sok minden járt.

Miután elfogadta a felkérést, és mikor meghallotta, hogy az elnök kérte, hogy újra személyesen találkozzanak (korábban Walter Reed kórházban tett elnöki látogatás során találkoztak), Joao rájött, hogy lehetősége lesz valamire, amit legutóbbi találkozásuk során elmúlasztott. Köszönetet akart mondani, tisztán és érthetően.

És ebben sem akart kudarcot vallani.

Szerdán Joao Silva elment a Fehér Házi munkához illő ruhát venni. Vett új nadrágot, fekete cipőt, inget, és még nyakkendőt is. Mint vásárlás közben – ízes, de nyomdafestéket nem tűrő kifejezésekkel tarkítva – hozzáfűzte, még az esküvőjén sem viselt nyakkendőt.

A saját küldetésére készült. Csütörtökön felkelt, felcsatolta a lábait, megborotválkozott, felvette új ruháit, és leült a kórházhoz közeli kis lakása asztalához. Csak egyetlen példánya volt a Greg Marinovich barátjával közösen írt Bang Bang Club könyvükből, háborús fotósok kalandos életéről. Felnyitotta a könyv fedelét, és írni kezdett egy jegyzetet, amit szeretne, ha mindenki hallana.

BangBangClub SilvaBookForObama photoCJChiversNYtimes Obama elnök fogadta Joao Silvát, a sérüléséből felépülő fotóst

Fotó: C. J. Chivers/New York Times

Joao egy civil. Dél-Afrika és Portugália állampolgára. A amerikai hadsereg mégis ugyanolyan ellátást biztosított neki, mint saját katonáinak, akikkel együtt tette kockára az életét, hogy segítsen jobban megérteni az afganisztáni és iraki háború. Ezért mondania kell valamit.

“Kedves Obama Elnök úr,” írta kézzel a könyv első oldalára. “Köszönöm önnek, és az amerikai népnek a vendégszeretetüket. Hogy a Walter Reed kórházban gyógyulhattam, ahol kétségkívül az életemet mentették meg.”

“Csodálattal, Joao Silva.” tette hozzá.

Hálájának jelképét személyesen adta át az elnöknek, miután Mr. Meyer átvette érdemrendjét. Joao addigra már elfáradt, és hazaindult. A szerkesztő felhívta, hogy gratuláljon a képekhez, és megkérdezze, hogy érzi magát. “Kimerülten, de jól vagyok.”

Pénteken Joao visszatért a kórházba, ahol folytatják sérülései gyógyítását.

Az emlékezés napja

2011. június 1. szerda
 Az emlékezés napja

Fotó: Jonathan Ernst/Reuters

A Memorial Day az az ünnep, mikor Amerika a háborúban elesett hőseire emlékszik. Ahogy egy blogger és fotós kolléga fogalmazott hétfőn: “emlékezhetnénk mi is a hazánk ért helunyt katonákra, de a mi szakmánknak is elég sok hősi halottja van…”

Elsősorban persze az alig egy hete eletemetett Tim Heteringtonra, és a vele együtt életét vesztett Chris Hondrosra gondolt, nem feledve persze azt a rengeteg újságírót, akik világszerte évente százával vesztik életüket.
És persze azokra is, akik szerencsésebbek voltak egy kicsivel, és még köztünk vannak, mint Joao Silva, Giles Duley, Emilio Morenati, és szerencsére még sokan mások is.

És mialatt Obama elnök megkoszorúzta a hösök emlékművét Washingtonban, addig az ünnepi lady program során Michelle Obama meglátogatta a Walter Reed katonai kórházban gyógyuló háborús sebesülteket – köztük természesen Joao Silvát is.

Amerikában lázad a sajtó ha nem hagyják dolgozni

2011. május 24. kedd
ObamaTVspeach WhiteHouse handout PeteSouzaChuckKennedy Amerikában lázad a sajtó ha nem hagyják dolgozni

Fehér Ház Hivatlos fotói a beszédről (élőben)

A szólás-, és sajtószabadság jegyében egyre több esetben emelnek szót amerikában (is) a nemzetközi hírügynökségek. Leginkább, mikor nem hagyják őket végezni a munkájukat.

A közelmúltban két eset is komolyabb hangot kapott, mikor az egyébként általában szabadnak és sajtóbarátnak tartott amerikai politikai gépezet korlátozta a sajtó munkáját. Az egyébként konkuráló nemzetközi hírügynökségek pedig összefogtak, és szót emeltek. (Minderről pedig az OrigoFotó is beszámolt 1-1 link erejéig (egyik, másik és harmadik link).

Obama újrajátszik (többé már nem)
Az egyik kritizált sajtó korlátozás, hogy a Fehér Házból sugárzott élő elnöki beszédekre nem engedik be a sajtófotósokat. Az elnök a TV kamerák számára elmondja beszédét, majd ez után újra eljátssza a bevonulást és felolvas egy keveset a beszédéből, amit a fotósok megörökíthetnek.
Mi a gond ezzel, kérdezhetnénk, hiszen nemhogy kizárják a sajtót (mint sok magyarországi eseményen), de a világ első számú politikusa külön foglalkozik vele, hogy a lehető legjobb képeket készítsék el róla. Csakhogy ezek a képek nem a beszéd során készülnek, hanem egy külön megrendezett, csak a fotósok számára előadott eseményen.

A nemzetközi sajtó gyakorlatának megfelelően a képek mellett rendre fel is tüntetik, hogy a képek nem az élő tévé beszéd alatt, hanem annak külön fotózási lehetőségén készültek. Az újságokban kénytelen kelletlen mégsem jelenik meg ez a nüansznyi különbségtétel. A Poynter Institute felmérése szerint az amerikai lapok hatvan százaléka az élő beszéd alat készültnek tüntették fel a képeket, vagy legalábbis arra utaltak, hogy a képek akkor készültek.
Hogy miért gond ez? Hát mert nem ott, és nem akkor készülnek, tehát nem azt ábrázoják. Ha az élő beszéd közben az elnök gesztikulál, mosolyog, vagy elfintorodik, netán könny csordul a szeméből, az mind hír értékű lehet. Azzal, hogy ezt nem engedik lefotózni, csorbul az emberek tájékoztatáshoz való joga.

A nemzetközi hírügynökségek, és az amerikai sajtó szervezetek nemrég kikérték maguknak, hogy egy ilyen történelmi bejelentést csak így “meghamisítanak”. Összefogva most ismét megfogalmazták ezzel kapcsolatos fenntartásaikat, melyekkel már évek óta bombázzák a Fehér Ház elnöki ciklusokkal változó sajtósait. Most – ironikusan pont Bin Ladennek köszönhetően – így párbeszéd indult el az Obama adminisztráció sajtófőnöke és a sajtó között.

A Fehér Ház végül bejelentette, hogy az elnök többé nem, fog újrajátszani ilyen eseményeket, és találni fognak valamilyen megoldást, ami az elnöki stáb és a sajtó számára egyaránt elfogadható.
Az elnöki sajtó stáb számára azért fontos a fotósok kizárása, hogy a jelenlévők létszámának minimalizálásával csökkentsék annak kockázatát, hogy az élő tévé adásban bármivel megzavarják az elnököt. Mint indokolnak, az Ovális iroda nagyon szűk tér, amiben bármi apró nesz, zavaró lehet. Így nem csak attól tartanak, ha egy fotós véletlenül leejt vagy felborít valamit, hanem a puszta jelenlétük, és ténykedésük is zavaró lehet, nem beszélve a fényképezőgépek kattogásáról.

A Fehér Ház minden esetben biztosítani szokott valóban az élő beszéd alatt készült fotókat, amiket a hivatalos Fehér Házi fotó stáb készít. Ezeket azonban a nemzetközi sajtó nem szívesen használja fel. Ebben szerepet kap némi szakmai érdekvédelem is, hiszen Amerikában él az a szakmai összetartás, higy a lapok nem használnak kiadott képeket, mert azért fizetik saját fotósaikat, hogy az ő képeiket használják, ne mások által kiadott képeket. Másrészt pontosan tudják, hogy ezek a képek előzetes szűrésen mennek keresztül, hogy az elnököt a legkedvezőbb színben tüntessék fel. Ez pedig a sajtó szemében nem más, mint cenzúra és Amerikában még véletlenül sem akarnak teret engedni a propaganda látszatának. Azt akarják megmutatni, amit az ő fotósaik láttak, nem amit a kampánystáb szeretne megmutatni.

Felvetődött, hogy ún. pool rendszerben egy hírügynökségi fotóst beengednének, akinek a képeit a többi hírügynökség is átvehetné. Ez viszont a sajtó osztály cenzúrája nélkül is akadályozná, hogy az esemény több féle szemszögből, és megközelítésből kerüljön feldolgozásra. A végső megoldáson még egyezkednek a szakértők, és egyre több olyan ötletet vonultatnak fel, amikre eddig nem is gondolt senki, például tükrök használatát. Minden esetre a párbeszéd legalább zajlik.

Elnökjelölti vita sajtó nélkül
A másik nagy port kavart amerikai sajtó felhajtás egy választási vita körül alakult ki. A kaliforniai elnökjelölti vitán ugyanis nem akarták engedni a fotósok jelenlétét. Ahogy egyébként a magyar választásoknál is szokás volt – amikor még volt miniszterelök-jelölti vita – csak az élő televíziós vita előtti pár percében lehettek volna jelen a fotósok. A hivatalos érvelés, akárcsak a Fehér Ház esetében, hogy ne zavarják az élő tévé adást. Korábban több politikus is jelezte távolmaradását a vitáról, a véghajrában pedig a nagyobb hírügynökségek is úgy döntöttek, nem tudósítanak róla.

A szabályokra Amerikában tiltakozással reagált. A nagy nemzetközi hírügynökségek újfenn összefogtak. Az AP és a Reuters bejelentették, hogy amennyiben nem tudósíthatnak a teljes vitáról, úgy egyáltalán nincs értelme részt venniük a körülötte szervezett felhajtásban. Azzal, hogy csak a vita elején egy rövid ideig fotózhatják a résztvevőket, elveszítik a lehetőségét a korrekt, alapos és szabad tájékoztatásnak.

A Reuters határozottan kijelentette, hogy nem közöl képeket a vitáról, az AP pedig még tovább megy, és szöveges tartalmat sem hajlandó közölni. Az AP vezető szerkesztője, Michael Oreskes azt állítja a tiltakozás “arról szól, hogy a fotóriporterek munkáját ugyanazzal a tisztelettel kezelik-e, mint a szöveges újságírókét”.

Az Associated Press állítása szerint mostani álláspontjuk megegyezik a hasonló helyzetekben képviselt álláspontjukkal. Döntésüket egy nappal a május elején rendezett vita előtt jelentették be. Annyi kompromisszumkészséget mutattak, hogy amennyiben a tudósítás lehetőségei megváltoznak, és megfelelő munkakörülményeket biztosítanak számukra, úgy részt vesznek a vita tudósításában.

A vita szervezői állítják, hogy a korábbi jelölti viták során sem lehetett bent végig a sajtó, és hogy az ő szabályaik nem változtak a korábbi alkalmakhoz képest. Ezzel szemben az AP archívumában több mint 80 kép szerepel a 2008-as vitáról, ami azt jelenti, legalábbis a vita egy jó része alatt fotózhattak a fotósok.

Miért nem jó a kamerakép?
Szakmai körökben érthető módon felvetődött mindkét kérdés kapcsán, hogy miért nem vágnak ki egy képet a videó felvételből, és használják azt. Természetesen ezt meg is teszik minden alkalommal, hogy minél hamarabb legyen egy kiadható kép az eseményről. Azonban a fotó technika még mindig – vagy talán egyre inkább? – lényegesen jobb felbontást tesz lehetővé, mint az akár HD minőségű videókamerák. Arról nem is beszélve, hogy a fotósok lényegesen nagyobb kompozíciós szabadsággal élhetnek, mint a beszédet végig rögzítő videókamerák.