‘National Geographic’ címkével ellátott bejegyzések

Dokumentumfilm az utolsó Kodachrome tekercsről

2013. január 14. hétfő
LastRoll SelfPortrait KodakKodachrome photoSteveMcCurryNationalGeographic Dokumentumfilm az utolsó Kodachrome tekercsről

Az utolsó tekercs képeiért katt a képre! – Steve McCurry önarcképe az utolsó tekercsen

A National Geographic filmet forgatott a legendás Kodachrome nyersanyag legutolsó tekercséről. Megörökítették, ahogyan Steve McCurry elhasználja a megszűnő film utolsó tekercsét.

Korábban, ahogy minden más fotós oldal én is megemlékeztem a Kodachrome megszűnéséről. Arról is, hogy a nyersanyag egyik legnagyobb szerelmese, és egyik legaktívabb használója, Steve McCurry kapta a gyártó sorról leeső legeslegutolsó tekercset, hogy a National Geographic archívumába kerülhessen a történelmi korszakot lezáró 36 kép.

Mint az sejthető is volt, a National Geographic nem csak az utolsó tekercs filmet, és hozzá szabad témaválasztási és utazási lehetőséget adott a fotósnak. Kapott maga mellé egy stábot is, hogy megörökítsék a folyamatot, az utolsó tekercs sorsát. A film sokkal több lett egyszerű werk videónál, igazi fotótörténeti kordokumentum. Talán nem túlzás azt állítani, hogy ezt minden fotósnak látnia kell.
Az utolsó 36 kocka elfotózásának története persze jó részt pont a nem fotózásról szól. Arról, hogy McCurry miért nem nyomja le az exponáló gombot egyik vagy másik helyszínen és témára. Mi sem egyszerűbb ennél. Az utolsó tekercs minden eddigi filmjénél korlátozottabb. Ez még a filmhez szokott veterán fotósnak is szokatlan helyzet. Bár a tekercs mindig korlátozott volt, de 30 éves National Geographic fotós pályafutása során mindig volt másik tekercs. Mint a film elején meséli, első munkájára 120 tekercs filmmel indult, a munkája sikeres volt, a magazin azóta is rendszeresen dolgozott vele a világ különböző tájain. Most nem fűzhet be egy következő tekercset, ha ez elfogyott, azzal tényleg vége a történetnek.

LastRoll SelfPortraitLeg KodakKodachrome photoSteveMcCurryNationalGeographic Dokumentumfilm az utolsó Kodachrome tekercsről

Steve McCurry saját lába az utolsó tekercsen

Bár ezt annak idején minden lap megírta, a filmből kimaradt, hogy a tekercsen a nagy spórolás közepette azért jutott egy kocka a tévé előtt heverő fotós lábának is. Talán nem rontom el a meglepetést, ha elárulom, hogy a videó végére elfogy a film a gépben, és az utolsó percekben, mikor átveszi frissen előhívott diáit, McCurry elsüti a keserédes poént, hogy “Most döntöttem el, hogy felhagyok a digitális fotózással és visszatérek a Kodachrome-hoz.” Az utolsó tekercs Kodachrome képei közül kedvenceit McCurry saját blogján hozta nyilvánosságra, a többit pedig a Vanity Fair tette közzé, bár itt is csak 32 kép látható a 36 kockás tekercsből.

IFRAME Embed for Youtube

via PetaPixel

Értesülj a hasonló bejegyzésekről! Kövess FacebookGoogle+ és Twitter segítségével!

Csalásért bukta a díjat – kizárták a National Geographic nyertest

2013. január 11. péntek
KizartKep NationalGeographic palyazat photoHarryFischNomadExpediciones Csalásért bukta a díjat   kizárták a National Geographic nyertest

A pályázatról kizárt kép – Fotó: Harry Fisch

Csalásért kizárták Harry Fischt a National Geographic fotópályázat helyek kategóriájának győztesét. Ő is a fájdalmasabb módot választotta, hogy megtanulja, mit nem szabad egy fotó szerkesztésekor csinálni – legalább is remélhetőleg megtanulta…

Szerintem
Mikor megláttam az eredeti képet, a fejemet fogtam, mint hasonló csalásoknál máskor is gyakran. Hogy lehet ennyire hülye hibát elkövetni? Nem is értem, hogy vetődik fel valakiben ez a megoldás. Pláne egy ennyire egyértelmű helyzetben. Nem csak szabályosabb és etikusabb lett volna vágással megoldani, de sokkal egyszerűbb, gyorsabb és kézenfekvőbb is.
Óhatatlanul egymás mellé kerül az ugyanezen a pályázaton, alig néhány napja felvetődött másik etikai kérdés, hogy mi van az állatkertben készült tigris fotóval. A két történet  bár nagyon hasonló, van közöttük egy hatalmas különbség. Mégpedig az, hogy a másik kép őszinte. Nem állítja, nem is sugallja magáról, hogy nem állatkertben készült. Teljesen világosan ott áll alatta a képaláírásban, és ha ez a zsűri szerint kizáró ok lenne, akkor kizárták volna. Azon lehet vitatkozni és érvelni mellette és ellene, hogy helyesen tették-e, hogy díjazták, vagy eleve ki kellett volna zárni. Az viszont nem szubjektív kérdés, hogy a módosított képi tartalom elfogadhatatlan.
Ebben egyébként hibásnak tartom a PetaPixel megközelítését is. Ők ugyanis azt mondják, hogy “a szabály az szabály, olvasd el alaposan a kiírást”. Szerintem meg ne a pályázat szabályai miatt ne hamisíts képet, hanem mert az rossz dolog. Ugyanúgy, mint hazudni sem csak azért nem hazudik az ember, mert egy pályázat, vagy újság szabályai nem engedik, hanem mert megtanulta, hogy nem szép dolog.

EredetiKizartKep NationalGeographic palyazat photoHarryFischNomadExpediciones Csalásért bukta a díjat   kizárták a National Geographic nyertest

Az eredeti változat – Fotó: Harry Fisch

Mi is történt?
A kategória győztes PhotoShoppal egyszerűen kiretusált a kép széléről egy szemetes zsákot (és a bal szélről egy belógó hajót), amire csak azután derült fény, hogy a szervezők az eredményhirdetést követően bekérték tőle az eredeti képeket. Mint az Origo fotórovatának 35mm blogja találóan fogalmaz, a fotós nyavalyog és értetlenkedik a dolog felett” saját blogján. Valójában írása érdekes egyvelege az elfogadásnak, beletörődésnek, a helyzet miatt érzett szomorúságnak, és a mentegetőzésnek, hiszen többször is megfogalmazza, hogy “semmi nem változott ezzel”….pedig de. A fotós azzal érvel maga védelmében, hogy ha nem kiretusálja a nylon zacskót, hanem levágta volna a kép széléről, akkor semmi szabálytalant nem követ el, és megmarad az elnyert első díja.

A National Geographic vezető szerkesztője, Monica Corcoran levele meg is erősíti ebben: “kár, hogy nem levágtad a zacskót, vagy nem hagytad rajta, mert a képre nincs hatással”. Sajnos a fotós ebből kicsit mást olvas ki, mint kellene. Szerinte a szerkesztő levele arról szól, hogy nincs komoly különbség az alkalmazott eljárások közt, mert a zacskó úgyse számít a képen, és így mindegy, hogy mi történik vele. Pedig nagyon nem mindegy.

Az igazán jó megoldás
Persze igazán jó fotós akkor lett volna, ha már a helyszínen észreveszi a keresőben és már a kép megkomponálásakor lehagyta volna. Ennek utólagos pótlására szolgálhatott volna, ha a kép jobb szélét (akár a képarányt megtartva) levágta volna. Vagy persze bele is törődhetett volna, hogy van a képen egy kis tökéletlenség – van aki kifejezetten szereti, ha a kép nem makulátlan. Minden esetre amit csinált hiba volt. Súlyos hiba.

Nem módosítunk. Pont.
Azzal, hogy kiretusálta a képről, megsértett egy alapvető szabályt. Nem egyszerűen egy pályázat technikai szabályát, hanem a dokumentarista fotográfia egyik legalapvetőbb etikai szabályát. Egy olyan szabályt, amit nem csak ismernie, de alkalmaznia is kéne. Nem csak neki, mindenkinek.
Aminek a megszegése fel se lenne szabad, hogy vetődjön a fejében, még ötletként sem. Nem csak nála, hanem hasonlóan járt fotósok egész soránál. Díjnyertes fotósok különlegesen válogatott elit csoportja helyett szánalmasan ügyetlen fotóhamisítók hosszú sorához csatlakozott – és a neve még csak köztük sem lesz olyan emlékezetes, mint a legalább ilyen hülye hibát elövető Adnan Hajj, több más eszement fotós, akik fotóhamisításért kirúgatták magukat, vagy az olyan történelmi alakok, mint Jevgeny Khaldei és a hasonló módosításokat tömegesen “megrendelő” Sztálin.

Értesülj a hasonló bejegyzésekről! Kövess FacebookGoogle+ és Twitter segítségével!

Szabálytalan díjazott a National Geographic pályázatán?

2013. január 8. kedd
Tiger water drops NationalGeographicContest winner photoAshleyVincent Szabálytalan díjazott a National Geographic pályázatán?

Fotó: Ashley Vincent

Alig, hogy tegnap kihirdették a National Geographic fotópályázat eredményeit, máris etikai problémák merültek fel az egyik győztes képpel szemben. Vajon hol a természetfotó határa vetődik fel a jogos kérdés.

Ashley Vincent tetszetős fürdő tigris képét majdnem én is kitettem , mert nagyon tetszett, de gondoltam a pályázattal úgyis sokfelé fognak majd foglalkozni, így is lett (Pixinfo, Index, HVG, stb). A kép körül kialakult helyzetre viszont nem is gondoltam, pedig ha nem csak felületesen nézem a képet, bizony számomra is nyilvánvaló és jogosnak tűnik a kérdés, hogy ez vajon tényleg természetfotó-e?
Mint azt a PetaPixel is megfogalmazza, több kritikus is azért támadja a képet, mert – mint a pályázat győzteseit ismertető hivatalos oldalon szereplő képaláírásból is világos – készítője Ashley Vincent egy állatkertben készítette a képet, nem a vadonban. A természetfotózásban pedig általános nézet, hogy az állatok idomítása, fogságban történő fotózása nem minősül természetfotónak.
A Magyar Természetfotósok Szövetségének (NaturArt) etikai kódexe – nem csak pályázatuk kiírása – azt írja:

“A szövetség tagjai arra törekednek, hogy a természet, a növény- és állatvilágot a maga valóságában mutassák be, elkerülve annak manipulálását, meghamisítását.”

A szervezet Év Természetfotósa pályázatának kiírásában pedig a legtöbb kategóriánál külön is szerepel, hogy “természetes környezetükben vadon élő állatokról készült felvételek nevezhetők”, illetve a pályázat etikai rendelkezései között azt íjra:

“Követelmény, hogy az egyes állat- és növényfajokról készült felvételek vadon élő példányokat ábrázoljanak természetes környezetükben, azaz a beküldött felvételek természetes körülmények között (!) készüljenek, hiteles mondanivalót tükrözzenek, és etikai szempontból ne legyenek kifogásolhatóak!”

A National Geographic pályázati kiírása ennél jóval engedékenyebb, náluk nem szerepel a kiírásban, hogy csak természetes környezetében szereplő élőlényt ábrázolhat a kép. Sőt a pályázattal kapcsolatos kérdések és válaszok között az alábbi olvasható:

Olvasói kérdés: A Természet kategóriában engedélyezett állatkerti állatokról készült fotóval nevezni?
NatGeo válasz: Igen, állatkerti állatok képei nevezhetőek. Kérjük tüntesd fel a képaláírásodban és/vagy a fotó készítésének helyénél!

Érdemes egyébként megnézni a képet a fotós saját 500px galériájában, ahol egy a pályázati képaláírásnál lényegesen hosszabb leírást is mellékel a képhez. De mindkét leírásból kiderül, hogy a fotó egy thaiföldi nyitott állatkertben készült, ahol az állatok ugyan nem a vadonban élnek, de a park a maga nyolc négyzetkilométernyi területével mintegy nyolcvanszor nagyobb a Budapesti Állatkertnél. Ahogy a PetaPixel egyik kommentelője fogalmaz: “ez nem egészen az a fajta állatkert, ahol rád szólnak, hogy ne dörömbölj az üvegen”.

Sokan a tények ismeretében is vitatják, hogy ezt a képet kellett volna a legjobb természetfotók közé kiválasztani, mert ez az állatkerti helyszín miatt köszönő viszonyban sincs a valós természetfotóval. Brendan van Son azt írja blogján, hogy szerinte nem feltétlenül baj, ha egy kép állatkertben készül, amikor a fotó kifejezi az állat fogságát és ez által közvetít valamit az állatok fogva tartásáról. Egyéb esetben – mint itt is – elítéli, és hibának tartja, hogy egy ilyen képet díjaztak.

JoseLuisRodriguez JumpingWolf disqualified Szabálytalan díjazott a National Geographic pályázatán?

Botrányos ugró farkas

Nemrég hasonló vita vette körül a National Geographic Channel száguldó gepárd videóját is, illetve két éve volt hasonló probléma egy másik természetfotó pályázaton győztes képpel. Akkor a Jose Luis Rodrigueznek ítélt díjat visszavonták, mivel kiderült, hogy a képen idomított farkas látható, nem vadon élő, a képen látható jelenet pedig megrendezett. Ez azonban nem derült ki a fotó képaláírásából, és ezt a képet Vadállatok (Wildlife) kategóriában nevezték annak idején.

Szerinted mennyire probléma, hogy a tigrist ábrázoló kép állatkertben készült? Ettől még megérdemli vajon a díjat?

Kiegészítés: alig néhány nappal ez után a pályázat további hírekkel szolgált. Olvasd el a pályázatról csalásért kizárt kép törétnetét!

Értesülj a hasonló bejegyzésekről! Kövess FacebookGoogle+ és Twitter segítségével!

Instagram nem akar visszaélni a jogainkkal – de ezzel nincs vége

2012. december 19. szerda

InstagramTOS Listen KevinSystrom Instagram nem akar visszaélni a jogainkkal   de ezzel nincs végeA szabályzat változás által tegnap kavart tiltakozás hullámra válaszolva az Instagram alapítója már estére közleményt tett közzé. A válasz igazából várható volt, csak azt nem értem, hogy miért kellett ekkora hibát elkövetni egyáltalán.

Megnyugtató hivatalos cáfolat
A cég alapítója, Kevin Systrom közleményben válaszolt a hivatalos Twitter blogon. Bocsánatot kér a helyzetért, és nyomatékosítja, hogy csak félreértésről van szó. Nem akarnak visszaélni senki szerzői jogaival. Nem árusítják majd a képeinket, nem fogják hirdetésekben használni sem őket.
Nem tudni viszont, hogy a következő változat mi is lesz majd pontosan. Az ördög pedig a részletekben lakik ugyebár…

Félreértés vagy magyarázkodás?
Mindez egyáltalán nem meglepő. Sejthető volt az első perctől, hogy csak erről van szó. Ahhoz képest, hogy milyen hosszan írtam tegnap teljesen más megközelítésről furcsa lehet, de ha figyelmesen elolvasod, már akkor is leírtam. Értem, hogy TALÁN nem azt akarták csinálni, amit mindenki kiolvasott a feltételeikből.

Érthetetlen hiba
Csak azt nem értem, hogy akkor miért nem azt írták bele, amit tényleg el akartak érni? A jog nyelve nem egyszerű, de ki lehet vele fejezni azt, amit tényleg szeretne az ember (vagy éppen cég), és nem szükséges túllőni a célon.
Értem én, hogy csak egy próbaútra akarják elvnni a kocsit, nem is feltétlenül zavar. De ha csak egy próbaút, akkor miért kell az erről szóló szerződésbe azt írni, hogy bármikor bármit csinálhatnak a kocsimmal és még csak beleszólásom sincs.

Senki nem volt az irodában aki elolvasta volna a szabályzatot mielőtt publikálják? Vagy csak ügyvédekkel nézték át és még véletlenül sem ismernek egyetlen fotóst sem, aki használja is a szolgáltatásukat és ugyanazokat a potenciális csapdákat látná benne, mint amiket (állítólag véletlenül) benne hagytak? Tippem sincs, hogy ez hogy jött össze, de szánalmas.

Nem túl megnyugtató
Hogy lehet így megnyugtató a cégvezető válasza? Megelőlegezem a bizalmat, hogy ez nem csak a gyanú elaltatása akar lenni. Nem feltételezem, hogy csak úgy mondják, hogy nem akarnak a tetteikkel ártani nekünk. De még ha hinni akarok is Systrom szavaiban, akkor is nehéz látatlanul bízni – pláne a korábbi baki után.
Honnan tudhatjuk, hogy következő nekifutásra már tényleg sikerül azt írniuk a szabályzatba, amit valóban gondolnak, és amiből már mi is azt látjuk majd, hogy nem kihasználni akarnak minket és olyan jogokra igényt formálni, amiről azt állítják, hogy nincs is rá szükségük? Minden esetre a hivatalos nyilatkoaz bíztató, és remélem, hogy hamarosan kommunikálni és szabályzatot írni is megtanulnak.

Instagram TOSchange photoNatGeo Instagram nem akar visszaélni a jogainkkal   de ezzel nincs végeElvek és értékek
Pedig sok fotós használja az Instagramot, akiket megkérdezhettek volna még a balhé előtt. Segíthettek volna értelmezni, amit a jelek szerint a jogi osztálynak nem sikerült. A tegnap kirobbant felzúdulás hevében sorra jelentették be, hogy ilyen feltételek mellett törölni fogják fiókjukat, vagy már meg is tették. Galériába szedve egy-egy képüket, a Time egész sor neves fotóst szólaltat meg, hogy mit gondolnak a változásról.

Még a Facebook alapító (és Instagram tulajdonos) Mark Zuckerberg esküvői fotósa, Noah Kalina is elégedetlen, sőt testvére, Arielle Zuckerberg is tiltakozott az új szabályzat ellen. Sőt, több komoly Instagram felhasználó, mint például a 638 ezer követővel bíró National Geographic (@NatGeo) is bejelentette, hogy felfüggeszti Instagram fiókját. Nem törlik magukat egyelőre, de teljesen elsötétítik Instagram profiljukat, míg ki nem derül, hogy mi is lesz a végleges szabályzat. Mert ők is csak a bizonyítékban – na meg az érvénybe lépő jogi szövegnek – hisznek, nem az ígéretekben.

Nagyon tetszik Mat Honan publicisztikája a Wired-en. Ő még tegnap törölte magát, és első Instagram fotója alatt tette közzé véleményét. Mint írja, nem azért távozott, mert egyik, vagy másik szabálypont nem tetszett neki. Kilépésének oka, hogy az üzemeltetőknek úgy látszik, hogy fogalma sincs, hogy mit is akarnak kezdeni (még kevésbé, hogy hogyan is kommunikálják azt). Viszont amit művelnek, abból nem látszik, hogy tisztelnék azokat, akikről ez a szolgáltatás szól, és akiknek a tartalmaiból létrejött.
Az Instagram vezér válasza után kiegészítette írását, megerősítette, hogy az nem sokban változtat az álláspontján: “Értékelem az Instagram hajlandóságát a kommunikációra – és figyelek is. De a vállalat igazából még nem mondott még semmit sem. Az ő határozott elköteleződésük nélkül én sem kötelezem el magam, hogy visszatérjek.”

Persze rögtön az első problémára törléssel reagálni talán eltúlzott rakció. Ugyanakkor a cég gyors válaszát az is ösztönözhette, hogy látták a fogyatkozó felhasználó számot, és a nem létező oldalakra érkező látogatói forgalmat. De az igazi válasz az lesz majd, amit ténylegesen érvénybe léptetnek a felhasználói szabályzatban.

Fontos üzenete van viszont ennek a történetnek akkor is, ha egy jól megírt és mindenki számára elfogadható feltétel rendszerrel zárul le. Mert a szerzői jogok fontossága és azok kezelése fontos téma, amit nem szabad félvállról venni.

Értesülj a hasonló bejegyzésekről! Kövess FacebookGoogle+ és Twitter segítségével!

Így merevíti ki egy gepárd mozgását a National Geographic

2012. október 29. hétfő
CheetaCover NationalGeographic iPadEdition Így merevíti ki egy gepárd mozgását a National Geographic

Animált borítókép az iPaden

A National Geographic legújabb ötlete együtt futni egy gepárddal. Persze csak a kamerával, hogy kimerevíthessék a mozgását. Látványos, technikailag is érdekes, de etikai kérdéseket is felvet.

A technikai bravúr
Szavannán száguldó gepárdokról szép számmal akad felvétel a National Geographic archívumában. Legyen szó akár álló, akár mozgóképről. Viszont ezek mindegyike egy helyről követte az állat mozgását, vagy meg is látszik a felvételen, ha a stáb dzsippel próbálta tartani a tempót az állatvilág futóbajnokával.
A lap viszont valami különlegessel készül a novemberi digitális kiadás olvasóinak. A gepárd mozgását tanulmányozó írásukhoz rendhagyó módon örökítették meg a nagymacska mozgását.

CheetaShooting NationalGeographic Így merevíti ki egy gepárd mozgását a National Geographic

Így készül a videó – és a fotók

Mint a National Geographic cikke és videója (lásd alább) nyomán a PetaPixel, a BoobyBrain és a Gizmodo is megírta, építettek egy 50 méteres sínpályát, amin egy nagy sebességű Phantom kamera együtt mozoghatott a gepárddal, a legfinomabb részletekig kielemezhetővé téve ezzel az állat mozgását. Lényegében ugyanúgy hasonló módon örökítették meg a szavannák síkfutóját, mint az Olimpián a világrekorder futók versenyeit.
És ha már egyszer úgyis kiépítettek egy tökéletes követést biztosító kocsi rendszert, akkor akár fényképezőgépet is szerelhettek rá. Mindjárt hármat is a legmodernebbnek számító 1DX-ből. Ezekkel akár 14 fps sebességgel is fotózhatták a mellette rohanó állatot.

Etikai kérdések
Népszerű hasonló helyzetekben felvetni, hogy mennyire etikus, vagy hogy kevésbé elvont szóval éljünk, mennyire valósághű ez a fotózás. Szakmai körökben okozott némi felhördülést, hogy már megint hamisítják a fotókat – ezúttal megrendezett helyzetben készült felvételt akarnak elsütni valós természetfotóként.
A felvetés jogos, és nagyon fontos odafigyelni az ilyesmire, hogy egy képen mennyire a spontán valóság látszik, és mennyire megrendezett egy jelenet. Különösen, ha sajtófotóról, vagy mint jelen esetben, természetfotóról van szó.

Cheetah camera lens ChrisJones NationalGeographic Így merevíti ki egy gepárd mozgását a National Geographic

Chris Jones első gepárdfotózása

Szerencsére a National Geographic novemberi digitális száma már elérhető az iPad és Kindle Fire készülékekre (ráadásul nekem az iPad NewsStand most ingyenesen kínálta ezt a számot). A lapszámot letöltve hamar kiderült, hogy a videó egy tudományos okfejtés illusztrálására készült. Fel sem vetődik, hogy a felvételt úgy állítsák be, hogy az a szabadban készült. Azt mutatják be vele, hogyan mozog a gepárd futás közben. Hogyan viselkednek a végtagjai, hogyan dolgozik az izomzata, és milyen a felépítése ennek a csodálatos állatnak, amit ebben a formában még azok sem tudtak eddig megfigyelni, akik évek, vagy akár évtizedek óta dolgoznak velük, és figyelik őket.
A lapszámhoz egyébként Chris Jones írta a bevezetőt, aki egy 1989-es werk videót is mellékelt egyik első találkozásáról egy gepárddal – aki rendkívüli módon érdeklődött a teleobjektíve iránt. Ez ha talán etikai kérdéseket nem is, de azt mindenképpen felveti, hogy vajon mennyire maradhat észrevétlen a fotós a vadonban, és mennyire befolyásolja puszta jelenlétével az események alakulását – ami magában is etikai kérdés.

A korábbi werk videót eltávolították a YouTube-ról, de a Vimeón találtam egy elég hasonlót ugyanarról a forgatásról.

Cheetah Project National Geographic Magazine from Gregory Wilson on Vimeo.

Kiegészítés: Idő közben mint a Printscreen is megírta, a Vimeóra felkerült egy rendezői változat a felvételből, amin hosszú perceken át gyönyörködhetünk a vágtató gepárd mozgásában, a végére pedig jutott egy kis werk is a forgatás előkészületeiről.

Cheetahs on the Edge–Director’s Cut from Gregory Wilson on Vimeo.

Értesülj a hasonló bejegyzésekről! Kövess FacebookGoogle+ és Twitter segítségével!