- Blackmail – zsarolás
“Hogy mi az árulás, azt a tett dátuma dönti el.” - Armand Jean du Plessis de Richelieu, francia politikus (1585. szeptember 9. — 1642. december 4.)
Egyik kedves ismerősöm nemrég megkapta a főnökétől, hogy zsaroló, csak mert “visszavágott” a tőle kapott felmondó levelével.
A cégvezető közölte az alkalmazottal, hogy az aktuális leépítés keretében tizensok év munka után elbocsájtják, és a munkaköre megszűnik. Ahogy ilyenkor lenni szokott az emberrel, ismerősöm teljesen maga alá omlott, kétségbeesetten állást kezdett keresni, stb. Majd néhány napra rá – mint a cégnél több “elbocsátott” dolgozóval – közölték, hogy mégis szükség van a munkájára, csak éppenséggel a fizetését csökkentik. Első reakcióként persze nagyon örült. Nem csak azért, mert a kollégák lobbizni kezdtek miatta, hogy a munkaköre nélkülözhetetlen és a betöltéséhez rá is szükség van. Nem csak az irányában kifejezett együttérzés, és támogatás szerzett neki örömet. Az is megkönnyebbülést jelentett neki, hogy nem kell tovább keresgélni a munkaerő piacon, szembe nézni a válság közepette még nehezebb munkakereséssel, és talán eloszlanak a feje felől a viharfelhők.
Aztán jött a ráeszmélés, mikor elé tették az új szerződést, hogy a fizetését olyan mértékben csökkentenék, hogy abból a csekkekre se futná. Ekkor kétségbeesésében szembe fordult a cégvezetéssel, és közölte, hogy maradjanak inkább az elbocsátásnál. A régi – csak elvben visszavont – felmondólevél még megvan, abban benne van, hogy megkapja a cégnél töltött pár évtizedre járó végkielégítést, ami ad pár hónap egérutat, hogy keresgélhessen, és csak aztán kopjon fel az álla. Nem úgy mintha elfogadná az új szerződést. Ekkor mondta a cégvezér, hogy ez zsarolás…
Tényleg az, szerintem is! Mint ahogy az is zsarolás, hogy csökkentjük valakinek a fizetését, hogy megőrizhesse a munkahelyét, különben kirúgjuk a cégtől. Mindezt nagylelkűségnek beállítani, hogy előbb kirúgjuk az illetőt, majd kegyet gyakorolva visszavonjuk a felmondást, az pedig álszentség. Persze nevezhetjük elegánsan “hatásos vezetői kommunikációnak” is. Ettől még nem változik semmi. De hogy még zsarolóznak titulálják az érdekeit, és megélhetését védő munkavállalót…
Minthaą az üzlet nem “zsarolás” lenne minden esetben. Ajánlunk valamit, amire a másiknak szüksége van, és “megzsaroljuk” a másikat, hogy nem kapja meg ha nem megy bele az üzletbe. Persze a mérce mindig kettős. Ha mi vagyunk a zsarnokok, akkor csak üzletelünk, és a jogainkkal élünk, még akkor is, ha embereket, vagy akár családokat teszünk tönkre. Ha velünk szemben alkalmazzák ugyanezt, akkor viszont az zsarolás, és mi vagyunk az áldozatok….legalábbis érzelmileg ezzel zsaroljuk a másikat, hogy belemenjen a mi feltételeinkbe…
Értesülj a hasonló bejegyzésekről! Kövess Facebook, Google+ és Twitter segítségével!
Azt már emlegettem, a hetet Debrecenben töltö, az Úszó Európabajnokságon. Azt is sejtettem, hogy a fedett sportuszodában fázni biztos nem fogunk. De hogy ennyire…
