A világ legtöbb nagyvárosában idén is megtartották a Föld óráját, erről készült egy nagyon látványos összeállítás, amiben te magad kapcsolhatod le a világvárosok díszkivilágítását.
A kezdeményezés célja, hogy felhívják a figyelmet az energiatakrékosságra, és hogy milyen sok energiát megtakaríthatunk vele, ha nem hagyjuk feleslegesen égni a lámpákat. Persze mit sem érnek az ilyen figyelemfelhívó akciók, ha otthon általában nem kapcsoljuk le a lámpát, csak ilyen alkalmakkor, és akkor is csak a képek kedvéért…
A Metropol is csatlakozik az egyre népszerűbb multimédia divathoz. Hagyományos szakákat bemutató sorozatukban ritka mesterségek képviselőit mutatják be munka közben. A fotókkal indult riport sorozat videó alkotásokkal folytatódik.
Míg Pályi Zsófia (Origo) és mások (én is) főleg álló képek és hangfelvételek összhatásaként alkotnak hangos képriportokat vagy mint Móricz Simon és Szandelszky Béla is, legfeljebb rövid videó snittekkel egészítik ki multimédia anyagukat, addig a Metropol fotóriportere Katona László inkább videóval kezdett újabban dolgozni, és a forgatás mellett az állóképek inkább csak kiegészítőként jelennek meg az anyagban. Na meg persze azért készülnek, hogy a nyomtatott lapban is megjelenhessen kép a történethez.
Az apáról fiúra öröklődő régi szakmákat bemutató sorozatnak a kalapos története a második, a hangszerkészítőről szóló pedig legfrissebb, harmadik eleme.
A sorozatot egy terézvárosi galvanizáló üzemmel kezdték. Ebben azonban csak két kép jelent meg a szöveg kíséreteként. Mint Lacitól megtudtam, a képgalériás és/vagy videós koncepció már ekkor is élt a fejükben, sőt forgatott, és fényképezett is, de a kettős feladat elsőre komoly kihívást jelentett, így inkább nem is jelent meg a videó, sőt a képekből is csak egy pár.
Nagy kihívás mindent egyszerre csinálni
A projekt érdekessége, hogy pont a főleg nyomtatott lapként számontartott Metropolnál jelentek meg multifunkciós fotóriporterek. Ezzel szemben a nagyobb, kifejezetten online lapok (pl. Orio, Index, stb), ahol egyáltalán nincs nyomtatott kiadvány, de még az olyan nyomtatott lapot is készítő szerkesztőségek is, mint a NOL, vagy a HVG, inkább külön videós stábot alkalmaznak. Így akár ugyanarra az eseményre is külön fotóriportert és forgatócsoportot küldenek, minthogy a fotós dolgozzon operatőrként is.
Talán ennek előnyeit ismerték fel a Metropolnál is. A harmadik anyagot már egy egész Metropol stáb készítette, hiszen Kurucz Tünde újságírót elkísérte Kálló Péter is fotózni, hogy Katona László nyugodtan koncentrálhasson a videóra. Bár, mint elárulták, ezt egyáltalán nem szakmai döntés szülte, hanem a riportalany és a fotós ismeretsége.
Azt a nézetem azonban az operatőrré avanzsált fotós, Katona László is osztja, hogy a fotós és operatőr munka csak ilyen jellegű, nyugalmasabb, ha úgy tetszik, csak ennek az egy kamerának megrendezett témáknál, és csak akkor kivitelezhető együtt, ha egyébként bőven áll rendelkezésre idő a forgatáshoz és fotózáshoz is. Egy hétköznapi sajtótájékoztatón, vagy más komolyabb sajtóeseményen, amit nem ennek az egy multifunkciós riporternek rendeznek, és ahol kizárt, hogy kérésre megálljanak, vagy megismételjenek valamit, szinte lehetetlen mindkét munkakört egy személyben hiánytalanul ellátni.
Egyetlen – a hangszerkészítő anyagban jól hallható – szépséghibája a külön dolgozó fotósnak, hogy néha belekattog a videó felvételbe, ami persze a forgatás során az együttműködés és az utólagos szerkesztés fejlesztésével ki lehet küszöbölni.
Fotósok a Kodak színház előtt - Fotó: Mario Anzuoni/Reuters
A Reuters ezúttal is beszámol az Oscar-díj átadójáról, Hollywood egyébként elég sűrű életének legnagyobb estéjéről. Fotósaik pedig újabb bepillantást engednek nem csak a világsztárok programjába, hanem a saját munkájuk műhely titkaiba is.
A korábbi években rendszeresen meséltek a Reuters fotósai a hírügynökség blogján arról, hogyan dolgoznak az Oscar-díj átadóján. Idén sincs ez máshogy, bár most a szöveges részt letudták a fotósok egyszerű felsorolásával, és hogy ki hol dolgozik az eseményen. A hangsúlyt idén a multimédiára fektették, így videóban mutatják be, milyen a világ egyik legnagyobb hírügynökségének munkája a hollywoodi vörös szőnyeg mellett. Pár rövid bemutatkozás a fotósoktól, és a szerkesztő eligazítása mutatja be a feladatokat és a fotózás szempontjait, amit a videóban megjelenő képek színesítenek, amiknek az elkészítéséről az egész felhajtás szól – legalábbis a sajtó számára.
A három perces videó szemmel láthatóan csak az érkezést fotózó Mario Anzuoni és Lucy Nicholson munkájára, valamint a csapatot a helyszínen irányító szerkesztő, Sam Mirovich eligazítására koncentrál.
Fotósok a Kodak színház előtt - Fotó: Lucas Jackson/Reuters
Az eligazításon elhangzik, hogy a fotósok a legfontosabbak a nagy este tudósításában, hiszen egyetlen este világsztárok százairól képek ezreit készítik, és adják ki a velük dolgozó szerkesztők segítségével, szinte élőben tudósítva a történésekről. Mirovich azt is kihangsúlyozza, hogy a fotósoknak nagyon kell figyelniük, hogy mindenkiről minél több féle képet készítsenek, minden hírességről legyenek szóló és csoport képek. Mivel az Oscar estéje a világ (egyik) legnagyobb divat eseménye, így nagyon fontos, hogy mindig látsszanak a ruhák, az egész alakos képekről sose maradjon le az uszály, és hogy legyenek képek az apróbb részletekről, frizurákról, tetoválásokról, ékszerekről, kiegészítőkről, cipőkről, lényegében mindenről.
A másik három fotós munkáját nem említi. Részben mert talán külön videó készól majd róla, de sokkal valószínűbb, hogy azért, mert a videót készítő Lucas Jackson nem tudta saját magát, és más, tőle távolabb dolgozó kollégáit filmezni, hiszen azért ez a kis videó csak egy érdekes mellékterméke az Oscar-díjátadó tudósításának.
Ugyan minden ügynökség készít minden évben olyan fotókat, ahol a fotósok tömege is látszik, a cél mégis csak a hírességek fotózása, hogy az előfizetőket számtalan, jobbnál-jobb képpel lássák el a vörös szőnyegen végigvonuló sztárokról. Amikből egyébként szerintem borzalmasan unalmas galériák szoktak tömegesen születni minden évben, de nyilván van rájuk igény, akkor meg a fotósoknak az a dolga, hogy ezeket a képeket elkészítsék.
Lejátszáshoz kattints a képre! - Fotó: Bozsó Krisztián/Szeged24
A Szeged24 szerkesztőségében elkészült első első hangos képriport, melyben a csongrádi megyeszékhely hőseit, a helyi tűzoltókat mutatják be a lap munkatársai.
Az Origo és Pályi Zsófia tevékenysége nyomán Magyarországon is egyre népszerűbb hangos képriport műfaj újabb alkotása a Sanoma kiadó szegedi leányvállalatának, a Szeged24 szerkesztőségében dolgozó két munkatárs közös alkotása. A fotók és a végleges anyag összeállítása a lap számára fotózó Bozsó Krisztián munkája volt, míg a hanganyag felvételét és szerkesztését újságíró kolléganője, Jeney Barbara végezte.
Mint kiderült, az alkotás létrejöttéhez nekem illetve inkább a blogomnak is van némi köze, mert Krisztián itt látta, hogy rendszeresen emlegetem a fotózás mellett a multimédia műfajokat is. Ez adta az ötletet, hogy ők is kísérletezzenek valami hasonlóval. Mint mondja, a szerkesztőségben mindenkinek új volt és örömmel fogadták az ötletet, így bele is vágtak az első anyag elkészítésébe.
Az anyag Szeged szinte láthatatlan hőseit, a tűzoltókat mutatja be, akikről, ahogy Krisztián fogalmaz “mi szegediek, szinte alig tudunk valamit róluk, vagy csak sztereotipiák alapján ismerjük őket, így próbáljuk az olvasóval megismertetni ezzel a szakmával”.
A hangos képriport a kollégák és az olvasók körében is sikert aratott, így már a következő ilyen anyagokon dolgoznak. Hasonló tematikával készülnek egy helyi hősök sorozat összeállítására, de erről inkább akkor lesz érdemes beszélni, ha már megjelentek az újabb összeállítások is.
Nézd/hallgasd meg a hangos képriportot, és mondd el, te mit gondolsz róla?
Két utazása között kezdtük el megbeszélni Szandelszky Bélával, hogy valamikor leülünk és mesél aktuális kalandjairól a blog olvasóinak. Azóta megjárta Líbiát, fotózta a forradalmat, sőt együtt is fotóztunk már néhány kisebb és nagyobb horderejű eseményt, és most épp itthon van.
Az AP budapesti fotósaként főleg magyar eseményekről tudósít, de elég sokat utazik külföldre is. Két utazás közt megejtett beszélgetésünk során felvetette, hogy legújabb multimédia alkotását kitehetném a blogra, hadd lássák minél többen. Ennek persze örömmel teszek eleget. Bár az interjút idő közben a PixInfo munkatársai elkészítették Bélával. A legtöbb kérdést feltették, amit én is kérdeztem volna, Béla pedig részletesen megválaszolta őket. Bár tanácstalan nem maradtam, és kérdésekkel is mindig tele vagyok, de nem látom sok értelmét, hogy megpróbáljak túllicitálni egy amúgy is jól sikerült interjút. A beszélgetésünket így egyelőre elnapoltuk.
Nézd meg a multimédia összeállítást, és olvasd el Béla élménybeszámolóját. Ha pedig hagy benned megválaszolatlan kérdéseket, vagy újakat ébreszt, akkor írd meg akár levélben, akár kommentben, és felteszem neki. Mert azt megbeszéltük Bélával, hogy az interjúra azért valamikor sor kerül, csak ezek után kicsit máshonnan és máshogyan kezdjük majd.
Érdemes egyébként a PixInfo többi interjúját is elolvasni, nem csak azokat, amiket Szandelszky Bélával készítettek, de most én csak ezekből készítettem válogatást:
A világ legtöbb nagyvárosában idén is megtartották a Föld óráját, erről készült egy nagyon látványos összeállítás, amiben te magad kapcsolhatod le a világvárosok díszkivilágítását.
