Pár napja egy kedves barátom szólt néhány keresetlen szót az Instagram divatról, amit úgy gondoltam érdemes terjeszteni.
“Attól, hogy egy képnek nyomottak a színei, kicsit életlen, és olyan, mintha egy 10 éves polaroid lenne, még nem lesz automatikusan jó. Könyörgöm, az Instagram nem csodaszer. Komponáljatok néha magyarok!”
Kecskeméti Dávid osztotta meg Facebook oldalán szakmai véleményét. Én csak annyit tennék hozzá, hogy önmagában egy nagy méretű képgalériától, fekete-fehér kidolgozástól, HDR technológia használatától és mesterséges, vagy valódi kis mélységélesség használatától sem lesz automatikusan jó egy kép….sőt egy profi fényképezőgéptől sem.
Ezek mind csak eszközök, amiket megfelelően alkalmazva tényleg lehet remek hatásokat elérni, de a hangsúlynak a megfelelő alkalmazáson kell lennie, nem magukon az eszközökön.
A hétvégén lett volna igazán aktuális ez az írás, de akkor a kajak-kenu vb miatt még akkor se lett volna időm foglalkozni vele, ha eszembe jutott volna: 8 éve jelent meg a Canon EOS 300D, az első elérhető árú DSLR fényképezőgép, ami új korszakot nyitott a fotózásban.
Te ünneplője, vagy elszenvedője vagy az új korsaknak?
2003. augusztus 20-án jelentették be a Canon 300D-t, az első belépő szintű DSLR fényképezőgépet. Az addig csak profik számára gyártott DSLR gépek ezzel váltak a széles közönség számára is elérhetővé.
A 300D megjelenése előtt a digitális fényképezőgép piac lényegében csak a kompakt gépekből állt. Az akkori profi tükörreflexes digitális fényképezőgépek nagyon ritkák, és különösen drágák voltak. Sőt mai utódaikhoz képest a képességeik is szerények voltak. Bár az alig fél évvel a 300D előtt megjelent EOS 10D még ma is egész használható gépnek számít. Lényegében ennek a paramétereit, részben talán alkatrészeit is kapta az új kategóriát teremtő legelső olcsó modell.
Üzletileg megérte A Canon sokakat – köztük a konkurenseket is – meglepő húzása, hogy egy (viszonylag) olcsó DSLR alternatívát kínált az arra szinte kiéhezett piac számára, történelminek bizonyult. Az eladási adatok a mai napig igazolják a döntés (üzleti) helyességét. Nem csoda, hogy alig fél éven belül, 2004. január 28-án a fő konkurens is bejelentette saját belépő szintű gépét, a Nikon D70-et. A piaci verseny pedig azóta is zajlik. Sőt egyre inkább erre a szegmensre összpontosul. Idő közben a többi gyártó is beszállt a versenybe, és már szinte mindenki a DSLR piacon próbál a többiekkel szkanderezni – egyre gyakrabban a piac átnevezésével, átdefiniálásával, és akár a tükör elhagyásával is.
Színesedik a DSLR piac
Mindig van lejjebb Kezdetben az új belépő szintű gép volt a csoda. Az egyedüli amatőr DSLR, amit csak közel két év után frissítettek. Azóta az amatőr gépek életciklusa lényegesen lerövidült. A fejlesztések talán már nem olyan szembeötlőek, mint akkoriban. Viszont ha törik, ha szakad, évente frissülnek a modellek, hiszen a fogyasztókat vásárlásra kell ösztönözni. Érezzék csak az idő múlását!
Az egykor egy modellből álló amatőr kínálat is kiszélesedett, és az egykor belépő szintnek számító gép alatt is megjelent újabb kategória – ahogy az a filmes gépeknél korábban is megtörént. A Canon – korábban – következetes számozási rendszerében megjelent a három jegyű (xxxD) gépek alatt a négyjegyű (xxxxD) gépek kategóriája.
Igazi korszakváltás
Mióta a DSLR-ek lényegében mindenki számára hozzáférhetők, azóta gőz erővel fejlődik az iparág. Szinte megállíthatatlanul nő a felbontás, folyamatosan fejlődik a fényérzékenység, nő a gépek sebessége, tudása, csökken a méretük, és az áruk. Míg a filmes korszakban ez nem volt ilyen általános, ma már szinte mindenkinek van valamilyen fényképezőgépe, ha máshogy nem, akkor a telefonban. Soha ennyi kép még nem készült, és egyre ritkábban tesszük fel a kérdést, hogy minek ennyi? Egyre általánosabb a digitális tükörreflexes fényképezőgép is. Az analóg fényképezőgépek gyártása pedig szinte teljesen megszűnt, így a digitális szót ma már szinte el is hagyhatjuk. Aki csak egy kicsivel jobb képeket akar az átlagnál, már könnyen beruházhat egy viszonylag komoly gépbe.
A fotós szakma halála
Bár a szakma még nem halott. Talán nem is fog kihalni. Mégis sokan emlegetik vészmadárként a szakma halálát. Kétség kívül komoly átalakuláson megy át a fotózás. Mivel bárki könnyen tetszeleghet profi fotós szerepében, akinek egy kicsit komolyabb (vagy annak tűnő) gépe van másoknál, ezt sokan meg is teszik. Ahogy ezzel sokan vissza is élnek.
Mindenki fényképez, és mindenki azt hiszi, hogy ért is hozzá. Sokak szerint a terjedő fényképpestis komoly probléma, és sokak nehezen térnek napirendre felette. A jövőt kevesen látják – még kevesebben látják derűsen. A megoldásokon sokat lehet vitatkozni. Azon sokkal kevesebbet, hogy a fotózás mai helyzetéhez – tekintsük azt jónak vagy rossznak – a Canon EOS 300D megjelenése volt az egyik legfontosabb mérföldkő.
Magyarósi Csaba szerint ilyennek látja Budapestet egy túrista: kutyafuttában elbuszozik a főváros nevezetességei mellett, és a busz ablakából csinál néhány pocsék képet. Talán igaza van, és tényleg sok túrista ilyen. Talán mi is ilyenek vagyunk külföldön?
Fotó: Neil and Kathy Carey/Flickr
Szerencsére a HVG kicsit alaposabban utána járt a témának, és kiderítette, hogy a túristák sokkal alaposabban felszerelkezve járják a várost, nem mobiltelefonnal fotóznak, és sokkal igényesebb képeket készítenek, mint az Index újságírója…
Érdekes hangvételű felhívást – valójában reklámot – kaptam, ami legalábbis belőlem aligha nem kiváltotta a kívánt hatást. Na nem azt, hogy rohanok befizetni a tanfolyamra, de úgy érzem, hogy nem lehet róla nem beszélni (írni). Ráadásul a mondanivalójával még egyet is értek, ugyan a végéről a konkrét reklámot azért inkább lehagyom.
A fotókkal kapcsolatos igénytelenség viszont tényleg terjed, és tényleg tenni kell ellene, amire a legjobb – azt hiszem, hogy egyetlen – módszer valóban a vizuális kultúra terjesztése, és az emberek nevelése. Bár amikor ezt legutóbb a Flickr kapcsán felvetettem, heves ellenkezést váltottam ki a kommentelők közt. Szerintem egyébként a fotózásnak már jó ideje az iskolai tananyag részének kéne lennie – bár a jelek szerint az idegennyelv tanítással se megyünk olyan sokra sajnos – sőt az anyanyelv oktatásával sem…
“Felhívás a fényképpestis elleni küzdelemre!
A digitális fényképezés rohamos terjedése miatt, soha nem látott mértékben szedi áldozatait a fényképpestis. Megrémisztő és feldolgozhatatlan, nyomában értetlenség és néma döbbenet jár.
Undorító lila húsok kúsznak az étlapokra, felismerhetetlen szürke foltokká változnak a hirdetési újságok képei, kihátrálnak az élességből és menekülni próbálnak híres színészek a címlapokról, a hírek mellett az illusztrációk is egyre sötétebbek lesznek a napilapokban, a katalógusok oldalairól elpárolognak a valaha üdén virító színek, zöldes moszatok lepik el a kirakatok dekorációit és értetlenkedünk a nagymamával, hogy az esküvői fotóját nézegeti, mert az unokát nem ismeri föl az új képen.
Állítsuk meg a járványt és a kialakulásáért felelős képalkotási analfabétizmust (image ignorantia)!”
Kiegészítés: Nehéz objektíven pocsék fotót találni egy ilyen írás illusztrálásához, és készíteni sem biztos, hogy annyira egyszerű, így inkább Gareth Bowers esküvői fotóját használtam, amit a bíróság hivatalosan kontár munkának minősített.
A hétvégén újabb rekord számot döntöttek meg a Flickr fotómegosztó oldalon: immár több, mint ötmilliárd fotó van fent a rendszerben. Ebből az ünnepélyes kerek számot a yeoaaron nevű felhasználónak sikerült megszerezni.
Ami azt illeti az ötmilliárdodik fotó egy nem is valami kifinomult kivitelű PhotoShop montázs. A rendkívül nagy szám miatt, és ez a fotó magában is elgondolkodtat, hogy vajon mennyi értelme van ennek az ötmilliárd képnek.
A Flickr-t ünneplő hírben azt is megosztják, hogy minden perczben 3000 új kép kerül fel a rendszerbe. De vajon mennyi ebből a rengeteg képből a valóban igényes, minőségi? Egyre elcsépeltebb a gondolat, hogy soha nem készült még annyi kép az emberiség egyetlen korszakáról sem, mint ma. És egyre kevesebbet emlegetjük, hogy az elkészült képek minősége még soha nem számított ennyire keveset senkinek.
Bár a Flickr (és egyéb fotó megosztó szolgáltatások) felhasználóinak egy része rendkívül igényes, és kifejezetten a komoly minőségre koncentrálva fotózik, és osztja meg képeit. Ugyanakkor a felhasználók tetemes része a legkevésbé sem foglalkozik a képek minőségével. A Facebookon, Twitteren, Instagramon, Tumblren és egyéb közösségi oldalakon megosztott képekkel pedig még rosszabb a helyzet…
TweetVölgyi Attila fotóriporter gondolatai fotózásról, szakmáról, képekről, és a világról. A sajtóban dolgozva látom, hogyan működnek (vagy épp nem működnek) dolgok, és ezeknek a dolgoknak próbálok hangot adni kötetlen formában. Kövess a Twitter, Google+ és Facebook segítségével is, mert itt további dolgokat is megosztok, amik a blogra nem mindig kerülnek fel.
Pár napja egy kedves barátom szólt néhány keresetlen szót az Instagram divatról, amit úgy gondoltam érdemes terjeszteni.
Igazi korszakváltás
