“A jó sajtófotó olyan, mint. Nem tudom milyen….az örökkévaló kérész – tán valami ilyesmi.” – Parti Nagy Lajos
- Fotó: Völgyi Attila
A Sajtófotó Kiállítás minden évben különleges alkalom. Nem csak a Magyar Sajtófotó Pályázat eredményhirdetése. Nem csak a fotós szakma szokásos éves nagy találkozó helye, hanem visszaemlékezés is az elmúlt év eseményeire….képekben.
A kiállítás 2009 március 19-május 2 között látogatható a Magyar Nemzeti Múzeumban.
- Az év fotói 2009
Idén is közel háromszáz fotó került a Nemzeti Múzeum falaira a hazai sajtó éves terméséből. A korábban már ismertetett díjazottak mellett számos, a zsűri és a kiállítást rendező Szalay Zoltán és Túry Gergely által kiválogatott kép mutatkozik be, hogy kirajzolja nagyjából milyennek is láttuk mi a 2009-es évet.
Sok éves hagyományként a pályázatot és a kiállítást kiegészítő harmadik elemként Bánkuti András szerkesztésében megjelent Az év fotói 2009 című könyv is, ami ismét egy kicsit más válogatásban foglalja össze az év történéseit, ahogy a benne megjelent 106 alkotó megörökítette.
- Phelps ünnepel, Fotó: Völgyi Attila
A gazdasági helyzet alakulása miatt a korábbi éveknél kisebb oldalszámban, mintegy 40 oldallal karcsúbban tudott csak megjelenni, így kevesebb kép is kerülhetett bele. Számomra – az előző mondat fényében különösen – megtisztelő módon a kiállításon egy, a könyvben pedig két Michael Phelpsről készült sportfotóm is helyet kapott.
A megnyitóbeszédek közt elhangzott, hogy a magyar pályázat időrendben az év harmadik rangos sajtófotó eseménye a World Press Photo és a Picture of the Year nemzetközi pályázatok után, valamint tettek utalást a tavalyi Robert Capa kiállításra, sőt Robert Capa egy képe most is falra került a divatfotó-történeti kiállítás keretében.
Ez a sajtófotó ünnep mindig ok egy kicsit, hogy a visszafogottan emelkedett hangulatban a szakma ünnepelhesse magát, és a felkért szónokok kereshessenek a sajtófotó szakmáról pár máshol nem nagyon hallható szót.
A tv2 díját átadó Azurák Csaba idén szót kért, hogy elmondhassa: “Soha nem fogunk tudni annyit beszélni a tévében, amennyit a ti fotóitokkal el lehet mesélni.”
- Fotó: Völgyi Attila
- Fotó: Völgyi Attila
A hivatalos megnyitó beszédben (érdemes a teljes szöveget elolvasni) pedig Parti Nagy Lajos keresett irodalmi formát a fotóriporteri szakma bemutatásához:
“Nem hiszem, hogy készültek etárgyú statisztikák, én mindenesetre kíváncsi lennék, hogy hány összetört vagy összetöréssel fenyegetett fényképezőgép esik ezer jó sajtófotóra, hány anyázás, lökdösődés, lepaparazzózás, hány darab alázás és alázkodás. Amilyen fontos, olyan hálátlan mesterség a sajtófotósé — ki szereti, ha esemény közben a könnyei, az indulatai, a látszatai alá fényképeznek?
Magyarországon egyre veszélyesebb ez a foglalkozás, de talán jobb, ha szenvedélyt mondok, az a gyanúm, puszta foglalkozásként a klasszikus sajtófotózás aligha űzhető sokáig. A sajtófotósnál nincs kiszolgáltatottabb, tudósítani lehet zsebre dugott diktafonnal, de a fotóst elárulja a gépe, mesterségének törékeny címere.
Ráadásul az eredményre fél óra, maximum egy nap után rácsukódik a honlap, a következő újságoldal, a következő esemény.
[...]
- Fotó: Völgyi Attila
A kép beég, olykor akaratlanul, netán akaratom ellenére, egy emblematikus képet könnyebben hívok elő „a médiából”, mint egy emblematikus mondatot. Az úgynevezett valóságot nagyrészt képekben, képeken át látom, s bár a saját szememmel, rendre mások, szemtanuk felvételein keresztül.
Ők a sajtófotósok. Az ő szemük, szemfülességük, látószögük, tisztességük, tudásuk és szerencséjük alakítja, olykor meghatározza a képemet a hazámról, a múltamról, ki-ki múltjáról. Bizony, az emlékezet nagyrészt ama lesajnált tegnapi újságokból áll össze, akkor is, ha műtárgyként kiállításra kerülnek, és akkor is, ha ablak lesz velük pucolva. Az üvegen, mindannyiunk üvegén ott a nyomuk.
A jó sajtófotó olyan, mint.
Nem tudom, milyen. Ezt az olyanságot járják önök majd körül, ha körbemennek ezen a kiállításon, s eléggé valószínű, hogy darabról darabra megnézve a képeket, tovább jutnak, mint én beszélve róluk.
Az örökkévaló kérész — tán valami ilyesmi.”
