Új tulajdonos vette át az ország legnagyobb példányszámú napilapját, a Metropolt. A lap továbbra is eddig megszokott formájában jelenik meg, és továbbra is egyetlen nem Metro nevű része marad az ingyenes lapokból álló nemzetközi Metro lapcsaládnak.
Mint arról az Index és maga a Metropol is beszámolt, Új tulajdonosa van a Metropolnak, miután a Metro International S. A. megállapodást kötött a Megapolis Media zrt-vel a Magyaországi leányválalat eladásáról, és arról, hogy franchise rendszreben működik tovább.
A kiadó ügyvezetője Hivatal Péter szerint “A Metropol sikertörténet Magyarországon. A népszerű márka és az erős piaci pozíció tette érdekeltté az új tulajdonost a vásárlásban.” Kétség kívül a maga 304 ezres példányszámával a Metropol az ország legnagyobb példányszámú lapja, aminek komoly fegyverténye, hogy minden forgalmas csomópontnál ingyen osztogatják reggelente. Ez természetesen világszerte szerves része a lapcsalád üzleti koncepciójának, így nem csoda, hogy egy tavalyi felmérés szerint Leginkább Metrót olvasnak a tehetős fiatalok Európában.
Az adásvételről nyilatkozva Per Mikael Jensen, a Metro International elnök-vezérigazgatója hozzátette: “A magyar Metro eladása a folytatása annak a megállapodás sorozatnak, amely alapján a cég egyre erőteljesebben koncentrálhat a feltörekvő piacokra.” Az Index mindehhez hozzáfűzte, hogy arról nem érkezett hír, hogy bárhol máshol, például Csehországban, a Skandináv-országokban, vagy éppen Franciaországban eladnák a Metropol-lapokat, hogy ezzel is segítsék a feltörekvő piacokra fokuszálni a figyelmüket, kihangsúlyozzák viszont az új tulajdonos jobboldali érdekeltségét.
Számomra és blogom számára mindebből az érdekes főként, hogy vajon a fotós és egyéb állások tekintetében mit jelent ez a hazai piacon. Nem olyan régen volt a lap arculatának átalakulása, de nem sokkal ezelőtt még arról keringtek pletykák, hogy a munkatársakat – köztük fotósokat is – le akarnak építeni. Reméljük, hogy az új tulajdonos épp ellenkező irányba változtat majd a lapon, és leépítések helyett inkább erősíteni fogják a szerkesztőséget, illetve növelni a saját anyagok mennyiségét, ami különösen a Metropol esetében botrányosan példátlanul nagy mértékben MTI központú, ami csak az online sajtóban jellemző.
UI: Szerintem az angol szokás szerinti Mind the Gap jobban illik a történethez, de a magyar metróban inkább a “Kérjük vigyázzanak!” jellemző. Viszont ezek az ajtók többé már nem záródnak…
Különböző óévi pletykák a per által Metróból lett Metropol megszűnését jósolták, majd azzal riogattak, hogy leépítik a fotórovatot, és kizárólag hírügynökségi képekből gazdálkodnak majd.
A jelek szerint minden ilyen hír kacsának bizonyult, és újult erővel, több oldalon, megnövelt példányszámmal vágnak az újévbe. (Kérdés persze, hogy minden eddiginél több oldalon jelennek meg, vagy csak visszatették a válság miatt költségcsökkentésként lefaragott oldalakat.) A szerkesztőség csak átalakult, a lap pedig új formát öltött. A Kisalföldben megjelent MTI hír szerint az ingyenes napilap címlapja hangsúlyosabb, belseje magazinosabb lesz.
Izbéki Gábor főszerkesztő újévi üdvözletében azt írja, hogy ma már “nem elég csupán a hírközlés a Metropolban sem! Ezt nem fogjuk mellőzni, de igyekszünk több hír hátterét, a történések okait az eddigieknél alaposabban körüljárni, és ami szintén fontos, korszerű, olvasmányos módon feldolgozni. Kevesebb szöveg, de nem kevesebb információ. Sok fotó és sok egyéb műfajban tálalt információ. Ez lesz ezentúl a Metropol!”
Érdekes kérdés, hogy a design váltás mennyire jár sikerrel, és hogy egyáltalán mik a mérőszámai egy ingyenes lap népszerűségének. Ennek kapcsán csak annyit ír a főszerkesztő, hogy “Olyan újságot készítünk, amelyet az olvasók nemcsak azért választanak, mert ingyenes, hanem mert jobb és más, mint a többi újság.” Meglátjuk, hogy ebben a felismerésben más lapok is csatlakoznak-e a Metropolhoz, és még inkább, hogy az olvasó közönség – és nem utolsó sorban a hirdetők – jutalmazni is fogják-e az erőfeszítéseket.
A New York Times tulajdonosa Rupert Murdoch nemrég bejelentette, hogy a nyomtatott sajtó végnapjaival együtt szerinte leáldozott az ingyenes Internetnek is. Már akkor is nagyjából sejthető volt, hogy a lap Internet oldalának fizetőssé válására gondol, nem sokkal később pedig már meg is ismerhettük a testet ölteni látszó elképzelést: Times Reader 2.0.
Times Reader egy Apple MacBook-on
Én kétlem, hogy tényleg ez lenne az újságírás jövője, de kétség kívül esztétikus, és innovatív megoldás. Különösen tetszik, hogy – sok más reklámhoz hasonlóan – egy MacBook számítógépet használtak a demozáshoz. Persze érthető, hiszen ezek talán, ha nem a legszebb küllemű késülékek. Sőt magyarázat lehet akár az a szintén szimpatikus tény is, hogy már szinte platform függetlenséget igérve nem csak Windows, de Mac OSX és Linux alatt is elérhető a program, igaz külön telepíteni kell, ami korlátozza a lehetőségét, hogy a rendszergazdák beleszólása nélkül bárki tudja például a munkahelyén is olvasni.
Maga a Times Reader 2.0 távolról sem tűnik számomra akkora fejlődésnek, hogy az újságírás jövőjének lehessen nevezni. Kétségtelenül egy aktuálisan új technológia (Adobe Air) segítségével egy az eddigi böngésző programosnál tetszetősebb, dinamikusan animált, de szintén ablakos rendszerű, kötött formátumú, és két dimenziós (ha úgy tetszik egy síkú) megoldással álltak elő. Számomra kifejezetten idegesítő az előfizetős tartalmak megjelenése – pontosabban meg nem jelenítése is.
Értem, hogy az a cél, hogy szemléltessék, mennyi mindenhez nem férek így hozzá, ezzel ösztönözve, hogy előbb-utóbb mégis csak előfizessek. Talán még meg is tenném, hiszen a magyar lap piacon is vannak olyan részben vagy teljesen előfizetős Internetes lapok, mint például a Napi Gazdaság vagy a Nemzeti Sport (csak hogy rokon területeket emlegessek), amik megérhetik az embernek az előfizetés árát. Különösen, ha valaki még a környezetkímélő életmódra is próbál figyelni, és előnyben részesíti a papír mentes irodát. De említhetnénk a szex és pornó ipar Internetes fellegvárait, amik talán első számú motorjai lehetnek az online gazdaságnak, ha vannak egyáltalán ilyen piaci felmérések.
Minden esetre a New York Times újítása nem nyerte el hiánytalanul a tetszésemet. Ha már újszerű felület, akkor nekem sokkal jobban tetszik a The Guardian által alkalmazott digitális megjelenés, ami az utóbbi időben szintén sokat fejlődött, tovább fokozva azt az érzést, hogy valóban a nyomtatott újságot lapozgatja az ember, és nem egy számítógép ablakai között kattintgat. Bár bizonyos pontokon – éppen az előfizetéses tartalmaknál – nekem még nehézkesebbnek tűnik, és még a Times Reader 2.0-nál is jobban kizökkent az újság lapozgatás virtuális élményéből, mivel míg a NY Times esetében inkább hiányosságról van szó, a Guardian esetében előfizetés hiányában egy falba ütközünk a virtuálisan átnyálazható címlap után. Azt viszont nagyon szimpatikusnak tartom, hogy igyekeznek az elektronikus változatnál is megőrizni a nyomtatott lap egyik – talán legfőbb – jellemzőjét, a tipográfiát. A rovatok, és jelölés rendszer állandóságát, hogy szemben a legtöbb újság honlapjával, mindent pontosan ugyanott talál meg az ember, mint a nyomtatásban.
Metropol Digital
Ennek a törekvésnek egyszerűbb, de kevésbé komfortos olvasói élményt biztosító változatát régóta használja mind nemzetközi, mind hazai megjelenéseinél az egykor Metró-ból lett Metropol. Ők a PDF formátumot választották, ami fejlesztését tekintve a Times Readerrel rokon Adobe motort és szabványt használ, ráadásul a tördelés végeredményeként lényegesen könnyebben előállítható, hiszen kis túlzással egy nyomtatási kimenet formátumról van szó, de ennek böngészése számomra mégsem nyújtja azt az érzést, mint a Guardian megoldása, vagy akár a Times Reader is. Még annak ellenére sem, hogy itt a teljes lap ingyen olvasható, hiszen eleve ingyenes kiadványról beszélünk, és sajnos még az online előfizetés révén sem tudjuk jobban kímélni az őserdőket.
Hetek Digital
Számomra a nyomtatott lapok digitális felületen zajló versengésében eddig a Hetek kiadványa bizonyult legszimpatikusabbnak, ami az eddig említett módozatoknak mintegy ötvözeteként egy animált lapot kínál az előfizetőknek, amit közel azonos komforttal lapozgathatunk (szó szerint), mint a nyomtatott példányt. Sőt még a hangja is hasonló, csak az oldalak letöltése akadozik egy lassabb Internet kapcsolattal, illetve a demó számon kívül itt is kizárják az olvasót a lapozgatás lehetőségéből, de legalább a demó lapszám oldalait végig lehet pörgetni anélkül, hogy a teljesség érzete csorbát szenvedne. Beetetésnek szerintem ez is van olyan hasznos, mint egy csak részlegesen olvasható újság. Amit még érdemes megemlíteni a Hetek újításai közül, hogy az Interneten elérhető hang formátumban is a lap anyaga, ezzel a gyengén látó, vagy akár munkájukra koncentrálók számára is új lehetőségeket nyitnak meg, de ha az előfizetők lehetőséget kapnak a hangfájl letöltésére is, akkor akár egy iPodon vagy iPhone-on is magunkkal vihetjük, utazás közben hallgatni.
UI: Ha netán az idő múlásával és az egyes honlapok frissülésével a hivatkozások nem lennének elérhetőek, kérem jelezze e-mailben vagy egy kommentben aki észreveszi!
TweetVölgyi Attila fotóriporter gondolatai fotózásról, szakmáról, képekről, és a világról. A sajtóban dolgozva látom, hogyan működnek (vagy épp nem működnek) dolgok, és ezeknek a dolgoknak próbálok hangot adni kötetlen formában. Kövess a Twitter, Google+ és Facebook segítségével is, mert itt további dolgokat is megosztok, amik a blogra nem mindig kerülnek fel.
Új tulajdonos vette át az ország legnagyobb példányszámú napilapját, a Metropolt. A lap továbbra is eddig megszokott formájában jelenik meg, és továbbra is egyetlen nem Metro nevű része marad az ingyenes lapokból álló nemzetközi Metro lapcsaládnak.
A New York Times tulajdonosa 
