Döglődik a számítógép rágcsálóm, és nem a macska kóstolgatja. Nem tudom milyen egeret kéne vennem az évekkel ezelőtt ajándékba kapott jó öreg, két gombos, egy görgős, olcsó, alap egér helyett.
Mivel már jó ideje csak Apple számítógépet használok, illene billentyűzetet és egeret is márkahűen választanom (bár nem vagyok nagy híve a minden határon túlmenő márkahűségnek).
Mondjuk jól jöhetne egy-egy fotózáshoz, hiszen nem véletlenül van szinte minden stock fotón és reklám plakáton is Apple laptop vagy számítógép (szigorúan kiretusált logóval természetesen). De valahogy a billentyűzet cserére sem vitt még rá a lélek. Amíg működik, nem cserélem le a sok évvel ezelőtti PC-ből megörökölt USB billentyűzetem. Az egeret most kénytelen vagyok.
Szempontok
Tetszik is az Apple legújabb egér generációja, csak azt nem tudom, hogy megéri-e az árát. Még kevésbé, hogy van-e vajon jobb megoldás? Nem az zavar benne leginkább, hogy sokba kerül, más gyártó egerei is tudnak ennyibe (talán még többe is) kerülni. De vajon melyik áll legjobban kézre, melyik a legtartósabb, melyiknek vannak olyan extra funkciói, amiket ki is használ az ember, és melyikben találkoznak mindezek a tulajdonságok együtt?
Gombok, görgők, érintés érzékenység
Mint korábban már írtam róla, már jó ideje, hogy az Apple egerei sem egy gombosak, sőt a legújabb Magic Mouse már minden több ujjas gesztust felismer a hátán, amit a laptopba épített touchbad kezel. Márpedig ebben elég jó az Apple. Tulajdonképpen alternatíva lehet az Apple asztali gépekhez árult Magic Trackpad is, ami pont ugyanannyiba kerül, mint egy egér, és lényegében ugyanazt is tudja.
Viszont egy csomó cég árul több görgős, több gombos, meg mindenféle hiper-szuper egeret. De vajon ezek mennyire praktikusak? Tényleg az a fontos, hogy sok legyen a gomb és görgő? Mennyire jól használhatók ezek? Mi az ideális mennyiség?
Lehetőleg vezetékeset
A már emlegetett Apple megoldásokkal nekem az a fő problémám, hogy ők már csak vezeték nélküli perifériákat árulnak (billentyűzetből még talán van vezetékes, de már ebben sem vagyok biztos). Nekem viszont felesleges a vezeték nélküli kivitel. Nem szoktam 1 méternél távolabb vinni a géptől az egeret és a billentyűzetet, sőt fényképezni se szoktam az asztalomat, úgyhogy nyugodtan maradhat a kábel a kettő között. Sőt jobban is örülnék neki, mert így nem kellene akksukkal bajlódni és ezzel még környezetbarátabb is lenne a vezetékes megoldás.
Szóval te milyen egeret (vagy helyettesítő eszközt) javasolsz?
Az Apple tegnap bemutatta a jövő munka laptopját, az Új MacBook Pro-t, ami némi elmélkedésre késztetett, hogy valójában milyen laptopra is van szüksége egy fotósnak.
Mint előttem már (sokan a bejelentéssel egyidőben élőben) megírták, az Apple frissítette eddigi MacBook Air és MacBook Pro modelleit. Ami ennél is izgalmasabb, hogy bemutattak egy új koncepció szerint felépített Retina képernyős MacBook Pro modellt. Ezzel vélhetően új irányt szabtak a munka laptopok fejlesztésének.
Az Új MacBook Pro
Az Intel Ivy Bridge processzorok használata, és velük együtt az USB3 megjelenése már időszerű volt. Várható volt az új gép fő újdonsága a 220ppi képpontsűrűségű 2880×1800 felbontású képernyő is, amin több mint 5 megapixelnyi képpont jeleníthető meg, és natív felbontásban lehet 1080p Full HD videókat vágni, mert még így is elfér a teljes felbontású videó alatt a szerkesztő ablak többi része. Várható volt a trendek alakulásából, és érthető, hogy nagyon sokan üdvözklik, hogy megtörtént.
Engem egyelőre nem hoz annyira lázba – persze mindez változhat, ha egyszer látom majd élőben is. Még a Retina iPadet sem néztem meg élőben, ami talán nagyban hozzájárul, hogy egyelőre boldogan használom a régebbi iPadet, és nem vágyakzom a lecserélésére.
Üdvözletes újdonság, bár amíg nem terjednek el a hozzá való kiegészíőtk, részletkérdés marad, hogy már nem csak egy, hanem két ThunderBolt csatlakozó került a gépre az eddigi gigabit LAN és FireWire800 csatlakozók mellé. Olyan szempontból hátrány, hogy a vezetékes hálózat használatához egy újabb eszköz szükséges, bár legalább már nem az USB-re kell dugni, ezzel rögtön leszűkítve a gigabites keresztmetszetet az USB2 meglehetősen elméleti 480 MB/s sebességére. Talán legnagyobb előnyként mégis a DVD elhagyását említeném, amit az első MacBook Air megjelenésével vetített előre a gyártó. De ez is várható volt, hiszen annak idején a floppy meghajtók elhagyásában is elsők között volt az Apple, amiért akkor sokan kritizálták, ahogy ma sem mindenki örül a DVD eltűnésének. Mint korábban írtam már róla, kellemetlen lesz azokon a sajtóeseményeken, ahol csak írott DVD-n adják oda a sajtóanyagot, de mindenképpen előre mutató és örvendetes lépésnek tartom, hogy nem kell ezentúl cipelni a jobbára kihasználatlan CD/DVD írót is a laptopban – mondjuk én egy ideje MacBook Airt használok, szóval én már most sem cipelem.
Persze ez az új szemléletű vékony kialakítás és az új technológiák indokolják (a Handras által is részletezett Magyarországi árképzés mellett), hogy ilyen drága lett az új gép, ezt itt most nem is taglalom, ahogy a műszaki specifikációkat sem.
A méret a lényeg – nade honnan nézve?
Az új MacBook Pro vitathatatlan előnye, hogy kényelmes lehet ezen az óriási felbontású, és méretében sem kis képernyőn dolgozni. Viszont ahogy már korábban is leírtam, szerintem egy fotóriporter számára az ideális laptop kicsi. Én továbbra is abban reménykedek, hogy ennek a gépnek a processzor teljesítményét, csatlakozási lehetőségeit, és a kijelzőt leszámítva az összes többi előnyét beleépítik egy kis méretű gépbe. Annak idején ezt a kategóriát képviselte a 12″ PowerBook.
Tehát számomra a gép mobilitása fontosabb – ha már laptop – mint a képernyő mérete. Míg egy 11″ MacBook Air akár egy egyszerűbb fotós táska oldalsó zsebében is kényelmesen elfér, és a maga 1 kilós súlyával tömegével semmi nehézséget nem okoz, addig egy 15″ laptop akármilyen vékony, mindenképp laptop táskát, hátizsákot, és lényegesen nagyobb odafigyelést igényel a hurcolás során, és nagyobb feltűnést kelt, mint egy A4-es lapnál kisebb Air.
Megújultak a MacBook Airek is
Szerencsére az új processzorok és az új csatlakozások frissítései a MacBook Airekre is kiterjedt, így nagyjából egy évvel az előző frissítés után megújult az Apple legkisebb méretű laptop családja is. Ezekbe is Ivy Bridge processzor került, egy darab ThunderBolt és két darab USB2 és 3 szabványt is támogató csatlakozó mellé, illetve a 13″ változatban SD kártya aljzat is van, ami a 11″ méretűből kimaradt, illetve a kisebb mérettel valamivel kevesebb hely jár az akumulátor celláknak is, így az üzemideje is rövidebb valamivel a kisebb gépeknek, de az 5 órás üzemidő még mindig elegendő a legtöbb helyzetben.
Teljesítmény szempontjából “csak” annyival nőtt az Air-ek teljesítménye, amennyit a korábbi Sandy Bridge technológiájú i5 processzorok és az új Ivy Bridge technológia közötti különbség jelent. Változatlanul 1.7-1.8 GHz az alapértelmezett processzor teljesítmény (előbbi a kisebb, utóbbi a nagyobb Airben található), viszont külön rendelésre a kisebb gép is rendelhető akár 2GHz teljesítményű processzorral. Újabb remek hír az Air családot munkára szánó felhasználóknak, hogy akár már 8GB memóriával is rendelhetjük a gépet, és már nem csak a 13″ változat rendelhető 512GB-os flash tárolóval, hanem a kisebb gép is.
Ezzel lényegében a 11″ és 13″ változat közötti különbség jóformán csak a méretre korlátozódik. Szépséghibája, hogy az alap kiszerelésben 64GB tárkapacitással 329 ezer forintba kerülő 11″-os gép ára minden kapacitás és teljesítmény növelő tényezőt megrendelve 750 ezer forintra nő, amin főleg a flash tároló maximumra növelése dobja a legtöbbet, ez az upgrade egy 304 800 forintos döntés, amit valószínűleg a legtöbb felhasználó talán inkább kihagy. Szomorú tapasztalatom viszont, hogy a 128GB szinte épp csak elég a fotós munka mellett a gép kényelmes használatára. Így mindenképpen érdemes növelni a kapacitást.
Persze azokat is megértem, akik úgy gondolják, inkább cipelnek egy nagyobb gépet, hogy aztán a nagyobb képernyőn kényelmesebben szerkeszthessék a képeiket.
Neked mik a legfontosabb szempontjaid egy fotós laptopnál?
Régi tévhit, hogy az Apple egerein csak egy gomb van. Tény, hogy egy gombos egereik voltak kezdetben – mikor még a Windows is csak egy gombos volt. Jó ideje áttértek azonban a két gombos egerekre, bár a formatervben valóban a mai napig nem látszik a kétgombosság. Sőt az sem, hogy egyáltalán van gombja az egérnek. Valójában nincs dedikált gomb kialakítva, az egér házát kell megnyomni, és azt érzékeli, hogy hol nyomtuk meg. Ba az egér baloldalát nyomkodjuk bal egérgomb kattintásként érzékeli, ha a jobb oldalát akkor meg jobbkattintásként.
Magic Mouse
Egér varázslat
Korábban a kattintás érzékelése mikrokapcsolókkal történt, de a 2009-ben bemutatott Magic Mouse-ban már (nagyjából) ugyanaz az az érintés érzékeny multitouch technológia van, mint az iPhone és iPad képernyőiben. Így például teljesen eltűnhetett az egérről minden gomb, görgő. Csak annyit kell tenni az egér használatához, hogy jó háziállatként símogatjuk, és a hátán érzékelt gesztusokból tudja, hogy jobbra-balra görgetnénk az ablakokat, nagyítanánk, vagy egyéb több ujjas gesztussal vezérelnénk a számítógépet, akárcsak a laptopok multitouch trakcpadjén tennénk.
Mióta mindenki áttért az optikai egerekre, szerencsére nincs már gond a golyó környékének tiszításával. Viszont a felső görgő a saját (nem Apple) egeremnél igencsak hajlamos koszolódni, és ezt ugyanolyan utálatos meló kitakarítani, mint régen a golyó takarítása volt. Többek közt erre is egészen jó megoldás az Apple megoldása, hogy multi touch felülettel helyettesítették a gombokat és a görgő(ke)t is.
Magic Trackpad
Egér helyett – vagy mellett
A képről hiányzik az egér evolúció legújabb állomása, a trackpad. Ez persze nem valódi egér. Általában a laptopokba beépített egér megoldás szokott lenni. Mivel az Apple laptopokban egyre hangsúlyosabbá (és nagyobbá) vált a multi touch pad, és a több ujjas gesztusokkal egyre több minden érhető el velük az operációs rendszerben, így adta magát, hogy az asztali Macekénél is használhatóak legyenek ezek.
2010-ben, egy évvel a Magic Mouse bemutatása után az Apple bemutatta a Magic Trackpadet. Ez egy külön álló Blue Tooth-os vezeték nélküli touch felület, amivel ugyanúgy dolgozhatunk az asztali géppel, mint egy laptopnál tennénk: egér nélkül. Természetesen, ahogy a laptopoknál is, lehet rajta egy ujjal érintve bal egérgombos kattintást, két ujjal érintve a felületet pedig jobb egérgomb kattintást használni. Ha pedig ragaszkodunk a mechanikus kattintás élményéhez (már akinek ez élményt jelent), akárcsak a MacBookoknál, a touchpad alsó szélét megnyomva egy mikrokapcsolóval kattintunk. (Nem vagyok benne teljesen biztos, de azt hiszem, hogy a Magic Mouse-ban is van mikrokapcsoló is a kattintáshoz, akárcsak a többi touch megoldásban, és ezek az OSX beállításaitól függően szintén alkalmasak bal és jobb kattintásra, de igazából én még soha nem éreztem késztetést a mikrokapcsolós kattintgatásra, hiszen egy finom érintéssel megoldható az érintés érzékeny felületen.)
Vezeték nélkül
Nekem az Apple két Magic perifériájával csak két gondom van. Az egyik, hogy a maguk 20 ezer forintos árával elég drágának találom (bár ha tartós, akkor megérjeti a befektetést, és nem utolsó sorban jól is mutatnak).
Amit nagyobb problémának érzek, hogy mindkettő vezeték nélküli kivitelben létezik csak, márpedig én egeret (és billentyűzetet is) csak az íróasztalomon szoktam használni, ami elég helyhez kötött hozzá, hogy ne okozzon gondot, ha egy USB kábellel össze van kötve a számítógép és periféria.
Ráadásul a vezetéknélküli perifériák legnagyobb gondja, hogy akkumulátorral működnek. Ezeket tölteni vagy cserélgetni kell, ami felesleges kényelmetlenség a vezetékes megoldáshoz képest. Arról nem is beszélve, hogy az akku elhasználódásával még környezetszennyezőbb is, mintha vezetékes megoldást használnék egy olyan helyen, ahol semmi nem indokolja, hogy vezeték nélküli megoldást használjak – csak az, hogy az Apple nem kínál vezetékeset.
Most eszméltem rá, hogy kimaradt a giccses csöpögős romantikus Valentin napi bejegyzés. És bár addig nem ragadtatom magam, hogy amúgy rokkeresen benyögjem, hogy “valentin nap, mi? szívpörkölt, getszik!” (via nk/Facebook)
De azért leszögezem, hogy a Valentin nap (akárcsak a karácsony és a legtöbb rokona) jobbára kereskedelmi ünnep. Ezért tulajdonképpen jól is van így, hogy kimaradt az ünnepi poszt, de mégse hagyom teljesen ki.
Handrastól kölcsönzött ötlet, (részben) a netről kölcsönzött képpel illusztrálva, de a MacBook Air nagyon bejön. Mérete alapján cuki, ezt próbáltam egy hevenyészett fotóval szemléltetni.
Szerintem majdnem teljesen ideális eszköz fotósoknak. Ahogy azt már a megjelenéskor megírtam, főleg a csatlakozásokon lehetne még alakítani, de már így is majdnem tökéletesen használható. Számomra teljesen ideálisnak tűnik, és úgy fest, nem vagyok egyedül vele.
A teljesítménye kielégítő akár képszerkesztéshez is, bár az Aperture 3-at nem mertem még kipróbálni rajta. A PhotoShop és LightRoom gond nélkül működik, és nekem ez elég is. Bár a merevlemez háttértárolója hajlamos gyorsan megtelni, ha nem vigyáz az ember. Külső meghajtók használata lényegében elkerülhetetlen vele.
Így lett kereskedelem ellenes ünnepi írásból geek poszt. Ennek szellemében: ajándékozzatok MacBook Airt Valentin napra!
,-)))
A Cult of Mac nemrég az olasz Simone Cattani blogbejegyzése nyomán vetette fel, hogy a cupertinoi informatikai céget talán a XIX. századi festő Deux Personnages (Kettős személyiség?) című képe ihlette. A Finder ikon főleg Maces körökben ismert, de mint írják erre a rokonságra vonatkozóan semmilyen hivatkozás nem található a neten (most már igen), és hivatalos álláspont sem ismert róla, hogy tényleg innen származna a népszerű ikon, ami még a kínai ipar kispárna és egyéb apróságot előállító gyárait is megihlette.
Bár a Cult of Mac interpretációjából kimaradt, az eredeti blogbejegyzésben az is szerepel a történet kapcsán, hogy az Apple és Microsoft – még inkább Steve Jobs és Bill Gates – közös múltját bemutató filmben, a Szilikon völgy kalózaiban is elhangzik egy sok helyen Picassonak tulajdonított idézet (ráadásul mindkét főhős szájából – csak Bill Gates nem tudja, hogy kitől kölcsönözte):
“A jó művész másol, a zseniális művész pedig lop.” – Pablo Picasso
Sajnos a filmrészletet csak olasz nyelven sikerült beágyazni, angolul csak linkleni tudom:
TweetVölgyi Attila fotóriporter gondolatai fotózásról, szakmáról, képekről, és a világról. A sajtóban dolgozva látom, hogyan működnek (vagy épp nem működnek) dolgok, és ezeknek a dolgoknak próbálok hangot adni kötetlen formában. Kövess a Twitter, Google+ és Facebook segítségével is, mert itt további dolgokat is megosztok, amik a blogra nem mindig kerülnek fel.
A méret a lényeg – nade honnan nézve?
MacBook Air
Bár a Cult of Mac interpretációjából kimaradt, az eredeti blogbejegyzésben az is szerepel a történet kapcsán, hogy az 
