Fotó: Völgyi Attila
Néma gyásszal adózott a héten a fotós-, és divatszakma Lovász Sándor László emlékének. Nagyra becsült kollégánkat, kedves barátunkat a Kiscelli Múzeum romtemplomában búcsúztattuk el. Az egykor templomnak épült, ma múzeumként működő épület megannyi divatbemutató helyszíne volt, ahol együtt álltunk Sanyival a fotós emelvényen.
A búcsúztatón most az övé volt az egész fotós emelvény, rajta két jellegzetes aluminium bőröndje, és fényképezőgépe, mely már soha többé nem fényképezhet modelleket. Mellettük nyakbaakasztós fotós passzai, amikből egész csokorra való lógott mindig a kocsijában, hiszen ezeket gyűjtötte, és bárhol fotózott mindig megőrizte őket. Megemlékező barátai egy szál virággal, egy újabb passzal, és egy fotóval búcsúztak. Ki saját belépőjét akasztotta a többi mellé, ki egyedit tervezett a szomorú búcsúhoz. Volt, aki Sanyiról, Sanyi által, vagy vele közös képét akasztotta a passztartóra, vagy csak magában helyezte a képet a többi fotó mellé, majd gyertyát gyújtottak a szomorú kegyhely előtt.
Fotó: Szokolay László
Nem mondott senki beszédet, és nem volt közös imádság, és egyéb kötelező formalitás, sem az elhunyt hangos méltatása. Csak a néma gyász, és kinek-kinek saját emlékei, személyes búcsúja egy szeretett baráttól. Nem álltak híres és ismert emberek, sztárok a reflektor fénybe, hogy megpróbálják túlragyogni a elhunyt emlékét. A félhomályban ők is, mindenki névtelenül, arctalanul, magában, némán gyászolt, csak a kegyhelyet ragyogta be a mécsesek fénye, és Sanyi emléke. Zenész barátai halk muzsikával búcsúztak, majd maguk is csatlakoztak a gyászoló barátok tömegéhez, hogy végső búcsút vegyenek tőle.
Temető beli utoló útjára Mezőkovácsházán már csak a család, és néhány közeli barátja kísérte el, de lélekben nagyon sokan ott voltak, és együtt siratták velünk. Mindannyiunknak hiányozni fog minden egyes divatbemutatóról. Nélküle már egy rendezvény sem lesz ugyanolyan, mint korábban.
Kapcsolódó hír:
- Lovász Sándor: fotózott 20 évet – Budapest Backstage
