‘közlemény’ címkével ellátott bejegyzések

Van-e létjogosultsága az embargónak az Internet világában?

2012. február 7. kedd

nikon logo Van e létjogosultsága az embargónak az Internet világában?A Nikon brazil PR ügynöksége kicsit korábban kiküldte a D800 sajtóanyagát, csak elfelejtettek szólni róla, hogy embargós a hír. Így órákkal előbb megjelent a gép, mint tervezték.

A Ztop brazil Internetes lap volt az első, amely beszámolt a Nikon D800 hivatalos megjelenéséről. A helyi márkaképviselet küldte el nekik a hivatalos sajtóanyagot, és a hivatalos termékfotókat, épp csak arról felejtettek el szólni a szerkesztőségnek (legalábbis a lap erre hivatkozik), hogy máig nem jelenhet meg az anyag. A lap szerkesztői pedig így jogosan feltételezték, hogy az embargós figyelmeztetés nélkül érkezett anyag szabadon közölhető.

Mikor a Nikonnál észbe kaptak, gyorsan leszedették az így néhány órával a tervezett bejelentés előbb megjelent anyagot. De addigra a még mindig borzalmasan gépiesen dolgozó Google Fordító és a nemzetközi fotós weboldalak révén terjedni kezdett a teljes sajtóanyag, és a hivatalos képek is.

Azóta a tervezett időben már a magyar Nikon képviselet is kiküldte a sajtóanyagot, így már hivatalosan sem titok, mit tud az új gép. Viszont ezzel újra előkerült egy napjainkban egyre aktuálisabb kérdés, hogy mennyi értelme van az embargós híreknek.

Mint a MédiaBlog is megírta (még régi helyén), egyre kevesebb az embargó létjogosultsága. Sőt a nemzetközi szinten meghatározó internetes lap, a TechCrunch szerkesztősége hivatalosan is kijelentette, hogy nem tartanak be embargós kérdéseket. Amilyen hírhez hozzájutnak a munkatársaik, azt amint lehet, megírják. Nem tartanak vissza információkat, hogy a pr és marketing szakembereknek kedvezzenek.

Ezzel persze óhatatlanul maguk ellen is hangolták az együttműködés másik felén érintetteket. De érvelésük nem alaptalan, hiszen megannyi közösségi média és blog felülettel, pletyka oldallal, és hasonló új médiumokkal kell versenyezniük. Ebben a média közegben pedig lényegében lehetetlen tiszteletben tartani a gagyományos médiára kitalált embargós kéréseket.

Persze hivatalos forrásból érkező közlemények esetében ennek nincs nagy kockázata, hiszen azokat a készítők (vélhetően) alaposan előkészítették, ellenőrizték, és mindenképpen hivatalosnak, hitelesnek tekinthetők. De az ismeretlen/ellenőrizetlen források esetén azért ez a kapkodás és hírverseny a hitelesség és a minőség rovására mehet.

NMHH és Ice-T hiszti meg a pr

2011. január 12. szerda
Ice T SzalaiAnnamaria NMHH NMHH és Ice T hiszti meg a pr

A Hírcsárda egész visszafogott kép montázsa

Az Ice-T szám kifogásolása körül kialakult “médiahiszti” szinte napról-napra gazdagodik, olykor már-már Shakespeare-i (tragi)komédiába illő fordulatokkal.

Kiegészítés: Ennek a bejegyzésnek a publikálása után nem sokkal jelent meg a Médiatanács blogja, és rajta az ügyet lezáró, annak hátterét elmesélő hivatalos bejegyzés. Szerintem korrekt, kb ezt vártam a szakemberektől, már csak az előző közleményt nem értem, hogy miért kellett kiadniuk. Ennek fényében az általam írtak múltidőbe tehetők – de azért talán érdemes elolvasni.

Erről megint eszembe jut egykori pr tanárom többször említett idézete egy korábbi rendőrségi vezetőtől, és a hozzá fűzött véleménye:

“A rendőri vezető szerint a rendőrségnek nem píárkodnia kell, pedig ha valamire nagyon rászorulnának, az pont a jó pr.”

Szerintem valahogy így van ezzel a média hatóság is. Különösen a pont általa és vele kapcsolatban meglehetősen megosztott média környezetben. Pont most, a kezdetek kezdetén kellene leginkább odafigyelni arra, hogy milyen is a hatóság píárja (de csúnya szó, és nincs helyette jobb), mert a szervről most alakul ki az első közvélemény. Sokkal könnyebb, és olcsóbb is lenne ezt most a legelején jól felépíteni, mint aztán később egy rossz hírű intézmény megítélését az ellenkezőjére fordítani.

Ügyelten visszavágás
A Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság (röviden NMHH) hivatalos közleményben reagált “az internet bátor, gyakran névtelen szabadságharcosai” által ellenük intézett vádakra.

Mint a CommentCom a választ kivesézte, sikerült egy azóta hatálytalanított amerikai redelkezésre hivatkozniuk, és ügyetlenül közvetlenkedő stílusban érvelni amellett, hogy a hatósági ügyirat hangneme szükségszerűen hivatalos. A közlemény slusszpoénja egyébként, hogy miközben szóvá teszik az Interneten kritizálók névtelenségét, a hatóság részéről annyival intézik el a dokumentum szignálását: NMHH Kommunikációs Igazgatóság

Szerintem
Érdekes látni a média hatóság kommunikációs nehézségeit. Nincsenek könnyű helyzetben, és maguk sem tudják, hogy is kezeljék azt. Talán segíthetne, ha a média hatóság értené is a médiumok működését, nem csak szabályozni akarná azt.

Szerintem rendben van, hogy egy hatóság hivatalos iratai, közleményei szükségképpen bikkfanyelven fogalmazzák meg. De emiatt felesleges mentegetőzniük. A tettetett közvetlenséggel pedig feleslegesen adnak újabb kritikák számára muníciót, mikor már úgyis kicsúszott a kezükből a helyzet irányításának lehetősége.

Hogyan kéne kommunikálniuk – és mit?
Szerintem ahelyett, hogy próbálnak szélmalomharcot vívni a valóban névtelen, valóban arctalan, és valóban rosszindulatú fórumozók, és más pletyka (és egyéb) terjesztőkkel, inkább azzal kéne foglalkozniuk, ami a dolguk. A kommunikációs szakembereiknek meg pláne!
A hatóságnak következetesen, határozottan, és igazságosan kellene tennie a dolgát. A vizsgálódást a lehető leghamarabb, és a legelegánsabban lezárni, és a minden fél számára legelfogadható, és a közvélemény számára a legmegnyugtatóbb megoldást megtalálni.
A kommunikációs szakembereiknek pedig ezt kellene kommunikálniuk a média, a közvélemény, és a téma iránt egyre fokozódó érdeklődésű tömegek felé. Azt a képet – csúnya idegen szóval (ország)imázst – kellene most kialakítani, és közvetíteni, amit szeretnének a hatóságról kialakítani.
Gondolom ez helyesen az lenne, hogy a hatóság végzi a dolgát, szigorúan, de korrektül jár el, és a céljuk nem az értelmetlen vegzálás és birságolás, hanem a közös jó érdekében tett lépések.

Ehelyett sokkal inkább úgy látszik, hogy támadva védekeznek, és megpróbálnak a hozzájuk vágott fricskák egyik-másikára frappánsnak vélt válaszokat visszadobálni, Ha ezek a média szakemberek rendszeresen látogatnának internetes fórumokat, és ismernék az internetes közösségEK (fontos a többesszám hangsúlyozása, mert nem egy homogén közösséggel próbálnak küzdeni, hanem az ellenük hangolódó internetezők amorf masszájával) működését, akkor tudnák, hogy egy ilyen vitában nem lehet nyerni, és azt nem lehet irányítani – pláne nem hatalmi pozícióból. Ebből adódóan pedig, amit csinálnak, az szükségszerűen csak szítja azokat a forrongó indulatokat, amiket éppen elcsendesíteni szeretnének – vagy legalábbis céljuk kellene, hogy legyen.

És megtörtént
A Médiatanács nem sokkal ezután a blogbejegyzés után sajtótájékoztatót tartott, és bemutatta a Médiatanács blogját, és rajta Az Ice-T ügy, és ami mögötte van címmel az ügyet lezáró határozatot. Nagyjából ezt vártam, nem is értem mi történt eddig.

Háttér (azoknak, akik nem ismernék a sztorit):
Előbb az NMHH nekiállt tételesen lefordítani – egyes szakértők szerint ráadásul hibásan – a számomra viszonylag használható angol tudással is érthetetlen szlenget használó rap számot. Majd egy nyolc oldalas levélben amellett érveltek, hogy ez károsan hat a fiatalokra.

A Tilos Rádió ünnepeket, jogi szakértőket, és szarkazmust nem kímélve egy frappáns, de tárgyszerű válaszlevélben igyekezett bizonyítani, hogy hallgatótáboruk mérete, és társadalmi megoszlása alapján sem valószínű, hogy akár csak egy kifogásolt korú egyén is hallhatta.

A közfelzúdulásra az NMHH közleményben próbált választ adni, amit a média, és különösen az Internetes közösség újfent szétcincált, rombolva az egyre tehetetlenebb hatóság tekintélyét. Az íráshoz használt illusztráló kép a Hírcsárdáról származik, és határozottan a legvisszafogottabbak közé tartozik ebben a témakörben, elvégre Szalai Annamária és az NMHH kreatív (és rosszindulatú?) alkotók tömegeinek a fantáziáját indították meg, akik nem feltétlenül ilyen visszafogottak minden esetben….igaz a pornó képekből retusált fotókkal dekorált szalainannamaria.com és szalainannamaria.eu oldalakat sikerült azok tulajdonosaitól elvitatni és az NMHH honlapjára irányíttatni, de a hatóság hírnevét és tekintélyét nem biztos, hogy ilyen egyszerűen vissza lehet állítani – különösen az Interneten.

Kiegészítés: Ennek a bejegyzésnek a publikálása után nem sokkal jelent meg a Médiatanács blogja, és rajta az ügyet lezáró, annak hátterét elmesélő hivatalos bejegyzés. Szerintem korrekt, kb ezt vártam a szakemberektől, már csak az előző közleményt nem értem, hogy miért kellett kiadniuk.

Sajtóanyag, közlemény, meghívó – sajtósok figyelmébe

2010. július 8. csütörtök

email Sajtóanyag, közlemény, meghívó   sajtósok figyelmébeA Médiablog Sajtóközlemény címen ismét érdekes témát boncolgat, amit én is ajánlok minden sajtó osztály, sajtós, marketinges, pr-es és egyéb céges, vállalati, sajtó, és egyéb kommunikációval foglalkozó figyelmébe. Én is gyakran szembesülök sajtóközlemények, meghívók, sajtóanyagok és egyéb hasonló küldemények számtalan problémájával, amiről akár külön szakkönyvet is lehetne írni, hogyan (és sok-sok gyakorlati ellenpéldával szemléltetve, hogyan ne) írjunk sajtólevelet. Ezzel egyelőre nem próbálkozom, de azért pár fontos gondolatot megpróbálok megosztani, hátha hatással lesz az illetékesekre

Akár csak a tevékenységünk, a tapasztalataink és az ezekhez fűződő problémáink is eltérnek Pollnerrel. Ő egy tematikus szakblog szerkesztője (bár én is), és zavaarják a tematikájába nem illő sajtóanyagok.
Én igyekszem minden területről minél több információt begyűjteni. Ezek gyakran segítik a munkámat, és néha még itt a blogon is sikerül ezt-azt hasznosítanom belőle. Én zeretek magam válogatni az elérhető információk között. Nem kis feladat, de igyekszem jól csinálni. Persze ez SOKKAL könnyebb, ha a küldők is segítik ezt. Ráadásul nekik is érdekük. Néhány hasznos tanács, amit érdemes megfontolni. Nem feltétlenül csak sajtóval kommunikálóknak, bár főleg nekik szól:

  1. Legyen sajtólista – és használják
    Legyen könnyű felíratkozni rá, és ha kéri az ember, lehetőleg elsőre vegyék fel, és kapja is az információkat rendszeresen. Furcsa, hogy ezt mondani kell, de vannak helyek, ahol nem értik a fogalmat, és nem is használják. A sajtólista a legegyszerűbb módja annak, hogy valaki tudassa a sajtóval a számára fontos, közlésre szánt információkat, felhívja a figyelmet aktualitásokra, újdonságokra. Tessék begyűjteni az érdeklődő sajtó elérhetőségeit, és tessék nekik elküldeni, ha valami érdekes információ előkerül.
    -Ismerek olyan helyet, ahol felvettek a sajtólistára, évente rákérdezek és megerősítik, hogy rajta vagyok, és még soha nem küldtek semmilyen információt. Pedig biztos lenne mit kommunikálniuk, ha a legkisebb hajlandóság meglenne bennük.
    -Ismerek olyan céget is, ahol kijelentik “csak nem képzelem”, hogy ők majd leveleznek minden újsággal? Ha kell valami keressem őket.
    Így is lehet, csak (költői) kérdés, hogy érdemes-e.
    -Több helyen előfordul, hogy 4-5-6 alkalommal is kérvényezni kell a sajtólistára felkerülést, hogy végre elkezdjenek jönni az információk.
  2. Ne legyen kötelező
    Kár előírni a sajtólistára felíratkozást, ha nem akarja úgyse fogja olvasni az ember, legfeljebb több gondot okoz neki, és negatívabbak lesznek a benyomásai. Szóval lehessen leíratkozni is. Udvarias gesztus, ha kezdésként – esetleg bizonyos időköz9nként újra – megkérdezik, hogy küldhetnek-e információkat, vagy leíratkozna az ember.
  3. Legyen naprakész
    Célszerű rendszeresen (legalább évente, fél évente) frissíteni, hogy még élnek-e a címek, telefonszámok, ugyanazoknál a lapoknál dolgoznak-e a címzettek, változott-e az igényük, érdeklődésük.
  4. Legyen könnyen kezelhető
    A kiküldött sajtóanyag célja, hogy minél könnyebb legyen dolgozni vele. Tessék már a tárgyban és a levél törzsében feltüntetni a fő információkat. Ne csak annyi legyen a tárgy, hogy “meghívó”, vagy “közlemény”. Már a tárgyból derüljön ki, hogy ki hol mit csinál.
    Sokkal jobb, ha első ránézésre látszik, hogy valami érdekes (vagy nem), mint megnyitni a levelet, majd megnyitni a csatolt fájlt, és aztán konstatálni, hogy nem érdekli az embert. Csak az idő megy vele. Lehet, hogy nem fogják az ember minden levelét elolvasni (miért várnánk el, ha nem érdekes számukra), viszont így kevésbé maradnak le azokról, amik tényleg érdekesek.
  5. Ne csatolt fájlban küldd el a levél szövegét!
    Tucatjával, ha nem százával nézegeti az ember naponta a ránézésre hasonló leveleket. Általában szeretné már a tárgy alapján tudni, hogy a levélben nagyjából miről fog olvasni. Legyen a levél tárgya rövid összefoglaló, és a lényeg legyen benne a levél törzsében. Ne kelljen még egy külön fájlt megnyitni, hogy kiderüljenek a részletek.
    Külön idegesítő, mikor a levelet megnyitva sem találok semmi mást csak egy
    titoktartási sablonszöveget (lásd a linken és a 13. pontban), így ahhoz, hogy végre megtudjam, hogy mi a fenére akarnak meghívni, miről akarnak tájékoztatni, meg kell nyitnom a roppant beszédes meghívó.doc vagy közlemény.doc nevű csatolt fájlt is.
    Aki ragaszkodik a fejléces levélpapírhoz, és a csatolt dokumentumhoz, az legalább egy gyors copy+paste művelettel másolja be a levélbe is az üzenetet. Sokkal egyszerűbb így az élet (arról nem is beszélve, hogy a levelező programok csak az üzenetekben tudnak keresni, a csatolt fájlokban nem). Márpedig ha valakinek 10-20 ezer levél van a postafiókjában, mint nekem, akkor előszeretettel használ keresőt, hogy megtalálja a leveleket és a bennük rejlő információt.
  6. Legyen következetes
    Ha vannak publikus információk, rendezvények, események, azokat közöljék rajta, ne máshonnan kelljen megtudni, hogy történt valami. Fotós szempontból ráadásul előnyös a tervezhető dolgokat előre jelezni, hátha fotóst küldenek rá tudósítani.
    Ha egy eseménysorozatról rendszeres tájékoztatásba kezdünk, legyen rendszeres, kiszámítható. Ha azt ígérjük naponta küldönk információt, akkor küldjünk naponta.
  7. Célközönség, tematika
    Mérjük fel, hogy kit mi érdekel, és próbáljunk olyan információt küldeni neki. Jobb a címzettnek is, ha nem csupa felesleges levelet kap, és jobb a küldőnek is, ha nem kerül rövid úton az automatikusan törölt feladók közé.
    Nekem mondjuk szakmai perverzióm, hogy inkább mindent küldjenek és majd én válogatok, mint hogy ne jöjjön valamiről értesítés, ami mégis érdekes lett volna. Éppen ezért szerintem a leíratkozás mellett fontos opció, hogy lehessen minden témát is kérni, ne kelljen feltétlenül tematikus bontásban dolgozni.
  8. Legyen informatív a levél
    Senkinek nem érdeke üres töltelék szavakat írni/olvasni. Egy sajtóanyag, pláne egy meghívó inkább legyen rövid és lényegretörő, de a fontos adatok legyenek benne. Nyilatkozatok, közlemények persze legyenek közölhetőek, nyomdakészre fogalmazva.
  9. Ne csatolj nagy felbontású képeket a levélhez!
    Ne küldözgessünk kéretlenül óriás leveleket, mértes csatolt fájlokkal. Csak ha valaki kifejezetten kéri. Adott esetben lehet külön sajtólistát fenntartani, akik igényt tartanak a nagy felbontású képekre. De a kulturált megoldás egy link, FTP szerver vagy webes fotótár elérés megadása.
    Sok postafiókom van, egyiknek se kicsi a befogadó képessége, de mikor valaki csatol egy levélhez 5-10 db nagy felbontású képet, és egy fél óráig tölti le a mobi Internetem, akkor azért csupa kellemes dolog jut eszembe a feladóról. Főleg, mikor látom, hogy egy olyan sajtóanyaghoz csatolták a képeket, ami egyébként sem érint engem, és már törlöm is.
    Arról nem is beszélve, hogy fotóriporterként jobban díjazom, ha az eseményre hívnak meg, mint ha utólag küldenek róla képet. Az igazi kedvencem viszont, mikor azt veszem észre, hogy az óriási csatolt fájlok miatt megtelt a postafiólom.
  10. Ne szerkeszd képbe a levél szövegét!
    Nem szerencsés megoldás, ha valaki képbe szerkeszti a levél tartalmát, vagy meghívó helyett csak egy rendezvény plakátját küldi el. Nagyon kedves a bele fektetett energia, és sok esetben nagyon jól tud kinézni. Fotós lévén vizuális emberként még értékelem is, ha jól sikerül a dizájnja. De szörnyen kezelhetetlen az ilyen levél. Egyrészt indokolatlanul megnöveli a levél méretét (lásd előző pont), és megnehezíti a munkát. Ha újsgáíró akar az így küldött információból cikket írni, kénytelen begépelni, ha számítógépes naptárba akarja az ember bemásolni, akkor is gépelni kell. Az sem ritka, hogy visszajelzést várnak a levélre, itt megint nem mindegy, hogy egy kép alapján kell az e-mail címet bepötyögni (kockáztatva, hogy elgépel valamit az ember), vagy szöveges levél esetén elég egy copy+paste, ami gyors, hatékony és pontos is.
    Ha valaki mindenképpen vizuálisan szerkesztett anyagot küld, kedves gesztus, ha a szöveges részt bemásolja a levélbe is – lehetőleg minden fontos információval együtt, hogy megkönnyítse a használatot.
    A PDF egy fokkal jobb megoldás, mert a képi tartalom ugyanúgy benne van, viszont a szöveg legalább kimásolható belőle. De ez sok levelező programban csatolt fájlként jelenik meg, külön meg kell nyitni. Ráadásul itt is fontos szempont, hogy a kereső nem lát bele a csatolt fájlba, így ha emlékszünk is 1-2 kulcsszóra a meghívóból, sosem fogjuk megtalálni a levelek között a keresővel, ha magában a levél szövegében nem szerepel.
  11. Aktualitás
    A lejárt hírek haszontalanok. Semmi értelme sajtóanyagot küldeni, ha már mindenhol megjelent a hír. Mégis rendszeresen kapok több napos késéssel híreket olyasmiről, amit már a nyomtatott lapok is lehoztak. De ha nem jelent meg, az eltelt idő miatt már akkor is elveszítette hírértékét, így nem érdemes közölni. Ezért kár fizetni egy sajtó ügynökségnek. Ha pedig sajtótájékoztatót, sajtóeseményt tart valaki, akkor küldjön rá meghívót is, ne csak utólag tájékoztasson, hogy mi történt ott. Különösen fotósként nem tud vele mit kezdeni az ember, legfeljebb bánhatja, hogy lemaradt róla.
  12. Ne dekoráld túl a levelet
    Néhány éve még az animált gif volt a divat, ma sokan súlyosan túl dizájnolt HTML leveleket küldözgetnek. Mintás levélpapír, fejléc, logó, színes keret, beszúrt képek, további díszítések, esetleg még aláírás is. Sokszor szépek, néha talán hatásosak, de az esetek jelentős részében teljesen feleslegesek. Egyrészt, mert nekem mindenhol egyszerű szöveges módra van állítva a levelező programom. Másrészt meg mert jobbára az itt felsorolt hibák közül legalább 2-3 másikkal súlyosbítva kapja az ember az ilyeneket, ami rögtön meglövi az értelmét minden esztétikai kezdeményezésnek. Hiába szép, ha nem hasznos, viszont legalább használhatatlan egy levél. Például mi értelme fejléces, díszes, esztétikus levélben közölni, hogy a csatolt fájlban van az érdemi információ? Pláne ha a sok dekoráció miatt 6-8 csatolt kép is kerül a levélbe, amik közt valahol meglapul egy információkat is tartalmazó csatolmány, amit kereshet az ember. És mi értelme a díszes, fejléces elegáns levélnek, ha hosszabb az aláírás, mint az üzenet?
  13. Nem kell titoktartási figyelmeztetés egy közlésre szánt levélbe!
    Egyik kedvenc vesszőparipám, mikor egy közlésre szánt sajtó információkat tartalmazó levélben azt olvasom, hogy a levél bizalmas információkat tartalmaz, és halálos vétek azt elárulni. Most akkor nyilvános, vagy bizalmas? Titokban tartsam, vagy azért küldték, hogy hírül adjam? Vagy ez valami beugratás, és figyel a kandi kamera?
  14. Nem árt GPS koordinátákat megadni meghívóban!
    Rendszeresen előfordulnak olyan meghívók, amik nem egy jól behatárolható települési címen (utca, házszám) található helyekre invitálnak, hanem település külterülete, frissen épült létesítmények, vagy éppen konkrétan a magyar puszta közepén álló magányos kilóméterkő a helyszín. És szinte minden ilyen esetben ügyetlenül bajlódnak a szervezők annak megadásával, hogy hányadik kilóméter és milyen település tábla után melyik görbe fánál kell jobbra vagy balra fordulni.
    A XXI. században vagyunk, nem érdemes idegenkedni a GPS koordinátáktól. Egységes, és jól használható fejlett technika. Még ha nem is navigál mindenki ilyen készülékkel, sokan tudják használni, és a jobb Internetes térképek is boldogulnak vele. A GPS koordináták számpárja nem foglal sok helyet a levélben, nem olyan nehéz kideríteni, ha kíváncsi rá az ember, és kedves, segítő gesztus lehet a hozzá tartozó Google – vagy bármely más webes térkép szolgáltatás – térkép linkjét megadni. Tudom, hogy maga a koordináta sokaknak nem értelmezhető, nem túl ember barát. De ha már ez a legfejlettebb helymeghatározási módszer, akkor érdemes élni vele.
  15. Mi lehet Mr Patrick Chan remek üzleti ajánlata?
  16. Ki lehet Anikó, aki mindig szex oldalakat ajánl?
  17. Miért küldenék magamnak viagra reklámot?

Szakmai igényesség

2009. szeptember 18. péntek

“Komolyan itt tart a vizuális kultúra és a marketing szakmai igényesség a mai magyar valóságban?”

Foto mobil nokia5110 camera Szakmai igényesség

Fényképezős mobiltelefon

Jutott eszembe, mikor tegnap megláttam egy sajtó felhasználásra kiadott képet. Neki is álltam egy újabb blog bejegyzésben közzétenni – amolyan közhasznú reklám gyanánt – a képet, és az általa reklámozni kívánt dolgot, a saját véleményem pedig csak mintegy mellesleg hozzáfűzni. De valahogy mégis úgy döntöttem, hogy inkább a konkrét pellengérre állítás nélkül általánosságban írok a jelenségről. Mint általában, most is próbálom kerülni, hogy névvel, arccal, azonosíthatóan kritizáljak másokat. Nem igazán jó megoldás, mert így könnyen felmenthetik magukat az illetékesek, hogy biztos csak másokra érvényes a kritika, rájuk nem. És főleg azért nem jó megoldás, mert pont az érintettekhez nem jut el az üzenet, hogy azzal, amit csinál gond van. Pedig TALÁN ha értesülne, még az is lehet, hogy változtatna. De az olyan udvariatlan lenne. Maradok inkább diplomatikus, és csak a jelenségről beszélek konkrét említés nélkül. Nem azért, mert attól tartok, hogy az érintett cég illetékesei egy ilyen nyílt kritika után nem kérnének fel többé fotózásra. Biztos, hogy nem kérnének fel, de magából a jelenségből adódik, hogy amúgy se kérnének fel. Még csak az sem biztos, hogy az zavar, hogy rossz üzenete van annak, ha a blogomban mindig csak a kritika szerepel. A blogoknak van egy ilyen jellegzetességük, hogy általában kritikát gyakorolnak, ritkán teng túl bennük a hurrá optimizmus. Az inkább a bérmunkában írt hivatali blogok sajáossága.

Minden esetre a konkrét eset, hogy valamit népszerűsíteni szeretett volna egy marketing szakember. Így aztán fogta a mobilját, lefényképezte, és elküldte egy közleménnyel. Így találkoztam én is vele. De könyörgöm, komoly ember hogy tehet ilyet? Értékelem  én a lelkesedést és az egyébként remek kezdeményezést is, amiről szó van. Bátran reklámoznám is, ha nem riadnék meg ettől az igénytelenségtől. Sőt az mégjobban megijeszt, hogy ez nem is példa nélküli. Nem elszigetelt eset, amin akár még jót is lehetne mulatni. Sajnos egyre gyakrabban találkozom sajtóanyagokban, sőt sajtóban megjelenő cikkekben is mobilos fotókkal. Sajnálatosnak tartom, hogy egy nyilván saját munkájára és szakmájára egyaránt igényes mareting szakember ilyen fotót ad ki a kezéből. Persze arról már értekeztem itt korábban, hogy szerintem mobillal nem fényképezünk, és ugyan a tucat képeket én nem szívlelem, de mint nemrég írtam az egyszerű mobilos fotóknak is meg van a maga helye. De mint akkor is próbáltam kihangsúlyozni, kezeljük is a maguk helyén ezeket a dolgokat. De ezt a szintet valahogy méltatlannak érzem bármilyen szakmához. Ha nem tudok még kávét főzni sem, nemhogy megmikrózni valami mirelit kaját, akkor nem megyek el szakácsnak. Ha nem tudok két egyjegyű prím számot összeadni, nem próbálkozom könyvelői karrierrel, és ha dadogok, selypítek és nem tudok úgy folyamatosan elmondani egymás után két mondatot, hogy ne nézzek a jegyzeteimbe, akkor nem kezdek el szónokolni. És a lényeg: ha nem tudok fényképezni, és nincs fényképezőgépem, nem küldözgetek sajtó közlésre képeket.

Nem vagyok reklám fotós, sem marketing tanácsadó, hogy én mondjam meg erre nálam nyilván sokkal jobban kiképzett embereknek, hogy ki mit csináljon. Azt sem az én dolgom megmondani, hogy milyen fotó illene ehhez a konkrét eseményhez. Sőt mivel anyagias világban élünk, ha nem fizetnének meg, akkor azt se mondanám el, hogy én hogy csinálnám a helyükben. De azt elárulom, hogy semmi esetre sem adnék ki ilyen igénytelen fotót sajtó felhasználásra, pláne nem annak reményében, hogy minél több helyen megjelenik. Remélem, hogy ilyet azért egyik szakképző műintézményben sem tanítanak az új nemzedék szakembereinek. De sajnos ez nem csak a válságra fogott spórolás közepette született divat, ennél sokkal általánosabb. Kétség kívül sokkal olcsóbb, mint hívni egy reklám avagy sajtó fotóst, és vele megcsináltatni. De azért szívből remélem, hogy a mai magyar sajtó – még az Internetes is – igényesebb annál, hogy ezt így hajlandó legyen közölni. Bár sajnos a tapasztalat azt mutatja, hogy mindig akad olyan orgánum, ami közli ezeket. Akik pedig előállítják, azok ezt bátorításnak veszik. Ha működik, hát csinálják…

UI: Fontolgattam, hogy beillesszem az ihletet adó mobil fotót, de inkább nem nyitok szakmai szégyenfalat, és maradok a diszkrét névtelen kritizálásnál, bár ez nem olyan hatásos, de nem – vagy legalább kevésbé – érhet a rossz indulat vádja.
A beillesztett illusztráló fotót a BeszeljukMac.com fórumán találtam, eredeti forrása, és készítője ismeretlen.

Titkos sajtóközlemény

2009. szeptember 6. vasárnap

“JOGNYILATKOZAT: A jelen üzenetben található információk bizalmasak, üzleti titoknak minősülnek, azokat kizárólag a címzett használhatja fel Amennyiben nem Ön ennek az üzenetnek a címzettje, Kérjük, azonnal értesítse a feladót és az üzenetet törölje a rendszeréből. Felhívjuk figyelmét,, hogy a nem önnek címzett elektronikus levél jogosulatlan felhasználása, másolása, terjesztése vagy a tartalmával való visszaélés törvénytelennek minősülhet és szigorúan tilos.”

Csak az marad megválaszolatlan kérdés előttem, hogy mi értelme ennek a jognyilatkozatnak egy olyan levélben, amit azért küldenek a sajtónak, hogy hírül adják a tartalmát a nagyvilágnak. De tényleg, nem veszi valaki egy kicsit túl komolyan a titkolózást? Értem én, hogy automatikusan bele kerül minden levélbe mint az én aláírás sablonom, de ha publikálásra szánt információt küldünk, azért talán ki lehetne valahogy hagyni. Nekem is több aláírás sablonom van, és váltogatom, hogy mikor melyiket használom aszerint, hogy épp kinek és milyen levelet írok….bár ez részben azért van mert akad ismerősöm aki rendszderesen megreklamálja, ha véletlenül a hivatalosabb aláírással kap levelet.