‘Kevin Carter’ címkével ellátott bejegyzések

Kevin Carter ma lenne 51 éves – ha 33 évesen nem menekül a halálba

2011. szeptember 13. kedd
kevin carter Kevin Carter ma lenne 51 éves ha 33 évesen nem menekül a halálba

Kevin Carter

Talán Kevin Carter nevét talán nem mindenki ismeri. Képe a haldokló kislányról, és a rá leselkedő keselyűről viszont az afrikai éhezés szimbóluma lett. Akárcsak az újságírói etika egyik legfontosabb kérdése: segíteni vagy tudósítani?

Bolla Eszter blogbejegyzése hívta fel a figyelmem az évfordulóra, de Kevin Carterrel Hernádi Levente, és megannyi más blog is foglalkozik. Ellentmondásos személyiség, élete különleges volt, életműve komoly és hogy pontosan miért dobta el az életét, máig tisztázatlan.
Nem csoda, hogy fotója nem csak a sajtó/fotó történelem részévé vált, hanem iskolában oktatott tananyaggá is. Felveti az örök kérdést, hogy lehet-e valaki puszta szemlélője, krónikása borzalmas eseményeknek, maradhat-e kívülálló a fotós?

Kevin Carter 1960. szeptember 13-án született a dél-afrikai Johannesburgban. Fotóriporterként szép karriert futott be. Pályafutásának legismertebb része a Bang Bang Klub néven emlegetett alkotócsoporthoz köthető, melyről könyv, és nemrég film is készült a csoport két még élő tagjának közreműködésével.

Sudan StarvingChildVulture photoKevinCarter Kevin Carter ma lenne 51 éves ha 33 évesen nem menekül a halálba

Kevin Carter Pulitzer-díjas képe

Az éhező szudáni lány
Carter 1993. márciusában a Bang Bang Klub másik tagjával, Joao Silvával ment Szudánba, hogy a háborúról és az éhínségről tudósítsanak. Ekkor talált az éhező lányra, aki összeesett egy segélyközpont közelében, mikor egy keselyű szállt le mellé. Carter később azt mondta, hogy 20 percig várt rá, hogy a keselyű széttárja szárnyait. Végül elkergette a madarat, a lány pedig biztonságban volt, mikor otthagyta.

A keselyű
1993. március 26-án jelent meg a New York Times hasábjain a lányt és a madarat ábrázoló kép, majd később az Afrikát sujtó éhínség szimbólumaként az egész világot bejárta, Carternek Pulitzer-díjat szerezve. Viharos fogadtatására reagálva szokatlan módon a NY Times közzétett egy szerkesztői megjegyzést: “Mr. Cartertől megtudtuk, hogy a lány folytatta útját a segély állomásra, ő pedig elzavarta a keselyűt.”

Cartert több támadás érte, amiért nem segített a lányon. A floridai St Petersburg Times azt írta “A férfi, aki a fényképezőgépét állítgatja, hogy a legjobb képet készíthesse a másik szenvedéséről, ugyanolyan ragadozó, egy másik keselyű.”

KevinCarter photoKenOsterbroek Kevin Carter ma lenne 51 éves ha 33 évesen nem menekül a halálba

Kevin Carter munka közben Fotó: Ken Osterbroek

A szemtanú
Joao Silva máshogy emlékszik a történtekre: az őket is szállító ENSZ repülő személyzete mindössze fél órát adott a két fotósnak, mert ennyi idő kell nekik az élelmiszer adományokat kiosztani. Míg Silva elment gerilla harcosokat keresni, Carter a repülő közelében maradt, és az éhező gyerekeket fényképezte. Silva elbeszélése szerint társát megrázta a látvány, mert ez volt az első alkalom, hogy éhezőket fotóz, így elég sok képet készített. Ő maga is fotózta a gyerekeket, de ezek a képei sosem jelentek meg.

Silva elmondása szerint a környék asszonyai előjöttek fa kunyhóikból, mikor a gép megérkezett, hogy átvegyék az élelmiszereket az ENSZ csapatoktól. Erre az időre hagyták magukra látóhatáron belül a gyerekeiket, és ugyanez történt a képen szereplő lánnyal is, mikor a keselyű leszállt mögé. Carter óvatosan ment a közelükbebe, hogy összekomponálhassa kettőjüket és nehogy elijesssze a madarat. Úgy tíz méterről elkészítette képeit, majd a madár elrepült.

Kevin Carter halála
Carter halálhírét 1994. július 29-én hozta le a New York Times. Halálát szén-monoxid mérgezés okozta, kocsijában búcsúleveleket találtak, életének 33 évesen önkezével vetett véget. Egy hat éves kislány, és két lánytestvér maradt utána. Apja szerint “Kevin mindig magával cipelte a munkája borzalmait”, amik sosem hagyták nyugodni.
A szudáni út előtt, és után is rengeteg borzalmat látott, és fényképezett. Az apartheid rendszer bukása idején zajló dél-afrikai törzsi háborúkban élve felkoncoltak, elégettek embereket a portyázó csapatok. Magánélete sem volt nyugodt, életkörülményei is rendezetlenek voltak, nem sokkal öngyilkossága előtt veszítette el egy összecsapásban barátját Ken Osterbroeket.

Búcsú levelében ezt írja: “Levert vagyok… nincs telefonom… nincs pénzem lakbérre… nincs pénzem gyerektartásra… nincs pénzem a hitelekre … pénz!!! Kísértenek a gyilkosságok képei, düh és fájdalom … szenvedő és sérült gyerekek, lövöldöző őrültek, néha a rendőrség, gyilkosok … megyek, hogy találkozzak Kenel, ha elég szerencsés vagyok.”

Források és felületesség
Pár éve még kör e-mailként keringett, de a blogoszférán is nyomot hagyott Kevin Carter története. Egy félinformációkból összerakott, forrásnélküli hoax képében a mai napig fellelhető.

Azt javaslom, inkább a történet forrásainak próbájon mindenki utána nézni, akit érdekel. Olvassátok el a hiteles forrásokat, nézzétek meg a Bang Bang Klubról készült filmet, vagy a Kevin Carter haláláról készült dokumentumfilmet.

Címkék:, , , , , , , , , , ,
Beküldve a(z) fotó, hagyomány, Linkajánló, sajtó, társadalom, Vélemény kategóriába | Egy hozzászólás »

Elindult a Bang Bang Klub film weboldala

2011. március 30. szerda

BangBangClub website Elindult a Bang Bang Klub film weboldalaA Bang Bang Klub egy izgalmasnak ígérkező film, ami négy fotós valós történetét meséli el a dél-afrikai apartheid rendszer felbomlása idején. Bepillantást enged a törzsi háborúk borzalmaiba, és hogy hogyan dolgoztak az azt megörökítő fotóriporterek. Most pedig elindult a film weboldala, ahol még több részlet derül ki a filmről, és a hátterében húzódó valós eseményekről is.

Mint az Origofoto tegnap felfigyelt rá, az IMDB oldalán (is) elérhető a Bang Bang Klub című film trailere, immár HD minőségben. A trailer java részt ugyanaz, mint amit már a film első vetítéséről szóló írásba ágyaztam közel fél éve. A legszembetűnőbb változás, hogy az előzetes végén megjelenik a film weboldalának címe: http://thebangbangclub.com/

Tetszetős és egyszerű weboldal
A weboldal a film hangulatához illően kicsit retro stílusú. A Bang Bang Club könyv borítójának fekete, vörös és fehér színekből összeálíltott oldalon természetesen megtalálható a film bemutatása, és a szereplők ismeretetője, maga az előzetes, és a filmben szereplő fotósok bemutatása épp úgy, mint egy válogatás ismert lapok kritikáiból.
Külön jó pontnak tartom, hogy a weboldal a legtöbb film honlapjával ellentétben nem full flash oldal, sőt egyáltalán nem tartalmaz flash elemeket, még az előzetes lejátszása is HTML5 alapú, így hibátlanul élvezhető iPhone és különösen iPad képernyőn is.

Furcsa, hogy míg az IMDB-n akár HD minőségben is megtekinthető az előzates, a film weboldalára csak egy kisebb felbontású YouTube videó van beágyazva (pedig mint alább látható, a YouTube-n is fent van HD minőségben).

Hiányzik a galéria
Szokatlan módon a weboldal nem a szokásos filmes honlap elemekkel operál. Nincs fent rajta több féle teaser és trailer verzió, nem tölthetők le róla háttérképek, sőt – számomra meglepő módon – egyáltalán nincsen rajta fotó galéria.
Azért is furcsa a galéria hiánya számomra, mert a film ugyebár fotósokról szól, ráadásul valóban létező (részben már csak egykor élt) fotóriporterekről, akik nagyon is valódi, sőt nem egy esetben közismert, és ikonikussá vált képeket készítettek, amik egy része akár eredetiben, akár a film számára feldolgozva, újraalkotva a filmben is megjelennek. Ezeket így, akár érdemes lenne egymás mellé tenni, hogy összehasonlítható legyen mit és mennyire változtattak.

A szereplők
Érdekes, hogy bár valós történetet, és valós szereplőket felvonultató filmről van szó, a film honlapján mégsem kerülnek egymás mellé a valódi fotósok, és az őket alakító színészek portréi sem. Pedig ezt a nyilvánvaló összehasonlítást is mindenki elvégzi maga, hiszen – nagyon helyesen – az oldalon nem csak a karaktereket alakító színészeket mutatják be, hanem a történet középpontjában álló fotósokat, azok életművét is.

A blog a legérdekesebb
Nem nagyon találkoztam még olyan film honlappal, amin blog is üzemel a filmmel kapcsolatban. A Bang Bang Klub honlapja ebben is eltér a szokásoktól – úgy gondolom nagyon helyesen.
A blogon gyűjtik a filmmel, annak történetével, szereplőivel, és forgatásával kapcsolatos összes információt. Található itt egy-két werk fotó és nyilatkozat a szereplőkrő is, de fel kerültek korabeli híradó részletek, amik a filmben feldolgozott valódi eseményekről szólnak, a történetben szereplő igazi fotósok egy-egy kiállításmegnyitója, vagy épp nyilatkozata is helyet kapott. Sőt szerepel a blogon James Nachtwey is, mint a dél-afrikai helyzetről a film szerplőivel együtt tudósító fotósok egyike, és beágyazva a TED közönsége előtt négy évvel ezelőtt elhangzott kívánsága.
Már már nélkülözhetetlen elemként pedig folyamatosan követik a blogon Joao Silva felépülésének történetét, hiszen ő a Bang Bang Klub két még élő tagjának egyike, aki Afganisztáni sérülése előtt maga is részt vett a film szakmai konzultációjában, épp úgy, mint a film alapjául szolgáló könyv megírásában.

Leginkább a könyvet hiányolom
A film weboldaláról nekem hiányzik a könyv. Említést se nagyon találok róla, pedig ez az a könyv, ami a film történetének alapjául szolgál. Ugyanaz a két fotós, Greg Marinovich és Joao Silva írta, mint akik a film elkészítésében is részt vettek. És még ha a könyv reklámozása fel is vethetne némi üzleti ellenérdekeltséget – különösen, ha nincs üzleti megállapodás egy könyvterjesztővel sem – mégis elválaszthatatlannak tartom a könyvet a filmtől.
Attól pedig ma aligha kell tartania bármelyik filmforgalmazónak, hogy a történet alapjául szolgáló könyv tömegesen elvonná a filmvászon elől a közönséget. Épp ellenkezőleg, szerintem inkább egymást reklámozná könyv és film, ami közös érdek lenne…

Címkék:, , , , , , , , , , , , , , , , , , ,
Beküldve a(z) film, fotó, Hír, könyv, sajtó, történelem, Vélemény, video kategóriába | Egy hozzászólás »

Bemutatták a Bang Bang Klub filmet

2010. november 3. szerda

Bemutatták a Bang Bang Klub filmetSe nem pornófilm, se nem meleg bár! A Bang Bang Klub négy fotóriporter igaz történetéről szól, akik a dél-afrikai Aparteid rendszer bukását dokumentálják, mindig a lövöldözések közvetlen közelében fotózva.

A TIFF ezúttal nem képformátumot jelent a fotós világban, ugyanis a Toronto International Film Fesztivál (TIFF) gála programján mutatták be az azonos című regényből készült Bang Bang Klub című filmet. A két túlélő által négyükről írt könyvről a Kispad írt nyáron összefoglalót. A történet most a filmvásznon is megelevenedik, ahogy arról lvnte is írt nemrég a blogján.
A játékfilm a kanadai mozikban már látható, de amerikai és európai bemutatójáról egyelőre az IMDB-nek sincs információja. Magyarországon a könyv sem kapható, és félô, hogy jó darabig a film sem lesz még elérhető.

The Bang Bang Club photographers played by actors on set 12781219 gal Bemutatták a Bang Bang Klub filmetA történet középpontjában álló négy fehér fotós a Mandela ’94-es szabadulása után kitört zavargásokról tudósítja a világot. Azokról a véres harcokról, amik lakóhelyük utcáit foglalták el. Az összecsapások – vagy ahogy a helyi feketék nevezték: bang-bang – közelében fotózó csapat szemtanúja és megörökítője az országban dúló kegyetlenségnek és igazságtalanságnak. Aminek az a nemzetközi figyelem, és érdeklődés segített véget vetni, melyet munkájukkal sikerült a történésekre irányítani, és ami véget vetett az apartheid rendszernek.

A dél-afrikai származású rendező, Steven Silver az eredeti helyszíneken forgatta a négy fehér fotóriporter hol bátor, hol esztelen kalandjait feldolgozó filmet. Melynek nem csak ihletője, hanem szakmai konzultánsa is volt az eredeti Bang Bang Klub két még élő tagja, Greg Marinovich (akit a filmben Ryan Phillippe alakít), illetve a nemrég Afganisztánban aknára lépett Joao Silva (akit Neels Van Jaarsveld alakít). A két veterán háború fotós elkisérte a film stábját életük korábbi állomásaihoz, és ellátta őket instrukciókkal, sőt még fényképezni is megtanították a színészeket, hogy helyesen használják a fényképezőgépet, és hitelesebben alakíthassák szerepüket (azért ne várjuk, hogy otthagyják a színészi pályát).

A Bang Bang Klub másik két tagjának halála magának a filmnek is része. Ken Oosterbroek (a filmben Frank Rautenbach játssza) az utcai zavargások során veszti életét egy tűzharcban, melyben Marinovich is megsérül, Silva azon mereng, vajon fotózza sérült társait, vagy menteni próbálja őket. Kevin Carter (akit Taylor Kitsch alakít) pedig épp a Pulitzer Díj elnyerését ünnepli, mikor legközelebbi barátja életét veszti, és egyéb lelki gyötrelmeitől hajtva véget vet életének.

Kapcsolódó linkek:

Címkék:, , , , , , , , , , , , , , , ,
Beküldve a(z) fotó, Hír, sajtó, Vélemény, video kategóriába | Szóljon hozzá valaki!