Idén október 23-án számos más műsor mellett egy a magyar forradalmat is érintő amerikai kémregényt vetít a Magyar Televízió, ami valamennyire betekintést enged, hogyan viszonyulhatott az USA és a CIA az ’56-os forradalomhoz.
Akár igaz a történet, akár teljes mértékben kitaláció, akik szeretik a kémtörténeteket, azoknak érdemes megnézni a remek szereposztással (Chris O’Donnell, Michael Keaton) készült amerikai filmet, amiben nem csak budapesti történetek és helyszínek, de magyar színiészek (Marozsán Erika, Rudolf Péter, Makrai Pál) is feltűnnek.
A sorozat korábban már ment a Magyar Televízión, de most hetente egy résszel újra vetítik a minisorozatot.
Egy érdekes kiállítás azoknak, akiket mindig is érdekelt a kémkedés világa, csak sosem merték megkérdezni, mi igaz belőle. És azoknak is, akik sosem hitték volna, hogy bármi igaz lehet belőle. Most mindenki megnézheti a saját szemével.
A kémek, és persze az őket alkalmazó, vagy ellenük védekezni próbáló állambiztonsági szervek (vagy magáncégek, ha éppen ipari kémkedésről van szó) azok, akik a legkevésbé sem törődnek szerzői joggal, személyiségi jogokkal, fotózási engedélyekkel, vagy azzal, hogy a törvény szerint ki hol fotózhat. Őket egészen más célok, és érdekek vezérlik, és persze nem mindegyikük James Bond.
Az OSA Operatív Fotó kiállításának ismertetője azt írja: “A történeti fotókiállítás az egykori csehszlovák és magyar állambiztonsági szervek által megfigyelt személyekről és környezetükről készített titkos fényképfelvételek segítségével mutatja be a politikai elnyomás és megfélemlítés korabeli technikáit és napi gyakorlatát.” A kiállított képek között szerepel többe között Demszky Gábor néhány képe is, amiket a rendszerváltás előtt készített az őt megfigyelő titkosrendőrökről.
Mint a kiállításról a FotoKlikk és sok más oldal beszámolt, az Operatív fotó Budapest és Prága az állambiztonság szemével című rendhagyó történelmi fotókiállítás ingyenesen látogatható 2011. október 30-ig, Budapesten az Arany János utca 32-ben.
Szintén érdemes megnézni a kiállításra felkészülve – vagy attól függetlenül is – Papp Gábor Zsigmond két remek dokumentumfilmjét a szocializmus állambiztonsági szolgálatainak munkájáról. Az ügynök élete címűt a rendező állambiztonsági oktatófilmekből állította össze, míg a Kémek a porfészekből címűben egy Budapesten működő nyugati ügynök mesél kalandjairól, többek között a kor megfigyelési és üzenetküldési trükkjeiről is, amiknek persze a fotózás, főleg a mikrofilmek használata is szerves részét képezi. Egyébként ebben a dokumentumfilmben szintén láthatók az állambiztonsági szervek oktatófilmjeinek részletei.
Az IndaVideoFilm szolgáltaátsában korábban mindkettő elérhető volt (és remélhetőleg újra így lesz majd), jelenleg sajnos csak a második található meg.
Az Ingyenes MTI hírszolgáltatás anyaga a kiállításról:
“A tárlat kiindulópontja az az összeállítás volt, amelyet a prágai Totalitárius Rendszereket Kutató Intézet munkatársai készítettek 2010-ben az egykori csehszlovák állambiztonsági szervek hatvanas, hetvenes és nyolcvanas években felhalmozott fotóanyagából – idézi fel a kiállítás ajánlója. Ezeket a felvételeket az állambiztonság munkatársai titokban, rejtett módon készítették a politikai ellenzék tagjairól, illetve olyan emberekről, akikről gyanították, hogy ellenzékiekkel állnak kapcsolatban.
A prágai intézet összeállításából kiállítás is készült, amelyet az OSA Archívum a budapesti Cseh Centrummal együttműködve meghívott a magyar fővárosba, hogy a vonatkozó magyar anyagokkal kiegészítve a budapesti közönség is láthassa a különleges, eddig soha be nem mutatott fényképeket. Az OSA Archívum tájékoztatása szerint a magyar anyag összeállításában az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára működött közre; a kiállítás anyagát eredeti dokumentumokkal és a titkos fotózással foglalkozó korabeli propaganda- és oktatófilmek részleteivel egészítették ki.
A történeti fotókiállítás titkos fényképfelvételek, eddig soha nem látott filmanyag és egyéb dokumentumok segítségével mutatja be a politikai elnyomás és megfélemlítés korabeli technikáit és napi gyakorlatát.
Az OSA Archívum kiállítása október 30-ig látogatható az Arany János utcai Centrális Galériában.”
Az Indexnél újabb remek webes szolgáltatást találtak ki, ami kétség kívül ismét közönségsikert fog aratni. Az IndaVideó Film oldalán magyar filmeket lehet ingyen megnézni. Le nem tölthetjük őket, de az Internetről bármikor térítés mentesen és legálisan nézhetjük őket. A szolgáltató szerződött a filmek jogtulajdonosaival és a szerzői jogkezelő szervekkel, hogy a filmek megtekintései után, a megjelenített reklámok bevételéből fedezik a jogdíjakat. Jó a nézőknek, mert ingyen jutnak – nem utolsó sorban értékes, és érdekes, olykor ritka és nehezen fellelhető – magyar filmalkotásokhoz. Jó az IndaVideónak, mert egy újabb népszerű szolgáltatással köthetik magukhoz a látogatókat, ami miatt még nagyobb forgalomra, és remélhetőleg még nagyobb hirdetési bevételre tehetnek szert. Jó a filmkészítőknek és jogtulajdonosoknak, mert filmjeik a lehető legegyszerűbb úton, minden akadálytól mentesen jutnak el a közönséghez, és mégis megtérül nekik. Remélhetőleg jó a hirdetőknek is, bár itt már felvetődnek azok a kérdések, hogy mennyire hatásosan iktatják ki ezeket az emberek mindenféle reklám blokkolókkal, és hogy egyébként is milyen mértékben immunisak rájuk a látogatók. Minden esetre amíg van hirdetői kedv, addig a kezdeményezés eredményes és népszerű. Reméljük, hogy minél tovább így lesz majd.
Ha már éppen december 21-e van, kedvenc dokumentumfilm rendezőm születésnapja, megemlítem gyorsan, hogy az IndaVideó Film vonatkozó oldalán már megtalálható Papp Gábor Zsigmondnak két érdekes műve is. A ’98-as Budapest Retró, és a 2004-es Az ügynök élete (ez utóbbi itt az IndaVideo rendszeréből beágyazva is megtalálható – szintén legálisan). Remélhetőleg hamarosan további munkái is felkerülnek majd, akárcsak számos más magyar remekmű. Az oldal filmjei a szerzői jogok területi korlátozásai miatt csak Magyarország területéről érhetők el.
Kiegészítés: sajnos a fent beágyazott videó eltűnt az IndaVideoFilm rendszeréből, de remélhetőleg ezt a hibát orvosolni fogják majd. Azóta viszont elérhető lett több másik Papp Gábor Zsigmond dokumentumfilm, így például a fentivel rokon tartalmú Kémek a porfészekben című is, így ezt is beágyztam alább.
“Spórolj, hogy meleg helyen halhass meg!” – Nathan Muir, Kémjátszma
Kelet-berlini háztető az Astorián
Mivel kedvelem ezt a filmet, ezért már jó ideje tervezem, hogy Interneten megrendelem a Kémjátszma című filmet DVD. Most mindössze 990 Ft (ÁFÁ-val együtt). Elég barátságos ár, de eddig nem került még sor rá, és épp most megy a tv2-n, így ideje írni róla pár sort (persze ezeket a sorokat már korábban meg akartam jelentetni róla, most a TV műsor csak apropó hozzá. Most inkább nézem a fimet, ahelyett hogy blogolnék. Aki még nem látta, az a film után olvassa csak tovább.) Annak idején 2001-ben (de rég volt) láttam még moziban, és már akkor megfogott, mert szerintem egy jó film. Nem csak azért akarom megvenni, mert olcsón beszerezhető. Általában nem az akciós dolgokra bukom….sőt a post végére remélhetőleg az is kiderül, hogy filmekben sem feltétlenül.
A film szakít a szokásos kémfilm divattal, és nem lövöldöznek, rohangálnak, robbantgatnak benne agyba-főbe, mint egy tank. Nem számoltam össze, de azt hiszem, hogy kevesebb fegyver dördül el benne a film 126 perce alatt, mint egy átlagos James Bond film főcím előtti tíz percében. A szintén remek történet és cselekmény vezetésű Közellenség rendezője Tony Scott ismét a hírszerzés világából dolgoz fel egy újabb történetet.
Ezúttal egy CIA műveleti tiszt kalandjait ismerhetjük meg (a film hivatalos honlapja), szokatlannak tűnő visszaemlékezések sorozatán keresztül. A legtöbb ismerősömet, aki látta, az zavarta a filmben leginkább, hogy “nem történik benne semmi”. A szereplők jobbára ülnek egy irodában a CIA igazgatóságán és beszélgetnek róla, hogy hogyan hagyják cserben egy fogságba esett emberüket (Tom Bishop szerepében Brad Pitt) a terepen, akiről csak a főszereplő (Nathan Muir szerepében Robert Redford) visszaemlékezéseiből tudjuk meg, hogy egyáltalán kicsoda, és hogy keveredett bajba. De a visszaemlékezésekben is csak ülnek és beszélgetnek. Hol kelet-németországi, hol bejrúti, hol vietnámi kocsmákban, hol éttermekben, hol egy budapesti háztetőn, de mindig csak ülnek és beszélgetnek, sehol semmi akció. Ízlések és pofonok. Szerintem ez így is érdekes. Sőt pont így érdekes, mert így meséli el a történetet, ami csak veszítene hitelességéből, és érdekességéből ha Pitt és Redford párbeszédei helyett Stallone és Schwartzenegger akció jeleneteit látnánk, még ha mindkettőnek sikerült is pár jó filmet készítenie, bár én főleg a humorosabb alkotásaikat kedvelem.
Kémfilmben viszont ez a stílus eddig szokatlan volt a szintén Redford által jegyzett Keselyű három napja óta. Inkább regényben tudom elképzelni, mivel abban a formában rendszeresen találkozom vele. Első sorban természetesen Tom Clancy klasszikussá vált kémregényeiben, amiket pont azért nem sikerült kellő hűséggel megfilmesíteni, mert egyrészt annyira bőségesen és részletesen leírja a dolgokat, hogy csak telefonkönyv vastagságba sűríthető, másrészt meg mert pont az akciót szokták inkább kiemelni belőle, mint a sztori intellektuálisabb részét, ami a lényeget szokta adni. De ez a film a mozi vásznon s remekül mutat, és reményt ad, hogy a pletykákban emlegetett Clancy film folytatásokat is hasonló igényességgel valósítják majd meg, és nem csak akció kivonatok készülnek.
Kémkedés a filmes fotózás idején
A film történetét felesleges lenne elmesélni, hiszen az előzetes is jól összefoglalja a lényeget, és a Port.hu, az Index és az akkor még létezett Internetto cikkei elég jól körbeírják, hogy mit láthatunk. Korholhatnám én is egy pár sorban a filmet, amiért a jelenleg épp felújítás miatt részlegesen lezárt Szabadsághíddal, és az azóta már történelemmé vált UV villamosokkal díszített Budapesti panorámát Kelet-Berlin felirattal szerepeltetik, de ezt már annyian megtették helyettem, és engem az se zavar annyira, hogy Casablancán forgatták a bejrúti jeleneteket. A filmgyártás már csak ilyen, azt sem hiszem már jó ideje, hogy akit lelőnek a filmben, az nem tűnhet fel másikban. Sőt attól sem áll égnek a hajam, hogy a filmekben elképzelhetetlen módokon képesek fényképezőgépet használni. De pont emiatt születhetnek olyan remek írások, mint az amelyikből kiderül, mit nem tudnánk a fotózásról az amerikai filmek nélkül…
Az ünnep történelmi hagyományaival és azok politikai értelmezéseivel majd a tévék, rádiók és politikusok foglalkoznak. Én csak arra térnék ki, hogy a sajtómunkások, újságírók, szerkesztők, riporterek, tudósítók, operatőrök és persze a fotóriporterek is szinte minden ünnepen dolgoznak. Vagy azért, mert unalmas protokoll eseményekről kell beszámolni, vagy azért mert unalmas tüntetésekről kell beszámolni. Ha nincs miről, akkor meg legalább arról be kell számolni, hogy nincs miről beszámolni. Szóval a sajtóban akkor sincs ünnepnap, szabadnap, ha épp lenne. A nyomtatott lapok például többnyire nem jelennek meg ünnepnap – bár dolgoztam már olyan lapnál, ami direkt a nemzeti ünnepre jelent meg – és még ha szabadnapos lenne is az ember, hajlamosak külön behívni mindenkit, hiszen ilyenkor mindenhol esemény van, sok helyre kell menni. Ezt jelenti a sajtóban dolgozók számára az ünneplés…
Éppen ezért nem is tudom, mikor töltöttem utoljára itthon nemzeti ünnepet, mert mindig rohangálni kellett, munka volt. Most, hogy épp nincs munkám itthon ülhetek és élvezhetem az ünnepnapot. Épp most panaszkodott valaki, hogy “hogy nem zavar senkit, hogyminden évben ugyanazok az ünnepi műsorok mennek a tévében?” Én például ma kíváncsian fogom megnézni a Szabadság, szerelem -et. Ott voltam a premierjén, de akkor is dolgoztam. A filmet még azóta sem láttam, pedig kíváncsi vagyok rá. Közvetlenül utána pedig Papp Gábor Zsigmond filmszemle fődíjas Kémek a porfészekben című dokumentumfilmje következik. Tőle láttam már egy hasonló témájú, az anno besúgó képzésben hazsbált oktató videókból összeállított filmet, és általában véve is szeretem a munkáit. Úgyhogy az esti program már megvan. Bár érthető a fentiek fényében, de azért valahol furcsa is, hogy vele párhuzamosan egy másik adón sztár versengés és Harry Potter fog menni.
Kiegészítés: idő közben a Kémek a porfészekben elérhetővé vált az IndaVideóFilm szolgáltatás révén is, így a blogba ágyazva is megnézhetitek.
TweetVölgyi Attila fotóriporter gondolatai fotózásról, szakmáról, képekről, és a világról. A sajtóban dolgozva látom, hogyan működnek (vagy épp nem működnek) dolgok, és ezeknek a dolgoknak próbálok hangot adni kötetlen formában. Kövess a Twitter, Google+ és Facebook segítségével is, mert itt további dolgokat is megosztok, amik a blogra nem mindig kerülnek fel.
Idén október 23-án számos más műsor mellett egy a magyar forradalmat is érintő amerikai kémregényt vetít a Magyar Televízió, ami valamennyire betekintést enged, hogyan viszonyulhatott az USA és a CIA az ’56-os forradalomhoz.
Az Indexnél újabb remek webes szolgáltatást találtak ki, ami kétség kívül ismét közönségsikert fog aratni. Az 
