Az őszinteség jegyében hamisított képekkel próbálja visszanyerni a közvélemény megingott bizalmát a BP (British Petrol). Érdekes elképzelés.
Retusált BP vezérlő terem
A cég honlapján közzé tettek jó pár képet a BP vezérlő teremről, ahonnan a katasztrófa elhárítási munkálatokat felügyelik (sőt azóta több hasonló is előkerült). Meg akarták mutatni, hogy mennyire fontos számukra az ügy, és hogy komolyan veszik. Nem sokkal később – ahogy az a hazug emberekkel, és tehetségtelen retusőrökkel lenni szokott: nem csak a sánta kutya érte őket utól – napvilágot láttot, hogy a képekbe PhotoShop segítségével beavatkoztak, ezt-azt megváltoztattak. És ez nem elég, mert már több ilyen fotó is előkerült, és ki tudja még mennyi fog előkerülni? Lassan eljutunk odáig, hogy az egy korábbi írásba ágyazott videóról David Colbert vicce szomorú valósággá válik arról, hogy a BP PhotoSoppal akarja majd eltüntetni az olajszennyezést…
Kár is belemenni a részletekbe, hogy hol és hogyan voltak körberajzolva a fejek, és hogy – már megint – mennyire ordít kicsiben is a beavatkozás. Azt is kár nagyon kivesézni, hogy valakinek sikerült a kép adataiban addig túrkálni, míg kiderítette, hogy eredetileg nem 2010-ben készült, hanem 2001-ben. Foglalkozzunk inkább azzal, hogy miért? Miért kell egyáltalán belenyúlni? Azt a kérdést már fel sem teszem, hogy egy világvezető olaj cégnél, ha már hamisítanak, akkor miért nem fizetnek meg egy tehetséges retusőrt. Nem vagyok rá kíváncsi, hogy miért nem csalnak ügyesebben. Arra vagyok kíváncsi, hogy miért kell egyáltalán csalni, hamisítani az őszinteség jegyében, és kockáztatva pont azt, amit el szeretnének érni?
Retusált krízis központ kép
Kezdenek unalmassá válni a sorra napvilágot látó pitiáner retusálási, képhamisítási ügyek – legalább végezne valaki minőségi munkát – de a BP-nek skerült történelmit alkotnia. Na nem a fotó vagy a retusálás minőségében, inkább az ügy kellemetlen természetében. A Mexikói öböl olajkatasztrófája jócskán megingatta a brit olajcég helyzetét – különösen a jelentős piacnak számító USÁ-ban. Természetes, hogy minden eszközzel azon vannak, hogy minél jobb színben tűnjenek fel. Ezt a mondatot komolyan nem gondolta át senki a cég pr osztályán? Mármint, hogy ebben a helyzetben BÁRMIT megtennének? Épp most kéne vigyázniuk, hogy milyen eszközökkel és mit tesznek.
Vagy amerikában már említés szintjén sem divat tanítani, hogy a pr szakma alapja az őszinteség? Legalábbis a kezdetek kezdetén, az 1900-as években még így gondolták. Egyébként se szép dolog hazudozni, de akkor különösen nem ajánlott, ha eleve rossz fiú szerepből próbálsz szépíteni. Lehet, hogy ideje lenne a BP “pr szakembereinek” elővenni a klasszikus szakmai irodalmat?
“Mondd el az igazat, mert előbb vagy utóbb úgyis napvilágot lát. És ha a közvéleménynek nem tetszik, amit csinálsz, változtass a viselkedéseden, és hozd összhangba azzal, amit az emberek szeretnének.” – Ivy Ledbetter Lee, 1921
Fotós szempont
Ennek az ügynek sokkal kevésbé van köze magához a retusáláshoz, mint az ember elsőre gondolná. Egyáltalán nem arról szól. Egy vállalat kommunikációjának hazugságáról szól, arról, hogy bennük fel sem vetődik, hogy a hazugság rossz. Meg arról, hogy olyan fotóst alkalmaztak, akinek eszébe sem jutott, hogy ha van előtte 3 kikapcsolt monitor, azt be is lehetne kapcsolni, és akkor nem kell belenyúlni a képbe.
Csalással a bizalomért?
A BP rögtön közzétette az eredeti képet, és közölte, hogy a beavatkozás nem komoly mértékű, csak 1-2 kikapcsolt monitorra tették a képen amúgy is látható monitor képeket. Kár, hogy nem erről szól a történet. Még nagyobb kár – a cégnek – hogy az illetékesek nem értik.
Úgy látszik, tényleg nem értik. Ez a történet – különösen a BP esetében – nem arról szól, hogy mekkora mértékű a beavatkozás, vagy hogy mit módosítottak, és milyen szándékkal. Arról szól, hogy a dokumentumként közölt hír fotók tartalmán nem szabad változtatni.
Az egyszerűbb pr szakemberek kedvéért: különösen akkor nem, ha a cégeden éppen mindenki fogást keres, és éppen azt szeretnéd bizonyítani, hogy milyen őszinte vagy. Hazugsággal elég nehéz bizalmat nyerni, és elég buta próbálkozás. Tessék többet olvasni Ivy Ledbetter Lee munkásságáról. A pr szakma egyik alapítójaként tartják számon, és közel 100 éve olyan alapelveket fektetett le a krízis kommunikációról, amik ma úgy fest, nagyon jól jönnének a BP “szakembereinek”…
