‘iTunes’ címkével ellátott bejegyzések

Mit hozhat az Apple tablet?

2010. január 26. kedd
steve jobs moses apple tablet Mit hozhat az Apple tablet?

Steve Jobs karikatúra AlmaTáblákkal

Az új Apple Tabletről már szinte óránként jelennek meg megerősítetlen hírek, annyi – gyakran ellentmondásos – információval, hogy már Handrás a legelszántabb megélhetési (elvégre Apple boltot működtet) Apple rajongó is gúnyolódik rajta. Érdemes elolvasni mit ír, tényleg jópofa ennyi ellentmondást egy listában olvasni, és tényleg kb. ennyit lehet tudni. A Média Blogon Pollner valamivel jobban a – főleg média – piaci hatásaira koncentrál, mikor kritikájában csoda tablettának bélyegzi. Bár az én ízlésemnek nála is túlhangsúlyozottak a bizonytalan műszaki paraméterek, és elnagyoltak az eszközben rejlő piaci lehetőségek. Igaz látatlanban nagy mélységben nehéz ezeket elemezni.
Ahogy a Plastik Média írása is összefoglalja, bármit hoznak ki, az várhatóan újabb nagy dobás lesz az Appletől. A vezér,  Steve Jobs akárhányszor kiáll a nagyközönség elé egy új terméket bemutatni, mindig meglepetést okoz, és valami új felhasználói élményt ad el. Így tettek az iPoddal, és a vele bevezetett iTunes zenebolttal, amikor mások még csak a készüléket árulták. Kritizálta mindenki a készülék kötöttségeit, mégis világsiker lett, amit azóta is próbálnak a konkurensek másolni. Majd ezt a boltot megnyitották a filmek előtt is. Az iPhone új felhasználói élményével pedig megjelent az App Store szoftverbolt, amit szintén kétkedve fogadtak a kritikusok. Mégis milliárdos bomba üzlet lett belőle, amit azóta az összes okostelefon gyártó másolni próbál, mert mégis csak jól működik, népszerű, és nem utolsó sorban jövedelmező. Hiszen mindenkinek fontos, hogy menjen az üzlet.

Ahogyan korábban már én is leírtam, talán a Tablet lesz a megoldás a sajtó válságára. Persze valószínűleg nem az egyedüli megoldás, és talán nem is a legjobb. Sőt talán meg sem lépik, bár ahhoz túl sok pletyka kering róla, és túl jó lehetőség, hogy kihagyják.
A főbb műszaki paraméterek, és a pontos képességei még ismeretlenek – inkább csak találgatás megy róluk, minthogy tényleges információval bírjon bárki. Az szinte biztos, hogy méretben az iPhone és egy laptop között fog elhelyezkedni, funkcióban talán leginkább egy Netbook (eredeti) funkcionalitása várható tőle. Első sorban a kis méret és a kényelmes Internetezés és multimédia elérés lesz a célja. Nem lesz mindig a kezünkben, mint az iPhone, viszont nem is fogjuk annyira elásni a táska mélyére, mint egy laptopot.
Akinek van ma iPhone-ja, az lehet, hogy nem is akar majd tabletet, ha “csak” annyit fog tudni, egy nagyobb képernyővel. Akinek viszont ennél alig valamivel többre kell a számítógép, az lehet, hogy inkább tabletet vesz majd laptop helyett. Esélyes, hogy akár az iPod a zenehallgatást, úgy megreformálhatja a Tablet az okostelefonok és netbookok által már átalakulóban levő számítógép használati szokásainkat. Az sem tűnik kizártnak, hogy minden lakás hétköznapi kellékeként váltják majd le, ha a tévét nem is, de a vezetékes telefont (ahol ma még létezik ilyen), és a csak Internetezésre és kommunikációra használt nagyobb méretű számítógépeket. Aki persze komolyabb munkára használja a számítógépet, és ezért szüksége van komolyabb eszközre, az továbbra is tartani fog ilyesmit. Aki viszont csak azért tart egy nagy kocka számítógépet a sarokban, hogy néha megnézzen valamit az Interneten, és elolvassa a leveleit, illetve talán, hogy Skype-oljon, és pont emiatt a kevésbé kiemelt jelleg miatt nem akar egy okostelefonnal rohangálni (ami mindezeket tudja), annak ideális lehet ez a futurisztikus eszköz, különösen ha a könyvek, újságok és folyóiratok is erre a médiumra költöznek át az erdőirtást ösztönző nyomtatott formából.

Engem személy szerint a fotóriporteri munkához jobban felvillanyozott volna egy kisebb méretű, de a MacBook Air-nél használhatóbb laptop/netbook jellegű eszköz megjelenése. Ami ez alatt van szolgáltatásban, arra jobbára ma az iPhone bőven elegendő számomra. De azért érdeklődéssel figyelem, hogy mit hoznak ki a tablet koncepcióból, mert ki tudja? Még akár az is lehet, hogy maga a készülék is érdekes lesz számomra. A piacra és a társadalomra gyakorolt hatásai pedig mindenképp fontosak lehetnek. Különösen, ha tényleg ez – vagy ilyen – lesz a jövő médiuma, amire a sajtó dolgozni fog – ha túléli a Gutenberg-galaxis végét.

Minden esetre 27-én lesz az Apple következő bejelentése, ami után talán erről is többet fogunk tudni.

UI: Az illusztrációként használt Steve “Mózes” Jobs grafikát Dale Stephanos készítette.

Ismét elégedetlenkednek a zenei kiadók

2009. szeptember 22. kedd

“Hallgatni aranyat ér!” – főleg annak, aki zene értékesítésből él….vagy mégsem?

Mint arról a beszeljukmac.com beszámolt, Több pénzt akarnak a zeneszerzők és kiadók az Internetes zene értékesítések után. Természetesen ki más lehetne első számú célpontjuk a kialakult vitában, mint az Apple, aki az iPod zenelejátszókhoz kialakított iTunes Music Store révén vezető szerepet játszik a zeneszámok Internetes értékesítésében. Érdekes – sőt néhol szélsőséges – nézőpontok jelennek meg a hír alatt sorakozó kommentekben. A kalózkodás ilyenkor szinte kötelező dícséretei mellett ugyan azt is többen megfogalmazzák, hogy az ilyen Internetes boltok kényelmes és gazdaságos megoldások arra, hogy az ember legálisan beszerezhesse a számára fontos zenéket (sőt az iTunes újabban már a filmek beszerzését, vagy akár kölcsönzését is támogatja). Feltűnően sokan vannak azonban, akik a zenészeket és a kiadókat kapzsinak tartják, és van aki odáig ragadtatja magát, hogy azt mondja “húzzák le a rolót, ha nem megy az üzlet”.

Úgy gondolom, hogy ez egy kicsit eltúlzott reakció a részükről. Kétség kívül – különösen Magyarországon – elég rosszul működik a szerzői jogvédelem intézménye. Különösen az adathordozók utáni jogdíj fizetési rendszer, de attól tartok, hogy ez megér – még fotós szemszögből is – egy külön írást. Viszont azt az általános érvelést tényleg hibás gondolatmenetnek tartom, hogy “menj kapálni, ha nem élsz meg a szakmádból”. Az Internet és a technológia fejlődése számos tekintetben megváltoztatja a világ működését, és kétség kívül ezekre reagálni, ezekhez alkalmazkodni kell. Azonban a megfelelő megoldások kidolgozása össz közösségi társasjáték. A legelső és legfontosabb lépés viszont az igazi probléma forrásának megoldása kéne, hogy legyen. Elfogadni és tiszteletben tartani mások tulajdonát. Ahogy nem lopjuk el a másik cipőjét vagy kocsiját, ugyanúgy nem lopunk szoftvert, zenét, fotót, videót, és nem tüntetjük fel magunkat más írásainak szerzőjeként.

Akárcsak a fotózás, a zeneszámok, filmek, és egyéb viszonylag könnyen lopható tartalmak előállítása komoly hátteret, tőkét, de még a legegyszerűbb esetekben is sok idő, eszköz, tudás és energia (ideális helyzetben pedig mindezek mellé még tehetség) befektetését is igényli. Ezeknek pedig meg kell térülnie az ember számára, hogy hosszú távon is értelmét lássa csinálni. Persze sokkal egyszerűbb egy vekni kenyér és a pék kapcsolata. A kenyeret nem lehet letölteni az Internetről, nem lehet számítógépen másolni, és ha egyszer kifizettük a konkrét terméket, utána senkit nem érdekel, hogy magában esszük meg, vagy vajaskenyér alapanyagaként hasznosítjuk. A szerzői alkotások esetében viszont bonyolultabb a helyzet, hiszen egy fotó esetében sem mindegy, hogy otthon akarom nézegetni, mert tetszik, vagy a termékemet akarom hirdetni vele, hogy nagyobb bevételhez jussak általa. Ugyanígy a zenénél sem mindegy, hogy csak hallgatja az ember, értékesíti, vagy feldolgozza, vagy csak bevétel fokozásra használja.

A kiadók szerepe pedig abban van, hogy részben, vagy akár egészben is átvállalja a munka egy részét az alkotóktól, cserébe részesedik a bevételekből, vagy akár munkáltatóként működik. Persze nem vitatom, hogy ne működhetne a zeneipar nélkülük, és tény, hogy a technológia fejlődése is afelé mutat, hogy egyre kevésbé van talán szükség a kiadókra. De ettől még nem feltétlenül válnak feleslegessé, mert nem minden zenésznek van technikája, nem mindenki akar mindenkivel közvetlenül tárgyalni, nem mindenki akarja ideje nagy részét az üzlet működtetésével tölteni. A kiadók pedig ennek jelentős részét – nyilván nem önzetlenül – elvégzik az ember helyett. Lehet, hogy én látom rosszul a dolgokat, de fotóriporterként én sem annyira szívesen fogalkozom számlázással, könyveléssel, piackutatással, szerződések írkálásával, olvasgatásával, üzleti tárgyalásokkal, és a vállalkozásom menedzselésével. Én inkább fotózni szeretek, és ha lehet én inkább a saját munkámat végzem. Én ehhez értek, ezt csinálom. Az üzletkötést, alkudozást – na igen, meg a szerzőjogi pereskedést is – meghagyom másoknak, akik erre szakosodtak, ehhez értenek, és ez csinálják. Gondolom a zenészek közt is vannak, akik hasonlóan gondolkoznak. Persze nélkülözhetetlenebbek voltak a kiadók bakelit korszakban, mikor privilégium volt a lemezkiadás lehetősége, és próbálják ezt a helyzetüket átörökíteni a modern korba. De azért szerintem nem ördögtől való ez sem. Igaz, hogy a Google féle ingyen modell hatalmas és övedelmező üzlet is lehet, de nem minden területen működik egyformán jól.  A sarki kisboltok is próbálnak életben maradni, pedig ha a fejlődés és a piaci racionalitás szemszögéből nézzük a dolgokat, akkor a nagy áruház láncoknak volna csak létjogosultságuk. De szerintem a világ nem olyan izgalmas fekete-fehérben, így azt sem tartom bajnak, ha a piacon sok szereplő van, és több féle üzleti modell.

A cikkben említett konkrét probléma megoldása lényegében már elkezdődött, én is úgy gondolom, hogy az iTunes zenebolt egy jó megoldás a zenei kereskedelemre. A fizikai lemezkiadás a bakelit, kazetta, CD, majd DVD és pendrive után lassan, de egyre biztosabban kezd megszűnni, ahogy már zömében a képek sem a fotóalbumban, vagy a képkeretben kötnek ki, hanem a FaceBookon, meg az iWiW-en, és a számítógép képernyőjén, meg a digitális képkeretben mutogatják az emberek egymásnak. Az árak és a részesedések felosztása a résztvevők feladata, amivel boldogulni fognak valahogyan, az alkotókat viszont jobban kéne a közönségnek tisztelnie, mert a kereslet és kínálat viszonyában nem feltétlenül eredményez mindig jót a piac kegyetlen racionalitása. Ha mindig csak az olcsót (vagy az ingyeneset) választjuk, azzal akaratlanul is azt üzenjük, hogy a drágábbra nincs szükség. Márpedig nem lehet (vagy nem éri meg) mindent olcsón, vagy ingyen előállítani. Ezért, ha sokat mondogatjuk a zenészeknek, fotósoknak, alkotóknak, hogy aki nem tud megélni a szakmájából, az menjen kapálni, akkor lehet, hogy előbb-utóbb tényleg felhagy vele. Ami persze ideig-óráig lehet, hogy üde változást hoz majd, és eltűnnek a régi “pénzéhes” zenekarok, zenei kiadók, de hosszú távon az ingyen piacon nem biztos, hogy meg fognak élni a feltörekvő zenekarok. És az sem biztos, hogy a minőséget biztosítani fogják tudni az alacsony költségvetésből. Ahogy az olcsó akciós kenyér sem biztos, hogy olcsó és akciós marad majd azután is, hogy már nem lesznek kis pékségek, akikkel versenyezni kell az árban.

Ti mit gondoltok?

Egy éves az Apple App Store

2009. július 11. szombat

apple app store 1 year 300x113 Egy éves az Apple App StoreKereken egy éve jött létre az Apple szoftver boltja, az iPhone és iPod Touch készülékekhez alkalmazásokat árusító App Store. Ez alatt az idő alatt egyre-másra jelentek meg az alkalmazások, és mára több mint 56 ezer alkalmazás érhető el benne. Az üzleti modell nagyban hasonlít az iPod készülékekhez korábban kialakított iTunes Zenebolthoz, ahol a felhasználók zenéket és filmeket vásárolhatnak iPodjaikhoz. A dolog üzleti haszna, hogy az iPhone készülékek csak az iTunes programmal használhatók, és a programok letöltése (akárcsak a zenéké és filmeké) így kézenfekvő és kényelmes.

Az Apple megnyitotta a külső fejlesztők (lényegében bárki) előtt is az App Store rendszert, így akárki írhat programokat az Iphone és iPod Touch készülékekre, melyek az Apple jóváhagyása után megjelennek az alkalmazás boltban és hozzáférhetők minden felhasználó számára. A fejlesztők pedig maguk választhatnak, hogy ingyenes programot kínálnak a közösség számára, vagy valamilyen díjszabással kínálják terméküket az alkalmazás piacon. Ez utóbbi esetben az Apple 30%-os részesedést tart meg, a bevétel nagyobb részét pedig a program írója kapja. A programok jelentős része így is ingyenes, de szép számmal akadnak pár dolláros alalmazások, amik alacsony áruk ellenére is komoly bevételt jelentenek az Apple által biztosított minden iPhone felhasználó által könnyen elérhető széles piacnak köszönhetően. Szerencsére az App Store-ban magyar készítésű programokban sincs hiány, melyek némelyike igen komoly népszerűségnek örvend, és a 3.0 operációs rendszerrel szabaddá tett GPS navigációs fejlesztéseknek köszönhetően hamarosan megjelenhet a készülékre a népszerű, magyar fejlesztésű iGO navigációs program is.

Természetesen a telefon fotós képességeinek kiegészítésére is számos programot írtak, amik a Magyarországon is hamarosan megjelenő új iPhone 3Gs készülék továbbfejlesztett lehetőségeit (a korábbinál nagyobb, 3 megapixel felbontás, autófókusz, videófelvétel lehetősége) még jobban ki fogják majd használni. A fotós alkalmazások főleg a fotó készítés, és képnézegetés köré csoportosulnak, de léteznek képszerkesztő alkalmazások is, és a programok nagy számban támogatják az Internetes képmegosztó szolgáltatások (Flickr, Picasa, Facebook, blogok, stb) használatát. Részben ennek is köszönhető, hogy a hobbi fotós weboldalakon nagy százalékban fordulnak elő iPhone fotók, illetve az új készülék megjelenése 400%-kal növelte a  YouTube videók feltöltését. Az eddigi iPhone fotós alkalmazások között akad mélységélesség (DOF) kalkulátor, és számos, vizuális jegyzetelést segítő megoldás, melyekben képekhez ötleteket, helyszíneket, jegyzeteket csatolhatunk, és természetesen az iPhone képes a pillanatnyi helyzetünket (GPS koordináták) is elmenteni a fotókba, így később tudhatjuk, hogy hol álltunk a készítéskor.