‘internet’ címkével ellátott bejegyzések

A hallgatás napja az Interneten és itt a blogon is

2012. január 18. szerda
SOPAblackoutPage Wikipedia A hallgatás napja az Interneten és itt a blogon is

Azelsötétített Wikipedia oldala

Úgysem érek rá ma sokat blogolni, így jobb híján hallgatásommal én is csatlakozom a SOPA és PIPA ellen tiltakozók táborához – de azért annyira mégsem. Olvasd el, hogy miért!
Egy erősen eltúlzott Amerikai szerzőjoggal kapcsolatos törvény tervezet miatt sötétül ma el az Internet. Tartalom szolgáltatók demonstrálnak (főleg erőt) egy rossz törvénytervezet ellen. A gond csak az, hogy a nagy erődemonstrációban, és a borítékolható elsöprő győzelem mámorában pont a lényeg veszik majd el.

Miről szól a SOPA?
A kritikák szerint lényegében az ártatlanság vélelme helyett a bűnösség vélelmét vezetné be az Internetes társadalomra kényszerítve. Lehetővé – sőt kötelezővé – tenné, hogy ha valaki szerzői jogsértést jelez egy weboldalnál, azt az oldalt a szolgáltatóknak azonnal el kellene távolítani.

A fő probléma ezzel nem is az, hogy a törvény nem tenne különbséget szándékos és gondatlan jogsértések között, hanem hogy már eleve nem is vizsgálná a jogsértés tényét. A puszta vád elegendő lenne a fellépésre. Az oldalt erővel el kell távolítani az Internetről, aztán majd lehet vizsgálgatni, hogy volt-e jogsértés, és el lehet hárítani. Ráadásul ugye nem csak a kifogásolt, jogsértő tartalmat tiltaná le a webről a törvény, hanem a teljes weboldalt. Vagyis ha mondjuk az én blogomat vádolná meg valaki egy illegális kép miatt, a teljes blog eltűnne, míg ki nem derül, hogy igaza volt-e vagy tévedett (rosszhiszeműség persze kizárva, senki nem próbálná egy ilyen törvény mellett a konkurenciát tönkretenni). Ugyanígy igaz lenne a jóval népesebb oldalakra is a törvény, tehát ha mondjuk a Facebookra tölt fel valaki egy jogsértő tartalmat (ami egyébként nem szép dolog), akkor a teljes Facebookot le lehetne kapcsolni, ami mindjárt nem csak (sajtó) fotózás iránt érdeklődők ezreit sújtana, mint a blogom esetében, hanem mind a hatszáz millió Facebook felhasználót világszerte. Ezzel rögtön blobális problémává téve az “apró amerikai jogi problémát”.
Mindezen túl a technikai kivitelezése is igen érdekesnek tűnik a tervezetnek, mivel ha egy oldal nem elérhető az Interneten, akkor az admin felülete sem, aminek segítségével a kifogásolt tartalom megkereshető és eltávolítható lenne róla. Ezzel nehezítve a probléma kivizsgálását és orvosolását is.

Ha részletesebben is érdekel, hogy mi a gond a SOPA-val, akkor a érdemes elolvasni a Mashable cikkét, ami egyébként nagyon helyesen azt javasolja, hogy olvassuk el magát a kifogásolt törvény szövegét is, mielőtt hevesen tiltakozunk ellene – már csak azért is, hogy tudjuk, mi ellen is tiltakozunk.

Az Internetes világ végét vizionálják
Nem csoda, hogy mindenki az Internetes világ végét látja a leginkább fércműnek nevezhető törvénytervezet elfogadásában. Még felületes informatikai és Internet haszálati ismeretekkel sem nehéz belátni a fentiek alapján, hogy a törvénytervezet úgy rossz, ahogy van. Ezért aztán könnyű támogatni az ellene folyó egyre inkább globálissá váló harcot. Érthető hogy összefogtak a harcban a legádázabb (üzleti) ellenfelek is, és a legnagyobb Internetes cégek, hiszen a zsebükben érzik a dolog kockázatát – és még ideológiai síkon is igazuk van. Szóval a harccal ők csak nyerhetnek.

Veszítünk a győzelemmel is
A gond ezzel a harccal, hogy meg kell nyerni, mert egy ilyen törvény borzasztó hatással lenne a teljes Internetes világra nézve. Ugyanakkor a várható győzelem örömmámora sajnos várhatóan el fogja söpörni a tervezet mögött húzódó szándékot is, ami pedig rossz lenne.

A szerzői jogokat ugyanis tényleg védeni kell, és időszerű lenne a szerzőjogi lehetőségek naprakész megújítása. Csak erre jó megoldásokat kellene keresni, nem ilyen irtózatos túlkapásokat dilettáns módon összebarkácsolni, amik egészen más területeken okoznak sokkal nagyobb károkat.

A SOPA elvérzett még a harc előtt
A hírek szerint lényegében már a nagy összecsapás előtt kimúlt a SOPA (Stop Online Privacy Act) tervezet. Nem csak az azt támogató szenátorok hátráltak ki mögüle, hanem az egyébként geek (technikai megszállott) hírében álló Obama elnök is a beadvány ellen foglalt állást a Fehér Ház oldalán közzétett nyilatkozatában – egyesek szerint nem teljesen függetlenül a ténytől, hogy a kezdeményezést ellenző Google is támogatója a kampányának. Ezek alapján úgy fest, hogy a törvénytervezet kifújt, mert képtelen átmenni a törvényhozáson.

Viszont a Gizmodo arról számolt be, hogy Lamar Smith texasi képviselő folytatni akarja a tervezettel kapcsolatos meghallgatásokat, mint mondja “hogy folytassuk a munkát egy olyan javaslat beterjesztése érdekében, ami megvédi az amerikai munkahelyeket és a szellemi tulajdont”.
Ez csak szónoklatnak tűnik, és talán Lamar Smith számára sem sokkal több politikai fogásnál. De a mögötte húzódó cél nagyon is valós, és a szerzői jog védelmével foglalkozni kell. Csak nem így, ahogy ők ezzel a beadvánnyal próbálták. Reméljük, hogy sikerül egy értelmes módot találniuk rá. Persze ehhez nem ártana, ha olyanok törnék a fejüket a megoldáson, akik ismerik és értik is nem csak a törvények, de az Internet működését is.

Amíg az Internet (egy része) sötétbe borul, addig olvasgasd a blogom régebbi írásait, hátha találsz még rajta érdekes gondolatokat!

Ilyen is lehet az Internet a sajtóközpontban: gyors, ingyen

2011. augusztus 26. péntek

110820 SajtokozpontInternetSebesseg TMobile Szeged KajakKenuVB Ilyen is lehet az Internet a sajtóközpontban: gyors, ingyenHa már egy éve ugyanebben a témában reklamáltam, akkor idén mindenképp dícsérnem kell a Kajak-kenu vb sajtóközpontját. Gyors és ingyenes Internet. Ki hinné, hogy ez ma kérdés lehet, és mégis foglalkozni kell vele.

Pont egy éve írtam a budapesti Úszó EB helyszínén berendezett sajtóközpont felháborító Internet árai miatt. Így már csak a blog folytonossága, és a korrektség okán is meg kelle mlékeznem a szegedi Kajak-kenu vb hasonló paramétereiről. A szegedi sajtóközpont Internet kapcsolatát ugyanúgy a T-Mobile szolgáltatta, mint egy évvel korábban az Úszó EB-n. Vélhetőleg a sebesség is ugyanaz volt, csak akkor a szolgáltatás díja miatt fel sem vetődött, hogy lemérjem a sebességét.
Ami akkor a Margitszigeti kontinents viadalon 35 ezer forint vagy 120 EUR volt (és ezen túl is további vitákat vetett fel), azt a szegedi világverseny szervezői térítés mentesen biztosították. Kisebb fennakadásokat emlegettek a kollégák, de amikor én használni akartam, akkor a csatlakozás gond nélkül ment, és a kapcsolat gyors és probléma mentes volt.

Lám, így is lehet! Sőt az Ingyen Internet korában talán igazán csak így lehetne.

Mobilinternet külföldről? Miért ne?

2011. május 24. kedd

Vodafone3Groaming Mobilinternet külföldről? Miért ne?Geeklány blogján futottam bele véletlenül egy írásba arról, milyen szuper adat-roaming ajánlata van a Vodafone-nak. Érdekes, hogy így tudom meg, pedig Vodásként kapok tőlük mindenféle SMS-eket (igaz ezeket nem nagyon olvasom el), sőt a számlával jön havonta valami nyomtatott kiadvány is – amit szintén olvasás nélkül szoktam kidobni (a papírmentes iroda híveként már régóta töröm a fejem rajta, vajon le lehet-e mondani, hogy ne pocsékoljunk annyi fát – kár, hogy a kinyomott példányszámon ez sem változtatna).

Vodafone3GroamingNapijegy Mobilinternet külföldről? Miért ne?Szóval a Vodafone legújabb adat-roaming napijegy és havijegy ajánlata rövidebb utazáshoz napi 690 forintért 10 MB-os adatkeret, vagy havi 1690 forintért 50 megabyte keret (ez utóbbi csak egy év hűséggel választható).
Nem túl nagy számok, és épp ez bennük a jó. Persze veszélyes dolog tud lenni egy 10-50 MB kerettel Internetezni külföldön. De ahogy a Geeklány által is idézett Bigyóblog fogalmaz, bőven elég ha egy külföldi út során támad hirtelen szükségünk járatot, vagy szállást foglalni, netán rá akarunk nézni a leveleinkre, hogy érkezett-e valami fontos küldemény. De ha nincs jobb dolgunk, akkor arra is jó, hogy a spameket kigyomláljuk a postafiókunkból, és aki képtelen ellenállni, az gyomlálhatja a farmját is, vagy etethet tevét vagy ősembert (divat még ez az Internet őskövület játék, vagy kihaltak a tamagocsikkal együtt?)

Elmúlni látszanak azok az idők, mikor egy külföldi útnál Internettelenségre kárhoztatunk? Vagy, amikor sóvárogva csekkoljuk 5-10 méterenként, hogy nem tűnik-e fel egy újabb wifi hálózat, és azon reménykedjünk ahhoz tudunk csaltakozni, és hogy még az Internetet is eléri, mert különben küzdhetünk a helyi Internet tarifákkal, amik különösen átutazóban tudnak elrettentőek lenni.

Az utóbbi években
Pár éve már vannak hasonló roaming lehetőségek, amik viszonylag elérhető közelségbe hozták a külföldön saját hozzáféréssel való netezést. Az utolsó, amit használtam, néhány ezer forintért – a fentebb jelzett aktuális díj négy-ötszöröséért – 24 órán belül adott 50 MB adatforgalmat, és már ez is mekkora szó volt, ha épp fontos levelet vártunk, ami akár a külföldi utunk folytatását is befolyásolhatta.
Most már a korábbi ár töredékéért is hozzáférhetünk akár egy hónapig is az Internethez. Különösen, ha nem használunk nagy adatforgalmat, de ez még a mai okostelefonokkal – és azok folyamatos adat kapcsoaltaival – sem olyan nagyon veszélyes.

Nem árt vigyázni az adat roaminggal
A kedvező tarifák azért ne szédítsenek meg minket, mert a roaming becsapós lehet. Mikor pár éve utoljára éltem ilyen lehetőséggel külföldön, hogy elküldjem a képeimet, akkor alaposan megjártam. Sosem derült ki, hogy a szolgáltatónak hogy sikerült a csomagban levő 50 MB feletti adatforgalmat mérnie egyetlen nap alatt, mikor itthon a dupláját egy hónap (vagyis 30x annyi idő) alatt sem használtam el soha. Minden esetre jó 50 ezer forintot kiszámláztak érte.
Még szerencse, hogy a Vodafone már akkor is figyelt bizonyos részletekre, és másnap rögtön hívtak, hogy gyanúsan nagy az aktivitás a készülékemmel, és bizony alaposan megnőtt a telefonszámlám. Azóta már rendszeresítve van a számítógépen adatforgalom számláló, a telefonban is figyelek az ilyesmire, sőt ha külföldi országban kell Internetet használnom, általában első dolgom beszerezni egy helyi feltöltős kártyát, amiben lehetőleg van Internet keret is.

Meglepetések ellen
Érdemes felkészülni a kellemetlen meglepetések elkerülésére. Én például azonnal lekapcsolom az adat kapcsolatot a telefonomon, amint elhagyom az országot, amíg a magyar kártyám van benne. Sőt a biztonság kedvéért az Internet forgalom használatához szükséges APN címből is törölni szoktam az utolsó karaktert. Így a telefon még akkor sem éri el az Internetet, ha esetleg mégis bekapcsolva marad a 3G adatforgalom. És persze véletlenül visszakapcsolni is nehezebb.
Mielőtt visszakapcsolnánk viszont nem árt nullázni az adatforgalom számlálót, és figyelni a változásaira, még akkor is, ha a szolgáltató nem eszerint mér, s ami rosszabb, számláz, hanem saját méresei alapján.

Szépséghiba
Igazán kár, hogy a nagyobb napi keretet engedő havi díjas szolgáltatásra nem lehet csak úgy fel és leíratkozni, mint a napijegyre. Ehhez be kell mennünk egy szaküzletbe, szerződést kell kötnünk, és ami a legrosszabb része, hogy legalább egy teljes évre elő kell fizetnünk a szolgáltatásra, így tényleg csak annak éri meg, aki sokat utazgat, és ingázik Magyarország és külföld között.  Egy-egy útra marad továbbra is a kisebb adatforgalom, vagy a magasabb tarifa – vagy hogy első dolgunk külföldre érve helyi SIM kártyát és/vagy feltöltős mobil Internetet keríteni.

Épülnek a fizetős falak az Interneten

2011. március 24. csütörtök
NewYorkTimesHeadquarters photoShannonStapletonReuters Épülnek a fizetős falak az Interneten

Fotó: Shannon Stapleton/Reuters

A múlt hét egyik nagy sajtóval kapcsolatos híre volt, hogy Rupert Murdoch és saját több korábbi sikertelen próbálkozása után a New York Times ismét elkezdi felhúzni fizetős falát – ami ezúttal kicsit lukacsosabb, mint legutoljára volt. A témával a Médiablog is foglalkozott, érdemes elolvasni, amit Polner írt, illetve a linkeket, amiket az írásában közölt.

Világszerte komoly problémát okoz, hogy hogyan lehet a sajtóból bevételt termelni. Sajnos a nyomtatott lapok példányszáma egyre hanyatlik, a print média hirdetési konstrukciói pedig nem működnek az online világban. Mindenki ingyenes weboldalakat akar, fizetni senki nem szeretne, hogy látogathassa, amit eddig ingyen böngészhetett. Ráadásul az Internet korában lopni is sokkal könnyebb egymástól a tartalmat, ami csak tovább nehezit mindent.

Az olvasó kényelmes
A közönség nem szeretne előfizetni, sőt egyáltalán fizetni sem a weboldalak tartalmáért, ugyanakkor nem akarnak reklámokat nézni sem, amiből alternatívaként a lapok megélni próbálnak.

Az előállítás költséges
Sokak szerint az Internetes lapok fő előnye, hogy a kiadók megspórolhatják a nyomdaköltségeket, és a terméket nem kell szállítani, értékesíteni sem, sőt a remitendát megsemmisíteni sem. Mindez valóban nagy megtakarítás.
Ugyanakkor az előállítás egyéb költségeit nem nagyon lehet megspórolni. A tartalmat elő kell állítani, a szerkesztőséget ugyanúgy fenn kell tartani, és a dolgozók munkáját ugyanúgy meg kell fizetni. Ez az online lapok esetében pedig nem hogy kevesebb lenne, hanem több, hiszen a nyomtatott lapoknak korlátozott számú újságoldalt kell megtölteni napról-napra, adott lapzártával. Az Internetes oldalaknál viszont nincsenek terjedelmi korlátok, ott a nap huszonnégy órájában folyamatosan kell szállítani a híreket, és lényegesen nagyobb a hírverseny is.

Hirdetési bevételek
A nyomtaott lapokban kénytelen a hirdető elhinni, hogy az olvasók annyian látják a hirdetést, ahány példányban kinyomják a lapot – persze ismerve és kalkulálva a meddőszórással – és reménykedhet benne, hogy azokra akik látták a hirdetést, az hatással is van.
Az online lapoknál viszont jól mérhető, hogy hányszor jelenik meg az adott hirdetés, és hogy hány olvasó kattint rá, vagyis milyen arányban vált ki a hirdetés valós érdeklődést. Nem csoda, hogy a hirdetők az online felületeken már nem (legalábbis nem csak) havi megjelenés után fizetnek, hanem helyette inkább a tényleges kattintás számok után.
Azt pedig, hogy mennyire kattintanak az olvasók a hirdetésekre, mindenki lemérheti saját olvasói szokásain, és saccolhat, hogy mennyire lehet könnyű kitermelni a szerkesztőség költségeit a kattintásonként csordogáló pénzből.

Fizetős fal mögé a tartalmat
Míg a weboldalak többsége próbál a hirdetési bevételekből boldogulni, addig újra és újra napirendre kerülnek a fizetős falak. Azok a megoldások, és fizetési konstrukciók, amivel az olvasók rávehetők (kényszeríthetők?), hogy fizessenek a cikkek olvasásáért.

A tabletek hoznak megváltást?
Sokan a tabletek megjelenésében látták a sajtó jövőjét. Abban bíztak, hogy az új médium új eszköz megjelenésével születhet egy olyan üzleti modell is, ami miatt az emberek inkább hajlandóvá válhatnak fizetni a fogyasztott tartalmakért. Ez a reményt részben igazoltják az iTunes zene és alkalmazás bolt sikerei, amit jelenleg például a Rupert Murdoch által életrehívott The Daily is próbál igazolni.
Ugyanakkor a fizetős falak ezen változatait is folyamatosan próbálják kicselezni, feltörni, illetve a piaci működőképességük eredendően kihívást jelent.

Tökéletes megoldások egyelőre úgy fest, hogy nincsenek. Szerinted mi lenne működőképesebb? Te milyen újságért fizetnél szívesen?

Jön az iPhone mobil hotspot

2011. január 16. vasárnap

iPhone Personal hotspot Jön az iPhone mobil hotspotMint a BeszeljukMac és Handras blogja is megírta, az iPhone alkalmlajazás fejlesztők számára közelmúltban kiadott új iOS verzióban sok más hasznos opció mellett már megtalálható a mobilinternet WiFi-n történő megosztásának lehetősége is. Már csak az a nagy kérdés, hogy mindez mire jó, és mire nem.

Mikor annak idején a MiFi-ről írtam is felvetődött többek részéről a kérdés, hogy mi szükség egy plussz kütyüre a mobil Internet eléréshez, hiszen a telefon is használható erre. A válasz egyszerűnek tűnik, de összetettebb.

Egyrészt az iPhone eddig nem tudta, és az új funkció megjelenése elé még könnyen akadályt gördíthetnek a telefon szolgáltatók, akik megtehetik, hogy a megosztáshoz nem járulnak hozzá. Persze az Android rendszeren és a feltört iPhone készülékeken eddig is létezett ez az opció, ezért talán ettől kevésbé kell tartani, és tulajdonképpen eddig sem értettem, hogy az Apple miért nem tette be az iPhone-ba ezt a funkciót, mikor a Macek mindig is meg tudták osztani az Internet kapcsolatukat más gépekkel.

Sokkal erőteljesebb érvnek érzem az iPhone hotspot használata ellen az akku élettartamát. Bár Handras tesztelte az iPhone 4-en, hogy mennyira bírja a telefon szuflával. Az ő tapasztalata, hogy egy óra aktív net megosztás mindössze 15% akku időt vesz el az embertől. Ez egyrészt bíztató, másrészt viszont én továbbra is idegenkedek tőle, hogy minden funkciót az iPhone-ra bízzak. Talán csak mert nem álltam át az iPhone4-re, és a régebbi modell akksija kevésbé bírja. De én a telefont használom órának, levelezésre, jegyzetelésre, navigálásra, és még egy sor más dologra is, amik mind merítik az eszközt. És ha lemerül, onnantól telefonon sem vagyok elérhető (az okostelefonok átka).

Minden esetre én örülök, hogy megjelenik a wifi megosztás lehetősége az iPhone OS-ben, mert praktikus, kényelmes, és egy-egy gyors e-mail, vagy épp fotó elküldéséhez hasznos megoldás lehet. De ahogy valaki felhívta rá a figyelmet, sokkal inkább arra lesz jó, hogy egy töltőre dugott iPhone megossza a nyaralóban a mobil netet a családnak, mintsem hogy ez legyen az állandó net forrásunk midenféle egyéb eszköz számára. Én azért egyelőre nem fogom leépíteni a MiFi használatát.

Kiegészítés: sajnos a hotspot funkció csak iPhone4-nél működik, így akinek régebbi készüléke van (mint nekem), az nem tud majd élni vele.