‘InPhoto Blog’ címkével ellátott bejegyzések

Újra működik az InPhoto Blog

2012. március 19. hétfő

InPhotoBlog archivum mukodik Újra működik az InPhoto BlogA Blog.hu-t üzemeltető Inda csapat már a hosszú hétvégét követő első munkanapon intézkedett, és visszaállították a korábban hirtelen felindulásból törölt InPhoto Blogot.

A bloggazda Romanee Conti azt mondja, hogy folytatni nem fogja, de legalább az eddig megjelent anyagok újra elérhetők. Aki még nem ismeri, böngéssze bátran, mert érdemes.

Kellő ironiát jelent a történetben, hogy az utolsó megjelent poszt arról szól, hogy annak idején a blogger kilencvenharmadikként regisztrált az Indára. Mondhatni a kör ezzel bezárult.

Azért sokan reméljük, hogy sor kerül még nagy visszatérésre, és lesz folytatás.

Kiegészítés: az InPhoto Blogon utolsóként megjelent poszt kommentjei között a bloggazda jelezte, hogy ezentúl két törzskommentelő (Gromek és dögmatikus) viszi tovább a blogot, így a blog talán még csak elnéptelenedni sem fog.
Végül a blog tulajdonosa, Romanee Conti visszatért a blog szerkesztésébe, és már újra maga működteti az oldalt.

Értesülj a hasonló bejegyzésekről! Kövess FacebookGoogle+ és Twitter segítségével!

Megszűnt az InPhoto Blog – gazdája törölte az egészet

2012. március 16. péntek

 Megszűnt az InPhoto Blog   gazdája törölte az egészetSzerdán reggel tulajdonosa felszámolta a magyar fotográfiai blogoszféra egyik legérdekesebb fotós szakmai oldalát. Az InPhoto blogon az aktuális technikai hírek mellett első sorban a fotótörténeté, és a hagyományos technikai eljárásoké volt a főszerep.
Kiegészítés: szerencsére a bloggazda néhány nap múltán meggondolta magát és visszaállította törölt blogját, sőt a szerkesztését is folytatja.

Napi pár száz olvasót számláló közönségével még annyit sem közölt a blogger, hogy felhagy eddigi ténykedésével. Látogatói csak annyit tapasztaltak, hogy egyik napról a másikra nyom nélkül eltűnt minden tartalom az oldalról. Ezt már nekem is több olvasó jelezte, csak a nemzeti ünnep körül akadt tennivalók miatt nekem sem volt eddig időm foglalkozni a témával.

Családi okokból nincs folytatás
A blogot Romanee Conti (RC) szerzői álnéven ütemeltető blogger velem valamivel közlékenyebb volt. Aznap reggel egy szűkszavú magán levélben tudatta velem döntését:

“Már ne keresd a blogom, nincs már, így alakult. Családi összeveszés végett kitöröltem.”

Aztán mi még feszegettük ezt a témát egy darabig, de a lényeg ennyi. A magánéleti részét értem, és valahol megértem, az eljárásával viszont egyáltalán nem értek egyet.

Odaveszett az értékes tartalom
A blog bár sosem tört be a legolvasottabb szakmai oldalak közé, elég sokan ismerték, és sokan – köztük én is – kisebb-nagyobb rendszerességgel látogattuk. Főleg ritka szakmai tartalmai miatt pedig elég sok fotótörténeti témában első, sőt magyar nyelven sokszor egyedüli találatként jelenítette meg a Google. Aki pedig véletlenül keveredett az oldalra, általában nekiült, és gyakran egyszerre végigolvasva visszamenőleg a teljes tartalmat.

Ez az érdekes, hasznos, és fontos szakmai tartalom az, amit a blogger most egy hirtelen – és szerintem megfontolatlan – mozdulattal kitörölt az Internetről. Egy (talán több) családi vita, és talán nem ok nélküli idegesség, és egy hirtelen törlés miatt odaveszett három év munkája, a posztokhoz füzött olvasói kommentek, és értéktelenné váltak, hisz sehova sem mutatnak már többé a régi bejegyzésekre mutató külső linkek Internet szerte minden oldalon épp úgy, mint az én blogomon.

Ezt szoktam én digitális enyészet címszóval emlegetni, mikor valamilyen okból elérhetetlenné válik egy tartalom az Interneten. Pedig azt hinnénk, hogy az Internet korlátlan, és örök. Mégis egy pillanat alatt odalehet rajta bármi, vagy akár minden.

Lehet még visszatérés
Romanee Conti egyelőre azt állítja, végleg befejezte a blogolást, és örökre lehúzta az InPhoto Blog jelképes rolóját. De arra van remény, hogy a tartalmak visszatérnek. A posztok jelentős része neki megvan, és az Indextől a Blog.hu üzemeltetőitől is számít némi segítségre, hogy legalább a felhalmozott tudásanyag visszatérjen. Egy nap pedig talán az alkotni és megosztani vágyás is visszatér.

Te mit gondolsz az InPhoto Blog megszűnéséről?

Kiegészítés: szerencsére a bloggazda néhány nap múltán meggondolta magát és visszaállította törölt blogját, sőt a szerkesztését is folytatja.

Értesülj a hasonló bejegyzésekről! Kövess FacebookGoogle+ és Twitter segítségével!

Ikonikus képek a fotótörténetből

2011. november 6. vasárnap
IwoJima flag photoJosephJohnRosenthalAP Ikonikus képek a fotótörténetből

Fotó: Joseph John Rosenthal/AP

Kevesen indulnak úgy fotózni, hogy “na most csinálok egy ikonikus képet”. Az ilyesmi idővel kialakul a kép késztése után. A fotós teszi a dolgát, és a képe (persze csak nagy ritkán) egy történelmi esemény, vagy korszak egyszerű képi lenyomatán túl valami többé, örök életű jelképpé válik.

Az InPhoto Blog publikált tegnap egy sor érdekes bejegyzéseket ikonukus fotókról. Churchill vagy éppen Che Guevara portréja, Lee Harvey Osvald megölése, a Kreml bombázása, az iwo jimai zászló felállítása, vagy éppen a jelenet berlini újrajátszása szovjet zászlóval.

Böngésszd te is az InPhoto Blog fotó ikon válogatásait!

Értesülj a hasonló bejegyzésekről! Kövess FacebookGoogle+ és Twitter segítségével!

Milyen egy jó fotóblog?

2011. szeptember 1. csütörtök
Blog photoAntonioZugaldiaFlickr Milyen egy jó fotóblog?

Kép nélkül nincs fotóblog – Fotó: Antonio Zugaldia/Flickr

Érdekel, hogy milyen egy jó fotóblog? Mitől jó, és hogyan kell jól csinálni?

Én nem csinálok fotóblogot, nem is nagyon vágyom rá, és a Goldenblog verseny is csak díjazni akarja a legjobbakat, irányt mutatni, hogy mitől és hogyan jó, vagy hogyan lenne érdemes csinálni, legfeljebb közvetve ad a díjazás révén.

A HVG fotó szerkesztőségéből kikerült idei szakmai zsűri leggrafománabb tagja (mivel Stiller Ákos és Tury Gergő inkább fotóznak, mint blogolnak), Hernádi Levente meglehetősen Jakab Andor népszerű bejegyzését idéző című írásában összefoglalta blogján, hogyan értékelt, és milyen szempontok alapján hozott döntést a zsűri.

Hogy a címben feltett kérdésre is válaszoljak valamennyire a posztban, ne csak egy linkajánló legyen, jöjjön egy kivonat a zsűri nagyon jogos szempontjaiból, helyenként a saját szájízem és értékítéletem alapján önkényesen átszerkesztve, kiegészítve. Mindenképpen olvassátok el Levente írását is. Különösen hogy megtudjátok a blogverseny szempontjait is, tényleg érdemes (nem csak azért, mert engem és szintén fotóblognak nem minősülő InPhoto Blogot is pozitívan emlegeti – pedig az én blogom nem is általa zsűrizett kategóriában versenyzett).

Fotóblog definíció
A Flickr/Picasa/IndaFotó/stb képmegosztók nem fotóblogok. Azok fotómegosztó tárhelyek, még ha tágan értelmezve tényleg ellátnak fotóblog jellegű funkciókat is.
Fotóblog az erre alkalmas felületen tálalt, folyamatosan frissített képes blog, ahol a szerző a saját képeiből vezet egy napló-szerű publikációt. A netről mások fotóiból gyakran szerzői jogot sértően összevadászott tartalomból, vagy jobb esetben olvasók által beküldött saját képekből felépített fotó blogok, akármilyen jó alap ötletre, vagy témára épülnek, és akármilyen népszerűek illetve adott esetben színvonalasak is, legfeljebb a blogversenyen kívül tekinthetők fotóblognak.
Persze a saját fotó kérdésében általánosan én engedékenyebb vagyok a blogverseny zsűrijénél. Attól még lehet fotóblog, hogy nem csak, vagy egyáltalán nem saját képek vannak rajta. A lényeg, hogy a blog tematikája szerint igényesen szerkesszék. Viszont a szerzői jog kérdésében nem vagyok engedékeny, ahogy a törvények sem: a szerzői jogot még a bloggereknek is be KELL tartani. Különösen ha magukat is alkotónak tartják, nem csak gyűjtögető életmódú web élősködőnek.

Tippek, tanácsok
Bélyegképek:
Mit érnek a rendszeresen posztolt képek, ha 2-300px szélesek? Eltűnnek az oldalon, kivehetetlenek, nem érvényesül maga a kép, ami a blog lényege lenne. Használjatok bátran nagy képeket. Bigger is better. Pláne ha képekről van szó. Nagy képek. Nagy képek. Nincs annál szomorúbb, amikor egy nagy, szép, szellős oldalt nem tölt ki a kép.

Szöveg és képek aránya: Sok a grafomán fotóblogger, és ez jó, de a legtöbben nem tudjátok eltalálni a kellemes arányt szövegelés és képek között. A kettő akkor működik egymás mellett, ha a kép kiegészíti a szöveget, ráerősít a tartalomra, a szöveg pedig nem olyan hosszú, hogy elnyomja a képeket.
Rengeteg jóképű, de túlírt fotóblog van, nagyon-nagyon felesleges és fárasztó szövegeléssel. Van, ahol meg az a baj, hogy egyáltalán semmit nem tudunk meg a képekből, azok magukban nem elég beszédesek, hiányzik 1-1 rövid képaláírás, vagy ilyesmi.

Válogatás hiánya: Senkitől nem várható el, hogy szerkesztőként gondolkodjon, de még így is nehezen értelmezhető, miért kell 25 egyforma képet feltölteni egy kirándulás pihenőjéről, 15-öt egymás alá a teliholdról – ahol a képek között annyi a különbség, hogy a bal alsó sarokban az egyik faágat kicsit arrébb fújta a szél két expó között.
A kevesebb több. Egy-két jól kiválogatott, kedvenc kép egy témáról sokkal szebbé teszi az élményt a nézőnek, mint 15 egyformán jó, vagy egyformán rossz. Lásd még: Galéria kényszer és Minek annyi (rossz) fotó?

Öncélű magamutogatás: Sok marketing-szagú fotóblog van, amit van aki szeret, de egy blogversenyen nem sok keresnivalója van. Két típusuk van: az egyik a kizárólag esküvő- és babaportékkal operáló fotóblog, aminek az egyetlen üzenete a fotós által kínált szolgáltatás népszerűsítése. Ezeket a Goldenblog zsűrije egyáltalán nem tekintette fotóblognak, csak egy folyamatosan frissített portfoliónak. A blogversenyen kívül meg mindegy, hogy ki minek tartja, a kérdés, hogy üzletileg működik, vagy sem.

A másik típus az önjelölt divatfotósok amatőr modell portréit felvonultató blogok, amik nem sokban különböznek a fentitől, mégis, itt azért nyomokban felfedezhető, ha a magamutogatáson kívül valóban naplót is vezet az illető, vagy legalább is úgy tesz: néha werkfotók, néha egy kis sztorizgatás – de ezek sem informatív tartalmat adnak, csak “nézd meg, így fogom a nagy dslr fényképezőgépemet” – szagú dolgok.

Mindkét típusnál sokat dob az élvezhetőségen, ha legalább egyszer-kétszer olvashat az ember hasznos tanácsokat, technikai infókat a képek készítéséről, ötletelést világításról, beállításokról vagy bármit, ami elszakad a fent már említett önfényezéstől.

Következetlenség: a blogversenyben ez a tényező igazán csak az utolsó körökben számított, de sokat számít egy blognál, hogy ne csapongjon minden irányba. Lehetőleg legyen egy koncepció, erre épüljön a tematikája, és ehhez tartsa magát.
Mondjuk furcsa, hogy ezt pont én írom le (még akkor is, ha szempontokat – ezt a bekezdést meglehetősen szabadon – idézem egy másik posztból), aki már a blog fejlécben olvasható mottójában deklaráltam, hogy szigorú tematika helyett mindennel foglalkozom, ami csak eszembe jut: “szavak, képek szóképek, sajtóról, fotóról, sajtófotóról és minden másról…”

Végezetül egy emlékeztető, hogy olvassátok el Levente Goldenblog zsűrizési szempontjait: Tőlem ezért nem kapsz díjat a Goldenblogon

Értesülj a hasonló bejegyzésekről! Kövess FacebookGoogle+ és Twitter segítségével!

Ti is unjátok, amit a Goldenblog művel?

2011. augusztus 30. kedd

GoldenblogFacebook Ti is unjátok, amit a Goldenblog művel?Egyre többen panaszkodnak a Goldenblog szervezőire. Miközben a legjobb blogokat akarják díjazni, egyre gyatrább, amit művelnek.

Már a blogverseny kiírásakor is voltak furcsaságok a kategóriákba soroláskor, a szavazás lebonyolításánál, és most az eredményhirdetés körül sem fogynak a megalapozott panaszok (InPhoto Blog, Deutsch RichárdGépnarancs, Kettős Mérce, Konspirációs TeóriákLouie the purple horseMamzel, és még sokan mások – különösen élő szóban).
Ahogy előre kihirdették, augusztus 22-e óta lépésről-lépésre teszik közzé az eredményeket. A furcsa az, hogy nem a kategóriák korábban közzétett sorrendjében, és nem egyszerre. Előbb kihirdetik minden nap a közönségszavazás eredményeit, majd később egy külön blogbejegyzésben a zsűri döntését is. Korábban ez egy délelőtti és egy délutáni posztot jelentett. Aztán később a délutáni poszt estére csúszott, és a délelőtti posztot már csak délután teszik ki. Ráadsául hétvégén – ahogy valaki panaszában összeszámolta, több mint 71 órán keresztül nem jelent meg semmi sem.

Miért baj?
Baj, mert az emberek kíváncsiak. A bloggerek szeretnék olvasóikat tájékoztatni az eredményről. Arról is, hogyha mások nyertek, különösen ha ők nyertek. Persze talán a legtöbben panaszkodni szeretnének, amiért nem ők nyertek, de a lényegen ez nem változtat.

Miért jó – a szervezőknek?
A Goldenblog eleve nem egy jótékony kulturális misszió. Talán tényleg céljuk minden kategóriában megkeresni és jutalmazni minden évben a legnépszerűbb, és legjobb blogokat. De azért mégis csak az üzletről szól az egész. Tovább építgetni a jól csengő Goldenblog márkát, és méginkább kiaknázni, egy helyre összpontosítani a hazai blogoszféra látogatottságát és mozgósító képességét.
A kíváncsi és türelmetlen látogatók pedig most a szavazás után is folyamatosan pörgetik az oldalletöltéseket. Újra és újra megnézik ugyanazt az üres oldalt, amire egyre ritkábban kerülnek ki a sokak által egyre jobban várt eredmények. Ez javítja majd a statisztikáikat, és jövőre még jobb áron eladhatóvá teszi a hirdetők főszponzor számára a cég felületeit. Épp csak a látogatók, résztvevők fognak így elfordulni a versenytől.

Mi a megoldás?
Én egy ideje nem a goldenblog weboldalán követem az egyre átláthatatlanabbul elhúzódó eredményhirdetést, hanem a Facebook oldalukon. Így a látogatásom a Facebook bizonyos statisztikáiban persze ugyanúgy kimutatható lesz, de legalább nem a közvetlen statisztikában. És egy Facebook oldalt mégsem lehet úgy direktben eladni a hirdetőnek, mint a blogverseny oldalával tették. És ha más előnye nincs is ennek a módszernek, így legalább nem tudok véletlenül rákattintani a főoldaluk szélén elég konspiratívan elheyezett hirdető felületre sem. Viszont a Facebook folyamatosan jelzi nekem, hogy immár 23 órája több mint egy teljes napja, hogy az utolsó eredményt közlő írást kitették. Így ha akarnám, idegesíthetném is rajta magam, mint sokan teszik.
Egyébként ha én most olyan helyzetben lennék, amiben nem vagyok, sőt terveim szerint nem is nagyon leszek soha. Ha Internet szolgáltató, kommunikációs/marketing ügynökség, vagy média cég lennék, netán a Goldenblogot támogató mobil(Internet) szolgáltató egyik konkurense volnék, akkor biztos, hogy ezt az elégedetlenséget meglovagolva gyorsan rászerveznék más néven egy alternatív blogversenyt. Persze ha én tenném, akkor már a Goldenblog szervezői helyében is kínosan ügyelnék, hogy ilyen helyzetek ki se alakuljanak, de ha bekövetkeznek, akkor legalább próbálnám azokat lereagálni.

A nagy kérdések?
Azt nem tudom egyedül kiverni a fejemből, hogy vajon kik a Goldenblog kiírói, lebonyolítói? Akik magát a Goldenblog gépezetét alkotják, azokat nem látjuk. Ők maguk vajon bloggerek, kommunikációs szakemberek, újságírók, netán marketingesek (nyilván mindből akad bőven a HVG kiadójának háza táján)? Nyilván nem (vagy nem csak?) azok állnak a Goldenblog mögött, akiknek a nevét ismerjük a kiírásból, a kategóriák zsűrijeiből. De vajon kik vannak valóban az egész mögött?

A részben ebből is következő másik nagy kérdés, hogy vajon ilyen ügyesek? Ilyen tudatosan kitalálták, hogy ezzel lehet a legtöbb kattintást begyűjteni az oldalra? Vagy egyszerűen ilyen ügyetlenek, ennyire nem tudják maguk sem, hogy mit csinálnak, ennyire nem értik (rosszabb esetben nem érdekli őket), hogy az olvasók hogyan gondolkoznak, éreznek, és hogyan viselkednek?

Ti mit gondoltok?

Értesülj a hasonló bejegyzésekről! Kövess FacebookGoogle+ és Twitter segítségével!