Fotó: John B Mueller/Flickr
Fontos gondolatok egy különös képről, szerzői jogról és ingyenességről, amit minden fotósnak érdemes megismernie – és nem csak a fotósoknak.
Az itt látható kép futótűzként terjed az Interneten, készítőjének fotó lopásokról alkotott remek és igen találó gondolatai miatt – viszont a kép ezen újraközlései is mind ugyanolyan lopásnak minősülnek, amikért ugyanúgy perelhetne.
“Nos ez volt az első naplemente, amit 2012-ben megörökítettem. A fotó elkészítése nekem 6612 dolláromba került.”
Így kezdődik John B Mueller leírása a frappánsan megszövegezett fotóhoz, ami a kísérő szöveg miatt mára bejárta a világ szinte valamennyi fotózással foglalkozó weboldalát.
Az alábbi szöveg tehát az első szám első személyű megfogalmazás ellenére sem a saját írásom, bár tartalmával én is egyetértek. A szögletes zárójelben szereplő kiegészítést én szúrtam be, nem része az eredeti szövegnek.
“12 dollár (kb 3 ezer forint) volt a benzin, hogy a munkahelyemről eljussak ide, aztán hazamenjek. A fényképezőgép, amivel készítettem 2500 dollár (kb 610 ezer forint) volt. Az objektív másik 1600 dollár (kb 390 ezer forint). A TA Singh Ray fordított átmenetes Neutral Density szűrő 210 dollárba (kb 50 ezer forint) került. A nagylátószögű előtét még 200 dollár (kb 50 ezer forint). A Slik fotóállvány újabb 130 dollár (kb 30 ezer forint). A távkioldó újabb 60 dollár (kb 14 ezer forint). Mikor hazaértem, feltöltöttem egy számítógépre, ami 1200 dolláromba (kb 290 ezer forint) került, és aztán a 200 dolláromba (kb 50 ezer forint) kerülő Lightroom 3-at használtam. Utána kiexportáltam, és a PhotoShopban még szerkesztettem kicsit, ami úgy 500 dolláromba (120 ezer forint) került.”
[MLaca hozzáteszi azt is, hogy kimaradt a memóriakártya ára, ami további - akár komoly - tétel lehetne a listán, egy amerikai könyvtáros pedig azt az észrevételt fűzte hozzá, hogy a számításból teljesen kimaradt a munka bére, a kép készítésével töltött idő, és energia ellentételezése, mert az elszámolásban csak a tárgyi eszközök szerepelnek - de az üzenet talán így is érthető]
“12+2500+1600+210+200+130+60+1200+200+500= 6,612 dollár
(3e+610e+390e+50e+50e+30e+14e+290e+50e+120e=1,6 millió forint)Szóval ha te egy magazint, weboldalt, céget, sportegyesületet/csapatot, vagy hirdetőt képviselsz, aki szeretné ezt a képet használni, akkor ne kérd, hogy adjam oda ingyen, a nevem feltüntetéséért, vagy “megjelenésért” cserébe. Megtaláltad a képemet, így valószínűleg van “megjelenésem”. Neked pedig van reklám költségvetésed, és az pontosan ilyesmire van. Nyilván te sem várod el, hogy ingyen dolgozzanak a munkatársaid, a titkárnőd, vagy a főnököd. Senki sem fogja ingyen megkapni. Csak azért, mert egy kép digitális, az nem jelenti azt, hogy nem került semmibe az elkészítése.
Ahogy valaki már jelezte felém, EZ az egyetlen kép nem került nekem 6612 dollárba, de ha te szeretnéd a nulláról indulva elkészíteni, akkor pontosan ennyibe kerülne mindent beszerezni, hogy elkészíthesd. Így én ezt az összeget tekintem a kép ellenértékének, ha ellopod, és erről az összegről fogja az ügyvédem küldeni neked a számlát, ha az engedélyem nélkül használod fel.
Ha a képedet odaadod pusztán “névfeltüntetésért”, vagy “megjelenésért” cserébe másoknak, akkor a legjobb reményed, hogy aki meglátja majd megkér, hogy ő is hadd kérjen tőled képeket….névfeltüntetésért cserébe. Próbáld ki ezt….legközelebb, ha étterembe mész, mondd meg a pincérnek, hogy ha ingyen adja a vacsorát, akkor elmeséled minden barátodnak, hogy milyen jó volt.”
Milliókat kaszálhatna
Mivel a fotót a kísérő szövegtől függetlenül is védi a szerzői jog, a fotós nyugodtan perelhetne. Ezt a lehetőségét csak erősíti, hogy ilyen szép részletesen elmagyarázza álláspontját. A vicc az egészben, hogy a kísérő szöveg miatt hírként terjed az írás és a kép is a fotózással foglalkozó oldalakon. Ám ez ugyanúgy a kép felhasználása (értsd lopása), mintha bármi más célra tulajdonítják el. Így a tucatjával, vagy akár százával megjelenő utánközlésekért mind-mind teljes joggal számlázhatná ki a fent megjelölt összeget.
Az írás eredetileg a Flickr-en jelent meg, John B Mueller képe alatt, ő egyedül ide töltötte fel úgy a képet, mint a szöveget, és a fotós elmondása szerint eddig egyedül a PetaPixel (és én, illetve azóta még egy francia blog gazdája) vette a fáradtságot, hogy engedélyt kérjen a kép (és a szöveg) utánközlésére. Mégis számtalan más helyen szerepel világ szerte, jobbára a képpel együtt, szó szerint másolva a szavait (Rezalutions, 12.3 MegaPixels, Bokeh, stb), vagy csak 1-2 mondatot kivonatolva linkeltek egy másik, talán eredeti forrásnak gondolt oldalt (Gene Galin, stb). És volt néhány oldal, ahol részben vagy egészben csak a szöveget vették át (Greg Vojtko, Adventure Photography, stb), a képet nem merték, vagy talán inkább nem akarták, mert hát mellé írta a szerző, hogy az nincs ingyen, és ezt engedély nélkül illik tiszteletben tartani, akár udvariasságból, akár félelemből – ahogy én is tettem volna, ha a szerző nem ad nekem engedélyt az utánközlésre.
Az üzenet a fontos
A fotós egyébként nekem azt is elárulta, hogy furcsának találja, hogy a határozott szöveg ellenére mindössze egyetlen blog, a PetaPixel kért előttem engedélyt a kép használatára, mindenki más csak eltulajdonította. De azt mondja, hogy amíg korrektül hivatkoznak rá szerzőként (amit egyébként még ebben az esetben sem mindenki tesz meg sajnos), vagyis nem csak a nevét írják ki, hanem linkelik a Flickr albumát, vagy fotós vállalkozásának a honlapját (esetleg mindkettőt, ahogyan én), addig nem fog pereskedni, mert fontosabbnak tartja, hogy az üzenet terjedjen. A szerző egyébként pozitívan értékeli az írás hatását, mert akadnak ugyan negatív hangok és primitív reakciók is, de zömében pozitívak a reakciók, és örül, hogy ennyien egyetértenek. Facebook oldalán egyébként azt is kifejti a fotós, hogy “amikor egy képet/munkát valaki ingyen kér, az még annál is rosszabb, mintha csak ellopná, mert annak a jele, hogy semmire sem becsüli a munkád.”
A dolgot egyébként az robbantotta ki, hogy a fotós egy másik képét próbálták ingyen, pontosabban “megjelenésért” cserébe megszerezni, amit persze elutasított, fizetni viszont nem akartak érte. Ezek után tette közzé újévi írását, ami azóta vírusként terjed.
Magyarul elsőként MLaca blogján jelent meg (elsőre én is az ő fordításából indultam ki, de bizonyos megfogalmazásokkal, kifejezésekkel nem értettem teljesen egyet, és ha már nem csak hivatkozok rá, inkább lefordítottam magam. Így legalább lehet stilisztikai és egyéb hibákra mutogatni, hogy az övé jobban sikerült), ő pedig a PetaPixel oldalán találta.
A szokásos ingyen/olcsó munka felháborodás egy újabb nekifutása.
John Harrington washingtoni fotós a 
