Fotó: Lucas Dolega
Több tucat áldozata volt a szíriai Homszban történt rakéta támadásnak. Az áldozatok közt több haditudósító is volt, mivel a rakéta pont az ideiglenes sajtóközpontnál csapódott be. Az áldozatok között van Rémi Ochlik francia fotóriporter, a World Press Photo pályázat egyik idei nyertese is.
Holland cikkekre hivatkozva a HVG is publikált egy rövid hírt a történtekről, majd valamivel bővebben is feldolgozták a témát, bár inkább csak két képet tettek hozzá a történethez. Engem egy párizsi fotóriporter értesített, aki pár napja még együtt vacsorázott Rémivel és két, szinte elválaszthatatlan barátjával Arnaud Brunet és Olivier Laban Mattei fotóriporterekkel, mielőtt az Szíriába indult volna.
Sőt tőle értesült a fiatal francia fotóriporter arról is, hogy líbiai tudósításával első díjat nyert az idei World Press Photo pályázat General News Story kategóriájában. Megünnepelniük viszont már nem sikerült a rangos díjat. A British Journal of Photographynak nemrég azt nyilatkozta győzelméről, hogy meglepte a hír, nem számított semmilyen díjra: “Azt gondoltam, ennyi remek fotóssal a mezőnyben – köztük Yuri Kozyrev, Jerome Sessini és Alex Majoli – esélyem sincs nyerni. Meglepett, persze boldog vagyok.”
Végzetes rakéta támadás
Az első hírek szerint huszonheten haltak meg, de nem sokkal később már 60 halottnál tartott az áldozatok listája. A Reuters tudósítása szerint a brit Sunday Times számára tudósító Marie Colvin amerikai újságíróval együtt érte rakéta találat a szíriai Homsz Baba Amro negyedében. Mindketten rutinos háborús tudósítók voltak. Az újságírónő 2001-ben Sri Lankán egy robbanás repeszei miatt elveszítette egyik szemét. Két másik fotós, Paul Conroy és William Danilels, illetve Edith Bouvier újságíró szintén súlyos sérüléseket szenvedtek. A híradások szerint állapotuk válságos, és az őket ellátni próbáló szíriai tábori kórház mostoha körülményei között könnyen el is vérehzetnek.
A Busines Week arról számol be, hogy a mostani súlyos újságírói áldozatok nyomán komoly diplomáciai figyelem kezd összpontosulni szíriai eseményekre. Újra napirendre került az ENSZ közbelépése, amit korábban Oroszország vétója hiúsított meg, illetve egyre többen sürgetnek fegyverszünetet az elmúlt napok eseményei nyomán.
Rémi Ochlik World Press Photo díjas sorozata
Szép karrier fiatalon
A 29 éves Rémi Ochlik 20 évesen tudósított először háborús övezetből. A Haiti konfliktus volt az első krízis helyzet, amit fotózott. Itt készült anyagával rögtön elnyerte a fiatal fotóriporterek munkáját elismerő Francois Chalais díjat, és képeit kiállították a Visa pour l’Image párizsi nemzetközi fesztiválon. Később tudósított a 2008-as kongói háborúból, majd ismét Haitiről a kolera járvány és a 2010-es választások idején, legutóbb pedig az Aarab tavasz eseményeit fotózta Tunéziában, Egyiptomban és Líbiában.
Szomorú ironia, hogy a World Press Photo pályázat személyes adatlapján egy olyan kép van Ochlikról, amit Lucas Dolega szintén francia fotóriporter készített róla, aki tavaly veszítette életét Tunéziában. Vele és a már említett Arnaud Brunet és Olivier Laban Mattei társaságában sokat fotóztak együtt éles helyzetekben, mintha csak a közel-kelet háborúit járó Bang Bang Club tagjai lennének – akik közül már szintén csak két túlélő maradt.
Mikor Laban-Mattei hazavitte társuk holttestét, Ochlik azt mondta, hogy “Tunéziában akarok maradni, mert folytatnom kell a muknáját; továbbra is tájékoztatni kell az embereket.”
A New York Times Lens Blogján közölt visszaemlékezés szerint részt vett az elhunyt barát, Lucas Dolega emlékére létrehozott díj életre hívásában, amit barátja emlékére Emilio Morenati, Afganisztánban megsérült AP fotóriporter kapott.
Rémi Ochlik 2005-ben két másik francia kollégájával, Christophe Bertolinnal és Grégory Boissyval megalapították az IP3 névre hallgató közös ügynökségüket, Rémi fotói megtalálhatók közös ügynökségük honlapján, és saját honlapján egyaránt. Képei számos lapban megjelentek, köztük a Le Monde, Paris Match, VSD és a Time magazinban, valamint a Wall Street Journalben is. Élete utolsó megbízatására a Paris Match küldte Szíriába, Alfred de Montesquiou újságíróval. A lap szerkesztője, Jerome Huffer azt is elmesélte a Lens Blognak, hogy Ochlik nem sokkal Dolega halála után kereste meg őket, és hamar megállapodtak a részletekről. Mint mondja, “Rémi nemrég csatlakozott munkájával és barátságával a Paris Match családhoz, de már mindörökre közénk tartozik.”
Értesülj a hasonló bejegyzésekről! Kövess Facebook, Google+ és Twitter segítségével!
Halottak napja van, ami minden másnál jobb apropó, hogy szó essék a temetések fotózásáról. Van, aki számára (akárcsak maga a halál) idegen, és távoli dolog, ezért tiltakozik ellene minden idegszála. Van, aki (akárcsak a halált – persze jobbára másokét) az élet körforgásának részeként éli meg. A nézőpontok és a felfogások eltérnek: van aki nem szereti, van aki megcsinálja, van aki tiltakozik ellene, van aki tűri, hogy egy temetést fotózni kell. Szeretni aligha szereti bárki is, de ki tudja a mai világban…
