‘háború’ címkével ellátott bejegyzések

Fotók a kínai repülőgép-hordozóról

2011. június 9. csütörtök
AircraftCarrier Varyang china photoHuanqiuCom Fotók a kínai repülőgép hordozóról

Fotó: Huanqiu.com

A BBC és az Index (és az MTI nyomán még jónéhányan, például Barikád) megírták, Kína beismerte, hogy repülőgép-hordozót építenek.

A hír nem újkeletű, már évek óta sejtik, hogy Kína ilyesmire készül. A kitekintő már 2008 végén írt róla, hogy kínai vezetők utalásokat tesznek a repülőgép-hordozó építésére. A hír csupán maga a beismerés, és az, hogy végül egy soha be nem fejezett orosz hajót, a Varyagot vásárolták meg, a leselejtezésre szánt angol Invincible helyett – talán, mert az oroszok nem kötötték ki, hogy hadi célra nem használható a hajójuk. Bár, hogy ezt ellehetetlenítsék, minden hadi felszerelést, és gépészeti eszközt kiszereltek belőle.

AircraftCarrierVaryag towed Bosphorus photoReuters Fotók a kínai repülőgép hordozóról

fotó: Fatih Saribas/Reuters

Bár a magyar oldalak rendre fotó nélkül közlik a kínai repülőgép-hordozóról szóló híreket Sci-Fi.hu és az Art of War már egy éve talált képeket a Dalianban épülő Varyagról. A kínai nyelvű huanqiu.com pedig frissebb képeknek is birtokában van, ezeken már nem látszik a torony körüli állványzat. Egyébként kínai forrásokból a Reutersnek, az AFP-nek és az AP-nek is van a birtokában frissebb kép a hajóról (ellenőriztem), akárcsak arról, mikor az 1998-ban 20 millió dollárért eladott teknőt átvontatták a Boszporuszon.

BusStationOnWater ChinaAircraftCarrier Dalian Fotók a kínai repülőgép hordozórólA legérdekesebb képet mégis a Google térkép-műhold hibrid felvétele biztosítja, szerintük ugyanis van a hordozó körüli kikötőben egy buszmegálló a vizen. Nyilván ez valami térinformatikai anomália, ami talán pontatlan GPS adatokból adódhat, de akkor is furcsán mutat.

Mint a Háború Művészete megírta, az eredeti kínai tervekben a Falklandi háborút megjárt HMS Invincible megvásárlása szerepelt, azt azonban mégsem az eredeti pályázó, Kin Bong Lam kínai étteremlánc tulajdonos vette meg. Az ő terveit talán nem az befolyásolta, hogy a Brit állam feltételei közt szerepelt, hogy a repölőgép-horodzó leszerelése után katonai célra nem használható. Az üzletember azt fontolgatta, hogy oktatási intézménnyé, iskolává, esetleg valamilyen szórakozóhellyé alakítaná, mint ahogy azt több más – főleg orosz – hadihajóval, mint a Minszk és a Kijev is tették korábban.

Az Invincible március 24-én hajózott ki Portsmouthból, hogy végső útján szinte teljesen legénység nélküli fegyvertelen hajóként vonuljon át a mediterrán vizeken, ahol rokonai most is bevetésen vannak Kadaffi erői ellen, és Törökországban végső nyugovóra térjen.

Ha nekem lenne egy repülőgéphordozóm, biztos nem kaszinót nyitnék rajta….viszont ami rosszabb, kezd megjönni a kedvem repülőgép-hordozót fotózni, amit a Balatonon sajnos nem lehet – pedig már régóta mondom, hogy milyen jól mutatna!

Az emlékezés napja

2011. június 1. szerda
 Az emlékezés napja

Fotó: Jonathan Ernst/Reuters

A Memorial Day az az ünnep, mikor Amerika a háborúban elesett hőseire emlékszik. Ahogy egy blogger és fotós kolléga fogalmazott hétfőn: “emlékezhetnénk mi is a hazánk ért helunyt katonákra, de a mi szakmánknak is elég sok hősi halottja van…”

Elsősorban persze az alig egy hete eletemetett Tim Heteringtonra, és a vele együtt életét vesztett Chris Hondrosra gondolt, nem feledve persze azt a rengeteg újságírót, akik világszerte évente százával vesztik életüket.
És persze azokra is, akik szerencsésebbek voltak egy kicsivel, és még köztünk vannak, mint Joao Silva, Giles Duley, Emilio Morenati, és szerencsére még sokan mások is.

És mialatt Obama elnök megkoszorúzta a hösök emlékművét Washingtonban, addig az ünnepi lady program során Michelle Obama meglátogatta a Walter Reed katonai kórházban gyógyuló háborús sebesülteket – köztük természesen Joao Silvát is.

Fotósok háborúja – gépfegyverként kattognak a fényképezőgépek

2011. május 19. csütörtök

FstoppersBattle videoScreenshot Fotósok háborúja   gépfegyverként kattognak a fényképezőgépekNormandiai ütközetet szimuláló fényképezőgép ropogással reklámoz egy amerikai fotósbolt. A videó már egy ideje vírusként terjed az Interneten. Bár “még csak” 32 ezren látták, de a grafikon meredeken felfelé ível. Lehet fogadásokat kötni, hogy mikor lépi át a százezres, ötszázezres, majd egymilliós nézettséget.

Szerintem valahol szánalmas, de érthető ez a képzettársítás, és biztos nem csak egy ismerősöm akad, aki szerint ilyen lehet a fotós mennyország….szerintem mondjuk biztos nem ilyen, de nem akarok a Canon-Nikon, PC-Apple és egyéb hasonlók után újabb hitvitát indítani. Éljen a vallásszabadság!

IFRAME Embed for Youtube

Sajtószabadság napja

2011. május 5. csütörtök

PressFreedomMap2011 Sajtószabadság napjaA sajtószabadság egy ideje hétköznapi téma lett, így van aki szerint farkast kiáltanak a panaszkodók, van aki szerint addig kell szót emelni, amíg szabad, a miénknél tradícionálisabb demokráciákban meg azt mondják, hogy a sajtószabadságról nem lehet eleget beszélni. Minden esetre tegnap volt a Nemzetközi Sajtószabadság Napja, amiről illik megemlékeznem.

Ahogy tavaly is megírtam, a Riporterek Határok Nélkül minden évben felmérést készít a sajtó szabadságáról. A Riporterek Határok Nélkül ezen a listán hazánk Kanada és Namíbia után a huszonharmadik helyet foglalja el, holtversenyben a Cseh Köztársasággal, megelőzve Cape Verde, Ghana és Mali sajtószabadságát.
A lista élén hatos holtversenyben Finnország, Izland, Norvégia, Hollandia Svédország és Svájc áll.

1. Finnország (0)
1. Izland (0)
1. Norvégia (0)
1. Hollandia (0)
1. Svédország (0)
1. Svájc (0)
7. Ausztria (0,5)
8. New Zealand (1,5)
9. Estonia (2)
9. Írország (2)

20. USA  (6)
21. Kanada (7)
21. Maníbia (7)
23. Magyarország (7.5)
23. Cseh Köztársaság (7.5)
25. Jamaika (7.67)
26. Cape Verde (8)
26. Ghana (8)
26. Mali (8)

A Freedom House szintén elkészítette az idei év értékelésében Magyarország sajtója 30 ponttal már csak épphogy megkapta a Szabad besorolást, ami a tövényes és gazdasági helyzetet valamivel jobbnak értékelte a politikai környezetnél. Ezzel a tavalyi negyvenedik helyről hazánkat a hatvanötödik helyre sorolták Chile mögé, és már csak egyetlen pont választ el minket a hatvankilencedik helyen kezdődő részben szabad országoktól, mint Tonga, Hong Kong vagy Dél-Korea.
A világranglistát itt is az észak-európai országok (Finnország, Norvégia, Svédország) vezetik, bár a sorrend eltér kicsit a Riporterek Határok Nélkül rangsorától, Svájc például jóval hátrébb, csak a hetedik helyen szerepel.

1. Finnország (10)
2. Norvégia (11)
2. Svédország (11)
4. Belgium (12)
4. Izland (12)
4. Luxemburg (12)
7. Andorra (13)
7. Dánia (13)
7. Svájc (13)
10. Lichtenstein (14)
10. Hollandia (14)
10. Palau (14)

61. Chile (29) Szabad
61. Israel (29) Szabad
61. Sao Tomé and Principe (29) Szabad
61. Salamon Szigetek (29) Szabad
65. Görögország (30) Szabad
65. Guyana (30) Szabad
65. Magyarország (30) Szabad
65. Samoa (30) Szabad
69. Tonga (31) Részben szabad
70. Hong Kong (32) Részben szabad
70. Dél-Korea (32) Részben szabad
72. Benin (33) Részben szabad
72. Szerbia (33) Részben szabad
72. Dél-Afrika (33) Részben szabad

Tavaly azt írtam: Komoly hatása van azonban a szólás és sajtószabadságra a terror félelem következtében hozott intézkedéseknek, mint például az angliai fotózást korlátozó hatósági intézkedések.
Idén hozzátenném az újságírók fokozott kiszolgáltatottásgát, különösen a háborús és polgárháborús övezetekben.

És az idei év sajtó halálozási statisztikái viszont már most aggasztóan állnak, pedig az év felénél sem tartunk. Egy kis ízelítő a tavalyi évet jellemző számokból (zárójelben az idei első félév adatai május elejéig):

  • Megölt újságírók: 57 (19)
  • Megölt asszisztens: 1 (2)
  • Bebörtönzött újságírók: 145 (152)
  • Bebörtönzött asszisztensek: 9 (9)
  • Bebörtönzött Internetezők: 111 (128)

Sajtoszabadsag add tovabb Sajtószabadság napja

Teret neveznek el a halott fotósról Líbiában

2011. április 26. kedd
TimHetherington square photoSueTurton Teret neveznek el a halott fotósról Líbiában

Fotó: Sue Turton

Az Aljazeera (és nyomán több más lap, így a Vanity Fair, valamint a Time) arról számolt be, hogy Ajdabiya városában teret neveznének el a múlt héten elhunyt brit fotóriporterről. Nem csak egy utcát szánnak a felkelésről tudósító újságírónak, hanem rögtön a város legnagyobb tere viselhetné Tim Hetherington nevét.

Hetherington nincs ezzel egyedül, van Sarkozy negyed is. De mint az arab hír televízió honlapja írja, akik ebben a lerombolt városban maradtak, mindenki tudják, hogy ki volt Tim Hetherington, hogy hol és miért halt meg, és hogy miért fog itt mindenki emlékezni rá.
Ez a jó kedélyű fotóriporter nagy hatást gyakorolt Dr Suleiman Refardira, az Ajdabiya fő kórházát vezető orvosra. A múlt hónapban sok újságíró felkereste őt. Kórháza nagyjából az egyetlen hely, ami folyamatosan nyitva ált attól függetlenül, hogy ki uralta az utcákat.

Mielőtt az orvosok és nővérek elhagyták a helyüket, hogy kivonuljanak a térre, fejet hajtani Tim emléke előtt, a doktor még felidézi az áldozat munkásságát: “Tim Hetherington egyike volt azoknak az embereknek, akik az igazság fényét közvetítették. Tim Hetherington kamerája épp olyan erős, mint bármely ágyú a fronton. Erről a hősről neveztük el a teret, és Timet a mártírjaink egyikének tekintjük.”
Ezután elindultak Ajdabiya koszos, üres utcáin, és egy mentőautókból, fegyveres pick-upokból és személyautókból álló konvoly követte őket. A fegyverek ropogását pedig az autók dudáinak, a mentők szirénáinak, és a hangszórókból zengő forradalmi dalok kakafóniája nyomta el.

A téren most egy forradalmi zászló, és egy kórházi lepedőből fabrikált transzparaens hirdeti a tér új nevét. Azt ígérik, a háborúnak végeztével, készítenek, és kihelyeznek majd egy fém táblát.

Sue Turton hozzáteszi: “Azon töröm a fejem, mit szólna ehhez Tim? Azt hiszem, utálná ezt a felhajtást.”