‘Háború fotó’ címkével ellátott bejegyzések

79 évesen hunyt el az AP legendás haditudósítója Horst Faas

2012. május 14. hétfő
HorstFaas old photoJockeiFinckAP 79 évesen hunyt el az AP legendás haditudósítója Horst Faas

Fotó: Jockel Finck / AP

A rengeteg díjjal is elismert életművet maga mögött hagyott Horst Faas azon kevés haditudósító közé tartozik, akiknek sikerül idősen, és békés körülméynek között eltávozni az élők közül. Hetvenkilenc évesen Münchenben hunyt el az Associated Press legendás vietnámi fotósa.

Nemrég James Nachtwey születésnapja kapcsán emlegettem, milyen ritka, hogy egy háború fotós idős kort éljen meg, hiszen rengeteget kockáztatnak a munkájuk során. Horst Faas egyike volt azoknak, akik Nachtwey munkásságát is inspirálták. Életműve jelentős részét a Vietnámi háborúban és Ázsia más hadszínterein alkotta. Azokat a képeket, amik az őt követő fotós generációkat a pályára terelték, és amik nem csak a szakmában dolgozóknak mutatták be, milyen volt az a háború.

Több nemzetközi lap, köztük a NY Times Lens Blogja, a Digital Journalist és a Chron is foglalkozott az egykori AP tudósító halálával. Sőt magyar lapokban, így a PixInfon és az InPhoto blogon is megemlékeztek róla. Több munkatársa is megszólal, és nagy tisztelettel adóznak az egykori kolléga emlékének. A HVG Nagyítása pedig nagy képes válogatást közöl legemlékezetesebb képeiből.

A rá emlékező lapok mind megemlítik, hogy Faas nem csak egyszerűen az Associated Press saigoni fotósa volt, hanem felelős vezető is. Már tudósítóként is maga köré gyűjtötte a tehetséges külföldi és vietnámi fotósokat egyaránt. Mint a visszaemlékezések írják, toborozta “Horst seregét”, amit vezénylő tábornok módjára irányított a háborús övezetben. A fiatal fotósokat fényképezőgéppel fegyverezte fel és filmmel látta el, hogy teljesíthessék legfontosabb parancsát: “jó képekkel gyertek vissza!” Az eredményből pedig rendkívül beszédes képriportok születtek a fronton harcoló katonálról és a polgárok életéről egyaránt.

HorstFaas photoAP 79 évesen hunyt el az AP legendás haditudósítója Horst Faas

Horst Faas Vietnámban - Fotó: AP

Pártfogoltjai közül többen szép karriert futottak be. Huynh Thanh My, egy színészből lett vietnámi fotós egyik kedvence volt, aki 1965-ben a négy AP belsős fotós egyike lett, és egyike annak a két dél-vietnámi újságírónak, akiket a tizenöt évig tartó háború hetven újságíró áldozata közt megöltek. Öccse Huynh Cong “Nick” Ut folytatta az AP-nél a fotózást, és Faas mentorálásával elnyerte az ügynökség hat vietnámi anyaggal szerzett Pulitzer-díjának egyikét. 1972-Ben díjazott képén egy csúnyán megégett vietnámi lány menekül a napalm támadás elől.

Horst Faas fotóriporteri munkája után még 28 éven át képszerkesztőként folytatta az AP-nél, ahova 1956-ban lépett be. A német származású fotós több háborút, forradalmat és Olimpiát, meg az ezek közti egyéb eseményeket is fotózta, de mégis a vietnámi munkáira emlékszik leginkább a világ. Itt készült háborús képeivel négy komoly díjat nyert, köztük a híres Robert Capa aranymedált és két Pulitzert is. Vietnámban súlyosan megsérült, és kis híján elvérzett, de egy amerikai tábori orvos megmentette az életét.
Sok évvel későbbi nyugdíjazása után is folytatta a szakmai munkát, több könyv kiadásában részt vett, iskolákban tanított és azután is aktívan tevékenykedett, hogy egészsége romlásával tolószékbe kényszerült, bár ezután inkább már csak európán belül utazott.

Nyugodjék békében!

Hamis fotóval emlékezünk Berlin felszabadítására

2012. május 3. csütörtök
Reichstag Berlin russianFlag photoJevgenyKhaldeiTASS Hamis fotóval emlékezünk Berlin felszabadítására

Történelmi részletekért katt a képre! - Fotó: Jevgeny Khaldei/TASS

Május másodikán volt Berlin felszabadításának évfordulója. Mi mással lehetne erről megemlékezni, mint egy világhírű fotó meghamisításának történetével.

Az Urban Legends okfejtése nyomán Hernádi Levente írt róla blogján, de korábban már az InPhoto blog és sok másik oldal is írt a fotótörténeti manipulációról, ami persze nem volt példátlan ritka eset a Szovjetúnióban. Bár hozzá kell tenni, hogy a megjelent írások bizonyos részletekben legalább annyira eltérnek, mint a ciril betűs nevek latin betűs írásmódjai, amik jelentősen megnehezítik az orosz nevekre való keresést.
A fotó készítője egyik oldal szerint Jevgenyij Khaldei, a másik szerint Jevgenyij Haldej, sőt még abban sem egyeznek az egyes oldalak verziói, hogy a fotós a TASZSZ hírügynökség munkatársa volt (ez a valószínűbb), vagy a képet közlő Ogonjok magaziné. Sok kérdésben egyébként a róla szóló Wikipédia bejegyzés sem igazán tesz igazságot.

Soviet flag on the Reichstag roof Khaldei Hamis fotóval emlékezünk Berlin felszabadítására

Történelmi részletekért katt a képre! - Fotó: Jevgeny Khaldei/TASS

Abban minden forrás nagyjából megegyezik, hogy az emlékezetessé vált fotó csak a második zászlótűzéskor készült el, és a fotón sok részletet módosítottak, nem csak a fosztogatásra utaló jeleket, a katonák kezein látszó több karórát tüntették el a gondos cenzorok. Minden valószínűség szerint a közismertté vált fotó nem egyszerűen egy fotó módosítottváltozata, sőt nem is két képből lett összemontírozva. Van olyan forrás, ami szerint a fotós egy teljes tekercset elfényképezett a tetőn, ezekből illesztgették össze a végleges változatot – sőt az sem teljesen egyértelmű, hogy melyik is a végleges változat, mivel az első közlés után is módosítottak még rajta a cenzorok. Valószínűleg már az első változatban kicserélték a zászlót is, és némi füstöt is retusáltak a képre, és a szovjet retusőrök, akiket ma PhotoShop zsonglőrnek neveznénk, még csak el sem veszítették állásukat mindezért – szemben a modern kir fotótörténet emlékezetes képhamisítóival, mint Adnan Hajj.

Minden esetre a fotó Berlin felszabadításának és a háború végének szimbóluma lett.

James Nachtwey ma 64 éves – Isten éltesse sokáig!

2012. március 14. szerda
james nachtwey headshot James Nachtwey ma 64 éves   Isten éltesse sokáig!

James Nachtwey

Elég közhelyesnek érzem az ilyen boldog születésnapi kívánságokat hírekben és blogokon, de Nachtwey esetében nem tudok eltekinteni tőle. Hiszen ő napi szinten, rutinból néz farkasszemet a halállal, amit megannyi haditudósító kollégája vétett már el (kisebb-nagyobb mértékben) nála jóval fiatalabban. Ezért bármilyen morbid is a hangzása, fontosnak érzem hangsúlyozni, hogy még él…

Rémi Ochlik nemrég 28 évesen vesztette életét egy szíriai rakétatámadásban, mielőtt még átvehette volna idei World Press Photo díját. Barátja Lucas-Melbrouk Dolega egy évvel korábban Tunisban 33 évesen halt meg egy tömegoszlatás során. Namir Noor-Eldeent 22 évesen végezték ki “tévedésből” a saját hazáját felszabadító amerikai katonák  Irakban. Szintén a saját hazájában ölték meg Gárdos Pétert, az ’56-os forradalom 16 éves fotós áldozatát. Ken Oosterbroeket 31 évesen érte halálos lövés Dél-Afrikában. Barátja, Kevin Carter saját maga vetett véget az életének 33 évesen, mert nem bírta elviselni a háborúkat és szenvedést, amit fotózva Pulitzer-díjat nyert. Másik barátja, Joao Silva szerencsésebb, 44 évesen Afganisztánban “csak” a lábait veszítette el, akárcsak Emilio Morenatti, aki 40 évesen veszítette el mindkét lábát, vagy az Afganisztánban 40 évesen akna balesetet szenvedett Giles Duley, aki mindkét lábát és egyik karját is elveszítette. Ők hárman még élnek, csak a testüket tette tönkre, és életvitelüket változtatta meg végleg, maguk választotta hivatásuk….amit azóta is űznek tovább kitartóan.

A magyar származású Robert Capa, mostanában lehetne 100 éves, ha a hivatás úttörőjeként 40 évesen Vietnamban nem veszítette volna életét. Azóta róla a haditudósítók legrangosabb díját nevezték el, amit James Nachtwey ötször nyert el, és még mindig nem tért át a virágos rétek fotózására. És mert, ugyan kérem, hogy a díjakért tenné, de még mindig mindent megtesz munkája során, hogy egy újabb Robert Capa arany medált nyerhessen. Ezért fontos kihangsúlyozni, hogy Nachtwey még él, mert amit csinál, az óhatatlanul magában hordja annak a veszélyét, hogy eddigi pár, viszonylag könnyebben kihevert sérülése után egy nap ő is otthagyja egy lövészárokban valamelyik végtagját, vagy akár a fogát is. Pedig életműve már most is indokolttá teszi, hogy egy nap róla is haditudósítói díjat nevezzenek el. De nyilván nem ez motiválja, és reméljük, hogy ez a nap minél később is jön majd el. Kívánok neki egy hosszú élet mellé, hogy mihamarabb fogyjon ki fotótémáiból. Mert ahogy Robert Capa mondta, “minden háború fotós legfőbb vágya, hogy munka nélkül maradjon”.

Tsunami japan photoJamesNachtweyTime James Nachtwey ma 64 éves   Isten éltesse sokáig!

Fotó: James Nachtwey/Time

Nachtwey születésnapjával pont egybe esik a többek közt őt is gyakran alkalmazó Time Lightbox galériájának (első) születésnapja, és mindössze két nappal előzi meg a Japán katasztrófa évfordulója. Mi mást ajánlhatnék most, mint James Nachtwey legfrissebb képeit a Japán katasztrófa évfordulójáról a Time Lightbox galériájában. És persze Nachtwey legzseniálisabb, életművét bemutató TED beszédét.

Nézd meg az erről szóló írást!

Elhunyt a World Press Photo egyik idei győztese Szíriában

2012. február 22. szerda
RemiOchlik photoLucasDolega Elhunyt a World Press Photo egyik idei győztese Szíriában

Fotó: Lucas Dolega

Több tucat áldozata volt a szíriai Homszban történt rakéta támadásnak. Az áldozatok közt több haditudósító is volt, mivel a rakéta pont az ideiglenes sajtóközpontnál csapódott be. Az áldozatok között van Rémi Ochlik francia fotóriporter, a World Press Photo pályázat egyik idei nyertese is.

Holland cikkekre hivatkozva a HVG is publikált egy rövid hírt a történtekről, majd valamivel bővebben is feldolgozták a témát, bár inkább csak két képet tettek hozzá a történethez. Engem egy párizsi fotóriporter értesített, aki pár napja még együtt vacsorázott Rémivel és két, szinte elválaszthatatlan barátjával Arnaud Brunet és Olivier Laban Mattei fotóriporterekkel, mielőtt az Szíriába indult volna.
Sőt tőle értesült a fiatal francia fotóriporter arról is, hogy líbiai tudósításával első díjat nyert az idei World Press Photo pályázat General News Story kategóriájában. Megünnepelniük viszont már nem sikerült a rangos díjat. A British Journal of Photographynak nemrég azt nyilatkozta győzelméről, hogy meglepte a hír, nem számított semmilyen díjra: “Azt gondoltam, ennyi remek fotóssal a mezőnyben – köztük Yuri Kozyrev, Jerome Sessini és Alex Majoli – esélyem sincs nyerni. Meglepett, persze boldog vagyok.”

Végzetes rakéta támadás
Az első hírek szerint huszonheten haltak meg, de nem sokkal később már 60 halottnál tartott az áldozatok listája. A Reuters tudósítása szerint a brit Sunday Times számára tudósító Marie Colvin amerikai újságíróval együtt érte rakéta találat a szíriai Homsz Baba Amro negyedében. Mindketten rutinos háborús tudósítók voltak. Az újságírónő 2001-ben Sri Lankán egy robbanás repeszei miatt elveszítette egyik szemét. Két másik fotós, Paul Conroy és William Danilels, illetve Edith Bouvier újságíró szintén súlyos sérüléseket szenvedtek. A híradások szerint állapotuk válságos, és az őket ellátni próbáló szíriai tábori kórház mostoha körülményei között könnyen el is vérehzetnek.
A Busines Week arról számol be, hogy a mostani súlyos újságírói áldozatok nyomán komoly diplomáciai figyelem kezd összpontosulni szíriai eseményekre. Újra napirendre került az ENSZ közbelépése, amit korábban Oroszország vétója hiúsított meg, illetve egyre többen sürgetnek fegyverszünetet az elmúlt napok eseményei nyomán.

Battle4Libya photoRemiOchlik Elhunyt a World Press Photo egyik idei győztese Szíriában

Rémi Ochlik World Press Photo díjas sorozata

Szép karrier fiatalon
A 29 éves Rémi Ochlik 20 évesen tudósított először háborús övezetből. A Haiti konfliktus volt az első krízis helyzet, amit fotózott. Itt készült anyagával rögtön elnyerte a fiatal fotóriporterek munkáját elismerő Francois Chalais díjat, és képeit kiállították a Visa pour l’Image párizsi nemzetközi fesztiválon. Később tudósított a 2008-as kongói háborúból, majd ismét Haitiről a kolera járvány és a 2010-es választások idején, legutóbb pedig az Aarab tavasz eseményeit fotózta TunéziábanEgyiptomban és Líbiában.

Szomorú ironia, hogy a World Press Photo pályázat személyes adatlapján egy olyan kép van Ochlikról, amit Lucas Dolega szintén francia fotóriporter készített róla, aki tavaly veszítette életét Tunéziában. Vele és a már említett Arnaud Brunet és Olivier Laban Mattei társaságában sokat fotóztak együtt éles helyzetekben, mintha csak a közel-kelet háborúit járó Bang Bang Club tagjai lennének – akik közül már szintén csak két túlélő maradt.
Mikor Laban-Mattei hazavitte társuk holttestét, Ochlik azt mondta, hogy “Tunéziában akarok maradni, mert folytatnom kell a muknáját; továbbra is tájékoztatni kell az embereket.”

New York Times Lens Blogján közölt visszaemlékezés szerint részt vett az elhunyt barát, Lucas Dolega emlékére létrehozott díj életre hívásában, amit barátja emlékére Emilio MorenatiAfganisztánban megsérült AP fotóriporter kapott.
Rémi Ochlik 2005-ben két másik francia kollégájával, Christophe Bertolinnal és Grégory Boissyval megalapították az IP3 névre hallgató közös ügynökségüket, Rémi fotói megtalálhatók közös ügynökségük honlapján, és saját honlapján egyaránt. Képei számos lapban megjelentek, köztük a Le Monde, Paris Match, VSD és a Time magazinban, valamint a Wall Street Journalben is. Élete utolsó megbízatására a Paris Match küldte Szíriába, Alfred de Montesquiou újságíróval. A lap szerkesztője, Jerome Huffer azt is elmesélte a Lens Blognak, hogy Ochlik nem sokkal Dolega halála után kereste meg őket, és hamar megállapodtak a részletekről. Mint mondja, “Rémi nemrég csatlakozott munkájával és barátságával a Paris Match családhoz, de már mindörökre közénk tartozik.”

Lőporfüst Líbiában: interjú Szandelszky Bélával

2012. január 31. kedd
Machinegun fire ammo photoSzandelszkyBelaAP Lőporfüst Líbiában: interjú Szandelszky Bélával

Fotó: Szandelszky Béla/AP

Két utazása között kezdtük el megbeszélni Szandelszky Bélával, hogy valamikor leülünk és mesél aktuális kalandjairól a blog olvasóinak. Azóta megjárta Líbiát, fotózta a forradalmat, sőt együtt is fotóztunk már néhány kisebb és nagyobb horderejű eseményt, és most épp itthon van.

Az AP budapesti fotósaként főleg magyar eseményekről tudósít, de elég sokat utazik külföldre is. Két utazás közt megejtett beszélgetésünk során felvetette, hogy legújabb multimédia alkotását kitehetném a blogra, hadd lássák minél többen. Ennek persze örömmel teszek eleget. Bár az interjút idő közben a PixInfo munkatársai elkészítették Bélával. A legtöbb kérdést feltették, amit én is kérdeztem volna, Béla pedig részletesen megválaszolta őket. Bár tanácstalan nem maradtam, és kérdésekkel is mindig tele vagyok, de nem látom sok értelmét, hogy megpróbáljak túllicitálni egy amúgy is jól sikerült interjút. A beszélgetésünket így egyelőre elnapoltuk.

IFRAME Embed for Youtube

Nézd meg a multimédia összeállítást, és olvasd el Béla élménybeszámolóját. Ha pedig hagy benned megválaszolatlan kérdéseket, vagy újakat ébreszt, akkor írd meg akár levélben, akár kommentben, és felteszem neki. Mert azt megbeszéltük Bélával, hogy az interjúra azért valamikor sor kerül, csak ezek után kicsit máshonnan és máshogyan kezdjük majd.
Érdemes egyébként a PixInfo többi interjúját is elolvasni, nem csak azokat, amiket Szandelszky Bélával készítettek, de most én csak ezekből készítettem válogatást: