Pár napja lezárult a Goldenblog verseny szavazása, de csak most volt időm írni róla. Véget ért az ölre menő szavazat kuncsorgás és megszülettek a végeredmények, ez megér egy írást.
Gyorsan leszögezem, én teljesen elégedett vagyok a saját eredményemmel. Lényegében végig a legjobb tízben voltam, hetedik helyen végeztem. Ha lehet ilyenről beszélni, a saját műfajomban egyedüliként, valamivel megelőzve azokat, akiket valamennyire hasonlítani lehet ahhoz, amilyen blogot csinálok (bár szerintem mindannyian kicsit máshogy közelítünk a blogoláshoz, így nem hiszem, hogy igazán konkurensnek tekinthetnénk egymást). Messze jobban szerepeltem, mint az a tavalyi eredményeim alapján várható volt, és ez tökéletesen megfelelt az idei célkitűzéseimnek. Nincs bennem keserűség, vagy elégedetlenség, mikor a blogversenyről írok. Viszont vannak gondolatok, amiket talán érdemes leírni.
A Facebook még mindig kirekeszt
A Goldenblog komoly hátránya, hogy Facebook alkalmazást használva hozzáférést igényel a résztvevőktől. Egyre többen használják, de még mindig vannak Facebook mentes felhasználók, és akik fent is vannak a legnépszerűbb közösségi hálózaton, nem mindenki nyitott rá, hogy bármire csak úgy felhasználja.
Bár visszaélésnek nyoma sincs (legalábbis nem hallottam vagy tapasztaltam a Goldenblog kapcsán), mégis sokan félnek megosztani az adataikat, ami érthető is. Főleg mert egyszerűen nem olyan fontos nekik a szavazás, hogy bármit kockáztassanak érte. És ez érthető. Még akkor is, ha a Facebook alkalmazás sokkal kevésbé él vissza az adatokkal, mint a legtöbb ingyenes email szolgáltató – aki vagy olvasáskor pakol elénk kontextus függő hirdetéseket, vagy a postafiókunkat tömi tele kéretlen reklám levelek tömegével.
Szerintem mégsem ez a legnagyobb gond a Goldenbloggal, és nem is az, hogy – akárcsak a többi szavazatgyűjtős verseny – a szavazás nem valós népszerűség, vagy szakmai érték méréséről szól, hanem arról, hogy ki tud több embert szavazásra késztetni. Szerintem ezzel sincs akkora gond.
Csak egyet választhatsz
Inkább látom gondnak, hogy mindenkinek csak egy szavazata van kategóriánként, de még egy tematikus kategórián belül is rengeteg, változatos, más-más tulajdonságok miatt szerethető blog verseng azért az egy olvasói szavazatért. Ez pedig sokkal jobban kiélezi a döntést. Vajon a szívéhez legközelebb álló blogra szavaz az ember, vagy az eszéhez, vagy egyéb szempontok érvényesülnek? Amelyiket a legszórakoztatóbbnak tartja, amelyik a legtanulságosabb számára, vagy amelyiknek a gazdáját legjobban szereti, még ha nem is olvassa az oldalt rendszeresen? Vagy csak amelyiknek épp jókor látta meg a felhívását, hogy “szavazz rám, különben nem nő fű a világvégéig”.
Mert a szavazatokért zajló versengés is kiéleződött a blogok közt. Pontosan az egyetlen szavazat miatt. Aki az egyik blogra szavazott, az a másikra már nem tud, még akkor sem, ha oda is adna egy szavazatot, vagy ha inkább arra adta volna, ha mondjuk időben észreveszi, hogy versenyben van. Próbált tehát mindenki minél gyorsabban, minél több embert szavazásra bírni. Aztán minél több további szavazót bevonni, aki még nem szavazott. Ennek köszönhető az a kampánykakafónia, ami egyes Facebook falakon alakult ki, mikor egymástt érték a szavazásra buzdító felhívások – egyeseknél akár ugyanattól az egy versenyzőtől, mert mindenki naphosszat ismételgette, hogy szavazzrám-szavazzrám-szavazzrám.
Hirdetési értékmérő
Másrészről viszont érthető, sőt egész jó leképezés lehet ez a kategóriánként egy szavazat. Főleg ha vásárlóként tekintünk az olvasóra, mint ahogyan a hirdetési szakma, és valószínűleg a pályázatot kiíró marketingesek is valahogy így tesznek. Hiszen a vásárló forintjai épp úgy végesek, mint a kategóriánkénti egy-egy szavazat. Az olvasóból lett vásárló nem csak azt kénytelen megfontolni, kire adja le egyetlen szavazatát, hanem azt is, hogy mire költi véges mennyiségű pénzét. Jogos lehet talán azt feltételezni, hogy ha egy blog képes meggyőzni, hogy egyetlen szavazatát rá áldozza, akkor talán az sem eltúlzott feltételezés, hogy ami terméket ugyanez a blog ajánl megvásárlásra, arra szintén nyitottabb lehet a vevő, mint más hirdetési csatornán ajánlott termékekre.
Bár olvas mindenki mindent, sőt sokan lájkolnak is bőkezűen, a költekezéskor jóval megfontoltabbak az emberek – legalábbis más logika szerint költenek, mint lájkolnak. A hirdetőt meg (csak) a fizetőképes közönség érdekli. Az, hogy egy hirdetési felület milyen hatékonysággal képes az ő hirdetését eljuttatni az olvasóhoz. Talán nem is annyira titkolt értékmérése a Goldenblognak, hogy mennyire tudnak blogok olvasókat mozgósítani.
Azért remélhetőleg senki nem gondolja, hogy egyenes arányban állna a szavazatok mennyiségével (vagy csak arányával) az olvasók vásárlásra ösztönözhetősége. De valamit mégis csak sejtet, hogy ki mit tud elérni.
Ha csak a banner hirdetés, a szavazás widgetje, és hasonló klasszikus reklámhoz kötődő eszközök játszanának a szavazásban, talán még igaz is lehetne ez a mérés. De mivel a buzdítás egyre inkább a közösségi médiára, az ott folytatott kampányra koncentrálódott, valójában az egész hirdetési értékmérés elmélet zárójelbe tehető. Vagy mégsem?
Katt a képre!
Kampány minden mértéken túl
Meglepett, hogy a verseny elején rögtönzött felmérésem szerint az olvasók (legalábbis akik válaszoltak) egész megértőek. Tudják, hogy egyszer vége lesz, addig jobbára megbocsátják. Én kevésbé vagyok toleráns, a legtöbb nyereményjátékot le szoktam tiltani, és már az a szavazásra buzdítás is idegesített, amit én műveltem, nemhogy még másokét is folyamatosan olvassam….szerencsére ritkán találkoztam vele a falamon – kellően sok az ismerősöm, hogy mást is olvassak, és/vagy kellően kevés buzdított közülük szavazásra másokat. Kis dózisban meg egész vicces volt látni, ahogy egyesek eleinte még csak kérésként, később már segélykérésként, aztán már túlélésért folyó harcként emlegették a versenyt. Szerencsére volt, akinek sikerült poénra venni a figurát, nem mellőzve persze a reklámszakma alapelvét, hogy gyerekkel hatásosabb a kampány – és a gyerekek is megkapták a beigért bicajt, ami teljessé tette a poént.
Egyéb szavazati források
Mindenki igyekezett a szavazás alatt bedobni amit csak lehetett. Ötleteltek a válságstábok, alkottak a kreatívok és kampányolt, aki csak tehette. Aki tudott megmozgatott egyéb közösségeket, vagy élt vele, hogy mások szívesen ajánlják őt saját közösségüknek. Ez kinél más blogokon megjelenő kereszt ajánlásokat jelentett, kinél Facebook és egyéb közösségek bevonását.
Van, aki szerint ez nem tisztességes, van aki szerint csak a verseny valós értelmét/értékét kérdőjelezi meg, hogy “külső erőket” mozgósítanak a győzelem érdekében. A kérdés inkább az, hogy ki mit is keres ebben a versenyben – meg persze, hogy a versenytársak is ugyanazt keresték-e benne. De ebben aligha fog kompromisszum születni ennyi résztvevő közt.
Konkrétabban az eredményekről
Szerintem nem csak elfogadható, de egyenesen példa értékű, ahogy Gehring János tényleg szép képeket felvonultató és változatos fotóblogját a kilencedik helyről negyedik helyig feltornázták foci szurkoló társai, miután valaki megemlítette egy szurkolói fórumban, hogy aki szeret szép képeket nézegetni, szavazzon egy szurkoló társra. Ugyanígy azért sem tudok neheztelni, hogy egyik vagy másik Facebook oldal arra buzdította követőit, hogy a közösség egyik vagy másik általuk preferált tagjára szavazzanak.
Már csak azért sem neheztelhetek ilyesmiért, mert néhány helyen arra is buzdítottak, hogy az én blogomra szavazzanak. Ezért köszönettel is tartozom többeknek, akiket csak azért nem sorolok fel, mert mindössze néhányukról tudom, hogy gondoltak rám, és biztos vagyok benne, hogy többen vannak, mint akikről tudok, de senkit nem szeretnék kihagyni. Köszönöm hát mindenkinek, hogy rám szavazott, és hogy erre másokat is buzdított. Különösen a közönségdíjas Mai Manó Ház blognak, akiknek egy fair play díjat is megszavaznék, amiért saját maguk helyett rám szavaztak.
Azt sajnálom csak, hogy idén a top10-ben (részben a nagy kampányolás, részben a kategóriák talán hibás leosztása miatt) nem sok változatosság van. Hosszú ideig úgy festett, hogy a tavalyi második helyezett esküvőfotós blog idén nyerni fog, végül csak második lett, és rajta kívül még két másik esküvőfotós és egy babafotós blog került a tíz legjobb közé, míg a top10 másik jelentős csoportját a fotózás szakmai és/vagy technikai dolgaival foglalkozó blogok alkotják. Ilyen például az én blogom is. Nem biztos, hogy ez a leosztás igazán baj, de szerintem sajnálatos, hogy az ilyen jellegű blogok szinte teljesen kiszorították az élmezőnyből az általánosabb tematikájú fotóblogokat, vagy azokat, amik kifejezetten egy-egy téma köré csoportosulnak. Bár több közös ismerős és kolléga is támogatta (helyettem monduk ,-)), mégis a verseny elején elég hamar kiesett a top tízből az olykor általam is emlegetett Kálló Péter blogja, ami évek óta az élmezőny állandó tagja, és egy olyan érdekesség sem került be emlékeim szerint még egy rövid időre sem, mint a tavalyi élmezőnyből (csak hogy messzebb ne nyúljak nagyon vissza) a Vizsla alvópóz verseny, az Altomán, vagy a zsűri által tavaly szakmai győztesnek választott Juli és Johi blog. Remélem, hogy a zsűri idén is inkább ilyen blogokat emel majd ki szakmai győztesként, mintsem megpróbálja eldönteni egymáshoz eléggé hasonló szolgáltató fotósok, netán fotós szakmával foglalkozó nem fotóblogok versenyében ki a jobb, ahelyett, hogy kiemeljenek olyan gyöngyszemeket, amik eddig kevesebb figyelmet kaptak, de tartalmuk miatt megérdemlik a zsűri és az olvasók figyelmét egyaránt.
Értesülj a hasonló bejegyzésekről! Kövess Facebook, Google+ és Twitter segítségével!
Tegnap este ismertették a Goldenblog szakmai értékelését. Kiderült, hogy nem csak a közönség, de a zsüri is díjra érdemesnek tartja a blogomat, és nekem ítélték a második helyet. Ezúton is köszönöm mindenkinek!
Őszintén meglepődtem, mikor megláttam a 
