‘Getty Images’ címkével ellátott bejegyzések

3D-ben (is) fotózza a Getty Images a londoni olimpiát

2011. szeptember 7. szerda

GettyImages London Olympics 3D 3D ben (is) fotózza a Getty Images a londoni olimpiátA Getty Images a héten jelentette be, hogy 3D-ben (is) fogja fotózni a 2012-es olimpiát. Sajtóközleményük szerint ez lesz az első alkalom, hogy a Getty ilyen technológiával dolgozik majd a nyári játékokon. Az olimpián dolgozó egyébként is tekintélyes számú fotósból néhány kifejezetten a 3D fotózásra fog koncentrálni, hogy a lehető legjobb képek készüljenek majd.

A Getty első alkalommal a Hercegi esküvő során alkalmazott 3D fotózási technikát, és úgy gondolják az új eljárás korábban sosem látott bepillantást adhat majd a világ legnagyobb sporteseményébe – ezzel is garantálva, hogy előfizetőik újabb különleges perspektívából mutathatják majd be az eseményeket olvasóiknak.

A 3D fotósok mellett természetesen a legjobb fotósaik csapata fogja fényképezni a játékokat, akiknek a képei más ügynökségekéhez hasonlóan szinte azonnal az események megtörténte után hozzáférhetőek a szolgáltatásaikra előfizető sajtó számára.
Jonathan Klein a Getty vezérigazgatója, és egyben egyik alapítója azt nyilatkozta, “A tény, hogy most már a 3D fotók is megjelentek a kínálatunkban, annak a tanújele, hogy küldetésünk úttörő újításokat kínálni a tartalomszolgáltatásunkban.” Azt is hozzátette “Az Olimpiai játékok a világ legrangosabb sporteseményei, és hihetetlen emlékeket adott kollektív emlékezetünknek vizuálisan gazdag történelme során, a Getty Images pedig hozzájrul, hogy ez 2012-ben Londonban se legyen máshogy.”

Ez lesz sorozatban a tizenharmadik alkalom, hogy a Getty Images díjnyertes sportfotósainak elit csapata a NOB hivatalos fotó ügynökségeként tudósít majd a játékokról. Jövőre hozzávetőleg 60 elismert és sport világesemények fényképezésében rutinos fotóssal készül az ügynökség a játékokra. A 3D elsőként történő bejelentésével pedig kétség kívül tovább szeretnék javítani (egyébként sem rossz) helyzetüket a világ vezető hírügynökségei között.

A Getty Images már egy évvel az események előtt külön aloldalt hozott létre olimpiával kapcsolatos tevékenységük és képeik promotálására, ahol találhatók képek a korábbi olimpiákról és a londoni előkészületekről egyaránt.

Fotós áldozatok Líbiában – Tim Hetherington és Chris Hondros

2011. április 22. péntek

A líbiai konfliktus első nyugati újságíró áldozatai közt két fotós életét veszítette, másik kettő pedig súlyosan megsérült, mikor rakéta találatot kaptak.
A nemzetközi sajtó (CNN, New York Times, Guardian, stb) után nem sokkal a magyar sajtó (Origo, Index, HVG, Hírszerző, Népszava, stb) is hírül adta, hogy egy csapat tudósító RPG találatot kapott. Erről a Facebookon az OrigoFoto készített nagyon szép gyűjtést.

Az Oscar-díjra jelölt dokumentumfilm-rendezőként is ismert Tim Hetherington, a Vanity Fair haditudósítója rögtön életét veszítette. Chris Hondros a Getty Images fotóriportere pedig másnap reggel halt bele sérüléseibe. A Panos ügynökség számára fotózó Guy Martin szintén súlyos sérüléseket szenvedett, míg a szabadúszó Michael Brown könnyebb sérülésekkel megúszta.

tim hetherington Fotós áldozatok Líbiában   Tim Hetherington és Chris Hondros
Tim Hetherington

Tim Hetherington – Vanity Fair
A negyven éves Hetherington haláláról saját lapja, a Vainty Fair is beszámol, felevenítve a lapnak készített számos háborús tudósítását, és a velük elnyert négy World Press Photo díjat. Az elhunyt fotósra emlékezve a Vanity Fair életmű válogatást közöl Hetherington munkásságából, a Harc korengal-ért, a képek az afgán frontról, korengali 2008 januári portréi és októberi harcos portréi, valamint a The Honor of His Company mellett.

Hetherington nem csak fotóriporterként tudósított a Vanity Fair-nek, számos képe mellett saját szöveges tudósítása is megjelent, az utóbbi időben pedig hosszabb-rövidebb filmeket is forgatott a különféle háborús övezetekben.
Afganisztáni megbízatásai ihlették a Restrepo című filmjét, melyért 2010-ben Oscar-díjra jelölték. Évtizedes haditudósítói tapasztalattal a háta mögött Hetherington több rövidfilmet is készített a katonákról, akikkel együtt dolgozott, illetve a háborús övezetekről, melyekben megfordult. Egy ilyen filmjét Hernádi Levente is kiemelte a halálhírről beszámoló blogbejegyzésében.

Chris Hondros photographer Fotós áldozatok Líbiában   Tim Hetherington és Chris Hondros
Chris Hondros

 Chris Hondros – Getty Images
A Getty Images számára dolgozó Chris Hondros nem kevésbé harcedzett fotóriporter volt. Mint visszaemlékezésében Jonathan Klein írja, az ügynökség vezetőjeként, Hondros elsők között csatlakozott 2001-ben, mikor a Getty elindította hír üzletágát. A ’90-es évek óta rengeteg háborúból tudósított, és díjak egész sorát nyerte a World Press Phototól, a POYI-n át, egészen a Robert Capa aranymedálig.

Alig pár hete, hogy a fotóriporter Joe Readle líbiai fogságból való szabadulásáról tudósított. Mint Klein visszaemlékszik, akkor Hondros azt mondta “azért kell ezeket a történeteket megörökíteni, hogy mindenki láthassa mi zajlik a világban, és elejét lehessen venni a további szenvedésnek.”

Chris Hondros galériái:

Folytatódhat a Morel-AFP per

2011. január 11. kedd
ZOOMOREL Folytatódhat a Morel AFP per

Daniel Morel képei a világsajtóban

Mint a PDN és az NPPA is beszámol róla, jól kezdődik az év a szerzőjogi perek területén az USÁ-ban. A korábban komoly visszhangot kiváltó Daniel Morel – AFP per folytatódhat az újévben.

A bíróság előzetes meghallgatásán az óév utolsó napjaiban Pauley bíró helyben hagyta Daniel Morel szerzői jogsértési követeléseit. Az AFP, Getty Images és más perközösségben együttműködő alperesek azt kérték, hogy a bíróság vesse el a felperes Daniel Morel szerzőjogi követeléseit. Stratégiájukat arra alapozták, hogy a fotós a Twitteren (pontosabban annak Twitpic szolgáltatásán) osztotta meg fotóit a Haiti földrengésről.

Pauley bíró nem találta bizonyítottnak, hogy az AFP és a társult ügynökségek rendelkeztek volna a fotók közléséhez szükséges hozzájárulással a fotóstól. A bíró a fotós Digital Milleniumi törvényre vonatkozó követeléseit sem volt hajlandó elvetni, vagyis az ügynökségeknek azért is bíróság előtt kell majd felelni, hogy az eredeti szerző helyett mást tüntettek fel a fotók forrásaként, ami akár többszörözheti is a per végére kiróható büntetési tételt.
Az előzetes meghallgatáson a bíró nem hoz ítéletet, így a meghallgatás eredménye csupán a vádpontok tisztázása, melyet követően a felek lehetőséget kapnak érveik és bizonyítékaik felvonultatására. A tárgyalás ezzel lényegében zöld utat kapott, ha addig nem tudnak megegyezni a fotóssal, amire eddig nem került sor.

A Twitter szabályzat félreértelmezése
Az ügy alperesei – köztük első sorban az AFP és a Getty Images – azzal érveltek, hogy a Twitter felhasználói szabályzata mentesíti őket a szerzőjogi követelésektől. Az AFP szerint ami a Twitteren megjelenik, azt bárki szabadon felhasználhatja (és tovább értékesítheti), akinek van Twitter hozzáférése.
A bíró azonban elutasította az AFP ezen érvelését, ami szerinte a szabályzat téves értelmezése. A kérdéses felhasználási feltételek elfogadása ugyanis a Twitter, és annak partnerei számára biztosít felhasználási és továbbtejresztési lehetőségeket a feltöltött tartalmakra vonatkozóan. A felperesek azonban sem üzleti partnerei, sem előfizetői nem voltak sem a Twitter, sem a Twitpic szolgáltatásnak, mindössze felhasználói. Ennél fogva a felhasználói szerződés nem jogosítja fel őket a Twitteren talált tartalmak felhasználására.

A Digitális Milleniumi törvény
Morel egyik vádpontja – a sok közül – hogy az alperesek nem csak az engedélye nélkül használták fel a fotóit, hanem azokat más szerző neve alatt közölték, és szándékosan eltávolították a képek forrására vonatkozó adatokat. A Digital Millenium Act kifejezetten tiltja a digitális fotók bármely forrás azonosító adatának szándékos eltávolítását.
Morel ugyan nem vízjelezte a Twitterre feltöltött képeit – ezzel meg is próbáltak érvelni a vádja ellen – a bíró azonban helyt adott annak az érvnek, hogy a Twitteren a megosztó személy neve, ami alatt a közzé tett anyagok megjelennek maga is digitális forrás megjelölés, és ennek szándékos elhanyagolása kimerítheti a Digital Millenium Act megsértését.

A hamarosan folytatódó – vélhetően számos precedenst teremtő – per az év legizgalmasabb szerzőjogi döntéseivel kecsegtet, ami sok tekintetben új irányt mutathat az Interneten terjedő fotók használatával, és a velük kapcsolatos jogsértési ügyek rendezésével kapcsolatban.

Én továbbra sem értem, hogy az AFP és a Getty Images ebbe a kellemetlen pereskedésbe miért ment bele a szokásos ügymenet szerinti képvásárlás, vagy egy idejében eszközölt peren kívüli megállapodás helyett (ez utóbbi még mindig nem késő, de már aligha fognak viszakozni).

Zajlik a Morel-AFP szerzőjogi per

2010. november 22. hétfő
ZOOMOREL Zajlik a Morel AFP szerzőjogi per

Morel képei a nemzetközi sajtóban

Szeptember végén kezdetét vette a közelmúlt legérdekesebb, és a közeljövő talán legmeghatározóbb Internetes szerzőjogi pere. Daniel Morel fotóriporter a Haiti katasztrófájáról készült képeinek felhasználási jogain pereskedik a világ vezető médiumaival szemben.

A Dél-New Yorki Bíróságon elnöklő Pauley bírónak cseppet sincs egyszerű dolga ezel az üggyel, de a felperesként szereplő AFP sem biztos, hogy tudja milyen fába vágta a fejszéjét. Bár a francia hírügynökség előbb megvenni próbálta Moreltől a kérdéses fotókat, végül egyszerűen ellopták, tartja Morel és ügyvédje. Érvelésének egyetlen támadható pontját a Twitter/Twitpic jelenti, mivel Morel a képeket megbízható postagalambok helyett a Twitteren csiripelte világgá. Az AFP így most azzal érvel, hogy ami a Twitteren megjelenik, az szabadon felhasználható.
Az elmélet szép, és valahol még jogosnak is tűnhet az ügynökség jogásának tálalásában. Ugyanakkor a korrekt megközelítéstől igen messze van. Ahogyan a British Journal of Photography is rávilágít, a jogi vita lényegében szavakon lovagol, hogy a Twitter/Twitpic (azóta módosított) felhasználói feltételeiben hol miért szerepel többesszám, illetve milyen felhasználást emleget, és kit ért harmadik személy alatt. Az AFP ügyvédje kákán keresi a csomót és a bíróság segítségével próbál értelmezést találni a leírt szövegnek, hogy kiskapuként használhassa.

Az ügy érdekesebb kérdése szerintem morális, hogy mi is az AFP célja az egésszel, amit egyre inkább úgy gondolom, maguk sem tudnak. Elvégre az AFP hivatalból foglalkozik fotók beszerzésével, és értékesítésével. Nem utolsó sorban pedig rendszeresen síkra szállnak saját képeik szerezői jogainak védelmében. Éppen ezért, mivel nem csak szokásaik, protokolljuk, de még az erőforrásaik is meglennének a helyzet elegáns kezelésére: elismerni, hogy a képeket Morel készítette (ezt meg is tették még mielőtt törölték azokat az ügynökségi rendszerből), kifizetni az ilyenkor szásos honoráriumot, és lezárni az ügyet. Ez lenne a hírügynökségeknél (és így az AFP-nél is működő) szokásos ügymenet – ahogy több más ügynökség is eljárt Morel esetében is.

Ehelyett az AFP, a hosszabb, rögösebb, jogi utat választotta. Aligha a tucatnyi kép piaci értéke, vagy a presztizs veszteség állhat a dolog mögött. Talán valami mögöttes szándék, a dac, vagy a szűklátókörűség? Az általuk indított per ugyanis könnyen fordítva sülhet el. Hiszen jelen esetben maguk remélik, hogy a közösségi média használata majd feloldozást ad az illegális felhasználás vádja alól. Nyilván jól jön majd nekik egy szép napon, ha újra értékes képek jelennek meg egy közösségi rendszerben valamilyen katasztrófáról. Az sem kizárt, hogy talán az AFP stratégiai partnere, a Getty Images már most is jó lehetőségeket lát a megosztott képek értékesítésében, ahogy a Flickr-re is kiterjesztették működésüket egy ideje (bár ott a fotósokkal külön szerződött formában).

Amivel viszont nem számolnak sem az AFP-nél sem a Gettynél az ügy kapcsán, hogy egy esetleges feloldozó határozat egy csapásra nem várt liberalizációt hozhat a világhálóra, aminek (mások mellett) ők is elszenvedőivé válhatnak. Karakán kitartásuk könnyen ellenükre is fordulhat. Egy a szerzői jog hatályát felfüggesztő korlátozó ítélet akár az ügynökségi tartalmak megosztását is teljesen szabaddá tehetné, ami ellen egyébként saját jól felfogott üzleti érdekeik védelmében maguk az ügynökségek (élen az AFP-vel és az AP-vel) nem is hajlandók. De akkor mégis mit remélhetnek ettől a pertől?

Kirúgott fotós ügyetlen mentegetőzése?

2010. július 22. csütörtök

Megszólalt az elbocsátott Getty fotós kirúgásának körülményeiről. Egyszerű mentséggel szolgált, amiről sosem fog kiderülni, hogy igaz-e. sőt talán nem is számít…

SOHA ne készíts olyan verziót, amit nem akarsz, hogy megjelenjen!

Photo Killed golfer Matt Bettencourt retouched by Marc Feldman Kirúgott fotós ügyetlen mentegetőzése?

Fotó: Marc Feldman/Getty Images

Guy Reynolds, a Dallas Morning News képszerkesztője blogján közölte, hogy Marc Feldman felhívta és elmesélte magyarázatát, hogyan került retusált sportfotója a Getty Images rendszerébe. Mint Feldman mondja, épp a képeket szerkesztette a sajtó sátorban, mikor belépett a képen szereplő játékos, Matt Bettencourt és labdaszedője. Feldman története szerint a labdaszedő maga mondta, hogy nélküle sokkal jobban nézne ki a kép (ami vitathatatlan – szerk). Mire a fotós demonstrálta nekik, hogy milyen könnyű lenne eltávolítani. “Azt hittem, hogy csak az asztalra mentettem a képet, nem a küldésre szánt képek közé. Egyáltalán nem akartam elküldeni azt is a Gettynek. Nem akartam valódi képnek beállítani. Csak egy bolond küldené el az eredeti képet is, és a módosítottat is. Ráadásul ha tényleg retusálni akartam volna, sokkal jobb munkát végeztem volna.”

A módosított képet lebuktató texasi képszerkesztő elismeri, hogy elképzelhető egy ilyen hiba. A történet folytatásáról szóló blogbejegyzésében elmeséli saját történetét is, hogyan találkozott egy kolléga hasonló bemutatóján első alkalommal a PhotoShop képességeivel. Igaz ekkor még 1989-et írtak, és nem volt mindennapos az ilyen számítógépes retusálás. Sokan úgy gondolják, ma ezen meglepődni már nem indokolt, és valószínűtletnnek tartják, hogy ba bárkinek nagyon demonstrálni kellene a retusálás lehetőségeit. Sőt vannak – köztük magam is – akik úgy gondolják egy ilyen helyzetben inkább azt kellene a fotósnak hangoztatnia, hogy az ilyen beavatkozás még ha lehetséges, akkor sem lenne etikus, mintsem demonstrálni, hogy milyen egyszerű. A napi munka során gyakran heccelődünk egymás közt fotóriporterek, hogy “nem számít, majd kiretusáljuk”, meg “majd a PhotoShop megoldja”. Valószínűleg ez is hiba, mert még ha mi tudjuk is egymás közt, hogy ez csak a szakmán belüli buta belső viccelődés egyik formája. A külső szemlélő még komolyan is veheti.
Ráadásul a magyarázatot az is megkérdőjelezhetővé teszi, hogy egy hírügynökségi fotósnak azonnal küldenie kell a képet. Amint elkészült, annak meg kell jelennie. Valószínűtlen, hogy valaki a határidő szorításában nekiáll retusálással pepecselni, és demonstrálni a PhotoShop képességeit. De ha igen, én biztos, hogy inkább a blogomon korábban megjelent Fogyókúra három perc alatt – a PhotoShop karcsúsít című írásban található videót mutatnám meg, minthogy neki álljak egy saját képemet retusálgatni. De hogy ne hagyjam ki a tegnap született bugyuta szójátékot se: Marc Feldman szerencsétlen esete bizonyítja, hogy a PhotoShop a sajtófotóban is képes karcsúsítani – legalábbis a szerkesztőségi állományt…

Vannak, akik számára a történet új aspektusa megfelelő magyarázattal szolgál, és úgy gondolják a Getty túlreagálta az esetet. Vannak, akik korábban is úgy gondolták, hogy ez a beavatkozás nem olyan súlyos. A szakmabeliek többsége azonban osztja a nézetet, hogy az ügynökség helyesen járt el a zéró tolerancia jegyében. Van pedig, aki már a történet kirobbanásakor megjósolta, hogy a fotós kifogása az lesz, hogy csak magának csinált egy retusált verziót, és véletlenül küldte el – mint az már több hasonló esetben megjelent mentségként a lebukott fotósok részéről. Akár csak mentegetőzik Feldman, akár igaza van, és tényleg csak egy buta hibát követett el, a kirúgás a hiba büntetése, nem a szándékaié. Ha a legjobb szándék mellett követte is el a hibát, akkor sem lehet meg nem történtté tenni azt.
Több a Getty Images számára dolgozó említette, hogy az ügynökség által használt GIFT (Getty Images File Transfer?) program a szerkesztés és a küldés között több olyan lépést is tartalmaz, ahol a fotósnak látnia kellett a képet, és észre kellett volna vennie, hogy éppen olyan képet küld el, amit valójában nem is akarna. Sőt a legtöbb hírügynökség számára dolgozó fotós vissza szokta ellenőrizni, hogy  elküldött képeit mind kiadták-e az előfizetők felé, így a hibának ekkor is ki kellett volna buknia, és még ekkor sem lett volna késő, hogy maga jelezze az ügynökségnek az elkövetett hibát.
A legalapvetőbb tanulság minden esetre – ha igaz a vétlen felülírás kétes története – az az alapelv, amit minden egyes szerkesztőségben súlykolnak az emberbe: SOHA ne készíts olyan verziót, amit nem akarsz, hogy megjelenjen! Alapelv, hogy még a publikálatlan cikknek sem adunk vicceskedő címet, mert kellemetlenséget okoz, ha mégsem írják át megjelenés előtt, és mások is megláthatják. Ugyanígy igaz ez a fotókra is.

A hatvanegy éves Marc Feldman 26 éve fotózott a Getty Images számára. Mint mondja: “Megértem, hogy a Getty-nek vigyáznia kell a hírnevére. Nem hibáztatom őket, hogy elbocsátottak. Ismerem az ügynökség, és ügyfeleinek etikai értékrendjét. Csak azt bánom, hogy az együttműködésünk így ért véget. [...] Néha az ember hibázik, és olykor ez végzetes. Én egy végzetes hibát követtem el.”

Ti ne kövessétek el, nem érdemes!