1849. április 4-én hosszas harcok után sikerült a Tápió folyón átkelő magyar csapatoknak győzelmet aratni a Habsburg-ház haderje felett és visszafoglalni Tápióbicskét.
A csata 164. évfordulóján magyar hagyományőrzők látványos hadjáték keretében elevenítették fel az ütközetet. A korábban már emlegetett egész napos mászkálás során született képeim pedig ebben a bejegyzésben láthatók.
Ráfért már a frissítés, és végre a múlt héten bekövetkezett, szebb és jobb, mint valaha, sőt a fokozatosan megújuló Origo arculathoz is jobban illik.
Folyamatosan újulnak meg a magyar hírportálok, végre az Origót is utolérte ez a megújulási hullám, amit sokan alig vártunk már. Ráadásul a technikai váltás óta egyre több remek képsorozat jelenik meg az új felületen, amivel többek között akár teljes ablakban is megtekinthetők a képek.
Sajnos a régi anyagok továbbra is csak a régi galériában láthatók, de legalább a jövőben tetszetősebb megjelenést élvezhetünk.
A mohácsi busójárás nagyon szép régi néphagyomány. Én idén sem leszek ott, és tavaly sem mentem, úgyhogy most a két évvel ezelőtti képeimből osztok meg egy párat.
A Mikulás még a cápákkal sem tesz kivételt, ők halat kaptak virgács helyett. Sőt így karácsony előtt még egy hangulatos fenyőfát is feldíszített az akvárium fenekén a Campona Tropicariumban.
Urbán Ádám PéldaKÉPek fotó sorozatának alanyai nem csak képeikkel és az azokról készített portré sorozattal mesélnek. Készült a fotó sorozattal párhuzamosan egy riportfilm is az alkotókról.
A neten ma megjelent videóban megszólalnak a fotókon képeikkel látható fotósok. Fotóik és azok képaláírásai helyett saját hangjukon mésélik el legjellemzőbb képük történetét.
Szerintem
Ádám nagyon sok energiát fektetett ebbe a remek projektbe, és nagyon jó, hogy elkészült a fotósorozaton túl ez a videó is. Ugyanakkor sajnos a videón érződik, hogy egy fotós készítette. Alaposabb tartalmi szerkesztéssel, komolyabb hangtechnikai munkával, és valamivel filmesebb/tévésebb tapasztalatokkal talán esélyesebb lenne, hogy a remek fotó sorozat nyomába érjen. Tartalma és a szándék miatt viszont mindenképpen fontos dokumentuma a magyar fotótörténetnek.
TweetVölgyi Attila fotóriporter gondolatai fotózásról, szakmáról, képekről, és a világról. A sajtóban dolgozva látom, hogyan működnek (vagy épp nem működnek) dolgok, és ezeknek a dolgoknak próbálok hangot adni kötetlen formában. Kövess a Twitter, Google+ és Facebook segítségével is, mert itt további dolgokat is megosztok, amik a blogra nem mindig kerülnek fel.