Völgyi Attila fotóriporter blogja…

Hogy miért használjunk FTP-t e-mail helyett? Amiért nem szállíttatunk súlyzó készletet biciklis futárral. Bár van olyan perverz ember, aki kifejezetten így rendeli a súlyzókészletet is, de azért nem ez a jellemző. Ugyanígy vannak olyan perverz emberek, akik 8-10 vagy akár 20-30 megás e-maileket is képesek kiküldeni az ismerősöknek. Lehetőleg jó nagy felbontású, vagy baromi sok képpel, esetleg videóval jól kitömve.

Hogy ez miért gond? Az e-mail postafiók nem dudorodik, nem lógnak ki belőle a levelek. Egyszerűen csak vagy belefér, vagy nem. Csak kellemetlen, mikor egy fontosabb levél azért nem fér bele az ember postaládájába, mert valaki beletömött mondjuk egy 20 megás zenés prezentációt. Arról nem is beszélve, hogy ha az embernek ezeket a leveleket mindet le is kell tölteni a számítógépére, akkor igencsak soká eltarthat mire lejön a netről (még a nagy sávszélesség, meg a 3G korában is) egy ilyen nagy levél, amiről aztán kiderül, hogy kár volt letölteni. Minősített esete ennek, mikor az ember külföldről, drágán és sávszélességben, időben és adatmennyiségben is korlátozott keretek között próbál kapcsolatban maradni a világgal.

A történet másik fele, hogy az e-mail pont úgy működik, mint a hagyományos, sokak által ma már csak csigának nevezett posta. Vagyis bedobom a postaládába a levelet, azt elviszik a kerületi postára, onnan a levélfeldolgozóba, ahonnan újabb elosztó központba kerül, majd onnan a postavonatra, elviszik a vidéki postára, ahol újra szortírozzák, és a kézbesítő kiviszi a feltüntetett címre…..ahol jobb esetben nem indul újabb útra, címzett elköltözött cimkével.

Majdnem így működik az e-mail is. A mail szerverek hálózata addig dobálja egymásnak a levelet, míg az megérkezik a címzetthez. Bár ma már ez jobbára küldő és fogadó szerver közti közvetlen kommunikáció. De az nem változott a történetben, hogy a mail szerver csak időnként ellenőrzi, hogy érkezett-e valami, és csak akkor ellenőrzi, hogy tud-e mit kezdeni vele. Akkor megnézi mi az, majd ha talál hozzá illő postafiókot, akkor kézbesíti azt a címzettnek. Ha meg nem, akkor visszadobja, hogy címzett ismeretlen. Így mikor a levél elhagyja a gépünket, fogalmunk sincs, hogy meg fog-e érkezni valaha a címzetthez, és ha igen, akkor mikor, és hogy erről kapunk-e majd valaha visszajelzést, vagy sem. A levelek általában 72 óra után vesztik el az érvényességüket. Vagyis ha ennyi időn belül nem sikerül megtalálni a címzett postafiókot, akkor a rendszer visszadobja a feladónak, hogy sikertelen volt a kézbesítés. Addig meg újra és újra próbálja kézbesíteni bizonyos időközönként. De ez a 72 óra is változhat, és a tapasztalat azt mutatja, hogy minden ok nélkül is tűnhetnek el (akár fontos) levelek nyom nélkül. Ezért szoktam én minden fontos levélbe beleírni, hogy mindenképpen kérek visszajelzést a kézhez vételéről. Illetve ha fontos és netán nagyobb csatolmány van benne, akkor elküldök egy külön levelet is, hogy elküldtem. Ilyenkor legalább abban lehet bízni, hogy a csatolmány nélküli levél megérkezik, és legalább annyi választ kapok, hogy a másik nem érkezett meg.

Ezzel szemben az FTP kifejezetten arra született, hogy nagy méretű és/vagy sok fájlt mozgassunk a hálózaton, könnyen gyorsan, kényelmesen, mintha csak a saját gépünkön másolnánk mappák között. A szerverek itt közvetlenül egymással kommunikálnak, sőt a kliens program magát a cél és tárterületet látja. Így ha látjuk, hogy a másolás befejeződött, akkor a másolás tényleg befejeződött. Ha látjuk, hogy az FTP-n fent vannak a fájlok, akkor azok tényleg ott vannak, és ha máshonnan más felmegy ugyanoda, akkor ő is ugyanúgy, ugyanott megtalálja.

Azért érdemes megjegyezni, hogy hiába a technika fejlődése, és a mobil, illetve stabil Internet sávszélességek rohamos növekedése, egy tény nem nagyon változik: legnagyobb sávszélessége még mindig a merevlemezeket szállító teherautónak van, hiszen ezzel lehet egységnyi idő alatt a legnagyobb adatmennyiséget továbbítani.