‘fotós’ címkével ellátott bejegyzések

Gyakornok kerestetik – modern kori rabszolgaság

2010. augusztus 26. csütörtök
Gyakornoki pozicio hirdetes Gyakornok kerestetik – modern kori rabszolgaság

Gyakornoki álláshirdetés

Egyre több sajtó álláshirdetés kínál gyakornoki pozíciót. Sőt jó ideje már szinte nem is találni mást. A valódi, fizető állások egyre fogynak, inkább csak megszűnni szoktak, újak ritkán szabadulnak fel. A gyakornok pedig korunk új hívószava lett, mint a közösségi média. Sokan költségcsökkentő gazdasági megoldásként tekintenek rá. Áthidaló megoldás az anyagi megtakarítás és a munkaerőhiány között.

“Minőség, mennyiség nem számít, csak sok legyen és ingyen.”

A gyakornokság nem új keletű, sőt nem is eredendően rossz, vagy ördögtől való. Csak a mai alkalmazása siklott ki a normális mederből. Nézd meg, hogy ki és mit ajánl gyakornokság címszó alatt.

A gyakornoki pozíció értelme (elmélet)
Ahogy az ipari tanulók, inasok is ingyen munkával kezdték szinte mindig is a pályafutásukat (sőt sokszor még ők maguk fizettek, hogy tanulhassanak), úgy a fotóriporter, és újságíró gyakornokok is azért vállalnak gyakornokoskodást, hogy beletanuljanak a mesterségbe. Az normális lenne, hogy egy jól működő, komoly szakmai hátterû szerkesztőségben sajátítsa el valaki a szakmai fogások gyakorlatát. Az iskolai szakképzés egyik fontos eleme – lenne, ha a rendszer jól mûködne – hogy a szakvizsga elôtt szakmai gyakorlaton ismerik meg a diákok, hogy is mûködik a gyakorlatban, amit tanáraiktól elméletben már megtanultak.
Egy komoly szerkesztôség mûhelymunkája, az ott dolgozó szakemberek felügyelete, útmutatása, kritikája inspiráló, és nevelô hatású lehet. Megalapozhatja a pályakezdô szakmaiságát, látásmódját, munkamorálját. Akár ténylegesen is elindíthatja a pályán, ha elkötelezett, lelkes, és tehetséges. Ha bizonyítja rátermettségét, akár véglegesíthetik a lapnál, vagy a munkaközösség szakmaisága jó ajánlólevéllé válhat mások szemében.

Ilyen formán a gyakornok tevékenysége nem csupán elfecsérelt, másnak hasznot hajtó ingyen munka, hanem befektetés egy karrierbe (egy fényesebb jövő reményében), hogy az ember a legtapasztaltabbaktól, a mindennapi munka során leshesse el a szakma fogásait. Hogy a szakemberek megveregessék a vállát, ha jól csinál valamit, vagy a helyes útra tereljék, ha hibát követ el. Hogy megtanulhassa mit, miért, és hogyan kell, vagy éppen hogy nem szabad soha. Hogy ne magára utaltan álljon jobb esetben egy kupac könyv és egy fényképezőgép felett tanácstalanul, amikor cselekedni kell, hogy legyen kihez fordulni kérdésekkel, tanácsokért.

Amerikában létezik egy olyan szabályozás, ami kifejezetten előírja, hogy a gyakornok tevékenysége csak képzési célú lehet. Nem végezhet önálló feladatot, amit egyébként egy fizetett alkalmazott végezne, és határozottan előírja, hogy a gyakornok munkájának eredménye önálló piaci értéket nem képviselhet, és nem termelhet hasznot a munkáltatónak. Vagyis a gyakornok ténykedése kizárólag saját fejlődését szolgálhatja, ami tényleges hasznosításra nem kerülhet.
Az ún. Internships and Labor Law célja a lelkes fiatalok kizsákmányolásának megakadályozása, illetve azt igyekszik elősegíteni, hogy az így szerezhető olcsó ingyen munkaerő miatt ne kerüljenek utcára fizetett alkalmazottak – akiknek így az állam lenne kénytelen segélyt biztosítani. Éppen ezért a törvény szövege részletesen taglalja, hogy a gyakornok pozíciója nem válthat ki fizetett alkalazottat. Sőt kifejezetten tiltja a törvény, hogy a gyakornoki idő utánra fizetett állást helyezzen kilátásba a gyakornoknak, ugyanakkor a tényleges alkalmazást nem tiltja, tehát igérni tilos, de alkalmazni szabad később a gyakornokot. Ezzel próbálják ösztönözni a munkáltatókat, hogy minél gyorsabban és hatékonyabban tanítsák meg gyakornokaiknak a szükséges szakmai fogásokat (aminek során értékesíthető, hasznot termelő érdemi munkát nem végeznek), aztán pedig már munkavállalóként alkalmazhatják törvényileg szabályozott fizetésért.

“Elmélet és gyakorlat között elméletileg semmi különbség….nade gyakorlatilag!”

Gyakornokok kihasználása (gyakorlat)
A mai modern gyakornok felfogás viszont egészen más a legtöbb helyen (mély tisztelet a megmaradt kevés kivételnek). Mindegy, hogy mit csinálsz, csak ingyen legyen. Elvárások persze vannak, helyenként még magasak is, de nem annyira minőségre, inkább a mennyiségre vonatkoznak. Bérezésre ne nagyon számíts, az nem jár. Időtartama, amíg bírod, és vállalod. Ha reklamálsz, vagy nem akarod csinálni, keresnek más balekot, aki ingyen dolgozik a jövőbeni karrier, vagy egy állás reményében. Fizető állásra persze ne számíts, mert inkább keresnek helyetted más gyakornokot, aki folytatja – ingyen természetesen.

Olyan cég is van Magyarországon, ahol egy seregnyi gyakornokot alkalmaznak más-más napokon dolgoztatva őket (ingyen), így egyetlen fizetett alkalmazott nélkül lefedve a teljes munkahetet. Természetesen ezek a kültséghatékony, ámde nem túl korrekt megoldások főleg a kis költségvetésből működtetett (ámde temérdek mennyiségű) Internetes weboldalaknál jellemző, és a szakmai álláshirdetések helyén megjelenő temérdek gyakornoki hirdetést is jellemzően ilyenek ontják magukból.

Sajnos az sem ritka, hogy egy-egy újonnan alakult, és gyakornokok tömkelegét alkalmazó Internetes lapnál olyanok dirigálnak a gyakornokoknak, akik maguk nemhogy szakemberek, de még gyakornokok sem voltak komoly lapnál. Így szakmai tapasztalataik épp úgy megkérdőjelezhetők, mint annak a haszna, hogy valaki a kezük alatt gyakornokoskodjon. Nem csoda, hogy a legtöbb ilyen gyakornoki hirdetés nem ismert, valós lapok, és ismert szakemberek neve alatt fut, hanem névtelenül megadott telefonszámokkal, ingyenes szolgáltatóknál regisztrált, lenyomozhatatlan e-mailcímekkel.

Újabban pedig már nem csak a klasszikus újságíró és fotóriporter területekre hirdetnek gyakornok ingyenmunka lehetőségeket. Olyan értelmetlennek tűnő kifejezések is megjelentek a hirdetések mindennapi használatában, mint a szerkesztő gyakornok, ami már majdnem olyan komikus, mint a vezérigazgató gyakornok.

Már a gyakornokok se a régiek
Talán a gyakornokság modern(?) megközelítése miatt már a gyakornok se olyan lelkesek. Inkább az érdekli őket, hogy elmondhassák magukról, övék a státusz. Dolgozni, tanulni épp úgy nem akarnak, mintha az iskolában lennének. Sokszor meg se próbálják megragadni a nekik felkínált lehetőséget. Sokan a legalapvetőbb ismeretek – sőt sokszor érdeklődés – nélkül jelentkeznek gyakornoki pozícióra, és nem is érdekli őket a tanulás és fejlődés lehetősége még akkor sem, ha van rá lehetőségük.

Kiegészítés: mély és őszinte tiszteletem a ritka kivételeknek. Mind gyakornokok, mind gyakornoki helyeknek részéről akad kis számú kivétel, ahol komolyan, és helyén, értékén kezelik a gyakornokokat, és a gyakornoki intézmény célját. De úgy érzem, a negatív megközelítés és a kritika jobban megilleti a hazánkban kialakult gyakorlatot, mint a dícséret és elismerés…

Aki máshogy látja kommenteljen! Aki egyetért, az is!

Fotós baleset a Tour de France során

2010. július 24. szombat
Reuters car in flames Fotós baleset a Tour de France során

Fotó: Reuters

Vasárnap Párizsban véget ér a Tour de France, mely idén komolyabb problémák nélkül zajlott le. Három éve azonban nagyon súlyos balesetet szenvedett a Reuters tudósító csapata. Gondoltam érdemes megemlékezni róla, és kicsit bemutatni a Tour tudósításnak munkáját is.

Végéhez közeleg a Tour de France, vasárnap befutnak a Champs Elyseén a világ legismertebb kerépár versenyének résztvevői. Én pedig úgy gudoltam, ez remek apropó, hogy foglalkozzak kicsit a verseny fotósainak munkájával.

A Bikemag online hasábjain Pápics Péter magyar kerékpár kedvelő és hobbi fotós mesél róla, hogy milyen érzés számára, mint fogalmaz “amatőr fotóriporterként” belecsöppenve a profik világába a Tour de France-ról tudósítani.
Blog szerű tudósítása inkább a tudósításról, vagyis a sajtó munkájáról szól, mint magáról a versenyről, de ez egy okkal több, hogy linkeljem és elolvasásra ajánljam itt. Mivel Péter írásának első és második része is magyar nyelven íródott, ezek fordítása, citálása felesleges lenne, olvassátok el a Bikemag oldalán!

Fordításban közlöm viszont Mal Langsdon beszámolóját a Reuters blogjáról, ami egyrészt bemutatja, hogyan zajlik a verseny profi (hírügynökségi, vagy ha úgy tetszik nagyüzemi) tudósítása, és elmeséli egy rendkívül szokatlan és érdekes baleset történetét:

“A Tour de France hírügynökségi tudósítása egy logisztikai rémálom. Akár egy évvel előre is elkezdünk felkészülni a munkára a verseny folyamatosan haladó jellege miatt. Szálloda foglalások, telekommunikáció és szállítás mind komoly kihívást jelent, ha mintegy négyezer ember megszállja a Francia táj apró városkáit.

ReutersPhotographerOnBike Fotós baleset a Tour de France során

Fotó: Reuters

A csapat vezetője, Jacky Naegelen veteránnak számít, mivel vagy húsz Tour de France verseny tudósításán van túl. Mégis hiába tett meg mindent a tökéletes előkészületek érdekében. A csapat mozgó központját, egy még garanciális, egy éves Renault Espace turbót bent tartották a szervízben a szokásos Tour előtti karbantartáson egy kis akku kisülési problémával. A szervíz nem tudta megtalálni a hiba okát, és mire mi útra készek voltunk, a kocsi még mindig ezer darabra szedve hevert a szervízben. Ezért némi ösztönzés után a Renault kölcsönadott egy hasonló kocsit a verseny idejére. Így az utolsó pillanatokat tölthettük az új autó bejáratásával, a hátsó szerkesztő asztal beszerelésével, rádiók és antennák beszerelésével. És persze intézhettük a szükséges papírmunkát a szervezőkkel. Ez kicsit lehangoló volt, de a csapat útra kelt a londoni rajthoz.

A hangulatot tovább rontotta, hogy míg kipakoltunk a Whitehall Hotel előtt, parkoló cédulát kapott a két motorkerékpár, a mozgó iroda (lakókocsi) épp csak megúszta a kerékbilincset. A másik kocsival meg csak egy mérföldre sikerült parkolni egy őrizetlen parkolóban. A rendőrség úgy fest, hogy a Tour de France sajtójával se tesz kivételt.Másnap reggel Londonban ellopták egyik fotósunk, Eric Gaillard Canon Mark III fényképezôgépét egy objektívvel. Aztán délután egy másik fotósunk, Vincent Kessler panaszkodott, hogy fáj a karja. Mikor a Tour de France orvosai megvizsgálták és franciaországba küldték további kivizsgálásra. Christian Hartmann gyorsan segítségünkre sietett Zürichből, hogy helyettesítse Vincentet Londonban, míg megtaláljuk az állandó helyettesét a verseny többi részére. Hát eddig nem állunk túl jól.

A dolgok kicsit jobbra fordultak pár napra, mikor a verseny visszatért Franciaországba, és a csapatnak sikerült felvenni a tudósítás ritmusát. Thierry Roge brüsszeli fotós leváltotta Christiant, és átvette a feladatait. Ő vezette a Renault Espace-t, és fotózta a befutókat. Elég jól boldogultunk a verseny tudósítával, és a dolgok kezdtek jól alakulni.

De július 19-én, mikor a verseny tovább indult Marseille és Montpellier között, én a párizsi irodámban ültem az asztalomnál, és Iannel chateltem, mikor hirtelen azt írtak, hogy tűz van. Egy ilyen üzenet elég aggasztó bárkitől, akit ismer az ember, de az leírhatatlan, ha a saját fiától hallja az ember. Hívtam a telefonján. Mikor felvette, azt mondta, hogy lángolnak. Az egész Renault lángol. Mondtam, hogy maradjanak nyugodtak, hagyják a felszerelést és menjenek távol a kocsitól. Aztán megszakadt a vonal.

bagsdistancea Fotós baleset a Tour de France során

Lángoló autó és csomagok Fotó: Reuters

burnedlenses2 Fotós baleset a Tour de France során

Fotó: Reuters

Úgy tűnik, hogy 60 km/h sebességgel haladtak a mezőny előtt, és várták, hogy a motorosok hozzák az újabb képeket, mikor a kocsi turbója kigyulladt, és egy tűzcsóva csapott át a kocsi alatt. A lángok pillamatok alatt ellepték a járművet. A sofőr Thierry Roge megragadta mellette levő fotós táskáját és kiugrott a kocsiból. Ian az egyedi építésű alumínium asztalnál ült hátul. Ahogy a kocsi lassított, rögtön kiszállt, és megpróbált minél több csomagot kiszabadítani a hátsó ajtón.
Eric Gaillard laptop táskája volt az első, aztán Ian csomagja. De a táskák nagyon nehezek voltak, így csak pár méterre tudta elhajítani őket. A hőség pár másodperc alatt akkora lett, hogy lehetetlen volt a kocsi mellett maradni, kénytelen volt eltávolodni, miközben a tomboló tűz hatalmas lángoló műanyag darabokat köpködött a megmentett csomagok felé. Thierry és Ian nem tehetett mást, mint tétlenül végignézte, ahogy alig méterekre tőlük lángra kap és porig ég minden csomagjuk.

Később a motorosok elmentek és vettek mindenkinek pár tisztasági csomagot, és reggel Jacky szervezett egy bevásárló utat egy sportüzletbe, hogy legalább az alapvető ruhákat pótolhassa mindenki a tour hátra levő részére.

burned lenses1 Fotós baleset a Tour de France során

Fotó: Reuters

Tegnap este vacsora közben átbeszéltük a dolgokat, és sikerült mindent a helyére tenni. Senki sem sérült meg, a felszerelés nagy része pótolható, és a régi autót is sikerült munkába állítani. A tudósítói munka remekül haladt a balesetig, és másnap is folytatódott. Stefano és Eric képei megjelentek a tűzről például az International Herald Tribune oldalain, Eric képe uralta a Liberation címlapját, és Ian videóját átvette az Eurovízió is. A szakmai szolidaritás jegyében a konkurens hírügynökségek, az AP, AFP és a lEquipe felajánlották teljes anyagukat, míg a csapat újra folytatni tudja saját tudósítást.

Ma reggel jó kedvű volt a csapat, mikor ott hagytam őket, készen álltak a Pireneusok kritikus lejtőinek leküzdésére, és a Párizs felé vezető útra. Talán az segített, hogy jót aludtak egy kiadós vacsora után, amit egy jó adag francia borral öblítettek le, de úgy tűnik a levegő kitisztult. Érezhető volt a friss energia a csapat tagjaiban, mintha a Tour de France korábbi kellemetlenségei is elszálltak volna a kocsistűz füstjével együtt.”

Nincs szükség a főszerkesztőkre….sem

2009. december 19. szombat

no images Nincs szükség a főszerkesztőkre....semNem rég azt idézte a Médiablog David Montgomery szavaiból, hogy a jövőben a lapokhoz majd Nem kellenek a főszerkesztők. Talán nem is teljesen alaptalan ez a kijelentés. Különösen a rohamosan terjedő online lapok világában. Az olvasószerkesztők és a tördelők után a főszerkesztők (sőt idővel a fotósok, újságírók, bloggerek és még akár az olvasók) is teljesen feleslegessé válnak majd a lapkiadásban. A kérdés, hogy lesz-e értelme, majd egy így “magától” összeálló lapnak.

Szerintem ez óhatatlanul a minőség romlásához vezet. Egyre kevesebb kézen mennek keresztül megjelenés előtt az anyagok, egyre kevesebb energiát fektetnek be a munkafolyamatba. Csökken az alaposság az anyagok előállítása során, szaporodnak a hibák, romlik a megbízhatóság és a minőség. Költséghatékony, de inkább csak olcsó (a kifejezés legpejoratívabb értelmében) megoldás. Minden esetre lehet rá hangzatos reformokat építeni, költségeket lefaragni, és vezetői eredményeket produkálni a költségvetésben. Az elvégzett munka minősége – különösen válság idején – nem olyan fontos szempont. Sem szerkesztőnek, sem az olvasóknak. A trendeket a piac diktálja, a piacon pedig diadalmaskodik a “több millió légy nem tévedhet” elv….de mi lesz majd az értékekkel?

Ezt a kritikát tűnik erősíteni a Törődj a “jó” olvasókkal című írás is (szintén a Médiablogról). Itt mindenféle izgalmas – és ritkán emlegetett – statisztikát vonultatnak fel annak érzékeltetésére, hogy a minőség is számít, nem csak a mennyiség. És hogy – már amennyiben elég tájékozottak – ez a hirdetőknek épp olyan fontos kellene, hogy legyen, mint a szerkesztőknek vagy maguknak az olvasóknak. Kérdés, hogy ezt a döntéshozóknak is sikerül-e felismerniük, és hogy a felismerés hatására ki kerülnek-e abból a – talán csak átmeneti – kábulatból, amit a költségmegtakarítások és a tetszetős statisztikai mutatók okoznak. Illetve, hogy időben ráébrednek-e a minőség iránti igényre, vagy mire észbe kapnak, addigra már nincs megállás a lejtőn…

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A fotósnak ott kell lennie

2009. október 30. péntek
muveleti terulet 0710266151ava A fotósnak ott kell lennie

Az események közelében

Állandó téma (és konfliktus forrás) a fotósok és az újságírók között, hogy az újságírók tudnak kút főből, pletykákból, telefonon, tévéből, otthonról vagy épp az álló fogadás büféjéből dolgozni. Ha elég ügyesek és találékonyak még csak le sem bukak vele, hogy a munkavégzés helyének közelében sem jártak, miközben épp helyszíni jelentést írtak onnan. Vagy hogy épp a fejüket tömték munka címén, de ez egy külön történet.

A fotóriporteri munkának viszont része, hogy ott kell lenni az események közelében,  méghozzá  jégkorong meccsen, tüntetésen, sajtótájékozatón és mindenhol máshol az első sorban (hogy lássunk és fényképezni is tudjunk). Nem csak ott lenni, hanem munkát végezni. Cipelni és használni a fényképezőgépet. Hiszen nekünk le kell fényképezni azt, amiről az újságíró a puszta ott lét után emékezetből, vagy alkalmasint látatlanban is el tudja mesélni, hogy mit nem látott. Rosszabb esetben pont a fotóst hívja fel az újságíró kolléga, hogy információt szerezzen az eseményekről, akadályozva ezzel azt a munkavégzésben (elvégre egyik kézben telefonnal, másik kettőben fényképezőgéppel elég nehéz egyszerre két ember – újságíró és fotós – munkáját is elvégezni).

Persze az sem segíti a változatos és sokoldalú tájékotatást, hogy egyre jellemzőbb a sajtónak az a fajta spórolása, hogy lapok bármi hozzáadott érték nélkül szó szerint közlik az innen-onnan beküldött sajtó közleményeket. A sajtóosztályok és média menedzserek megírják saját – méginkább főnökeik, megrendelőik – szájíze szerinti közleményeiket. A lusta energiatakarékos, költséghatékony, de hírdömpingre törekvő hír oldalak pedig egy az egyben lehozzák azt, bármi nemű kritika, utána járás, ellenőrzés, fenntartás, sőt nem ritkán akár formai szerkesztés nélkül. Jobb esetben legalább a forrást feltüntetik, de sok helyen divat ezeket saját anyagként feltüntetni.

A Magyar Sportújságíró Szövetség honlapján vitaindító jelleggel publikálta írását Szekeres Tamás, a Magyar sportújságírás jövőjéről alkotott nézeteiről. Nem kifejezetten pozitív helyzetértékelése nem csupán a sportújságírást, de a magyar sajtó egészét is elég lesújtóan értékeli. Többek között arra is kitér, hogy egyre általánosabb, a tévé elől tudósítás és a hírügynökségi anyagok átiratolása, illetve, hogy ebből akarnak megélni az újságírók, ami elég szorosan köthető a fent írtakhoz.