‘fotós munka’ címkével ellátott bejegyzések

Állásbörzén nincs fotós állás

2011. október 5. szerda
KeletiAndrea HVGallasborze Állásbörzén nincs fotós állás

Keleti Andrea vajon állást keres vagy kínál?

Zajlik a Syma csarnokban a HVG Állásbörze, cégek, vállalatok, iskolák és egyéb képzőintézmények tömegének részvételével – fotós állás mégsincs egy sem.

Persze mindez nem meglepő, nem újdonság, és nem a fotós állás az egyetlen, amiből nincs kínálat egy állásbörzén. Bár pontosabb úgy mondani, hogy ott sem. Hiszen a fotós állás ritka mint a fehér holló, még ritkább, hogy keressenek fotóst, és ne túlkínálat legyen belőle. Mindig is ilyen volt, de a fotózás egyre inkább ilyen szakma.

15 év után Bánkuti András búcsúzik a HVG-től – és az is tőle

2011. szeptember 4. vasárnap

bankuti andras 15 év után Bánkuti András búcsúzik a HVG től   és az is tőleA HVG eddigi fotórovat vezetője, Bánkuti András mintegy másfél évtized után elhagyja addigi szerkesztőségét.

Eddig csak bizalmas hírként jutott el hozzám. Páran nyomatékosan hozzátették, hogy a blogon ne írjam meg, így nem írtam meg, és tapintatosan nem firtattam a részleteket. Tegnap óta már publikus, így írhatok is róla, hogy a kapitány elhagyja az általa verbuvált fotós csapatot.

Bánkuti András a Wikipédia szerint 1995 óta a HVG rovatvezetője. 1997 óta a Magyar Fotóriporterek Társaságának vezetőségi tagja. 1998 óta a Fotóriporter főszerkesztője. A Magyar Fotográfusok Háza egyik alapítója. Az ArtPortal szerint több más díj mellett elnyerte a Sajtófotó Nemzetközi Mestere címet, az Interpress Fotó nagydíját, a Balogh Rudolf-díjat, a Pulitzer-díj, a HUNGART ösztöndíjat. Idén márciusban Táncsics Mihály díjban részesült kiemelkedő újságírói tevékenységéért. Két évvel ezelőtt pedig Beke Dániel a Pixinfo számára interjút készített vele munkásságáról.

Érzékeny búcsú
Kollégái, eddigi beosztottjai, és a lap, amit másfél évtizede szoltált, és képileg szerkesztett mi mással búcsúzhatott volna tőle méltóbban, mint egy Nagyszerű válogatással az életművéből.
Egyik keze alá és alatt dolgozó fiatal tanítványa, Hernádi Levente pedig hozzá fűződő személyes élményeiről mesél, hogy milyen volt tőle tanulni, majd tanítványból beosztottá, és kolégává válni.
A hangulat kicsit nekrológ szerű, pedig András él, és remek egészségnek örvend. Egyszerűen csak sajnálják a kollégák a váltást.

Tények
Annyi biztos, hogy András sokat látott, remek fotós. Nem csoda, hogy a HVG-től áthívták a nemrég gazdát cserélt Figyelőhöz. Biztos helye van tehát. Félteni sem kell, nincs ok aggódni érte, vagy a megélhetése végett, mint annyi más kollégáért a rohamosan zsugorodó sajtó piacon, ahol egyre-másra követik egymást a leépítések.

Spekulációk
Mint a magamögött hagyott rovat, búcsú Bánkutya-Nagyításának bevezetőjében írja, András “sajátos belátó önkéntességgel távozik” vezetői székéből.
Hogy ez a sajátosan belátó önkéntesség mit takar vajon, csak találgatni tudom. Nem illene rákérdezni, és ha rákérdeznék, akkor sem illene nekik kiteregetni a lap szennyesét üzleti titkait.

A helyzet és a róla leírtak csak sejteni engedik, hogy András – nyilván az évek során nem első alkalommal – kapott egy jó ajánlatot egy másik lap kiadójától, és most tizenhat év után hirtelen élt a kapott ajánlattal.
Nem tudhatjuk, hogy esetleg így akarja-e beosztottait, barátait védeni, és könnyíteni egy nehéz döntésen, ha netán most vagy a közeljövőben a HVG vezetésében újra felmerülne a kérdés, hogy vajon kit menesszenek legközelebb a költségek átszervezései közepette – mint korábban többször is felvetődött már a fotó rovatot is érintve, és nemrég a MédiaBlogot építették le hasonló érvekkel.
Talán csak azért vált, hogy egy jobb üzletet kössön, talán hogy hosszú idő hagyomány ápolása után egy új kihívást próbáljon ki, talán hogy egy újabb remek csapatot építhessen fel maga körül.

12 ok, hogy miért (ne) fotózz ingyen

2011. április 5. kedd

OhYesItsFree 12 ok, hogy miért (ne) fotózz ingyenJohn Harrington washingtoni fotós a Black Star Rising oldalán írt egy 12 pontból álló listát, összeszedve érveit, és rögtön azok cáfolatait is, hogy miért nem érdemes ingyen fotózni.

(Egyes gondolatai nagyon amerikai életképekből áltak, így a fordítást helyenként kicsit szabadabban értelmeztem, de a szellemisége változatlan.)

1. Be akarok törni a piacra, és ha ingyen fotózok, az jó lehetőség számomra, hogy megismerjék a nevemet.
Ha ingyen fotózol az remek lehetőség, hogy mindenki olcsójánosként ismerjen meg, aki ingyen dolgozik.

2. Azért fotóztam ingyen egy fiatal modellt, hogy segítsem egy másik éhező művész karrierjét, és nekem is jó lehetőség hogy fejlesszem a világítási technikámat.
Azon romantikázni, hogy éhező művész vagy, nem igazán segít, hogy ne maradj az. A TFCD alapon, fotókért cserébe modellkedés a C kategóriás modellek és fotósok biznisze, akik általában sosem válnak profivá. Ugyan hiheted, hogy segít fejleszteni a világítási technikádat, viszont pont a legfontosabbat veszíted el vele – az önbizalmat, hogy a munkád ér is valamit, és megélhetsz belőle.

3. Igyen készítem el a szomszédok családi fotóit, mert ez jó reklám a vállalkozásomnak.
Jó dolog szomszédnak lenni. Hamarosan egy csomó esküvőre és családi ünnepre meg fognak hívni, hogy “hé, hozd el a fényképezőgépedet is. Szeretnénk pár képet, és egy csomó pénzt megspórolsz nekünk.” Így aztán még annál is jobb szomszéd lehetsz, mint szerettél volna – és kiüthetsz a nyeregből néhány esküvői fotóst, akik pénzért fotóznak. Ha pedig azt válaszolod, hogy a családi képeket csak promóból készítetted ingyen, kapsz egy kedves választ. “Ugyan szomszéd, hát úgyis ott leszel mindenképpen.”

4. Remek tapasztalatokat szereztem a rendezvényfotózás területén: egy céges partit fotózhattam egy nagy cégnek, és a képeim nagyon népszerűek voltak, több mint 25 ezren látták a cég weboldalán, sőt még egy ingyen fotónyomtatót is kaptam érte.
Ingyen fotónyomtatót? Úgy érted, hogy egy olyan nyomtatót, amit ajándékba kap a cég, mikor megrendeli az éves informatikai beszerzését?
Én (mármint John Harrington – a szerk) egy rakás nagy cég partijait fényképeztem $1000 vagy magasabb napidíjjal, és elárulhatom, hogy nem olyan szórakoztató, de a számlákat ki lehet belőle fizetni. Persze csak ha más nem csinálja meg egy ingyen nyomtatóért.

5. Minden munkát szájhagyomány útján kaptam – gyakran mert az első alkalommal ingyen dolgoztam.
Még szép, hogy szájhagyomány útján: “Hé, ismerek egy srácot, aki ingyen fotózik.” Gratulálok! Most már mindenki úgy ismer a városban, mint a srác, aki nem kér pénzt a munkájáért. Ha elég szerencsés vagy, akkor akad egy megbízód, aki még egy ebédre is meghív.

6. Ingyen csináltam meg egy barátom új Facebook profil képét. Ha az emberek látják a képeimet a Facebookon, akkor megismernek, és több munkát kapok.
Nem, egyre több felkérést fogsz kapni, hogy csinálj róluk képeket, mert az milyen jó móka. Előbb barátoktól, aztán barátok barátaitól, aztán idegenektől is, akik csak nem akarnak fizetni a képekért. És hamarosan lesz egy rakás új ismerősöd, akiknek ingyen dolgozol, meg mégtöbb azok közt, akiknek az üzletét megfúrtad. Jó szórakozást a kapcsolat építéshez!

7. Imádom az informatikai főállásomat, de szabadidőmben szeretek fotózni. Nem bánom, hogy nekem kell finanszíroznom a fotózást, mert így nagyobb az alkotói szabadságom.
Tudod mit “kocka”? Majd ne panaszkodj, ha az indiai szabadidős munkások átveszik a te főállásodat. Ne is próbálj megélhetésként tekinteni a “hobbidra”, mert remekül ásod alá az ilyen irányú lehetőségeidet – és mindenki másét is a fotó iparban.

8. Fiatal amatőr fotós vagyok, most fejezem be az iskolát, még a portfóliómat építgetem, amire büszke lehetek. A pénz ráér később.
Remek, mégegy fotós tanonc, akit nem érdekel a pénz. Lefogadom, amikor a diákhitelt vissza kell majd fizetni, akkor elkezd számítani a pénz is. Előbb-utóbb gondolom kell majd rezsit is fizetned, kaját és ruhát venni. Kivéve, ha apu és anyu mindent megvesz – ami miatt tényleg nem kell aggódnod.

9. Csináltam pár igazán komoly fotózást ingyen, így most komoly magazinokban jelent meg a nevem.
Név feltüntetésért fotózni az egyik legnépszerűbb amatőr fotós szokás. Senkinek nem használ, legkevésbé neked, de megöli a magazin fotósok üzleti lehetőségeit. Persze a kiadó spórol rajta egy csomót, de azt a pénzt akár be is fizethetnéd nekik, úgy még egyszerűbb…

10. Most végeztem a fotós iskolában, és fotóztam egy csomót mindenfelé – főleg ingyen. Nagyon sok tapasztalatot szereztem, és remek kapcsolatokat építettem. Ha majd a gazdaság fellendül, sokkal jobb helyzetben leszek, mintha csak ültem volna és a fizetős munkákra vártam volna.
Ez egy olyan fotós suli lehetett, ahol semmit nem tanultál. A problémád, hogy sokkal inkább fényképezni akarsz, mintsem megélni a fotózásból.
Nem “ülsz és vársz a munkára”, hanem lehetőségeket keresel, és olyan megbízókat, akik hajlandók fizetni a munkádért. Azok a kapcsolatok, amiket ingyen munkával kiépítesz, annyit is érnek, mint amennyit a képeidért fizetnek.

11. A digitális fotózással ma már minden egészen más. Tíz éve az ingyen fotó azt jelentette, hogy a fotós lenyeli a film, a labor és a kidolgozás költségeit, ha a megbízó nem fizette ki. Ma a fotózás csak az idődbe kerül, mert a pixelek ingyen vannak.
Nem, a pixelek sincsenek ingyen, de kösz, hogy játszol. A fényképezőgépek és azok zárszerkezetei korlátozott élettartamúak, elhasználódnak. Bizonyos időközönként minimum javítani, vagy cserélni kell. Oszdd el a fényképezőgéped árát a képek számával, amiket ingyen készítettél, és megkapod, hogy mennyibe is kerülnek neked azok az ingyen pixelek. Ebben persze nincs benne, hogy mibe kerül a Photoshop, amivel a képeket feldolgozod, a számítógép, amit használsz hozzá, a háttértárak, amin a képeket tárolod, és a CD/DVD, amire kiírod a megrendelőnek. Az időd meg úgyis ingyen van…

12. Mióta nem aggódok, hogy mennyit kérjek egy fotózásért, egyre több megbízás érkezik minden irányból. Azt akarom, hogy a képeim használjanak a világnak, és segítsenek más embereket, ez nem a pénzről szól.
Még szép, hogy jönnek a megkeresések minden irányból. Így van ezzel a miniszoknyás lány is a bárban, aki nem vett fel bugyit, és mindenkinek ígér mindent. Csodálod, ha hirtelen tömeg van?
Szóval segíteni szeretnél más embereknek? Mi lenne ha azokkal kezdenéd, akik a fotózásból élnek, és most csúnyán aláígérsz az ő áraiknak? Ez a legjobb módja, hogy segíts a minőségi fotózásnak fennmaradni, hogy az egész világ hasznára legyen.”

Munkanap hétvégén

2011. március 19. szombat

Hetfo munkanap naptar Munkanap hétvégénMa hivatalosan munkanap van, mivel a március 15-ei hosszú hétvége volt, ma le kell dolgozni a hétfői napot. Erről nekem mindig az jut eszembe, hogy a sajtóban sosincs hétvége, különösen nincsenek ünnepnapok.

“A fotós nem munkaidőben dolgozik, hanem amikor munka van.”

Vannak még nyomtatott lapok, amik hétvégén nem jelennek meg, így szombati és/vagy vasárnapi lapszámot nem kell készíteni, de a hétfői számot előző nap (vasárnap) akkor is el kell készíteni. Ennél is fontosabb, hogy a hír értékű eseményekről akkor is be kell számolni, és ha más nem, hát az archívum számára kell fotókat készíteni.

Ezért aztán, ha jön a vallási, nemzeti, vagy egyéb ünnep, közeledik a hétvége, a fotós általában nem a családi programot tervezi, hanem hogy mikor hova kell majd rohangálnia. Legyen szó esküvőről, koncertről, rendezvényről, sporteseményről, sajtóról vagy a fotózás egyéb területeiről.
Sőt, ha sikerül is a fotósnak megszerezni egy-egy ünnepnapot szabadnapként, mondjuk mert épp születésnapja van, vagy ő a szerencsés, aki szilveszterezhet és nem a szilveszterezőket kell fotóznia, akkor se bulizhat teljesen önfeledten. Másnap reggel munka, józannak kell lenni.

Egyébként ha ma a hétfői napot kell ledolgozni, akkor a múzeumok sincsenek ma nyitva? Vagy ők megtartották a szokásos hétfői zárvatartást a hétfői munkaszüneti napon?

Fotósok munkája a foci VB-n

2010. július 9. péntek
photographers FIFA world cup cattle rope David Gray Reuters Fotósok munkája a foci VB n

Fotó: David Gray/Reuters

A Magyar Televízió foci VB blogjában Gundel Takács Gábor megpróbálkozott a fotósok munkájának bemutatásával, bár egyedül csak a címben szereplő kérdésre nem válaszol: Miért nem állnak fotósok a kapu mögött? Annál is érdekesebb a címválasztás (ez lenne a szakzsargonban csak átbaszós címnek nevezett megoldás?), mert erre a kérdsére meg sem próbál választ adni az anyag. Sőt eleve téves is: állnak fotósok a kapu mögött. Persze nem állandóan, arra ott vannak a távvezérlésű gépek, amiket a videó is említ. De egy-egy 11-es rúgáshoz azért odarohannak a pálya rövid oldalán dolgozó fotósok is, mint ahogyan az egyébként a héten korábban megjelent foci VB írásom képein is jól látszik.

 Fotósok munkája a foci VB n

Fotó: Bola Omilabu, Nigeria

Az minden esetre igaz, hogy a foci VB-n minden más focimeccsnél komolyabb biztonsági intézkedések, és szigorúbb előírások szerint dolgozhatnak a fotósok (ahogy mindenki más is). Sőt a munkakörülmények gyakran elég mostohák. Több szakmai szervezet kifogásolta, hogy a fotósokat kötelekkel karámba fogva terelik a pályára, és a Nemzetközi Sportújságíró Szövetség felemelte a hangját az ellen is, hogy a VB több helyszínén a sajtóközpontban a földön ülve kénytelenek dolgozni az újságírók, mert nincs elegendő szék és asztal.

Mindezek ellenére a világ legnagyobb futball eseménye így is sok tekintetben jobb lehetőségeket biztosít, mint más focimeccsek (különösen a magyaroknál). Ebben a szervezőkön kívül persze főleg a felvonuló csapatoknak van legnagyobb szerepe.