‘fotóriporter’ címkével ellátott bejegyzések

A Sajtófotó Pályázat abszolút győztese mesél munkájáról

2012. február 9. csütörtök
HajduDandras interju photoRiskoGasparEMASA A Sajtófotó Pályázat abszolút győztese mesél munkájáról

Hajdú D. András - Fotó: Riskó Gáspár/EMASA

Az idei sajtófotó pályázat legtöbb és legrangosabb díjait elnyerő fotós, Hajdú D. András mesél a MÚOSZ online szaklapjának, az E-MASÁnak.

A Tófalvy Tamás által készített interjúban az idén több nagydíjat is elnyert fotóriporter nem csak a zsűri által díjazott képek készítéséről mesél.
Előkerül a fotóriporteri munka számos kérdése, részlete, és nehézségei. Azt is elmeséli, mit érez különleges helyzetekbe csöppenve tudósítóként, és hogy mi az előnye, hogy “csak” részmunkaidősként dolgozik az ország vezető online lapjánál, vagy hogy miért nem tervez haditudósítói karriert.

Olvasd el az interjút, érdemes!

Nem nyelték le a retusált békát – repül egy újabb csaló fotóriporter

2012. február 6. hétfő
FrogEgret Photoshopped photoBryanPatrickSacramentoBee Nem nyelték le a retusált békát   repül egy újabb csaló fotóriporter

Fotó és manipuláció: Bryan Patrick/Sacramento Bee

A legfrissebb amerikai fotós botrány középpontjában egy apró béka lecserélése áll. Az egyik képen a madarak álltak jól, a másikon a béka. Bryan Patrick úgy gondolta, jobban néz ki, ha a két képből egyet csinál. Tényleg jobban néz ki, de ettől még tilos, amit csinált. A tanulság az állásába került. Aligha érte meg.

Újabb könnyelmú fotós
A Sacramento Bee díjnyertes fotósa, Bryan Patrick komoly hibát követett el, megsértette a sajtófotó feldolgozási irányelveket. Nem a saját árnyékát tüntette el, vagy a háttérben álló zavaró alakot, és nem is füstöt, vagy a rakétákat duplázta meg a a képén, mint emlékezetes elődei tették, és nem is HDR fotót készített. Lényegében új fejezetet nyitott az értelmetlen hamisítások sajnos egyre hosszabb, és egyre gyakrabban frissülő sorában.
A természetfotó sorozat egy másik képéről másolta át a madár csőrében vergődő békát. Hiába, a béka már csak ilyen, rúgdos, ha egy madár csőrébe kerül. Az egyik képen a békáért kapó madár mutat jól, a másikon a béka rúgdos szebben.

Jobb helyen erre azt mondják, kár hogy nem sikerült jobban, majd komoly fejtörés után eldöntik, hogy a két kép közül melyik kép jelenjen meg. Jobb helyen eszébe sem jut a fotósnak, hogy a két képből egész jó harmadikat lehetne összeollózni.

A Sacramento Bee jobb hely (lett)
Jobb helyen, mondom írom nagyképűen, miközben a California ötödik, az USA huszonhetedik legnagyobb lapja (a Wikipedia egy korábbi révedése miatt sok helyen huszonötödiket emlegetnek).
A Sacramento Bee 210-268 ezres példányszáma bár nem őrült nagy, de azért könnyű szerrel túl tesz a magyar napilapok (szinte?) bármelyikének példányszámán, és a magyar közéleti napilapok példányszáma együtt is alig tesz ki ennyit.

Szóval persze hogy a Sacramento Bee komoly lap, és jobb hely annál, hogy ilyen skandallumot csak úgy tűrjenek. A fotóst azonnal felfüggesztették, mikor az ügyre fény derült, és a lapban közzé tettek egy cikket, hogy tisztázzák mi is történt. Úgy fest, lényegében innen tud a teljes nemzetközi sajtó (Poynter, News10, PetaPixel, stb) a történetről, bár a fotós nevét a lap első körben nem említi, ez egyéb forrásokból került napvilágra.

AuburnWildfire photoBryanPatrickSacramentoBee Nem nyelték le a retusált békát   repül egy újabb csaló fotóriporter

Eredeti és pályázatra beadott kép - Fotó: Bryan Patrick/Sacramento Bee

Kivizsgálták az ügyet
Mikor múlt héten elkezdtem írni a posztot, még csak kivizsgálást emlegettek. Akkor már azt is megírtam, hogy szerintem a vizsgálódás alatt talán azt próbálják kitalálni, hogy a kíméletlen felmondásnak milyen alternatívája létezhet, ami garantálja, hogy a fotós – és mindenki más is – egy életre megjegyezze, hogy ilyesmi még csak eszébe sem juthat egy újságnál. Valahol érthető lenne a kollegiális együttérzés, ki ne sajnálná régi kedves kollégáját az utcára tenni egy amúgy is válság tépázta gazdasági környezetben, pláne olyan komoly helyzeti hátránnyal, mint amit egy ilyen etikai vétség jelent. De nehéz ilyesmire bármi más megoldást találni. Nem is sikerült most sem.

Mire megírtam a poszt nagy részét, a vizsgálat le is zárult. A Bee szombaton újabb cikket címzett az olvasókhoz. Ebben leírják, hogy a fotósnak további két manipulált képét találták a lap archívumában. Ezzel tovaszállt minden remény, hogy talán csak egyszeri botlás lehetett, hogy ez csak egy kísérlet volt, ami csak szerencsétlen véletlen folytán került nyomtatásba, vagy bármi más, amivel ilyenkor mentegetőzni lehetne szokás. Nincs mentség, a fotósnak pedig már nincsen állása.

Szakmai árulás
A kevésbé szakmai kommentelők között akad, aki nem érti, miért kell ilyen szigorúnak lenni. Hiszen nem is egy fontos képről van szó. És ebben van is valami: nem fontos a kép, így még érthetetlenebb, hogy lehet ekkora bakot lőni vele. A szakmaibb kommentelők a legszigorúbb büntetést várják. Akad aki a kirúgásnál tovább megy, és egyfajta fekete lista felállítását várná, hogy az ilyen fotósok többé ne is vállalhassanak munkát egyetlen olyan helyen sem, ahol a sajtófotó etikai mércéje szerint kellene dolgozniuk. Menjenek el retusőrnek, vagy grafikusnak, ha annyira szeretnek PhotoShoppal rajzolgatni.

A fotósnak illett volna tudnia, hogy ilyen botláson könnyen derékba törhet akár egy szép karrier is. Nem is értem miért nyúlnak amúgy tájékozott, értelmes emberek ilyen eszközökhöz. A hasonló ügyekben egyre gyakrabban nyilatkozó Sean Elliot, az NPPA amerikai sajtófotós szakmai szervezet elnöke ezúttal is nyilatkozott a Poynternek.
Szerinte árulás történt, a fotós elárulta az általánosan elfogadott szakmai elveket, mert az ilyen fotó manipulációk fokozatosan hiteltelenítik el a teljes fotóriporteri szakmát. Érvelése következetes: “ha ez a sacramentoi fotós játszadozhat egy kócsag képével, akkor hogyan hihetem el, hogy bármelyik másik kép, amit látok megbízható?” Ráadásul a vétkes fotós, Bryan Patrick több rangos díjat is nyert már, és mint Elliot mondja, egy ilyen etikai vétség az alkotó teljes életművét beárnyékolja. Hiszen teljes joggal vetődik fel a kérdés mindenkiben, hogy vajon még hány másik – akár díjazott – képnél élt hasonló módszerekkel. Az elnök szerint az NPPA akár azt is fontolóra veheti, hogy visszavonja a fotós korábbi díjait, és megszűnteti a tagsági viszonyát.

Nem véletlenül él az a gyakorlat, amiről az Origonak adott interjúkban az AP és a Reuters képszerkesztői is meséltek, hogy a nagy nemzetközi hírügynökségek a fotós valamennyi képét törlik az archívumukból, ha ilyen skandallum előfordul. A Poynter újabb cikkében nyilatkozó NPPA elnök bízik benne (és valószínűleg nem is kell sokáig várnia), hogy a szervezet valamelyik tagja hivatalos panaszt tesz az ügyben, hogy a megfelelő eljárást elindíthassák.
Elsőre túlzott óvatosságnak, vagy gyanakvásnak tűnhetne mindez. De mint kiderült, a most rajtakapott Bryan Patrick nem egy esetben retusálta képeit. Már legalább három képe ismert, amihez hozzányúlt, és innen tényleg ki tudja, mennyi van még? Ráadásul, aki egy pályázatra küld be képeket, annak ismernie kell a szabályzatot, és ha mégis ilyen nyilvánvalóan szabálytalan módosításokat végez, az egyértelmű csalás – és szándékosnak is kell lennie.

Két nemzetközi hírügynökség fotós vezetői mesélnek

2012. január 30. hétfő
SzlukovenyiTamas TonyHicks interju Origo2 Két nemzetközi hírügynökség fotós vezetői mesélnek

Tony Hicks és Szlukovényi Tamás

Az Origo fotó rovata immár hagyományosan interjút készít a Magyar Sajtófotó Pályázat elnökeként hazánkba látogató hírügynökségi képszerkesztőkkel. Egy éve Szlukovényi Tamás a Reuters fotósainak globális főnöke nyilatkozott. Idén pedig az AP európai és afrikai képkiadásáért felelős Tony Hicks volt az iterjúalany.

Az interjúk külön érdekessége, hogy ezeket a nagy interjúkat mindig az Origo aktuális rovatvezetője jegyzi. Tavaly Virágvölgyi István beszélgetett a zsűrielnökkel, alig valamivel azelőtt hogy az Origotól az MTI rovatvezetői székébe ült volna át. Most pedig Magócsi Márton kérdezte az aktuális zsűrielnököt, aki épp az MTI képszerkesztői pozíciójából tért nemrég vissza korábbi munkahelyére az Origohoz, hogy elfoglalja az ott megüresedett rovatvezetői széket. Érthető módon mindkét beszélgetés kitér a magyar pályázaton túl is számos érdekes és fontos szakmai kérdésre, etikára, gyakorlati kérdésekre.

SzlukovenyiTamas interju post 16711 20110119105400 photoHajduDandrasOrigo Két nemzetközi hírügynökség fotós vezetői mesélnek

Szlukovényi Tamás - Fotó: Hajdú D. András/Origo

A tavalyi beszélgetés Szlukovényi Tamással két részben jelent meg. Ennek talán szélesebb közönséget érdeklő része az Origo cikkeként jelent meg, míg másik, talán inkább szűkebb szakmai kört érdeklő része a hírportál fotósainak ad-hoc módra frissülő 35 mm blogjában került publikálásra.
Ebben a magyar fotós (szakmai) élettörténete és World Press Photo díja mellett mesél a Reuters munkamódszereiről, melyeket részben az ő vezetése alatt szervezett át az ügynökség. Kitérnek a kérdések a képek hitelességére, és a képhamisítási problémákra, különösképen a legendássá vált Adnan Hajj kapcsán. Továbbá említi az interjú Namir Noor-Eldeen iraki halálát, és a háborús tudósítást is.

TonyHicks interju 20120126 photoHirlingBalintOrigo1 Két nemzetközi hírügynökség fotós vezetői mesélnek

Tony Hicks - Fotó: Hirling Bálint/Origo

Az idei Tony Hicks interjú az AP amerikai hírügynökség egyik vezető fotósával szintén két részes lett. Akár csak egy évvel korábban, az Origo oldalán jelent meg a nagyobb érdeklődésre számot tartó rész, míg a rovat blogján publikálták a szakmaibb kérdésekből álló részeket.
A nagyon átfogó és részletes Hicks interjúban szóba kerül a pályázat mellett a másik zsűri tag, a Reuters fotós Radu Sigheti által közelmúltban pályázatokról publikált véleménye, a multifunkciós fotóriporterek, melyek bevezetését állítólag az AP elsők között szorgalmazta, és az ügynökség budapesti tudósítója Szandelszyk Béla is, aki maga is egyre több multimédiával rukkol elő. Mesél továbbá az interjúalany arról is, hogyan zajlik a munka a világ egyik legnagyobb hírügynökségénél, és mire számítanak a David Guttenfelder irányítása alatt nemrég észak-koreában megnyitott iroda munkájával és lehetőségeivel kapcsolatban. Az arab tavaszhoz fűződő kérdések kapcsán pedig mesél az AP megközelítéséről az olvasóriporterek alkalmazásával kapcsolatos gyakorlatról is, és az interjú külön kitér a CNN iReport miatt történt (többek közt) fotós elbocsátásokra is. Hicks komoly sportfotós múltjára és a közelgő Londoni Olimpiára tekintettel arról is sok érdekes részletet elmesél, hogyan készül az AP a világversenyre.

A két interjú – érthető módon – sok ponton hasonlít mind formailag, mind szerkesztésben, és témákban is. Mindkét intjerjút (és azok mindkét részét) feltétlenül érdemes elolvasni!

Összeverekedtek a fotósok a szingapúri boxutcában

2011. szeptember 27. kedd
Singapore photographer fight YouTube Összeverekedtek a fotósok a szingapúri boxutcában

Fotósok heves vitája - YouTube

Hétvégén érdekes jelenetnek lehettünk szemtanúi, két fotós összeverekedett a szingapúri Forma1 verseny boxutcájában.

A sajtófotóban nem idegen fogalom a lökdösődés, képletesen szólva olykor szükségszerű közelharcot folytatni a kollégákkal. Tényleges verekedéssé azonban ritkán fajul a munka.

A hétvégén a Szingapúri Forma 1 Nagydíj boxutcájában örökítették meg a kamerák, amint két összeszólalkozó fotós már-már verekedni kezd egymással. A BBC szakkommentátora Ted Kravitz úgy összegezte a történteket, hogy az unalmas időmérő szabadedzés alatt a két összeverekedő fotós szolgált egyedül némi szórakozással. Bár külföldön és a magyar szaksajtóban is több lap foglalkozott vele (F1 Csatorna, F1 Világ, GPupdate), a rövid tényleíráson és a videón túl senki nem tudott semmit hozzátenni; még a két fotós nevét sem, pedig egyikük a Forma1 állandó fotósai közé tartozik.
Az esetről, és annak előzményeiről épp úgy nem lehet sokat tudni, mint az utóéletéről. Persze valósznínű, hogy már mindkét fotós túltette magát az összeszólalkozáson, sőt talán söröztek is egy jót együtt a nap végén.

Rossz nyelvek szerint a két fotóriporter a fotós körökben divatos Canon vs Nikon szembenállás miatt szólalkoztak össze, de természetesen ez csak (rossz) vicc. Egészen biztos, hogy az ügynek nincs ilyen vonatkozása. Bár kétség kívül nem csak az ilyen dolgokat szokás kollégák között higgadtabban megvitatni.

Hasonló összeszólalkozások szinte bárhol megeshetnek munka közben, de akár a hétköznapi életben is. Érdemes például a közúti vezetésre, és az attól egyre inkább elválaszthatatlanná váló káromkodásra, kiabálásra, de minimum dudálásra gondolni.
Többnyire valami apróság robbantja ki, fotósok közt például, hogy egyik meglökte a másikat, vagy csak besétált a képébe, esetleg félreérthető hangnemben szólt oda, vagy netán hogy elfelejtett köszönni, a másik pedig a szükségesnél ingerültebben reagál,  és már kész a vita.
Az adott helyzetben maga a közeg fokozta adrenalin is hozzájárulhatott a vitához, elvégre a boxutcában (Szingapúrban csak) 60-nal száguldoznak a Forma1-es autók a fotósok között, így mindenkinek folyamatosan résen kell lenni.

IFRAME Embed for Youtube

15 év után Bánkuti András búcsúzik a HVG-től – és az is tőle

2011. szeptember 4. vasárnap

bankuti andras 15 év után Bánkuti András búcsúzik a HVG től   és az is tőleA HVG eddigi fotórovat vezetője, Bánkuti András mintegy másfél évtized után elhagyja addigi szerkesztőségét.

Eddig csak bizalmas hírként jutott el hozzám. Páran nyomatékosan hozzátették, hogy a blogon ne írjam meg, így nem írtam meg, és tapintatosan nem firtattam a részleteket. Tegnap óta már publikus, így írhatok is róla, hogy a kapitány elhagyja az általa verbuvált fotós csapatot.

Bánkuti András a Wikipédia szerint 1995 óta a HVG rovatvezetője. 1997 óta a Magyar Fotóriporterek Társaságának vezetőségi tagja. 1998 óta a Fotóriporter főszerkesztője. A Magyar Fotográfusok Háza egyik alapítója. Az ArtPortal szerint több más díj mellett elnyerte a Sajtófotó Nemzetközi Mestere címet, az Interpress Fotó nagydíját, a Balogh Rudolf-díjat, a Pulitzer-díj, a HUNGART ösztöndíjat. Idén márciusban Táncsics Mihály díjban részesült kiemelkedő újságírói tevékenységéért. Két évvel ezelőtt pedig Beke Dániel a Pixinfo számára interjút készített vele munkásságáról.

Érzékeny búcsú
Kollégái, eddigi beosztottjai, és a lap, amit másfél évtizede szoltált, és képileg szerkesztett mi mással búcsúzhatott volna tőle méltóbban, mint egy Nagyszerű válogatással az életművéből.
Egyik keze alá és alatt dolgozó fiatal tanítványa, Hernádi Levente pedig hozzá fűződő személyes élményeiről mesél, hogy milyen volt tőle tanulni, majd tanítványból beosztottá, és kolégává válni.
A hangulat kicsit nekrológ szerű, pedig András él, és remek egészségnek örvend. Egyszerűen csak sajnálják a kollégák a váltást.

Tények
Annyi biztos, hogy András sokat látott, remek fotós. Nem csoda, hogy a HVG-től áthívták a nemrég gazdát cserélt Figyelőhöz. Biztos helye van tehát. Félteni sem kell, nincs ok aggódni érte, vagy a megélhetése végett, mint annyi más kollégáért a rohamosan zsugorodó sajtó piacon, ahol egyre-másra követik egymást a leépítések.

Spekulációk
Mint a magamögött hagyott rovat, búcsú Bánkutya-Nagyításának bevezetőjében írja, András “sajátos belátó önkéntességgel távozik” vezetői székéből.
Hogy ez a sajátosan belátó önkéntesség mit takar vajon, csak találgatni tudom. Nem illene rákérdezni, és ha rákérdeznék, akkor sem illene nekik kiteregetni a lap szennyesét üzleti titkait.

A helyzet és a róla leírtak csak sejteni engedik, hogy András – nyilván az évek során nem első alkalommal – kapott egy jó ajánlatot egy másik lap kiadójától, és most tizenhat év után hirtelen élt a kapott ajánlattal.
Nem tudhatjuk, hogy esetleg így akarja-e beosztottait, barátait védeni, és könnyíteni egy nehéz döntésen, ha netán most vagy a közeljövőben a HVG vezetésében újra felmerülne a kérdés, hogy vajon kit menesszenek legközelebb a költségek átszervezései közepette – mint korábban többször is felvetődött már a fotó rovatot is érintve, és nemrég a MédiaBlogot építették le hasonló érvekkel.
Talán csak azért vált, hogy egy jobb üzletet kössön, talán hogy hosszú idő hagyomány ápolása után egy új kihívást próbáljon ki, talán hogy egy újabb remek csapatot építhessen fel maga körül.