‘fotó’ címkével ellátott bejegyzések

Nicolas Sarkozy hatásos díszletet talált a kampányhoz

2012. május 5. szombat
NicolasSarkozy TourEiffel Paris photoPhilippeWojazerReuters Nicolas Sarkozy hatásos díszletet talált a kampányhoz

Fotó: Philippe Wojazer/Reuters

A nyugati politikai marketingben hagyománya van hatásos látványvilággal dolgozni. Nicolas Sarkozy a napokban kifejezetten hatásos díszletet talált párizsi kampány rendezvényéhez.

Nem meglepő ez a döntés Sarkozy elnök (stábja) részéről, hiszen rutinos szereplőről van szó, aki mögött komoly szakemberek és profi stáb dolgozik. Egy szép város látványképét használni persze nem ismeretlen, hiszen így tett Obama elnök Prágai látogatása során (igaz, sajnos a város látképe akkor sajnos épp ködbe burkolózott).

Sajnos a magyar politikában ez a megoldás nem divat, pedig szép látképből nincs hiányunk. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy George W. Bush elnök Budapesti látogatásán is a Dunapart látképét választotta háttérnek.
Magyarországon valamiért inkább mindenki a klasszikus épített színpadban gondolkozik. Ezen olykor vetített háttérrel, ledes képernyővel, de inkább festett vászonnal, néha zászlókkal, vagy a tömött sorokban leültetett párthívekkel dolgoznak.
Pedig gyönyörű városaink látványa mennyivel szebb díszlet lehetne, és a sajtóban megjelenő képeken is jobban mutatna – ami nem csak a fotósoknak lenne érdekük.

Kiegészítés: a képre, pontosabban annak az AFP hírügynökség fotósa által készített változatára a NapiFix-en megjelent posztjával Mong Attila hívta fel a figyelmemet.

Hamis fotóval emlékezünk Berlin felszabadítására

2012. május 3. csütörtök
Reichstag Berlin russianFlag photoJevgenyKhaldeiTASS Hamis fotóval emlékezünk Berlin felszabadítására

Történelmi részletekért katt a képre! - Fotó: Jevgeny Khaldei/TASS

Május másodikán volt Berlin felszabadításának évfordulója. Mi mással lehetne erről megemlékezni, mint egy világhírű fotó meghamisításának történetével.

Az Urban Legends okfejtése nyomán Hernádi Levente írt róla blogján, de korábban már az InPhoto blog és sok másik oldal is írt a fotótörténeti manipulációról, ami persze nem volt példátlan ritka eset a Szovjetúnióban. Bár hozzá kell tenni, hogy a megjelent írások bizonyos részletekben legalább annyira eltérnek, mint a ciril betűs nevek latin betűs írásmódjai, amik jelentősen megnehezítik az orosz nevekre való keresést.
A fotó készítője egyik oldal szerint Jevgenyij Khaldei, a másik szerint Jevgenyij Haldej, sőt még abban sem egyeznek az egyes oldalak verziói, hogy a fotós a TASZSZ hírügynökség munkatársa volt (ez a valószínűbb), vagy a képet közlő Ogonjok magaziné. Sok kérdésben egyébként a róla szóló Wikipédia bejegyzés sem igazán tesz igazságot.

Soviet flag on the Reichstag roof Khaldei Hamis fotóval emlékezünk Berlin felszabadítására

Történelmi részletekért katt a képre! - Fotó: Jevgeny Khaldei/TASS

Abban minden forrás nagyjából megegyezik, hogy az emlékezetessé vált fotó csak a második zászlótűzéskor készült el, és a fotón sok részletet módosítottak, nem csak a fosztogatásra utaló jeleket, a katonák kezein látszó több karórát tüntették el a gondos cenzorok. Minden valószínűség szerint a közismertté vált fotó nem egyszerűen egy fotó módosítottváltozata, sőt nem is két képből lett összemontírozva. Van olyan forrás, ami szerint a fotós egy teljes tekercset elfényképezett a tetőn, ezekből illesztgették össze a végleges változatot – sőt az sem teljesen egyértelmű, hogy melyik is a végleges változat, mivel az első közlés után is módosítottak még rajta a cenzorok. Valószínűleg már az első változatban kicserélték a zászlót is, és némi füstöt is retusáltak a képre, és a szovjet retusőrök, akiket ma PhotoShop zsonglőrnek neveznénk, még csak el sem veszítették állásukat mindezért – szemben a modern kir fotótörténet emlékezetes képhamisítóival, mint Adnan Hajj.

Minden esetre a fotó Berlin felszabadításának és a háború végének szimbóluma lett.

A szabadúszó fotósok mélyvízben edzzenek!

2012. május 3. csütörtök

Fotoriporter2012 1cimlap A szabadúszó fotósok mélyvízben edzzenek!Előszeretettel szoktam élni azzal a képzavarral, hogy a szabadúszás Magyarországon inkább fulldoklás, mint életforma. Erről találtam most egy elég jól sikerült írást, ami tartogat néhány jótanácsot arról, mit érdemes tudni egy szabadúszó fotóriporternek.

A Fotóriporter magazin legutolsó számában – stílusosan pont a Magyar Sajtófotó Kiállítás megnyitójára időzítve jelent meg Kecskeméti Dávid barátom írása, amit a megnyitó után szomorú egyetértésben bólogatva olvastak a kollégák. Mélyvíz szabadúszóknak címmel azt írja le, mint ment keresztül, mikor sok év után búcsút mondtak egymással a Blikk szerkesztőségének, és hogyan építette fel saját szabadúszó karrierjét, milyen meglepetésekkel, nehézségekkel szembesült, és milyen könnyebbségek várták a nagy szabadságban “lubickolva”.

Mivel én is belekóstoltam már a szabadúszásba, számomra sok minden ismerős volt. Jó részét saját bőrömön is megtapasztaltam, de (szinte) biztos vagyok benne, hogy neked is hasznos és érdekes olvasmány lehet. Pláne, ha nem áll mögötted egy tőkeerős kiadó, ahol bomba biztos állásod van, ahonnan kirobbantani se lehetne. De különösen akkor, ha egyenesen tudod, hogy a sajtó válsága, a fotós szakma haláltusája és a mindennapos átszervezések, leépítések egyik következő hulláma téged is bármikor maga alá temethet. Ebben a helyzetben kissé biblikus idézettel tudok szolgálni a túlélni akaróknak: “építs bárkát!” Dávid írása nem lesz hozzá tervrajz, csak egy vázlat a hajóácsoláshoz. De ez is jóval több a semminél, ha nincs más mentőöv, amibe kapaszkodhatsz.

A lap hónap végéig még kapható a nagyobb újságárusoknál, feltétlenül érdemes beszerezni!

Te mit gondolsz a szabadúszásról és az említett írásról?

Csődbe ment a kontár esküvői fotós a kártérítések miatt

2012. április 27. péntek
BemozdultEskuvoiFotok photoWestgatePhotography Csődbe ment a kontár esküvői fotós a kártérítések miatt

További képekért katt a képre! - Fotó: Westgate Photography / SWNS

Teljesen bedöntötte az esküvői fotós vállalkozást a sok panaszkodó megrendelő kártérítése. A legpocsékabb esküvő fotók címre joggal pályázó cég nem élte túl, hogy a megrendelők nem művészetet, hanem a kontárságot látták az életlen, bemozdult, rosszul komponált képekben.

Korábban a Daily Mail nyomán számoltam be róla, hogy egy fotóssal kártérítést fizettett a bíróság az elbaltázott esküvői fotókért, ami nem is olyan ritka jelenség arrafelé. Hasonló történetet talált most a Telegraph is. A brit lap szerkesztői úgy gondolják, megtalálták a valaha volt legpocsékabb esküvői fotókat.

BemozdultEskuvoiFotok1 photoWestgatePhotography Csődbe ment a kontár esküvői fotós a kártérítések miatt

További képekért katt a képre! - Fotó: Westgate Photography / SWNS

A Westgate Photography fotós házaspárja, Ian McCloskey és Nikki Carter 750 fontért (kb 260 ezer forint) vállalták az ifjú pár, Thomas és Anneka Geary esküvőjének fotózását. A tűzoltó házaspár összesen mintegy 14 ezer fontot (közel 5 millió forint) költött a 120 vendég jelenlétében zajlott esküvőre. Nem csoda, hogy mint a lap fogalmaz, “sokkolta őket, hogy csupa bemozdult és életlen kép készült a napról, aminek a legemlékezetesebbnek kellene lennie számukra”.
A Telegraph galériájában számos életlen, rosszul komponált, rosszkor exponált, és egyéb módokon elrontott kép illusztrálja a két fotós alkalmatlanságát, akik azt állították, az esti programokon azért nem használtak vakut, mert egyikük epilepsziás. De egyrészt láttunk már fotósokat, akiknek a vaku hiánya sem feltétlenül okoz gondot, másrészt a bőséges napfénynél készült szabadtéri felvételeik is legalább olyan rosszak, igaz kicsit másként.
Az érthetően elégedetlen ifjú pár a munkadíj mintegy felét  tudta visszaszerezni a fotósoktól, mielőtt azok teljesen csődbe mentek volna. A hozzáértés legapróbb szikráját is nélkülözni látszó fotósok egyike arra panaszkodik, hogy teljesen csődbe mentek, még a fotó felszerelésüket is kénytelenek voltak eladni, hogy a tömegesen panaszkodó ügyfelek sorát kártalanítani tudják.

Fontolgattam, hogy azt a címet adjam, hogyan NE fényképezz esküvőt, de ezzel a címmel már írtram egy bejegyzést, így ezt a mostanit inkább annak illusztrálására javasolnám. Ha úgy tetszik, a kézzel fogható bizonyíték, hogy nem véletlenül írtam annak idején, amit írtam.

Mit gondolsz, megérdemelték a fotósok a sorsukat? Vajon egyáltalán milyen referenciával kaphatták meg a munkákat?

Photo-cyclechic: biciklis fotós lány a Critical Mass felvonuláson

2012. április 23. hétfő

Egy jópofa kép a hétvégi Critical Massról. A cyclechic fogalma az azonos című blog olvasóinak talán nem újkeletű, és talán ennek a blognak az olvasói számára is érthető, hogy miért ez lett a cím.

CriticalMass photoGirl 1204227012dVA Photo cyclechic: biciklis fotós lány a Critical Mass felvonuláson

Fotóst fotózó fotós biciklin

Bár a Cyclechic blogot érdekesnek és jópofának tartom, azért vannak – főleg személyiségi jogi – fenntartásaim, mert nem biztos, hogy minden biciklis lány egyfomrán örül annak az elismerésnek, hogy arra a blogra – vagy ilyesmi kontexftusban akárhova máshova – felkerül a képe. De ezt megítélni nem az én dolgom, így nem is vesztegetek rá ennél több szót, akit érdekel, vagy fogékony rá, az olvasgassa a személyiségi jogról és a közterületen fotózásról írt bejegyzéseimet, akit nem érdekel, annak meg valószínűleg úgyis mindegy, hogy mit írok.

Ezt a képet viszont nem lehetett nem feltenni a blogra, egyszerűen ide kívánkozott, és a cím is eléggé adta magát – ráadásul közterületen, közszereplés közben készült egy demonstrálóról, szóval még jogilag se nagyon támadható, hogy a jogi leckéhez visszakanyarodjak.

Minden esetre kíváncsi vagyok, vajon milyen lehet az ő képe, amit rólunk fotósokról csinált így menet közben. Ha te vagy a képen, vagy ismered őt, akkor feltétlenül szólj neki! ,-))

Te milyen képeket készítettél a Critical Massről?

Kiegészítés: mivel a poszttal megszólítva érezték magukat a Cyclechic blog szerkesztői, szükségesnek érezték (és így én is) tisztázni elveiket. A blog neve ellenére nem csak lányokat fényképeznek, az oldal célja pozitív példát mutatni a kerékpározóknak, így nem egyszerűen bicikliző csajos fotókat akarnak közölni, inkább megmutatni, hogy a városi kerékpározás nem összeférhetetlen a nőies/férfias, elegáns öltözködéssel. Szerzőik pedig mindig igyekeznek a személyiségi jogokat tiszteletben tartani, és törekednek rá, hogy ne egyszerű lesifotókat közöljenek a biciklizőkről, hanem általában, amikor csak lehet hozzájrulást kérnek, és el is beszélgetnek a képeken szereplőkkel. Azt is elárulták, hogy  eddig még senki sem panaszkodott miatta, hogy képei felkerültek a blogra, de természetesen, ha valaki erre kérné őket, akkor leszednék a reklamált képet.
Ezúton is köszönöm nekik, hogy az én képem is kitették, és hogy minderre fény derült.