Völgyi Attila fotóriporter blogja…

Ha már dübörög – na jó a vuvuzelák miatt inkább zúg – a foci VB, akkor érdemes elolvasni a Reuters fotós Toru Hanai  élménybeszámolóját arról, milyen volt a foci VB-t fényképezni.

Toru Hanai a japán csapattal érkezett Dél-Afrikába a foci világbajnokságra, és mint ilyen csapat mellé rendelt fotós, csomagolhat és mehet haza, ha a csapata kiesik. A kék szamurájok korábbi eredményei alapján ő három vereségre számított, és viszonylag hamar bekövetkező hazaútra. A kamerun, majd dánia elleni győzelemmel azonban, mint fogalmaz a szeme láttára változott át a japán válogatott, és annak esélyei. A csapatnak ezzel sikerült elérnie, hogy a francia és olasz csapatok – és az őket kísérő fotósok – hamarabb otthagyták a VB-t, mint a japánok, és ő.

Fotó: Toru Hanai/Reuters

Hangulatjelentése a június 29-ei Japán-Paraguay meccsnél válik igazán személyessé, amit végül tizenegyesekkel kellett eldönteni: “A tizenegyesek csak a szerencséről szólnak. Egy meccs ennyire pszichológiailag megterhelő eldöntése különösen embert próbáló a játékosok számára, de a fotósoknak sem könnyebb. A másodperc egyetlen töredéke választja el, hogy címlap lesz a képből világszerte, vagy egy bélyeg méretű fotó egy eldugott sport oldalon. A játékosok és a fotósok is próbálják kizárni elméjükből a tömeg zaját és csak a kapus és a büntetőt lövő játékos feszült párharcára koncentrálni.

Fotó: Toru Hanai/Reuters

Én a kapuval szemközt helyezkedtem el, így láthattam a kapus arcát. Az addig számos lövést kivédő japán kapus, Eiji Kawashima arcán jól látható volt a feszültség. A két csapat két sikeres lövése után Yuichi Komano következett, Japán harmadik rúgásával.

Mikor erőteljesen elrúgta a labdát a kapu felé, rögtön megnyomtam az exponáló gombot. Egy század másodpercre a fényképezőgépben eltűnt a látvány, míg a kép elkészült, így nem láthattam, hogy a labda bement vagy sem. A következő, amit láttam, Kamano volt, ahogy a fejét fogja. Japán foci csapatának ideje lejárt Dél-Afrikában – akárcsak az enyém.”