‘felszerelés’ címkével ellátott bejegyzések

D800: már hivatalos: a számháború nem ért véget!

2012. február 7. kedd
Nikon D800 Skeleton image D800: már hivatalos: a számháború nem ért véget!

Nikon D800 - termékfotókért kattints a képre!

A Nikon ma reggel hivatalosan is bejelentette D800-as félprofi DSLR-jét, és paramétereivel egyértelművé tették, hogy a megapixelek számháborúja távolról sem ért még véget. 36 megapixellel minden eddigi DSLR felbontást maguk mögé utasítanak.

A számháború folytatódik
Immár hivatalos, hogy a D800-ba 36 megapixeles érzékelő került. Még 1.5x crop mellett, DX módban is 15 megapixeles képeket készít. Közel annyit, mint a nagyobb testvér teljes felbontása.
A Canon nemrég az EOS 1DX bejelentésekor épp a “minek a felbontásban tovább licitálni egymásra?” mottó jegyében visszavett egy keveset a korábbi gépeinek 21 megapixeles felbontásából, és mindössze 18 megapixellel indította harcba az új csúcsgépet. A profi szegmensben erre a Nikon os egy visszafogott felbontású, mindössze 16 megapixeles vázzal válaszolt, ami kevésbé volt meglepő, hiszen a Nikon eddig is 12 megapixeles vázakat árult nagy sikerrel. Sőt lényegében ők maguk hirdették meg elsőként a megapixelek visszafogásának iskoláját, mikor a D3 frissítéseként megjelent D3s is csak 12 megapixeles érzékelőt kapott mások 14-16 megapixeles gépei között.

Nikon D800 2 D800: már hivatalos: a számháború nem ért véget!

Nikon D800 - termékfotókért kattints a képre!

Úgy látszik az önmérséklet most véget ért a Nikonnál. Talán az eddigi stratégia nem vált be, talán bevált, de mégis valami más irányt akarnak kipróbálni. Minden esetre a D800 már nem ugyanazt a filozófiát követi, mint elődje, inkább az 5D-vel verseng. Amire a Canon is kénytelen lesz valami hasonlóval válaszolni, hogy ne maradjon alul. És a számháború folytatódik tovább…

A D700 a múlt
A D700 eddig egy elérhető árú, gyors, de full-frame gép volt, ami a D3 lényegesen olcsóbb alternatíváját nyújtotta. Közel fél áron, szinte pontosan ugyanazokat a paramétereket kínálta.
Ugyanaz az érzékelő, és AF rendszer volt benne, mint a D3-ban, a megfelelő gyári markolattal képes volt ugyanazt az akkumulátort használni, és ezzel közel azonos sebességű gyors sorozatot tudott elérni (11 fps helyett 9 fps nem olyan nagy különbség). Lényegében csak a formai kialakítás, a kezelőszervek elrendezése, a váz strapabírósága, és a zárszerkezet élettartama jelentett némi különbséget, amit az 50% megtakarításért elnézett az ember a gépnek.

Nikon D800 4 D800: már hivatalos: a számháború nem ért véget!

Nikon D800 - termékfotókért kattints a képre!

A D800 minek a jövője?
A D800 fejlesztése más irányba fordult. Megkapta minden idők eddigi legnagyobb felbontású CMOS szenzorát, ami pont kétszer akkora felbontású (és valószínűleg fájlméretű) képeket készít, mint nem csak az elvben nagyobb testvér D4, hanem a Canon jelenleg csúcsgépnek számító 1DX-e. Persze már a D3x megjelenése óta tudjuk, hogy jönni fog majd valamikor a Nikonnál egy mégnagyobb testvér, a D4x hogy ugyanezt a nagy felbontást profi vázban is elérhetővé tegyék.
A D800 megkapta ugyanazt az AF rendszert, és ugyanazokat a videó képességeket, amiket a nagytestvér tulajdonságaiként jelenntettek be pár hete. Ennek áraként pedig elveszítette a nagytestvérhez fogható sorozat sebességet. A D800 alap helyzetben már csak 4 fps sorozatra képes, és a megfelelő markolatban a nagy tesó akkumulátorával is csak 6 fps-re tornászható fel. Ez a sebesség nem különösebben nagy, főleg sport fotónál okoz gondot, de jelentős eltérés a D700-hoz képest.

TestImage NikonD800 faKorona photoJimBrandenburgNikon D800: már hivatalos: a számháború nem ért véget!

Teszt képekért kattints! - Fotó: Jim Brandenburg/Nikon

Talán nem olyan nagy ár ez a sebességvesztés a nagyobb mindent verő felbontás presztizséért cserébe. Kérdés, hogy ki mire akarja használni a D800-at. Ha a nagyobb felbontás tényleg szükséges (vagy nem árt), a sebesség pedig nem számít, akkor a D800 most mégjobban megéri a D4 árának felét (ha felbontást nézzük, kétszer annyira is megéri a fél árat). Ha viszont valaki sportra szeretné használni, ahol számít a sebesség, és a puffer mérete, ráadásul nem olyan fontos tényező a gép felbontása, mert a 12 megapixel is elég mindenre. Akkor bizony a D800 fejlesztési iránya nem az igazi.
Kérdés, hogy ki fogja megvenni? Na nem annyira a D800-at, hanem a D4-et. Hiszen a D800 fele annyiba kerül, így jóval elérhetőbb, és azért java részt kiszolgálja az embert, még ha nem is pontosan erre van igazán szüksége.

A nagy stratégiaváltás közepette szerintem az lesz a kérdés, hogy mit nyújt majd a másik tesó. Mit fog tudni a D300 utódjaként megjelenő D400? Vajon megkapja azt a nagy sebességet, ami kimaradt a D800-ból? És ha igen, akkor 1.5x croppal tudja majd, mint eddig, vagy elvetik az APS-C érzékelőt, és a D400 lesz a D700 igazi utódjaként gyors és full-frame? Netán bevezetnek egy újabb modellt a Nikon kínálatba, amit a gyors cropos vázuk, és a lelassított full-frame nagy felbontású D800 közé szúrva kisebb felbontású, de gyors vázként árulhatnak majd?

  • Fotó paraméterek:
  • Full frame (35.9 x 24 mm) CMOS szenzor
  • Expeed 3 képfeldolgozó processzor
  • 4 fps (6fps MBD12 markolattal)
  • ISO 100-6400 (kiterjesztve 50-25 600)
  • 51 autofókusz pont
  • 3.2” átmérőjű LCD kijelző 921 000 képponttal
  • Video paraméterek:
  • Full HD video: 1920 x 1080 (30, 25, 24 fps)
  • HD720p video: 1280 x 720 (60, 50, 30, 25 fps)
  • VGA video: 640 x 424 (24 fps)
  • FX és DX formátuú videózás
  • Csatlakozási lehetőségek:
  • szrereó mikrofon be- és fejhallgató kimenet
  • CF és SD kártyacsalád kompatibilitás
  • USB 3.0, 10 érintkezős Nikon csatlakozó
  • Tömörítetlen HDMI kimenet

Nincs nagy meglepetés
A bejelentés persze most sem tartogatott igazán nagy meglepetéseket, hiszen a termékfotók és a műszaki paraméterek egyaránt megjelentek már korábban a pletkyák terjesztésére fogékony oldalakon. Az egyetlen újdonság jóformán, hogy most már hivatalos adatokról lehet elmélkedni, nem csak pletykákról.

Talán a pletykák is emlegették, de már az is biztos, hogy két féle változat lesz. Egy normál D800, és egy D800E. Az utóbbi kb 10%-kal lesz drágább, és a különleges tulajdonsága az lesz, hogy kihagyják belőle az érzékelő előtti AA (antialiasing) szűrőt. Ez a sűrűn ismétlődő képrészletek miore hibáját hivatott korrigálni. Táj és tárgyfotóban viszont ez a jelenség kevésbé okoz gondot, így ezekre a területekre koncentráló fotósoknak kínálnak többlet lehetőséget az E verzióval.

Egy biztos: a D800 sokkal közelebb került most a Canon EOS 5D mark II-höz, mint amilyen közel áll saját elődjéhez. Hiszen a Canon pontosan ebben a szegmensben mutatta be annak idején az 5D-t: nem túl gyors, viszont full-frame és nagy felbontású gép, remek videó lehetőségekekl. Az 5D mark II így vált jó időre a maga nemében (szinte) teljesen egyeduralkodóvá a piacon, és valószínűleg pontosan ezzel kíván versenyre kelni most a Nikon.

Te mit gondolsz a D800-ról? A te igényeidnek megfelel?

D800-al forgatott hivatalos Nikon videók:

IFRAME Embed for Youtube

Joy Ride from Sandro on Vimeo.

Megoldódott a táska “lopás” rejtélye, megvan a tulajdonos

2012. január 2. hétfő
kata dr 467 openMEGLETT1 Megoldódott a táska lopás rejtélye, megvan a tulajdonos

Add tovább: meglett a talált fotós táska gazdája

Alig egy nap leforgása alatt megoldódott a fotóstáska csere története, az Internet és a közösségi média ezúttal jól vizsgázott, és ami fontosabb, az emberi erkölcsök nem kevésbé.

Tőlem már többen kérdezték, hogy miért van az objektíveimre ráírva a telefonszámom. “Csak nem azt hiszed, hogy felhív valaki, ha megtalálják?” kérdezik sokan hitetlenkedve. És ennek a kalandos történetét is meg fogom egy szép nap írni, ha lesz rá időm. De lám, milyen gyorsan rövidre zárta volna most ezt a történetet is egy ilyen kis apróság. Szerencsére a táskát nem sötét alvilági alakok lopták el, hanem egy becsületes ember találta meg, így az internetes társadalom segítségével hamar előkerült a hátizsák  gazdája is.

Velem is megesett már
Egyébként nekem is volt már hasonló ügyem, mikor munka közben egy 3-4 fős forgatócsoport tagjai véletlenül összefogták a táskámat a stáb  többi holmijával, és elvitték. Én már a szervezőket zaklattam, a kollégák meg azt sürgették, hogy hívjak rendőrt, mikor hív az egyik operatőr, hogy nem tudom-e, kié lehet a táska, amit találtak. Szerencsére tudta a számomat, és én jutottam eszébe a helyszínen dolgozók közül, így előbb megtalált, mint eljutott volna addig, hogy a táskát kibontva megtalálja a telefonszámomat. Természetesen nem nehezteltem a hibáért, inkább örültem, hogy nem lett nagyobb gond, és azóta próbálok jobban vigyázni a felszerelésemre.
Persze lehet, hogy a másik oldalon is voltam már néhányszor, és én is elvittem valakinek a holmiját. Erről kevésbé van konkrét emlékem, minden esetre remélem, hogy azóta megbocsátották nekem is.

Kiderült, hogy törént
Tegnap tettem közzé, hogy szilveszter éjjel egy buliban elcserélődött két hátizsák. Ma már arról számolt be a fotós szett tulajdonosát kereső becsületes megtaláló, hogy a tulajdonos jelentkezett, hitelesen bizonyította, hogy a holmi az övé, így hamarosan visszakaphatja dolgait.
A két fél egyeztette szilveszteri történetét, és az is kiderült, hogy gondatlan véletlen folytán maga a becsületes megtaláló lehetett az akaratlan “tolvaj”, hiszen az ő hibájából keveredtek össze a hátizsákok. A megtaláló nem büszke a bulizás mámorában bekövetkezett véletlenre, sőt kifejezetten szégyelli, így kéri, ne írjam le a nevét. Örül továbbá, hogy én nem tettem közzé, mert már így is egy órája csak azzal foglalkozik, hogy az érdeklődő levelekre válaszol.

Szerencsére a holmi tulajdonosa megbocsátotta a kellemetlen közjátékot, és nagyon örül, hogy visszakapja cuccait. (Természetesen ha ő is hozzáfűzné a saját véleményét, szívesen közlöm azt is. Mint a “megtaláló” írja:

 ”Köszönöm, hogy az email címemet nem publikáltad, kicsit szégyellem az egészet és azt is, hogy a fél netet bejárta a sztori, gyakorlatilag névvel és születési évvel (amit a mail címből nem nehéz kilogikázni), így ma volt, aki előbb tudta, mit alkottam szilveszterkor, mint hogy elmeséltem volna. Azt hiszem, legközelebb kevésbé egyértelmű levélcímet fogok regisztrálni…”

Hozzáteszi még, hogy nagyon örül, hogy ilyen sokan segítettek. Ez visszaadja a reményét, hogy nem csak lopásra és önzésre számíthat az ember, ha értékes holmikról van szó. De azért ma már ő is jobban tudja, hogy a dolgainkra vigyázni kell. Most pedig kéri, hogy abban segítsetek, azt is megtudják az emberek, hogy az ügy lezárult, és nem kell tovább terjeszteni a történetet, nehogy ez az ügy is úgy járjon, mint sok a legtöbb hoax és továbbküldözgetős levél szokott, és jövő januárban újra mindenki bombázni kezdje az üggyel kapcsolatos kérdéseivel, mint most is tették rengetegen.

Ahol te találkoztál még ezzel a történettel, ott jelezték már, hogy meglett a táska?

Így jár, aki nem vigyáz a fotós táskájára szilveszterkor

2012. január 1. vasárnap
kata dr 467 openTEXT Így jár, aki nem vigyáz a fotós táskájára szilveszterkor

Ilyesmi hátizsák keresi gazdáját, aki elhagyta szilveszterkor

Két tanulságos eset bulizó fotósoknak (és talán másoknak is) – remélem, te nem jártál így, de ha tudsz segíts a keresésben!

Kiegészítés: idő közben meglett a fotó felszerelés tulajdonosa. Azért érdemes mindkét írást elolvasni a tanulságok végett. Ha valahol azt látod, hogy még mindig keresik, akkor kérlek jelezd ott is, hogy megvan a tulajdonos, hogy ne keringjen tovább feleslegesen, illetve nehogy egy év múlva visszatérjen hoaxként.

Újév reggelén délben egy olvasóm azzal üdvözölt, hogy írhatnék róla, hogy senki ne hordja a pénztárcáját fotós táska nem zip-záras zsebében. Hogy neki milyen kalandja volt az éjjel, az már sejthető. Lehet, hogy fogok erről a témáról is bővebben írni, de így estére találtam egy sokkal érdekesebbet. Remélem, hogy nem veled történt, de légy szíves segíts te is megtalálni az érintettet, hátha ismered!

Az Index egyik fórumán jelent meg off topic hozzászólásként, így a fórumot nem is linkelem, hogy ne szaporodjon ott az off topic. Ha neked, vagy a barátaidnak ismerős a leírásban szereplő elveszett holmi, akkor jelezd nekem – vagy ha idő közben a becsületes megtaláló hozzájárul, akkor itt majd közlöm az ő elérhetőségét. Idő közben mások is elkezdték terjeszteni a történetet a Facebookon, ők a megtaláló e-mail címét is közzé tették. Mi levelezésben állunk, de egyelőre nem nyilatkozott róla, hogy szeretné-e ha kint lenne a címe.

“Szilveszter éjszaka folyamán imseretlen körülmények között, Budapesten, valahol a Petőfi híd – Kálvin Tér – Erzsébet híd Bermuda háromszögben elcseréltem saját, fekte Tatonka hátizsákomat egy szintén fekete, méretben nagyjábol hasonló Kata DR 467 típusú, fotós zsákra.

A fotós táskában rám maradt egy Canon 30D típusú fényképezőgép, egy 16-35 f2.8 és egy 50 f1.4 optika, valamint egy 550 EX vaku. Ezen kívül volt benne egy “Ádám” névre gravírozott ezüst színű, pálinkát tartalmazó laposüveg, egy sötétkék pulóver, pár toll, petárdák és egy kulcscsomó.

Én jelenleg nem találom fekete-sárga, vízhatlan, North Face márkájú dzsekimet, ami feltehetően a Tatonka táskában van, egy Maglite elemlámpa, egy ruszki kanálgép, egy elsősegély csomag, egy Bear Grylls túlélőkönyv (nem röhög, utólagos születésnapi ajándékként kaptam tegnap) és némi alkoholos ital társaságában.

Kérem, aki ma reggel egy ismeterlen hátizsákkal ébredt, vagy a fenti leírás hatására van valami emlékképe a szilveszter estéről, ami segíthet, az jelezze az email címemen, hogy mielőbb minden visszatalálhasson a jogos tulajdonosához.”

Ugye te is megosztod ezt a posztot, hogy megtaláljuk a táska tulajdonosát?

Kiegészítés: idő közben meglett a fotó felszerelés tulajdonosa. Azért érdemes mindkét írást elolvasni a tanulságok végett. Ha valahol azt látod, hogy még mindig keresik, akkor kérlek jelezd ott is, hogy megvan a tulajdonos, hogy ne keringjen tovább feleslegesen, illetve nehogy egy év múlva visszatérjen hoaxként.

Mit csomagolnál háborúba induláskor?

2011. december 23. péntek
WarPhotographer pack cameraGear photoUmitBektasReuters Mit csomagolnál háborúba induláskor?

Háborúba készülő fotós holmija - Fotó: Umit Bektas/Reuters

Nagy utazásnál mindig kritikus, hogy mil mindent vigyen magával az ember úgy a fotózáshoz, mint az egyéb holmik közül. A Reuters fotóriportere arról mesél, milyen felszereléssel indult Afganisztánba, hogy az amerikai katonákat fényképezze.

A Reuters blogján az Afganisztánból nemrég hazaérkezett Umit Bektas mesél róla, hogyan csomagolt, mikor megtudta, hogy háborúba indul. Ebből a beszámolóból a PetaPixel is idéz részleteket, amit MLZphoto blogja is lefordított. Ezek közvetítő forrása a PopPhoto  pedig arra is felhívja a figyelmet, hogy ez a csomagolás milyen nagy mértékben eltér a korábban szintén a Reuters blogján megjelent képektől, hogy milyen felszereléssel készültek Wilmos herceg esküvőjére a fotósok. Képei és beszámolója révén jóval részletesebben megismerhetjük, mivel és hogyan dolgozott Afganisztánban, mint annak idején David Gutenfelder képeiről, aki elsők között fényképezte iPhone-jával az Afgán hadszínteret és többek között saját felszerelését is.

“Mikor megtudtam, hogy mikor kezdődik afganisztáni kiküldetésem egy amerikai katonai alakulatnál, szerencsére volt elég időm felkészülni. Úgy éreztem, mindent el kell terveznem, így összeállítottam egy listát a teendőimről. A lista elején a táskáim becsomagolása állt.

Tudtam, hogy nagyon gondosan össze kell készítenem, amit vinni akarok. Tudtam, hogy könnyű felszereléssel kell utaznom, de ugyanakkor mindennek kéznél kell lennie, amire csak szükség lehet. Figyelembe véve a feladat jellegét, és az afganisztáni helyzetet, lehetetlen lenne pótolni bármit, amit itthon hagyok. Mivel féltem, hogy valami fontosat lefelejthettem a listámról, felvettem a kapcsolatot a kabuli Ahmad Masooddal, és a Reuters más fotóriportereivel akik már kísértek hasonló módon katonai alakulatokat Afganisztánban. Masood valószínűleg gyakran kap ilyen kérdéseket a kollégáktól, mert azonnal komplett szakirodalmat küldött vissza, benne egy komplett listával, hogy miket kell magammal vinnem, és egyéb hasznos információkkal. A tőle és más kollégáktól összegyűjtött tapasztalatok alapján már tudtam is, hogy mi mindent kell magammal vinnem 

WarPhotographer pack helmetWest photoUmitBektasReuters Mit csomagolnál háborúba induláskor?

Fő a biztonság - Fotó: Umit Bektas/Reuters

A legfontosabb a biztonsági felszerelés – repesz álló mellény és sisak. Ha ezek nincsenek ott az első számú csomagodban, akkor fordulhatsz is vissza. Ezért én ezeket egy külön táskába tettem.

A második táskában van mindaz, amire szükségem lesz a fotózáshoz és a képek elküldéséhez. Két fényképezőgépre van szükségem, de a biztonság kedvéért vittem egy harmadikat is. Mivel egy multimédia anyagot is terveztem, ezért elcsomagoltam egy hangfelvevőt és egy mini videokamerát. Ezen kívül egy Bgan terminál biztosítja az Internet kapcsolatot a képek elküldéséhez, és egy Thuraya az egyéb kommunikációt. Mikor a laptopomat betettem a táskába, eszembe jutott, hogy “mi lesz, ha elromlik?” úgyhogy eltettem egy másik kisebb laptopot is tartaléknak. Ezen kívül minden műszaki cikkhez eltettem egy tartalék akkumulátort, amivel működnek. De azért a fényképezőgépekhez két tartalék akkut csomagoltam. Mivel nagy objektíveket nem használhatok, eltettem egy telekonvertert, ezen kívül töltők, kábelek, memóriakártyák, tisztítószerek és adapterek. Ez töltötte ki a legnagyobb táskámat.

AfganistanSky armyPatrol photoUmitBektasReuters Mit csomagolnál háborúba induláskor?

Éjjeli őrjárat a csillagos ég alatt - Fotó: Umit Bektas/Reuters

Pakolás közben figyeltem fel a mini háromlábú állványomra. “Vigyem vagy ne?” Teljesen magától értetődőnek tűnt, hogy minden másnál jobban kellhet egy ilyen küldetésnél. Bizonytalan voltam. Zavart a tudat, hogy amennyire csak lehetséges könnyű felszereléssel szeretnék utazni, mégis magammal akarok vinni egy mini háromlábú állványt. Végül mivel nem akartam, hogy kétségek gyötörjenek, amiért itthagytam, inkább begyömöszöltem a táskába, ami így is kezdett túl nehézzé válni.

Végül Afganisztánban egy éjszakai őrjárat során Logar tartományban nagyon is örültem neki, hogy magammal vittem. Az ég tiszta volt, tele olyan fényes csillagokkal, amilyeneket még soha nem láttam. A katonák egy tábortűz körül ülve beszélgettek. Én mosolyogva húztam elő a kis állványt a táskámból. Beállítottam a megfelelő szögbe, és egy 30 másodperces expozícióra. Az állvány bizonyította, hogy érdemes volt elhoznom.

WarPhotographer pack outdoorsGear photoUmitBektasReuters Mit csomagolnál háborúba induláskor?

Túrafelszerelés - Fotó: Umit Bektas/Reuters

A táskámban volt egy pár nélkülözhetetlen kiránduló felszerelés is, mivel tudtam, hogy az idő nagy részét a szabadban töltöm majd. Hálózsák, meleg ruha, vizes hátizsák, fejlámpa, kesztyű, stb. Mindez elég kevés helyet hagy a saját ruháimnak. De a tudat, hogy azokat itthonhagyhatom, valahogy nem zavart annyira, mintha a fotó felszerelésemből hagynék itt valamit.

Mikor hazaérve kicsomagoltam, csak akkor ébredtem rá, hogy nem vittem magammal semmi olyat, amit ne használtam volna, vagy amit feleslegesen cipeltem volna el Afganisztánba és vissza. Bár egy valamit végül csak elfelejtettem elvinni magammal – törölközőt. Szerencsére azt Kabulban is sikerült szerezni.”

Első számú alapszabály: ne hagyj fotó felszerelést a kocsiban!

2011. augusztus 22. hétfő
PhotoEquipmentInCarTrunk photoTomGralishInquirer Első számú alapszabály: ne hagyj fotó felszerelést a kocsiban!

Fotó: Tom Gralish/Inquirer

Biztos van, akinek már unalmas, de piszkosul jól jön ez a tanács, hogy későbbi komoly fejfájásokat kerüljünk el. Megint történt egy lopás, ami elkerülhető lett volna. Fotósok osztják meg a tanulságokat.
Ugye te nem hagysz semmit a kocsiban?

“Bízz Istenben, de azért zárd be jól az autódat.”  – tartja a népi bölcsesség

Ma írta ki egy ismerős a Facebookon, hogy egy kollégának, Katona Tamásnak ellopták a teljes fotó felszerelését, drága gépekkel, objektívekkel, vakukkal, sőt stúdió világítástechnikával mindennel együtt. Megállt egy parkolóban, kiszállt elintézni a dolgát és mire végzett lába kelt a holminak.
A listát elnézve az sem kizárt, hogy kocsival együtt vitték el, mert egyszerűbb, mint egyesével kirámolni a kocsiból. De a lényeg itt a felszerelés, ami profi fotósként a munkaeszköze, amivel dolgoznia kellene, és most épp nincsen mivel. Illetve iszonyatos költség – és idő, energia – pótolni ezeket a munkaeszközöket.

Még, amikor évekkel ezelőtt a fotó kereskedelemben dolgoztam, volt egy vevőm, aki mesélte, hogy neki öt-hat alkalommal lopták el a fotó felszerelését a kocsiból, olykor csak a táskát kiemelve, néha kocsival együtt. Mint mondta, az utolsó esetben a felszerelés magában is többet ért, mint az autó.

Tanulság első kézből
Azóta egy újabb kolléga, Láng Péter is posztolta a Facebookon kellemetlenségeit. Megint autóból loptak fotós holmit. Így foglalja össze a tanulságot: “minimális óvintézkedésekkel mindez megelőzhető. Persze sosem hagyjuk őrzizetlenül az autót, de ha mégis legalább pakoljátok szét az értékeket. Nekem is van a csomagtartóban padló alatti kis rekesz, de lehet pakolni az ülés alá, az ipad befért volna a hátsó ülések támlái közé. Mindezzel csökkenthettem volna az engem ért kárt, mert nem visznek el mindent egyszerre. [...] Kiemelném még, hogy mennyire fontos a fotós anyagok biztonsági másolata. Az évek során beépült rutinnak köszönhetem, hogy senkit nem kell felhívnom azzal, hogy fotózhatjuk újra az anyagát. Pedig 3 napja voltam úton és két fotózásom is volt a notebook-on. De szerencsére azt a fotózás helyszínén, egy kolléga vinyóján hagytam. Vigyázzatok a cuccaitokra, vigyázzatok a munkátokra.”

Fotóriporter kollégákkal rendszeresen szóba kerül ez utazás kapcsán. Vannak magabiztosabbak könnyelműbbek is, de sokan ismerik, és alkalmazzák ezt a szabályt: soha ne hagyd a kocsiban a felszerelésed!