‘felmondás’ címkével ellátott bejegyzések

Szabadúszó fotóriporter

2009. október 22. csütörtök

Alig egy hét és lejár a felmondási időm, utána hivatalosan is munkanélküli leszek. Bár a sajtófotó területen a munkanélküli fotográfust szabadúszónak szokás hívni, aminek egyaránt vannak előnyei és hátrányai:

Elnyök:

  • nincs az embernek főnöke, aki dirigáljon
  • nincs az embernek kötött munkaideje
    (igaz, hogy a fotózásban ez egyébként se jellemző)
  • azt csinál az ember, amit akar
  • maga oszthatja be minden idejét
  • nem találnak minden áron feladatokat ha kell, ha nem
  • nem kell elszámolni a munkaidővel
  • nem kell egy lap tematikájához sem igazodni
  • több idő a szabad alkotásra

Hátrányok:

  • több főnöke van az embernek, mint más
  • mindig dolgozni kell, amikor csak munka van
    (a fotózásban ez egyébként is így van)
  • nincs előre tervezhető bevétel
  • a beérkező megbízások függvénye, hogy van-e munka
  • a számlákat ki kell valamiből fizetni
  • üzleti életet kell élni, és a pénzt hajszolni
  • futhat az ember a saját pénze után, ha nem akarnak időben fizetni
  • küzdhet az ember a szerzői jogainak védelméért
  • a privát üzlet nem hagy időt a szabad alkotásra

Összességében nem annyira rossz a helyzet, de egy stabil főállással nagyobb az ember létbiztonsága. Arról nem is beszélve, hogy stabil egzisztenciával, és biztosan tervezhető bevétellel jobban tud az ember időt hagyni a saját projektekre, személyes témákra, szabad alkotásra. Minden esetre nem új szerepkör számomra a szabadúszás, csak egyébként se rajongtam érte, és most a válság mégjobban megnehezíti az amúgy sem túl egyszerű helyzetet. Minden esetre pozitív vagyok, úgy még nem volt, hogy ne lett volna valahogyan. Egyedül csak az aggaszt, hogy a rendőrök  a vizihullát hívják szabadúszónak. Nehogy fuldoklás legyen ebből…

Fotóriporteri állás keresés

2009. szeptember 11. péntek

“Szabad állás nincs. Ahol nincs létszám stop, ott leépítés van.”

no images2 Fotóriporteri állás keresés

Sajnos ez a mai magyar valóság a sajtó álláspiacon. Bár a sajtóban álláspiac nem is nagyon létezett soha. Ez egy eléggé zárt szakma, ahol szinte mindenki ismer szinte mindenkit, és ha valahol szükség van új emberre, akkor mindenkinek van egy pár ismerőse, akit meg lehet kérdezni. És mivel szinte mindenki ismer szinte mindenkit, így hamar elkel hirdetések nélkül minden állás. Bár nekem sikerült már – ráadásul nagyon jó helyen – állást találnom hirdetés útján, ez mégis igen ritka helyzet volt, és az utódlásom később már ott is hirdetés nélkül zalott le. Igaz többek között én magam is ajánlottam az üresedő helyre ismerősöket.
A válság annyival “izgalmasabbá” tette a helyzetet, hogy sorra szűnnek meg lapok és vele fotóriporteri státuszok. Az előtte is igencsak véges számú állásokból egyre többet szüntetnek meg, fokozva ezzel a keresők tömegét, és a helyek hiányát. A pénzügyi helyzet miatt vékonyodnak az újságok, csökkennek a példányszámok, és a reklámbevételek, ami további elbocsátásokat és munkanélküliséget eredményeznek. A minőség romlására most nem térnék ki, mert ez most egy munkaügyi post.

Sajnos nem légbőlkapott ötlet ihlette ezt az írást, én is állást keresek. A hónap végén megszűnik eddigi munkahelyem, és most kénytelen vagyok a fent vázolt helyzetben új munkahelyet keresni. Nem vagyok az önreklám nagy híve, de kénytelen vagyok beismerni Henry ford híres mondásának igazságtartalmát: “Reklám nélkül csak a jegybankban tudnak pénzt csinálni”. Ahogy azt is kénytelen vagyok elismerni, hogy “a pénz nem boldogít, de azért megnyugtat”. Bár hozzátenném, hogy válság idején különösen igaz ez, és a túléléshez nélkülözhetetlen is.

Egyelőre még nem vagyok kétségbeesett, addig még van egy kis időm, és nem is tervezem, hogy kétségbeesésem itt osszam meg. A blog nem alakul majd át valami munkanélküli naplóvá, sőt nem fog megszületni álláskeresésem kronológiája sem. De ha már van ez a blog, és olyan lelkesen látogatják az emberek, akkor azért megosztom, hogy jelenleg elég sok munkát ad kitalálni, hogy merre tovább, és nem utolsó sorban a blog tematikájába is illik ez a kellemetlen tapasztalat.

Akinek véleménye van, az nyugodtan kommentelhet, de az esetleges állás ajánlatokat inkább e-mailben küldje, aki tud valami ötlettel szolgálni.

Elbocsátja szóvivőit a BKV

2009. augusztus 28. péntek

bkv logo Elbocsátja szóvivőit a BKV“A BKV Zrt.-nél fontos szempont a nyitottság, átláthatóság és a gyors tájékoztatás. Ennek érdekében a Társaság egyszerűsíti és egyben ésszerűsíti a tájékoztatási csatornák működését. A szóvivők helyett a jövőben közvetlenül a szakmailag illetékes vezetők adnak válaszokat a média kérdéseire a Sajtóiroda közreműködésével.” – BKV sajtóközlemény a szóvivők menesztéséről

Érdekes elképzelés, hogy a központi sajtó kommunikáció helyett majd az adott területek illetékesei fognak nyilatkozni. Erre az egyik sajtó munkás – tapasztalatból – azt vágta rá, hogy “ők sosem lesznek majd elérhetőek”. És bizony félő, hogy így lesz. Még ha van is egy szervezetnek egy személyben szóvivője / sajtófőnöke, gyakran ő sem érhető el, vagy ami még rosszabb, hogy a sajtó illetékes nem válaszol. Ez a megosztott felelősségi rendszer viszont óhatatlanul azt fogja majd eredményezni, hogy nem lesz soha elérhető, aki éppen illetékes. Illetve mindig épp más lesz majd illetékes, mint aki elérhető. Ezen kívül  várható még, hogy épp nem értesült, vagy nem tájékozódott kellő mélységben a témában, hiszen egyéb szakmai feladatköreinek is meg kell felelnie. Pedig ez a mérhetetlen – és talán jogosan elvárt – tájékozottság még azokra a sajtó osztályokra, és szóvivőkre sem mindig jellemző, akiknek az a hivatali kötelességük, hogy mindig elérhetőek, és minden kérdésben felkészültek, és tájékozottak legyenek. Most majd csak a  felelősség pattog ide-oda, válasz meg nem érkezik, pláne nem időben, hiszen a sajtót a hírverseny mellett a lapzárta is sürgeti rendszerint.

Kíváncsi lennék például arra is, hogy ki lesz majd a botrányos végkielégítési ügyekben illetékes területi szakértő, csak hogy egy aktuális dologgal foglalkozzunk, ahogy például a sajtó is teszi. Arról nem is beszélve, hogy mint azt a Magyarországi Szóvivők Országos Egyesületének közleménye is összefoglalja, a szóvivői munka nem csak abból áll (tegyük azért hozzá, hogy jobb esetben), hogy valaki ért az adott szakterülethez, amiről nyilatkozik. A “vállalati szót vinni” jelentős részben kommunikációs feladat, tudni kell hozzá beszélni. Érthetően, tisztán, jól, ismerni a sajtót, annak működését, igényeit, stb.
A szóvivői szervezet közleménye:
“A Magyarországi Szóvivők Országos Egyesülete megdöbbenéssel értesült a BKV  döntéséről, mely szerint szóvivőiknek felmondanak, és a feltett kérdésekre a jövőben az illetékes területi szakembereik válaszolnak.

Tekintettel arra, hogy bármely szuverén vállalati döntés bírálata semmiképpen sem tartozhat szakmai egyesületünk kompetenciájába, ezért csupán az alábbiakat tartjuk szükségesnek megjegyezni. A Magyarországi Szóvivők Országos Egyesülete Kiricsi Karola és Szilágyi Károly szóvivői munkáját elismerésre méltónak értékeli.
Szakmai meggyőződésünk szerint egy szervezet nyilvánosság előtti képviselete (különösen akkor, ha jelentős súlyú, a közfigyelem homlokterében álló vállalatról van szó) önállóan definiálandó feladatkört jelent, melynek ellátásához nem elegendő pusztán egy adott szakterület ismerete, hanem ahhoz a szóvivői szerepet jelentő sokrétű kommunikációs szakmai alkalmasság, a sajtó működésének mélyreható ismerete, valamint elsajátítandó tudás is szükségeltetik.”

Viszont ez legalább jó aprpopó lesz majd, hogy kommunikációs tevékenységükért plussz illetményt kapjanak az illetékesek. Illetve, hogy keressenek egy tréning céget, akik jó pénzért pratkikus tanácsokat, kommunikációs technikákat, és szóvivői ismereteket oktatnak majd a kiválasztott területi szakemberek számára. Ami egyébként akkor is hasznos lehetne nekik – és mindenki másnak is – ha nem látnának el ilyen feladatkört, hiszen egy-egy kérdésben eddig is megszólaltak szakmai illetékességük okán.

Azért zárszóként a jóhiszeműség jegyében álljon itt, hogy akár még működhet is, csak más, sokat – sőt nálam is többet – tapasztalt szakemberek szerint sem valószínű. De ki vagyok én, hogy kritizáljak, csak egy fotóriporter, aki próbál néha érdekes dolgokról blogolni….és akit véletlenül pont aznap bocsátottak el a cége megszűnése miatt, mint a BKV szóvivőket, bár nekik csak a pozíciójuk szűnik meg, a cég nem.

Megszűnik a Hírsarok (is)

2009. augusztus 27. csütörtök
hirsarok 300x53 Megszűnik a Hírsarok (is)

Hírsarok.hu

“A hírverseny totális vesztese az a hírportál, amelyik még a saját megszűnéséről sem tud elsőként beszámolni.”

A válság szépen tisztogat az Internetes sajtótermékek között is. Több más korábbi portál után a Pannon leányvállalata által üzemeltetett Hírsarok is az enyészeté lesz. A szerdán délelőtt született döntés értelmében a lap szeptember végéig még üzemel, aztán akárcsak a zoom.hu esetében, itt is eljön a végleges szerver lekapcsolás. Hogy a domain eddigi formájában (mint például a Zona.hu esetében), vagy egyéb módon hasznosítva, lesz-e és a korábbi anyagok részlegesen vagy egészen elérhetőek maradnak-e, arról egyelőre nincs információ.

Az anyacég közleménye a honlapjukon még aznap megjelent, és estére az Index is közölt egy tényszerű hírt az újabb konkurens távozásáról. A HVG.hu Média Blog írása kevésbé fogalmaz finoman a megszűnésről, hiszen ők már az oldal indulásakor, közel egy éve megállapították, hogy a kezdeményezés halva született ötlet. Ehhez a nézethez egyébként már akkor is többen csatlakoztak egyikmásik blogban megjelent postjaikban, sőt némelyik csípős kritikára akkoriban még szerkesztőségi válasz is született. Ám a kifogásolt hibákat jelentős mértékben azóta sem orvosolták, aminek talán része lehetett az oldal szomorú végében.

hirsarok allaskereses 233x300 Megszűnik a Hírsarok (is)

Az érintett szerkesztőség egyelőre nem közölt hírt saját megszűnéséről, ami ha másért nem, legalább azért furcsa, mert ez azon ritka pillanatok közé tartozik, amikor a szájt a legbiztosabb információk birtokában van. Jólértesültsége pedig megkérdőjelezhetetlen, és nála jobban első kézből beszámolni képtelen lenne bárki más. Ilyen hírben lemaradni az elsőségről, és átengedni azt a konkurensnek….egyébként a zoom.hu is MTI közleménnyel számolt be elsőként saját megszűnéséről.
Ugyanakkor az is érdekes kérdés, hogy vajon kell-e, és ha igen, hogyan illik beszámolni egy hírportálnak, újságnak, tévének, vagy egyéb médiumnak saját megszűnéséről. Elegánsabb, ha mások írnak többé-kevésbé elismerő nekrológokat, vagy az örök hallgatásba burkolózó csendes távozás méltóságteljesebb? Tényleg illene tudósítani a média termékének önnön haláláról? Aligha van rá biztos recept. Pedig sajnos valószínű, hogy a válság jegyében bejelentett lap megszűnések még távolról sem értek véget, ahogy a válság és a megszorítások sem.

A Hírsarok szerkesztésben minden esetre már érezhető az irónia, hogy a címlapon egy álláskereséssel, munkanélküliséggel foglalkozó hír nyitja a napot.

További hírek a Hírsarok megszűnéséről web szerte:

UI: Legszomorúbb számomra a lap megszűnésében, hogy ezzel a ma átvett felmondólevéllel főállásom is megszűnt, úgyhogy hamarosan munkanélküli leszek, így aki fotóriporteri állást tud, az jelentkezzen bátran!
,-))

Moto GP Talmácsi nélkül

2009. május 17. vasárnap
talmacsi gabor 0905157557ava 300x199 Moto GP Talmácsi nélkül

Talmácsi Gábor

Vasárnap délben Moto GP közvetítés a Magyar Televízióban a franciaországi Le Mans-ból, a versenyen azonban ezúttal Talmácsi Gábor nem vesz részt, mert szerződést bontott a csapatával, akik nem biztosították számára a leszerződött tartalék motort, és az épülő Balaton ring kapcsán viták alakultak ki a kommunikációs jogok körül is. Meglátjuk mi sül ki a történetből.