Ma reggel találtam egy bő másfél éve született ismeretetőt arról, Hogyan fényképezzünk esküvőt? Így inkább ne! Talán elcsépelt frázis, de ettől még igaz, hogy a(z esküvő) fotózás egy szakma. Ugyanúgy nem lehet leírásokat lapozgatva megtanulni, mint táncolni, vagy a szexet. Internet szerte rengeteg féle “how to” vagyis “hogyan csináljuk” leírás található az élet minden területéhez, de ezek önmagukban nem képesítenek senkit semmire. Csak egy jobb vagy rosszabb leírás, ami vagy segít valamiben, vagy nem. Attól, hogy valaki elolvas egy elsősegély, vagy anatómia tankönyvet, még lesz képes se agyműtétre, se szívátültetésre. Még csak az sem biztos, hogy egy esősegély vizsgával képes valaki életet menteni. Jelentős százalékban csak azért oktatják, hogy ha hozzányúlsz egy sérülthöz egy elméleti tudással, akkor legalább kárt ne okozz.
Éppen ezt a részt hiányolom leginkább ebből a hivatkozott Így fényképezzen esküvőn írásból. Az előzetes kármentést, amivel alaptalan és indokolatlan bátorítás helyett inkább a veszélyekre hívná fel a figyelmet, és arra, hogy mi az, amit semmi esetre se tegyél.
- Ha ilyen leírásra van szükséged, hogy hogy kell esküvőt fotózni, akkor nem tudsz esküvőt fényképezni.
- Ha nem tudsz esküvőt fényképezni, akkor ne vállald el a fotózást! (Se pénzért, se szivességből)
- Ha te vagy a hivatalos fotósa egy esküvőnek, ne csinálj róla rossz képeket!
- Ha nem te vagy a hivatalos fotós egy esküvőn, akkor ne akadályozd a hivatalos fotós munkáját.
- Még ha te vagy a hivatalos fotós egy esküvőn, akkor se akadályozd a papot vagy az ifjú párt a szertartáson.
Triviálisnak tűnik, de sokak számára mégsem magától értetődő, hogy a fotós nem lehet útban a szertartáson. Éppen ezért nem lehet ezt elégszer hangsúlyozni, pláne egy olyan leírásban, ami nyilvánvalóan azok számára íródott, akik számára ez nem magától értetődő. Sajnos a hivatkozott írás hanyagolja a fent idézett legfontosabb alapelveket. Szakértelem illúzióját keltve bátorít esküvő fotózásra bárminemű tudás nélkül, miközben ez a leveszélyesebb – és sajnos legjellemzőbb – hiba.
Megfordultam már néhány esküvőn, és nem egy alkalommal tapasztaltam olyat, hogy a lelkesen fotózgató násznép nem hogy a hivatalos fotóst, de még a papot és az ifjú párt is akadályozta. Ez pedig aligha kétségbe vonhatóan az elkövethető legnagyobb hiba. Még annál is nagyobb hiba, hogy a fotózásra vállalkozó személy képtelen jó képeket készíteni. Pedig ezt is rendszeresen elkövetik – többek között az ilyen hogyan fotózzunk esküvőt írásokon felbátorodva. Szerencsére egyre gyakrabban előfordul, hogy az ilyen hibáknak nem csak erkölcsi, hanem jogi következményei is vannak.
Nem azzal van bajom, hogy nem csak profik fényképeznek esküvőt (vagy bármi mást), hanem azzal a nézettel van bajom, hogy emberek azt hiszik egy ilyen ismertető után már többet tudnak a profiknál. És hogy ezt mások el is hiszik nekik, ha kellő magabiztossággal állítják. Ha az írás – ahogy egyébként a címe alapján akár értelmezhető is lenne – arra adna tanácsokat, hogy a násznép tagjaként hogyan fényképezzünk egy ismerős esküvőjén, semmi bajom nem lenne vele. És mint írtam, a cím még akár meg is engedné, hogy így értelmezzük. De a benne írottak, különösen a legutolsó bekezdés féligazsága által sugallottak már teljes joggal borzolják a szakemberek idegeit. “Ha valakinek nincs elég pénze, hogy hivatásos fényképészt fogadjon, ne essen kétségbe, mert ez nem azt jelenti, hogy nem lesznek jó esküvői képei.” A problémát nem a pénz hiánya jelenti, hanem az igényesség hiánya. Egy ilyen mondat után – különösen egy ilyen írásban – ki kell(ene) hangsúlyozni annak a jelentőségét, hogy ha már netán ismerőst kér fel valaki fotózni, arról győződjön meg, hogy hasonló eseményeken, vagy leginkább más esküvőkön jó képeket csinált. Attól, hogy nincs pénze valakinek hivatalos fotóst fogadni még lehetnek jó képek az esküvőjéről. Ez a része igaz az állításnak. De önmagától – vagy egy ilyen írás elolvasásától – nem lesz garantált a jó kép. Jó fotókat csak az fog készíteni, aki egyébként tud fényképezni. Egy ilyen írás legfeljebb emlékeztetőnek lehet jó, hogy ne felejtse el a sorrendet, vagy éppenséggel feltölteni az akkukat. A tudásnak már adottnak kell lennie, különben ettől nem fogja tudni.
Sajnos nekem van olyan ismerősöm, aki úgy vállalt el esküvő fotózást, hogy egy héttel az esemény előtt vette először kezébe a kölcsön fényképezőgépet, és előtte sem használt soha semmi hasonlót. Sem a felszerelése nem volt megfelelő a feladatra, sem a képzettsége, rutinja meg egyáltalán nem volt hozzá, hogy ilyen szerepet vállaljon. De mivel felajánlotta az ismerősének, hogy nászajándékba (ez szokott lenni a kulcsszó) elkészíti a képeket, így őt választották gondolván, hogy megspórolják majd a fotós árát. Csakhogy egy esküvőnél utólag késő bánkódni, amikor a felkért ismerősről kiderül, hogy mégsem tud fényképezni (legalábbis az adott körülmények között és megfelelő módon / minőségben).
A legtöbb fotóira igényes, de nem esküvő fotózásból élő ismerősöm – egyébként nagyon helyesen – azt szokta ilyen felkérésre válaszolni, hogy megtiszteltetés, hogy az ő fotóikat elég jónak tartják, és szívesen fényképezik is az esküvőt. De ragaszkodnak hozzá, hogy mindenképp legyen ott egy (rutinos, bizonyított) hivatalos fotós, aki elejétől végéig fényképezi az eseményt, és megörökít mindent. Az úgymond kötelezőket, mert az, hogy valaki ismeri a tételes listát, hogy mik a fontos elemek, és milyen sorrendben követik egymást, az még nem garancia arra, hogy kellő rutinnal mozog, és elég jártasan kezeli a gépét, illetve, hogy megfelelő minőséget tud biztosítani.
Az igazi gond, hogy minél több ilyen írás születik arról, hogy mennyire nem nehéz az esküvő fotózás, illetve hogy mennyire nem fontos profit hívni a fotózáshoz, annál többen nevezik magukat alaptalanul profinak, és annál jobban megnehezítik a fotós választást.
Nem kizárt, hogy egy-két hasonló útmutatás alapján lett Gareth Bowers is esküvői fotós, hogy aztán kontár munkájával elszúrja mások esküvői emlékeit. Pedig nem lenne szabad!
Pedig egészen egyszerű a megoldás: csak a képek számítanak!
Első alkalommal rendeznek fotópályázatot kifejezetten 
In hungarian:
Angolul:
