Figyelem pár napja a kairói események képeit, és készülök publikálni egy válogatást, de mindig előkerül egy újabb látványos képgaléria, időm meg valahogy nem volt kitenni.
Fotó: Yannis Behrakis/Reuters
Ma hajnalban viszont egy szabályosan megrázó beszélgetésbe keveredtem egy az eseményekben érintett kolégával, aki különleges dolgokat mesélt saját aktuális kairói élményeiről. Ez az egész valami olyan, amit nem lehet elmondani, sem lefényképezni. És ahogy a dolgok arrafelé alakulnak, egyre kevésbé hagyják.
Egyre több híradás szól róla, hogy a tüntetők (bár inkább az ellentüntetők), és a hatóságok kezdenek a sajtó ellen fordulni. Az eddigi Internet blokkolás helyett most magukat a tudósítókat próbálják támadni, és ellehetetleníteni a munkájukat. A Fehér Ház szakértői ezt “szisztematikusan célzott támadásnak” nevezik a sajtó ellen, hogy így lehetetlenítsék el a tájékoztatást a helyzetről.
Az objektivitásra törekvő, semleges hangvételű hírek is sejlik, hogy milyen a helyet most Egyiptomban. Az első kézből származó élménybeszámolók, és a statisztikai adatok valamivel jobban segítenek megérteni a helyzet súlyosságát.
A NY Times LensBlogja által megszólaltatott, Kairóban élő fotóriporter pár napja még úgy látta, hogy bár szörnyű látni a történéseket, reményt ad a dolgok alakulása. Azóta jelentősen megváltozott a helyiek médiamukásokhoz való viszonya. A CPJ újságírók védelmét szorgalmazó szervezet csütörtök esti beszámolója szerint huszonnégy óra leforgása alatt legalább 24 újságíró előállításáról értesültek, 21 újságírók elleni támadást regisztráltak, és legalább öt esetről tudnak, ahol z újságírók, fotósok és operatőrök felszerelését vették el (vajon mennyi minden történt még, amiről nem is tudnak). A híradások sorra számolnak be a hírszervezetek munkatársainak zaklatásáról, letartóztatásáról, bántalmazásáról. A Sacramento Bee cikke szerint a letartóztatottak között vannak a New York Times, a Washington Post és az Al-Jazeera tudósítói is, de megtámadtak fotósokat, a Fox News és az ABC stábját, A lengyel TVP két stábját is előállították, de az egyiket elengedték, miután összetörték a kamerájukat.
A Wall Street Journal Fotó blogja arról számol be, hogy a nekik dolgozó fotóst is támadás érte. Ugyan sikerült enyhébb zúzódásokkal és vágásokkal megúsznia, a fényképezőgépeit elvették. Munkatársuk védelmében képeit egyelőre a lap a fotós nevét titokban tartva közli.
A kommentekben többnyire méltatják a névtelen fotós munkáját, és valaki nagyon találóan azt fűzte hozzá: “Remek munka, kérjük ne halj bele!”
A helyzetben a legborzalmasabb, hogy a beszámolók szerint nem lehet tudni, vajon a tüntetők, az ellentüntetők, a rendőrség, vagy a katonaság jelenti a legnagyobb veszélyt az újságírókra, és hogy a veszély mikor és milyen irányból, vagy erővel csap le éppen.
A hatalmát őrző Mubarak rezsim szóvivője Magdy Rady szerdán tagadta, hogy a kormány érintett lenne az újságírók elleni támadásokban, és mint állítják, támogatják az objektív tudósításoka.
Ugyanakkor az Associated Press kérdésére hozzátette, hogy a média egy része nem pártatlan, és Egyiptom érdekeivel ellentétes állást foglaltak a tudósításaikban – ami meglehetősen érdekes álláspont egy polgárháború felé sodródó, megosztott országban.
Az Al-Jazeera adását Egyiptomban zavaró állami Nílus TV egyik csütörtökön leköszönt munkatársa viszont éppen azzal indokolta távozását, hogy nem akar az állami propaganda gépezet része lenni. “Az emberekkel vagyok, megkönnyebbültem és felszabadultam” mondta Shahira Amin.
De mindezek a képek és beszámolók aligha képesek bemutatni mindazt, ami Kairóban zajlik.
Egy magyarországi rádió híreiben nemrég csak annyit mondtak, “Kairóban viszonylagos nyugalomban telt az éjszaka”. Relatív – minden viszonylagos arrafelé…
Válogatás kairói képriportokból:
