Én sokszor inkább a pokolba kívánom, de sokan szinte megmagyarázhatatlan vonzalmat éreznek a fényképezőgépek zárjának kattogása iránt. Egyikük nekiült és komponált belőle egy hangzatos kis összehasonlítást – hallgasd meg!
Míg munka közben mi a profi gépeken sokan inkább kikapcsolnánk, egy csomó mobiltelefonba és kompakt fényképezőgépbe mesterségesen programozzák bele, hogy valami hasonló hangot adjon ki. Sőt van, aki még csengőhangnak is letölti és szabadidejében is örömmel hallgatja.
Nos így hangzik a különféle fényképezőgépek (300D, 1100D, 350D, 400D, 550D, 5D II, 6D, 30D, 1Ds III, 5D III, 60D, 50D, 40D, 7D, 1D III, 1D IV és 1D X) zárjának kattogása.
Persze, ha túl sokat hallgatod a zár kattogását, hamarosan jön a zárcsere….ami nem olyan mókás művelet.
A legtöbb fotós – legyen profi vagy amatőr – egy csomó őrültségre képes egy jó (vagy csak annak gondolt) kép elkészítéséért. A Canon ennek szentelte legújabb reklám videóját.
Miközben a Sony nemrég gúnyolódott egyes fotósok magatartásán, a hálaadáskor közvetített NFL mérkőzés alatt bemutatott új Canon reklám ugyanezt a fotózás iránti megszállottságot közelítette meg egy kicsit más – pozitívabb – oldalról.
Neked mi volt a legextrémebb helyzet, amit bevállaltál egy jó kép elkészítéséért?
A Sony új vírus videója DSLR használókon élcelődve próbálja reklámozni saját tükör nélküli fényképezőgép rendszereit. Poénnak jópofa, bár a görbe tükörben akár az ő gépeik használói is lehetnének.
A videót több magyar fotós blog is lehozta (Fotósarok, MLZ, stb), de úgy látom, csak a Printscreen tesz róla említést, hogy nem pusztán fotósok öncélú vicceskedő videójáról van szó, hanem a Sony marketingeseinek nagyon is tudatos reklám próbálkozásáról. Bár a videó humorral operál, és valós üzenete, a tükör nélküli gépek reklámozása közvetlenül nem is jelenik meg benne. Viszont pont ezzel nagyon is a fotós társadalom tagjai közt feszülő ellentétekre épít.
Sőt szítja is azokat, hogy a márka-fanboyok, egyes technológiák vagy gépcsoportok hívői azzal a márkahű elkötelezettséggel folytassák hitvitáikat, ami egyedül csak a marketing célokat szolgálja, semmi mást. Mint a PetaPixel kiemeli a videót megosztó YouTube account leírásából, a kreatív ötletgazdák azt tanácsolják “Ha ráismersz egy ismerősödre a videóban, oszd meg vele!” Szerintem mondjuk különösen “elegánssá” teszi mindezt, hogy a videó alatt letiltották a kommentelés lehetőségét, nehogy esetleg negatív visszhangja legyen a marketing próbálkozásnak.
Persze a görbe tükör nem teljesen alaptalan. Tényleg sok ilyen viselkedésű fotós van, és nekik mindenképp érdemes is magukba nézni emiatt. Viszont nem biztos, hogy másik fényképezőgépet választva találnak arra a változásra, amit inkább magukban kellene eszközölniük. A videóban bemutatott sztereotip jelenségek nem csak a DSLR tulajdonosokra igazak, és nem biztos, hogy ha másmilyen gép tulajdonosa nevet rajtuk, attól őrá még nem igaz valamelyik legalább annyira.
“A barna lányok csak azért nevetnek őszintén a szőke nős vicceken, mert azt hiszik, hogy rájuk nem igazak.” – szőke/barna nős vicc
A felvetett jelenségek nagy része ugyanis nem gép, hanem ember és mentalitás függő. Persze a fényképezőgép gyártók marketingeseitől hiába várjuk, hogy ne a jobb gépek tudását akarják eladni nekünk a valós fotós képességek fontossága helyett. Legalább a videó címében sikerült némi komoly tartalmat fellelnem, amit attól félek, hogy más nem nagyon látott meg benne. Ez pedig az, hogy a felszerelés kevés akkor, ha ötlet nincs mögötte. De én fontosnak érzem azt is kihangsúlyozni, hogy ez sem DSLR függő, sőt minden tárgyunkra – nem csak a fényképezőgépre – igaz, hogy csak a végeredmény számít….még a tollra és billentyűzetre is.
Csak az egybe vágott videót ágyazom be, de az egyes típusokról különálló videókat is megnézhetsz a YouTube-on vagy a PetaPixel oldalán.
A Nikon D600 ugyanazt nyújtja, mint a D800 csak olcsóbb lett és nincs olyan őrült nagy felbontása….de azért túllicitálja nem csak a Canon összes gépét, hanem a Nikon D4-es csúcsgépét is. A számháborútovább dübörög.
Ahogy már nem maradhat semmi titokban, a pletyka iparág már a D600 bejelentés minden részletéről lerántotta a leplet. Még a titokként kezelt sajtótájékoztató is kiszivárgott. De az egyre gyorsabban megjelenő pletykák mellett lassan már bemutatót tartani sem lesz értelme a gyártóknak. Főleg amíg a nagy bejelentéseken csak leragasztott ajtajú demo gépeket adnak a szaksajtó kezébe, amibe saját kártyát tenni sem lehet, csak a hivatalos teszt fotók alapján véleményezni.
Minden esetre a D600 részletei ugyanúgy kiszivárogtak és igaznak bizonyultak, mint az iPhone5-ről, vagy bármelyik másik termékről szóló nem hivatalos hírek.
A D600 tehát pont azt hozza, amit vártak tőle az emberek. Akik most éppen ezért kiábrándultak. Az optimista megközelítés szerint a D600 nem több, mint a közvetlen elődnek számító D700 ráncfelvarrott változata. Dupla SD kártyát kapott, az elődhöz képest dupla felbontást, és videófelvételi képességeket. A többi meg szinte ugyanaz. Persze máshogy hívják a képfeldolgozó processzort, és változott pár számadat, de ezt könnyen letudjuk marketing rizsaként.
Az optimista megközelítés szerint az új gép mindazt tudja, amit a D800, csak nincs akkora felbontása. Tökéletes gép lehet azoknak, akik nem csak a D800 árát sokallották, hanem azt is, amibe a teljes szmítógéppark lecserélése kerülne, hogy a hatalmas felbontású fotókkat fel lehessen dolgozni. Bár azért az elődhöz képesd duplára nőtt felbontás még így is megizzaszthatja azokat a gépeket, amik eddig elégnek bizonyultak az utómunkához.
A memóriakártyákat viszont ugyanúgy (sőt még inkább) cserélni kényszerül, aki erre a modellre vált, hiszen a D600-ból megmagyarázhatatlan módon teljesen eltűnt a profi gépeknél kizárólagos vagy más kártyatípus mellett szokásos CF aljzat, és csak egy dupla SD kártyahelyet kapott (ami természetesen támogatja az SDHC és SDXC kártyákat is).
További termékfotókért katt a képre!
A D600 megduplázza elődje felbontását, a Nikonnál alap felbontássá tett 24 megapixeles full-frame érzékelőjét kapta. A visszafogottabb léptékű számháború jegyében azért ráigér két megapixelt a Canon 5D mark III felbontására, ezzel egyúttal szégyenben hagyva nem csak a konkurens márka legnagyobb felbontású gépeit, hanem a Nikon saját “mindössze” 18 megapixeles csúcsgépének felbontását is.
Tökéletes középút. Akinek fontos, hogy nagyobb felbontást tudjon a markában, az örülhet neki, hogy több megapixelt szorongat, mint amit a konkurencia használói választhatnak. Aki meg tudja, hogy nem a felbontás a lényeg, az beéri ennyivel, és nem vágyódik tovább a drágább D800 után. Bár aki a 12 megapixeles D700 ról vált az új masinára azért meglepődhet még a képek méretén.
Az igazi kérdés az lesz, hogy milyen a képminőség, és hogyan teljesít a gyakorlatban. Meg, hogy a dupla SD aljzatban működnek-e az Eye-Fi kártyák, vagy csak a saját wifi kiegészítőjével működik. Ez viszont legalább ugyanaz, mint amit nemrég a D3200-zal együtt bejelentettek, épp csak a többi profi vázzal nem kompatibilis, így például sem a D800-zal, sem a D4-gyel. Persze zömében nem a tartozékok alapján válogat fényképezőgépet az ember – kivéve, ha azok szükségessé váló cseréje többe kerül, mint maga a gép.
A Nikon ma reggel hivatalosan is bejelentette D800-as félprofi DSLR-jét, és paramétereivel egyértelművé tették, hogy a megapixelek számháborúja távolról sem ért még véget. 36 megapixellel minden eddigi DSLR felbontást maguk mögé utasítanak.
A számháború folytatódik
Immár hivatalos, hogy a D800-ba 36 megapixeles érzékelő került. Még 1.5x crop mellett, DX módban is 15 megapixeles képeket készít. Közel annyit, mint a nagyobb testvér teljes felbontása.
A Canon nemrég az EOS 1DX bejelentésekor épp a “minek a felbontásban tovább licitálni egymásra?” mottó jegyében visszavett egy keveset a korábbi gépeinek 21 megapixeles felbontásából, és mindössze 18 megapixellel indította harcba az új csúcsgépet. A profi szegmensben erre a Nikon os egy visszafogott felbontású, mindössze 16 megapixeles vázzal válaszolt, ami kevésbé volt meglepő, hiszen a Nikon eddig is 12 megapixeles vázakat árult nagy sikerrel. Sőt lényegében ők maguk hirdették meg elsőként a megapixelek visszafogásának iskoláját, mikor a D3 frissítéseként megjelent D3s is csak 12 megapixeles érzékelőt kapott mások 14-16 megapixeles gépei között.
Nikon D800 - termékfotókért kattints a képre!
Úgy látszik az önmérséklet most véget ért a Nikonnál. Talán az eddigi stratégia nem vált be, talán bevált, de mégis valami más irányt akarnak kipróbálni. Minden esetre a D800 már nem ugyanazt a filozófiát követi, mint elődje, inkább az 5D-vel verseng. Amire a Canon is kénytelen lesz valami hasonlóval válaszolni, hogy ne maradjon alul. És a számháború folytatódik tovább…
A D700 a múlt
A D700 eddig egy elérhető árú, gyors, de full-frame gép volt, ami a D3 lényegesen olcsóbb alternatíváját nyújtotta. Közel fél áron, szinte pontosan ugyanazokat a paramétereket kínálta.
Ugyanaz az érzékelő, és AF rendszer volt benne, mint a D3-ban, a megfelelő gyári markolattal képes volt ugyanazt az akkumulátort használni, és ezzel közel azonos sebességű gyors sorozatot tudott elérni (11 fps helyett 9 fps nem olyan nagy különbség). Lényegében csak a formai kialakítás, a kezelőszervek elrendezése, a váz strapabírósága, és a zárszerkezet élettartama jelentett némi különbséget, amit az 50% megtakarításért elnézett az ember a gépnek.
Nikon D800 - termékfotókért kattints a képre!
A D800 minek a jövője?
A D800 fejlesztése más irányba fordult. Megkapta minden idők eddigi legnagyobb felbontású CMOS szenzorát, ami pont kétszer akkora felbontású (és valószínűleg fájlméretű) képeket készít, mint nem csak az elvben nagyobb testvér D4, hanem a Canon jelenleg csúcsgépnek számító 1DX-e. Persze már a D3x megjelenése óta tudjuk, hogy jönni fog majd valamikor a Nikonnál egy mégnagyobb testvér, a D4x hogy ugyanezt a nagy felbontást profi vázban is elérhetővé tegyék.
A D800 megkapta ugyanazt az AF rendszert, és ugyanazokat a videó képességeket, amiket a nagytestvér tulajdonságaiként jelenntettek be pár hete. Ennek áraként pedig elveszítette a nagytestvérhez fogható sorozat sebességet. A D800 alap helyzetben már csak 4 fps sorozatra képes, és a megfelelő markolatban a nagy tesó akkumulátorával is csak 6 fps-re tornászható fel. Ez a sebesség nem különösebben nagy, főleg sport fotónál okoz gondot, de jelentős eltérés a D700-hoz képest.
Teszt képekért kattints! - Fotó: Jim Brandenburg/Nikon
Talán nem olyan nagy ár ez a sebességvesztés a nagyobb mindent verő felbontás presztizséért cserébe. Kérdés, hogy ki mire akarja használni a D800-at. Ha a nagyobb felbontás tényleg szükséges (vagy nem árt), a sebesség pedig nem számít, akkor a D800 most mégjobban megéri a D4 árának felét (ha felbontást nézzük, kétszer annyira is megéri a fél árat). Ha viszont valaki sportra szeretné használni, ahol számít a sebesség, és a puffer mérete, ráadásul nem olyan fontos tényező a gép felbontása, mert a 12 megapixel is elég mindenre. Akkor bizony a D800 fejlesztési iránya nem az igazi.
Kérdés, hogy ki fogja megvenni? Na nem annyira a D800-at, hanem a D4-et. Hiszen a D800 fele annyiba kerül, így jóval elérhetőbb, és azért java részt kiszolgálja az embert, még ha nem is pontosan erre van igazán szüksége.
A nagy stratégiaváltás közepette szerintem az lesz a kérdés, hogy mit nyújt majd a másik tesó. Mit fog tudni a D300 utódjaként megjelenő D400? Vajon megkapja azt a nagy sebességet, ami kimaradt a D800-ból? És ha igen, akkor 1.5x croppal tudja majd, mint eddig, vagy elvetik az APS-C érzékelőt, és a D400 lesz a D700 igazi utódjaként gyors és full-frame? Netán bevezetnek egy újabb modellt a Nikon kínálatba, amit a gyors cropos vázuk, és a lelassított full-frame nagy felbontású D800 közé szúrva kisebb felbontású, de gyors vázként árulhatnak majd?
Fotó paraméterek:
Full frame (35.9 x 24 mm) CMOS szenzor
Expeed 3 képfeldolgozó processzor
4 fps (6fps MBD12 markolattal)
ISO 100-6400 (kiterjesztve 50-25 600)
51 autofókusz pont
3.2” átmérőjű LCD kijelző 921 000 képponttal
Video paraméterek:
Full HD video: 1920 x 1080 (30, 25, 24 fps)
HD720p video: 1280 x 720 (60, 50, 30, 25 fps)
VGA video: 640 x 424 (24 fps)
FX és DX formátuú videózás
Csatlakozási lehetőségek:
szrereó mikrofon be- és fejhallgató kimenet
CF és SD kártyacsalád kompatibilitás
USB 3.0, 10 érintkezős Nikon csatlakozó
Tömörítetlen HDMI kimenet
Nincs nagy meglepetés
A bejelentés persze most sem tartogatott igazán nagy meglepetéseket, hiszen a termékfotók és a műszaki paraméterek egyaránt megjelentek már korábban a pletkyák terjesztésére fogékony oldalakon. Az egyetlen újdonság jóformán, hogy most már hivatalos adatokról lehet elmélkedni, nem csak pletykákról.
Talán a pletykák is emlegették, de már az is biztos, hogy két féle változat lesz. Egy normál D800, és egy D800E. Az utóbbi kb 10%-kal lesz drágább, és a különleges tulajdonsága az lesz, hogy kihagyják belőle az érzékelő előtti AA (antialiasing) szűrőt. Ez a sűrűn ismétlődő képrészletek miore hibáját hivatott korrigálni. Táj és tárgyfotóban viszont ez a jelenség kevésbé okoz gondot, így ezekre a területekre koncentráló fotósoknak kínálnak többlet lehetőséget az E verzióval.
Egy biztos: a D800 sokkal közelebb került most a Canon EOS 5D mark II-höz, mint amilyen közel áll saját elődjéhez. Hiszen a Canon pontosan ebben a szegmensben mutatta be annak idején az 5D-t: nem túl gyors, viszont full-frame és nagy felbontású gép, remek videó lehetőségekekl. Az 5D mark II így vált jó időre a maga nemében (szinte) teljesen egyeduralkodóvá a piacon, és valószínűleg pontosan ezzel kíván versenyre kelni most a Nikon.
Te mit gondolsz a D800-ról? A te igényeidnek megfelel?
TweetVölgyi Attila fotóriporter gondolatai fotózásról, szakmáról, képekről, és a világról. A sajtóban dolgozva látom, hogyan működnek (vagy épp nem működnek) dolgok, és ezeknek a dolgoknak próbálok hangot adni kötetlen formában. Kövess a Twitter, Google+ és Facebook segítségével is, mert itt további dolgokat is megosztok, amik a blogra nem mindig kerülnek fel.
Én sokszor inkább a pokolba kívánom, de sokan szinte megmagyarázhatatlan vonzalmat éreznek a fényképezőgépek zárjának kattogása iránt. Egyikük nekiült és komponált belőle egy hangzatos kis összehasonlítást – hallgasd meg!
A Sony új 
