‘digitális enyészet’ címkével ellátott bejegyzések

Megszűnt az InPhoto Blog – gazdája törölte az egészet

2012. március 16. péntek

 Megszűnt az InPhoto Blog   gazdája törölte az egészetSzerdán reggel tulajdonosa felszámolta a magyar fotográfiai blogoszféra egyik legérdekesebb fotós szakmai oldalát. Az InPhoto blogon az aktuális technikai hírek mellett első sorban a fotótörténeté, és a hagyományos technikai eljárásoké volt a főszerep.

Napi pár száz olvasót számláló közönségével még annyit sem közölt a blogger, hogy felhagy eddigi ténykedésével. Látogatói csak annyit tapasztaltak, hogy egyik napról a másikra nyom nélkül eltűnt minden tartalom az oldalról. Ezt már nekem is több olvasó jelezte, csak a nemzeti ünnep körül akadt tennivalók miatt nekem sem volt eddig időm foglalkozni a témával.

Családi okokból nincs folytatás
A blogot Romanee Conti (RC) szerzői álnéven ütemeltető blogger velem valamivel közlékenyebb volt. Aznap reggel egy szűkszavú magán levélben tudatta velem döntését:

“Már ne keresd a blogom, nincs már, így alakult. Családi összeveszés végett kitöröltem.”

Aztán mi még feszegettük ezt a témát egy darabig, de a lényeg ennyi. A magánéleti részét értem, és valahol megértem, az eljárásával viszont egyáltalán nem értek egyet.

Odaveszett az értékes tartalom
A blog bár sosem tört be a legolvasottabb szakmai oldalak közé, elég sokan ismerték, és sokan – köztük én is – kisebb-nagyobb rendszerességgel látogattuk. Főleg ritka szakmai tartalmai miatt pedig elég sok fotótörténeti témában első, sőt magyar nyelven sokszor egyedüli találatként jelenítette meg a Google. Aki pedig véletlenül keveredett az oldalra, általában nekiült, és gyakran egyszerre végigolvasva visszamenőleg a teljes tartalmat.

Ez az érdekes, hasznos, és fontos szakmai tartalom az, amit a blogger most egy hirtelen – és szerintem megfontolatlan – mozdulattal kitörölt az Internetről. Egy (talán több) családi vita, és talán nem ok nélküli idegesség, és egy hirtelen törlés miatt odaveszett három év munkája, a posztokhoz füzött olvasói kommentek, és értéktelenné váltak, hisz sehova sem mutatnak már többé a régi bejegyzésekre mutató külső linkek Internet szerte minden oldalon épp úgy, mint az én blogomon.

Ezt szoktam én digitális enyészet címszóval emlegetni, mikor valamilyen okból elérhetetlenné válik egy tartalom az Interneten. Pedig azt hinnénk, hogy az Internet korlátlan, és örök. Mégis egy pillanat alatt odalehet rajta bármi, vagy akár minden.

Lehet még visszatérés
Romanee Conti egyelőre azt állítja, végleg befejezte a blogolást, és örökre lehúzta az InPhoto Blog jelképes rolóját. De arra van remény, hogy a tartalmak visszatérnek. A posztok jelentős része neki megvan, és az Indextől a Blog.hu üzemeltetőitől is számít némi segítségre, hogy legalább a felhalmozott tudásanyag visszatérjen. Egy nap pedig talán az alkotni és megosztani vágyás is visszatér.

Te mit gondolsz az InPhoto Blog megszűnéséről?

Megszűnik a HVG MédiaBlog – kár érte!

2011. szeptember 1. csütörtök

MediaBlog vege Megszűnik a HVG MédiaBlog   kár érte!Becsöngettek az (média) iskolákba, és harangoznak a MédiaBlognak. Megszűnik a HVG berkeiben eddig a médiával, és kapcsolódó szakmai kérdésekkel foglalkozó szerkesztőségi blog.
Online felületeinek átszervezésére és a költségek átcsoportosítására hivatkozva megszűnteti a Médiablogot a HVG kiadó. A média, és az olvasók duplán szegényebbek lesznek ezzel. A médiablogger búcsúzik, és új lehetőségeket keres. Bízzunk benne, hogy talál is!

Egy Rejtő idézettel búcsúzik Pollner, polgári nevén Pécsi Ferenc, a Médiablog szerzője, majd leírja a Médiablog történetét, és a pár mondatban összefoglalható jelenét.
Külön említésre méltó Pollner köszönetnyilvánítása, amiért a HVG mindig engedte, hogy szabadon keressen, és dolgozzon fel témákat, és munkájába sosem szóltak bele, anyagilag mindeddig támogatták, és (egy-két másik szerkesztőségi bloggal ellentétben) most sem azért hallgattatják el, mert egyeseknek nem tetszik amit és ahogyan mondott.

Akárcsak a legtöbb rendszeres olvasó, én is őszintén remélem, hogy lesz folytatás valahol máshol….és azt is, hogy azt is fogja valaki támogatni, hogy ne csak hobbi legyen a folytatás, hanem megélhetést biztosítson Pollnernek.

Mi lesz a felhalmozott anyagokkal?
Mint minden ilyen gyászkeretes korábbi címemnél, most is azt a kérdést tartom (egyik) legfontosabbnak, vajon mi lesz a Médiablogon évek alatt felhalmozódott anyagokkal, amik joggal lehetnének akár média tanfolyamok ha nem is feltétlen alapozó, de kiegészítő anyagai? Megszűnik majd a mediablog.hvg.hu cím és az ide átirányított mediablog.hu domain, örökre törlik az oldalt, és a rajta megjelent írásokat, kommenteket?
Vagy csak frissülni nem fog, és míg új motort nem telepítenek a HVG szerverre legalább az eddigi anyagok kereshetők, és olvashatók maradnak? És ha új motort telepítenek majd, az alatt is gondoskodnak a korábbi tartalom továbbéléséről, vagy sok más esethez hasonlóan megfelejtkeznek róla, és mint egy idő után szinte minden más digitális tartalom is, megy a levesbe – vagy ahogy én szeretem megfogalmazni: a digitális enyészet martaléka lesz?

Aki eddig is olvasta, ne csak a linkeket mentse el kedvenc bejegyzéseihez. Aki még nem olvasta, gyorsan kezdje el, hátha talál rajta pár hasznos dolgot, mielőtt még eltűnik. És reméljük együtt, hogy máshol talán újjáéled!

Ha már nem csak nekem volt első gondolatom a hír tolvasva, hanem valaki oda is kommentelte a búcsúbejegyzés alá, válasz a Rejtő idézetre:

“Viszlát, és kösz….a posztokat!” 

Kiegészítés: A kommentek közt Pollner elárulta, hogy az archívumra a HVG igényt tart, az oldalt továbbra is működtetni akarják. Így további kérdések vetődnek fel, de ezekről talán korai még találgatni.

Ne temessük még a Hírszerzőt!

2010. május 7. péntek

hirszerzo logo.gif Ne temessük még a Hírszerzőt!

Távozik a Hírszerző is

Ezt a mondatot vagy egy tucatszor hallottam valamelyik nap, mert együtt fotóztam a Hírszerző munkatársával. Érthető módon mindenki érdeklődik, hogy mi lesz a Hírszerzővel. Ő meg a hivatalos állásponthoz maximálisan illeszkedve mindenkinek a címet idézte: Ne temessük még a Hírszerzőt!

Mi mást tehet az ember ilyenkor? Reménykedik. Én is ismerem azt az érzést, mikor lebeg a cég felett Damoklész kardja, és nem tudni, hogy mit hoz a jövő. Kilátásba helyezték a megszűnést, de van még remény, hogy mégsincs vége a dalnak. De ne temessük még a Hírszerzőt!

Sajnos én a Hírszerzőt csak nemrég ismertem meg, nem ismerem kellő mélységben, hogy nagyon átfogó véleményt mondhassak róluk – nem is feladatom – de sajnálni fogom, ha megszűnnek. Ahogy sajnálok minden sajtóterméket, ami eltűnik a sűllyesztőben. De ne temessük még a Hírszerzőt!

A korábbi kapcsolódó írás kommentjében azt írta valaki, hogy nem lesz nagy veszteség, ha eltűnik a Hírszerző. Szerintem viszont minden tartalomért, minden emberi munkáért kár, amit egy idő után akár ötlet szerűen, akár egy szigorúan tárgyilagos, érzelem mentes gazdasági döntés hatására örökre felszámolnak. A hír műfaj természeténél fogva olyan, hogy gyorsan veszít aktualitásából, ezáltal relatíve az értékéből is. De szerintem távolról sem azonos az az értékvesztés, amit egy újság lapszáma elszenved egyik napról, vagy hétről a másikra, mint amikor leég az egész szerkesztőség, vele az arcíhvum, és örökre megsemmisülnek a régebbi számok, a negatívok és az összes valaha előállított szellemi terméke, hírmondót sem hagyva maga után. (Irónia a sorstól, hogy a válság súlytotta Magyarországon mégis a nyomtatott lapok tovább kitartanak, mint több netes lap.)
De a nyomtatott újságnak még így is maradhatnak nyomai, hiszen az olvasók közt is akadhat, aki eltette legalább egy-egy újságkivágás formájában, és a nemzeti levéltárak, könyvtárak is el-eltesznek egy-egy példányt az utókor számára kordokumentumként. A modern kor közös emlékezetének is tekintett Internet világában azonban könnyen a digitális enyészeté lesz minden. Egy netes lap felszámolásakor még egy marék hamu, vagy perzselt celluloid darabkák sem maradnak. Lekapcsolják a szervereket, formázzák a merevlemezeket. Egy darabig még emléket állít a domain helyén egy üzenet, hogy az oldal megszűnt, majd egy idő után ez is eltűnik, és már a keresők indexeiből is eltűnnek a régi címek, és hírmondója sem marad, hogy létezett valaha az oldal….egyedül az egykor rá mutató, immár semmibe vezető hivatkozások utalnak majd rá, hogy volt valami. De ne temessük még a Hírszerzőt!

Hátha nekik sikerül elkerülni a véget, és hátha valami újabb, és jobb születik belőle, mint valaha. Ne temessük még a Hírszerzőt!

Megszűnik a Hírszerző….is?

2010. május 5. szerda
hirszerzo logo.gif Megszűnik a Hírszerző....is?

Távozik a Hírszerző is

Már egy ideje halalni pletykákat (én múlt héten hallottam először), amit tegnap a Menedzser Fórum közölt: “könnyen lehet, hogy a Hírszerző is a Zoom, a Zóna és a Hírsarok sorsára jut és megszűnik. Állítólag a tulajdonosok már felmondtak az egész szerkesztőségnek és mindössze két hétig hajlandók tovább finanszírozni a lap működését.”
A Kreatív arról számol be, hogy a Hírszerző portál eladó, az Index pedig konkrét érdeklődőket is említ, az E-Masán közölt MTI hírben és a Médiablog vonatkozó írásának kommentjeiben az eladási szándékot megerősítették az oldal részéről, és hozzátették, hogy akadnak bőven jelentkezők, de ezeket a tárgyalások lezárásáig nem kívánják megnevezni.

A Menedzser Fórum megállapítja, hogy a válság kezdete óta a magyar médiapiacon leginkább az online lapok hullottak el, és tételesen végig veszi a Zoom.hu teljes megszűnését, a Zona.hu csendes elhalását és a Hírsarok lekapcsolását.

A magam részéről ilyenkor mindig felvetem saját “kedvenc” problémaköröm, hogy vajon hogyan illik egy megszűnő lapnak távozni? Dokumentálva, majd saját megszűnéséről szóló anyagaival együtt sírba szállva, mint a Zoom.hu, csendes elmúlásban, mint a Zona.hu, netán utolsó nap bejelentve, és nyomtalanul kimúlva, mint a Hírsarok?
Talán még ennél az elhanyagolható kérdésnél is fontosabb, hogy mi lesz a komoly munkával (és nem kis költséggel) előállított tartalommal? Nem csak szerzőjogi értelemben kérdés, hogy kire hullnak, hanem hogy maga az oldal a híreivel, a rajta közölt alkotásokkal és kordokumentumokkal, vajon elérhetőek maradnak-e az utókor számára, vagy a digitális enyészet martalékává válnak?

Remélem, hogy a vásárlókról szóló hírek igazak, és lesz folytatása a Hírszerző csapata által – mint mondják saját örömükre – kezdett munkának. A Médiablogot szerkesztő Pollner azt teszi ehhez hozzá, hogy remélhetőleg olyan vevő kezébe kerül majd az oldal, akinek sikerül valami szakmailag komoly, és minőségi dolgot kihozni belőle.

Mi lesz a tartalom jövője

2009. december 8. kedd

“Egy tegnapi újság már senkit sem érdekel holnapután.”

no images Mi lesz a tartalom jövője

Különösen a sajtómunkások között gyakran elhangzó vélemény, hogy a tegnapi hír már nem számít. Azután, hogy az olvasó rápucolta a krumplit legszebb címlapjainkra, már tényleg nem sok jelentősége marad a munkánknak. Néhányan talán még ma is kivágják a kedvenc sztárjaikról, rokonaikról, ismerőseikről, netán magukról szóló cikkeket, hogy eltegyék. De ezen kívül a tegnap előtti újságok legfeljebb a hajléktalanokat töltik el melegséggel, mikor takaróként használják őket.
A nyomtatott sajtó mégis hordoz valami különlegeset. Hogy fizikai formát ölt a szellemi tartalom, hogy papírra kerül az ember munkája. Nem módosítható ugyan a megjelenés után, és tartalma hamarabb elavul, de mégis maradandóbb az elektronikus változatnál. Talán benne van az is, hogy legalább az állami könyvtárakban, és az egyre ritkuló papír alapú sajtó archívumokban fennmarad a múlt. Kereshető és kutatható….és fennmarad az utókornak, amíg be nem zúzzák, vagy le nem ég.
Igaz, hogy keresni könnyebb és gyorsabb a digitális formátumokban, sőt egy jól felépített oldal jól felépített tartalma évekkel később is felbukkan a keresőben, ha kapcsolódó témák után kutatunk. De az eredeti változatot könnyen előfordulhat, hogy soha nem találjuk újra meg, sőt könnyen lehet, hogy egy idő után már a módosítottat sem, hiába mentjük el könyvjelzőként, vagy linkeljük saját írásainkban.

Ahogy arról a MédiaBlog is beszámolt nemrég, tulajdonost cserél a Business Week, és a tulajdonos váltással járó leépítéssel átszervezéssel távozik a szerkesztőséghez tartozó Blogspotter két bloggere is. Nem tudni, hogy megszűnik, vagy más kezébe kerül, és ha megszűnik, az a szerver lekapcsolását jelenti, vagy csak nem frissül majd tovább. Minden esetre vonatkozó írásuk szerint a szerzők maguk is aggódnak anyagaik sorsa miatt. Aligha ok nélkül.
Nemrég a magyar sajtó palettáról is nyom nélkül eltűnt két hírportál, a Zoom.hu és a Hírsarok, és már legfeljebb csak a megszűnésükről szóló írások őrzik az emléküket. De ki tudja, hogy ezek az emlékek meddig maradnak még fenn, és hogy ki mindenki fogja még követni őket. A Zona.hu is jó ideje vegetál, így próbálja átvészelni a feje felett lebegő megszűnés veszélyét. Ez utóbbi még elérhető, de könnyen lehet, hogy itt is csak idő kérdése, hogy örökre semmibe vesszen a sok munka. Magáévá tegye a digitális enyészet.

Technikailag számos alternatíva lenne az előállított tartalom átmentésére. A felszámoló gondatlan gazdákat viszont ritkán szokta érdekelni, hogy mennyi munka eredményét pusztítják el a dugó végső kihúzásával. Az on-line világ egyik természetes velejárója, hogy minden tartalom a hálón van, ott bármikor elérhető, azonnal módosítható, és ugyanilyen könnyen törölhető is. A nyomtatott sajtónál alaposan át kell gondolni minden szót, mert az a nyomdába kerülés után már örök érvényű és visszavonhatatlan. Az Internetes lapok esetében viszont bármi módosítható a publikálás után is. Ha valaki észbe kap és kijavítja, jó eséllyel soha nem derül fény rá, sőt a fiaskók ugyanígy le is tagadhatók. Ami kellemetlen, azt később csak törölni kell, és már mintha meg se történt volna. Az utókor számára pedig senki sem tudja mi marad fenn ebből a modern korból.

Kiegészítés: Sajnos a Magyar Televízió “honlap fejlesztése” nyomán a digitális enyészeté lett minden videó anyag, ami a designváltás előtt került fel az online archívumba, így többek között a 2008-as Olimpiai megnyitó közvetítése is. Ezúton is gratulálok a közpénzen fizetett illetékeseknek, akik ezt a pusztítást elkövették!