Bár sokan elmentek Bruce Willis mellett anélkül, hogy észrevették volna, azért akadt néhány szemfüles autós, akik gyorsan lefényképezték mobillal.
Aki szemfüles...
A szörnyű ebben nekünk paparazzi képeket készítő fotósoknak, hogy egy ilyen kép, akár sokkal jobban is sikerülhetett, mint a mi képeink.
A korábbi biciklin fotózó lány mintájára most is kíváncsi vagyok, az autóból milyen kép készült. Na ugye, hogy az a legjobb fényképezőgép, ami kéznél van…
A tegnapi napom egy jelentős részét Bruce Willis fotózásával töltöttem, és érdekes dologra figyeltünk fel a többi paparazzival: sok embernek a stáb, a rendőrség, meg a sajtó felhajtása ellenére se tűnik fel, hogy egy világsztár mellett mennek el.
Egy utas épp felismerte
Míg Bruce Willist fotóztuk tegnap, a többi paparazzival – bár a nemek aránya szerintt tegnap épppenséggel a paparazzák voltak épp többen – észrevettük, hogy a tömött buszok sorra mennek el a világsztár mellett, és az ablakon bambán kinéző emberek többségének fel sem tűnik, hogy ki mellett mennek el. Pedig a forgatás szüneteiben Willis elég sokat nézte a mellette elhaladó autókat.
Mi meg azon törtük a fejünket, hogy vajon hányan mennek épp el mellette, akik majd csak a hírekből tudják meg, hogy az a nagy felhajtás az Erzsébet híd pesti oldalán a régi újságos bódéval, és a ciril betűs büfével mind a Die Hard 5 forgatása miatt volt….na meg persze a Busz Willis poénon nevetve azon is törtük a fejünket, hogy mennyivel jobb képeket tudnánk készíteni róla, ha fordulnánk egyet mi is a hetes busszal, mint a szomszéd ház ablakából, ahol épp voltunk.
Később, mikor az utcán fotóztuk Bruce-t, jöttek a turisták érdeklődni, hogy mit fényképezünk. És volt köztük néhány, akiknek nem mondott semmit se a film címe, se a sztár neve. Persze a hasonló helyzetekben előkerülő “Ki a f.szom az a ….?” kérdés sem ismeretlen, rendszeresen előfordul, hogy ilyet látunk, hallunk….sőt, sok celeb rendezvényen mi magunk is van, hogy nem ismerünk fel egy-egy celebet, mert mindenkit még a fotósok se ismerhetnek – főleg aki más területen szokott dolgozni, és csak néha csöppen bulvár téma környékére.
Mit mondanál Bruce Willisnek, ha összefutnál vele a hetes buszon?
Amerikai Paparazzók Budapesten
A korábban Magyarországon is forgató világsztárok, mint Angelina Jolie, Brad Pitt, Kenau Reeves, Hugh Jackman, Helen Mirren és a most épp itt forgató Bruce Willis kapcsán is egyre inkább illett már foglalkoznom kérdéssel, hogy kik is a paparazók, és mit csinálnak?
Ha már maguk a sarkon forgató világsztárok nem mindig voltak olyan megközelíthetők, mint a fotósokkal fotózkodó Hugh Jackman, naponta foglalkoztak a bulvár lapok és a tévék is magukkal a paparazzikkal (helyesen paparazzók). Mondhatni ők lettek “a sztárokhoz második legközelebb álló megszólalók”. A sort kezdve rögtön a szebb napjain hírnévben fürdőző Liptai Klaudia próbált interjút készíteni a témáról. Sajnos ebbből nem tudta kihagyni személyes érintettésgét, sértettségét sem. Pedig Magyarországon nem igazán létezik a paparazzi műfaj. Bezzeg, ha Los Angelesben élne….bár lehet, hogy ott még ennyit se érzékelne a paparazzi jelenségből, mint itthon, mert ő ott nem érdekelne senkit, mivel nem tudják, hogy ő kicsoda, vagy hogy egyáltalán létezik.
Kik a paparazzók?
Röviden úgy fordíthatnánk, lesifotósok. A szó nyelvtani szépségeiről lásd korábbi írásom. Ma azokat a fotósokat nevezik paparazzinak, akik ideális esetben magányosan dolgoznak, mert többet ér a lesifotó, ha senki másnak nincs meg. De nem ritkán tömegesen figyelnek és követnek hírességeket, és maga a paparazzi szó is ebből származik. Feladatuk, hogy a legváratlanabb helyzetekben sikerüljön a celebek életéből elcsípni néhány exkluzív és lehetőleg intim képkockát. A paparazzi munka szerves része a hosszas várakozás exponálásra kész géppel. Mindig ugrásra készen, hogy elcsípje az addig várva várt pillanatot.
Tulajdonképpen a Paparazzi című film viszonylag jól mutatja be a paparazzi munkát, bár azért nem mind ilyen ellenségesek, és rosszindulatúak. Sőt a többségük kifejezetten kedves, általában még a fotóalanyokkal és azok testőreivel is. Sőt az sem ritka, hogy a híresség személyzete, testőrei, de – persze ritkább esetben – akár még maga a híresség is jóban van az őt rendszeresen fotózó paparazzi sereg némelyikével. Az túlzás, hogy összejárnak sörözni, de mikor épp nincs feszült felhajtás, kedélyesen üdvözlik egymást, váltanak pár kedves szót, majd mindenki visszatér a saját munkájához.
A vörös szőnyegen és egyéb hivatalos sajtó eseményen, engedéllyel és sajtó meghívóval készült fotók nem paparazzi képek. Pont azért, mert elôre ismertetett, leszervezett helyzetben, és főként engedéllyel készülnek. Mivel ezekről az eseményekről mindenki tudósít, akit csak érdekel, maguk a képek sem képviselnek akkora piaci értéket, mint a valódi paparazzi fotók.
Paparazzik Esztergomban - Fotó: Kövesdi Andrea/Napi Ász
Paparazzi fotók Magyarországon?
Itthon nem divat a paparazzi fotó. Szinte elképzelhetetlen, hogy a fotósnak napokat kelljen egy sztárra várva kocsiban, vagy bokrok közt bújkálva várnia – ha nincs a környéken egy hollywoodi híresség is. Az esetek többségében Magyarországon még az úgy nevezett “paparazzi fotók” is a sztár sajtósával, vagy magával a hírességgel egyeztetve készülnek, és a belógó faleveleket is csak a paparazzi hatás kedvéért komponálják a képbe. Gyors időegyeztetés után leszervezik, hogy mikor és hol lehet majd nagy titokban meglesni a celebet, aki gyakran még várni is hajlandó a fotósra, ha úgy alakul, csak azért, hogy bekerülhessen az adott újság megbeszélt cikkébe.
Akad persze elenyésző kivétel is kis hazánkban. Ez főleg az olyan helyzet, mikor az ismert ember valamiért mégsem szeretne mutatkozni – vagy csak mégjobban fel akarja srófolni saját média érétkét, hiszen minél kevésbé vagy elérhető, annál jobban akarnak veled foglalkozni. Ilyenkor a sajtó engedély nélkül kénytelen lefényképezni. De azért jobbára egészen más szájíze van a történetnek, ha a sajtóval előre ismertetett helyen (mondjuk egy tévé stúdióban) van a sztár, épp csak nem hagyja magát fotózni. Esetleg egy sajtónyilvános rendezvény VIP részén elégedetlenkedik, ha le akarják fotózni. Vagy éppen egy sajtótájékoztató hivatalos sztárvendégeként kezd el reklamálni, hogy őt ne fotózzák. Ami magában is komikus, főleg ha figyelembe vesszük mennyivel magasabb gázsit vesznek fel ezek a sztárok, (legalább részben) annak a hírnévnek köszönhetően, amihez a bulvár sajtó és a fotósok is nem kis részben hozzájárulnak. A többi magyar “paparazzi kép” meg úgy születik, hogy véletlenül belefut a hírességbe a fotós és csinál gyorsan néhány képet, amiért a híresség jól megsértődik, majd végig járja a bulvár lapokat, hogy ezt felháborodottan elmesélhesse.
Fotó: Schneider Tamás
Paparazzi képek értéke?
Sokan (valahol jogosan) reklamálják, hogy a paparazzi munka nem művészet, mert ezek a képek gyakran elég silány minőségűek, sokszor a legelemibb fotótechnikai elvárásoknak se nagyon is épphogy felelnek meg. Sőt nem ritka, hogy erre a minőség romlásra a lapok szándékosan rájátszanak, hogy a talán csak megrendezett paparazzi kép spontán, elcsípett, meglesett jellegét alátámasszák. Az igény viszont megvan rájuk, sőt nem csak nagyobb mértékű, de alkalmasint fizetőképesebb is, mint akár a komolyabb, netán művészi értékű hírképekre, amelyek készítőit épp mostanában kezdte el leépíteni a CNN.
Ugyanakkor a paparazzi fotók minősége gyakran egyáltalán nem a használt eszközök, vagy épp a fotós tudásán múlik. A sztárok gyakran mindent megtesznek érte, hogy ellehetetlenítsék a fotósok munkáját. Majdnem olyan komoly iparág épült a fotósok elhárítására, mint magára a hírességek fotózására. A filmforgatásokat gyakran erre szakosodott biztonságiemberek őrzik. Képesek egy-egy helyszínt teljesen elbarikádozni, sőt azt is megteszik, hogy testükkel, autóval, tereptárgyakkal, vagy más megoldásokkal takarják el a hírességet a fotósok elől. És nem hivatalos megoldások is szép számmal előfordulnak. A hollywoodi biztonságiakról az járja, hogy előszeretettel támadják a fotósok gépeit, hogy minél nagyobb anyagi kárt okozzanak, és lehetőleg megsemmisítsék az elkészült képeket, de minimum a munka folytatását akadályozzák. De a pletykák szerint a fotós testi épségét sem kímélik, különösen, ha magán területen csípik el a kíváncsiskodót, és nincsenek szemtanúk. Az pedig Magyarországon is előfordult már, hogy elkobozták a fotós memóriakártyáját – amihez semmi joguk nem volt, és emiatt per is indult ellenük.
Mióta megszállták hazánkat a világsztárok, érkeztek utánuk valódi paparazzók is, akik tényleg megélhetés szerűen ebből élnek. Ők általában Hollywoodban gyakorolják a mesterséget. De sok magyar fotós is belekényszerült a paparazzi szerepkörbe az utóbbi időben. Ezt a külföldi paparazzi társaság nem is annyira díjazta. Elvégre ők határokat, olykor óceánokat átszelve jöttek ide néhány képért, amik normál esetben egészséges verseny szellemben készülnek.
Jól hangzik, mikor a bulvár híradóban azt mondják, a paparazzik nem tágítanak, mert a világsztárok képei milliókat érnek. De nem a főállásban, havi fixért güriző magyar lapok fotósainak. Ők a normál fizetésükért dekkolnak erdőben, kapualjban, hogy elcsípjenek egy hírességet, és általában nem a gazdagság lebeg a szemük előtt, hanem hogy ne rúgják ki őket érte, hogy másnak van kép, nekik miért nincsen.
Sőt a külföldi paparazziknak sem biztos, hogy vastagon jövedelmez a Magyarországra érkező sztárok fotózása. Ezek a képek, és az elkészítésükbe fektetett nem kevés munkaóra és anyagi befektetés is teljesen értéktelenné válhat abban a pillanatban, hogy a lelkes rajongók feltöltik a Facebookra, de pláne mikor az MTI ingyen kiadja, vigye és használja akár a sajtóban is aki csak akarja. És így nemhogy nyereséget, de az utiköltséget, szállást, és megélhetést sem könnyű kitermelniük. Nem beszélve az esetleges extra költségekről, mint a felszerelés sérülései, kisebb nagyobb összegű lopások, vagy a túlszámlázó budapesti taxisok és éttermek.
Paparazzi témájú írásoka magyar webről:
A fotót készítették a Marslakók
Ezzel “ráztam le” ma kora délután az egyik kollégát, aki jót nevetett rajta – pedig tényleg a Marslakók ment a tévében, és kíváncsi voltam/vagyok rá. Na nem az elszánt sorozatfüggőség miatt, hanem a szakmai kíváncsiság hajt.
De ha nem vigyázok, még úgy járok, mint az a barátom, akit sosem szabad Barátok közt idején hívni, mert olyankor kötelező sorozatnézés van. Bár azt állítja, már kigyógyult belőle…
Egyre többen kérdezik a véleményem a magyar televíziózás legújabb alkotásáról, hiszen az mégis csak a mai magyar sajtóról, médiáról, és a benne dolgozókról szó. Vagy mi a szösz….én meg még nem láttam eleget belőle, hogy eldöntsem, mit is gondoljak róla szakmailag.
Az Index legújabb cikke szerint egyre több néző gondolja úgy, hogy amit látott bőven elég hozzá, hogy tovább kapcsoljon, sőt már a Híradó miatt se kapcsoljon később vissza. Egy kolléga pedig egyenesen úgy kommentálta a cikket, hogy “Teljesen megdöbbentem ezen a cikken. Állítólag még létezik a köztévé. Mik vannak.”
Én azért (legalább szakmailag) kíváncsi vagyok a Marslakókra! Föld hívja a Marsot!
Akinek még nem keltettem fel az érdeklődését, megpróbálom felcsigázni. A délelőtt ismételt (gondolom tegnapi) rész alapján úgy tűnik, akár már ma este (így a 10. rész környékén) kiderülhet, hogy miért pont Marslakók lesz a szereplők új bulvár újságjának a címe. De a poént nem lövöm le, nagyon jó kis reklám poszt lesz majd belőle…
Te mit gondolsz a sorozatról?
Kiegészítés: a fotó alá szívesen odaírnám, hogy ki lőtte ezt a szimpatikus stábfotót, de ha már az MTVA nem tartotta fontosnak (ezt sem), akkor nekem megfelel így is a forrásmegjelölés. Elvégre lehet, hogy ezek tényleg a marsról jöttek.
Csak hogy szakmázzak is egy kicsit, tényleg nem futotta a produkciónak annyit megszervezni, hogy a szereplők mind a produkció fotósára nézzenek? Akkor legalább neki lenne egy normális csoportképe a produkció hivatalos sajtóanyagai között. Bár, ha úgyse kerül fel se a sorozat honlapjára, se az azon reklámozott Facebook oldalukra, akkor tényleg felesleges is jó képet csinálni…
Hétvégén egymás után leadják az új Marslakók sorozat eddig vetített epizódjait az m2-n. Aki még nem látta, most pótolhatja, aki pedig arra vágyik, újra megnézheti, ha nem tud vele betelni.
A Magyar Televízió Marslakók című új, napi félvalóság-szappanopera sorozata félig fiktív sajtó berkekben játszódik. Kitalált szereplői vélt vagy valós médiamunkások fiktív kalandjait mutatja be, olykor valós sajtóeseményeken forgatva.
A hétvégi ismétlés során egyben leadják az egész sorozatot, ami egyébként az MTV Videótárban online bármikor megtekinthető.
Kritikák
A sorozat fogadtatása eddig nem túl pozitív, szakmaibb és kevésbé szakmai lapok egyaránt lehúzzák. Nem csak a Népszabadság és a Magyar Nemzet kritizálja közel egyformán, de az E-MASA kritikája szakmai kritikákat is megfogalmaz. Főleg azt kifogásolják, hogy torz képet fest a sajtó szakmáról és a benne dolgozókról. Én eddig nem láttam egy részét sem, így csak most próbálom megismerni, hogy véleményt alkothassak.
Egyébként örülnék valami hurrá optimista pozitív kritikának is. Nemrég egy ismerős kifakadt Facebookon, hogy “A legvéresebb kritikusok többnyire akkor kerülnek tévé közelbe, ha ott adnak nekik enni vagy inni. Soha semmilyen hasonló produktumot nem tettek le az asztalra.” Tényleg szívesen olvasnék egy szakmailak megalapozott, komoly, és főleg pozitív kritikát is. Meg persze a szubjektív olvasói véleményeket is várom a kommentek közt.
A Marslakókról:
A főcímdalt minél többet hallom, annál “érdekesebb” szófordulatokat fedezek fel a szövegben.
Neked mi a véleményed a sorozatról?
|
|
|
|
| RSS | Hírlevél | ||
| (RSS?) (Twitter?) (Facebook?) | |||
