Ma délután helyezik végső nyugovóra Weber Lajos fotóriporter földi maradványait a fővárosi Szent Család Plébánián.
“Emléke szívünkben és fényképeiben él!”
Az augusztus 3-án elhunyt kollégára utolsó munkahelye, a Népszava egy archív fotó összeállítással emlékezik.
Fotó: Retro Space Images
Két magyar is ott volt az Atlantis utolsó útjánál, hogy elbeszélhessék annak történetét. Az Index két fős stábot küldött az USÁ-ba, hogy közvetlenül a történelmi események helyszínéről készítessék el anyagaikat. Nagy Attila Károly mesél kalandjaikról. Ti mennyire irígylitek őket? Én nagyon!
Az Atlantis Földetérésével lezárult a NASA űrrepülőgép korszaka, a történelmi zárásról pedig az Index még a szokásosnál is alaposabb tudósítással készült, frappánsan Végső visszaszámlálás néven illetve a projektet.
Két munkatársuk, Stöckert Gábor és Nagy Attila Károly a helyszínre utazott, hogy ne csak mások tudósításaiból fordítva meséljék el az űrrepülés történetét, és az egész korszak végét, hanem saját tapasztalataikon keresztül tájékoztassák az olvasókat.
Fotó: Stöckert Gábor/Index
Ötlettől a megvalósításig
Az ötlet úgy egy éve vetődött fel, mikor az első hírek érkeztek, hogy belátható közelségbe került az űrsiklóprogram befejezése. Akkor még úgy volt, hogy az Endeavour lesz az utoljára fellőtt űrrepülő.
Nagy Attila Károly, az Index régebben megszállottan fotózó újságírója, aki azóta inkább képszerkesztő és fotós státuszban dolgozik ekkor ment oda először a tudományos rovatban ülő Stöckert Gáborhoz. Felvetette, hogy milyen jó lenne megnézni az utolsó űrsikló startját, mert mégiscsak ez lesz egy korszak vége, mekkora dolog lenne személyesen is látni.
Ezen elhümmögtek egy darabig, aztán visszatért mindenki a dolgához. Közben Attila azért megmozgatott minden hivatalos szálat. Felvette a kapcsolatot a NASA-val, jöttek is a folyamatosan a hírek, leginkább arról, hogyan halasztódik az utolsó két küldetés (akkor még Discovery és Endeavour).
Aztán januárban derült ki, hogy lesz még egy űrrepülő start. Ekkor indult be igazán a szervezés, Attila utánajárt az adminisztrtációnak, és mikor a NASA majdnem pontosan egy évvel az első gondolat felmerülése után, 2011. május 20-án megírta, hogyan vehetnek részt a kilövésen, akkor egy következő fokozatra kapcsolt a szervezés.
Amikor egy ötlet szárnyakat kap
Ekkor mentek be a lapigazgatóhoz, hogy lenne egy nagyravágyó projektjük, amilyen még soha nem volt az Index történetében. Pusztay András először nem nagyon akart hinni a fülének, de perceken belül őt is elkapta a lelkesedés. Beizzította a sales munkatársakat, hogy rakjanak össze egy külön üzleti tervet, keressenek szponzort, stb. A gépezet beindult, és a jelek szerint mindenki lelkesen és profin végezte a dolgát az Indexnél. Attila szerint kicsit olyan ez, mint a NASA-nak volt az Apollo 11: “egy hatalmas gépezet dohogott a kis űrkapszula mögött, hogy az a két ember a Holdra tehesse a lábát”.
Fotó: Stöckert Gábor/Index
Start előtti feszültség
A két fős csapat, sőt teljes kisegítő személyzetük együtt számolt vissza a NASA munkatársaival. Persze nekik a nagy nap előtt volt még pár köztes esemény.
Lett szponzor több is, a hirdetők is láttak fantáziát a különleges projektben. Tudtak bérelni felszerelést is a nagy esemény fotózásához, hogy egy hatalmas 800 mm-es Canon lencse utazzon a kis csapattal. Repjegyet, szállást, autóbérlést, biztosítást meg ezer más dolgot intéztek a kollégák. A közvetlen rovatvezetők olyan beosztást írtak, hogy a két ember hiányát is kevésbé érezze a szerkesztőség. A szervezés jól haladt.
Egyedül a NASA végső megerősítése késett egy kicsit. Sőt elég sokat. Komoly izgalmast okozva az utazás előtti napokra. Stöckert Gábor végül két nappal indulás előtt kapta meg a visszaigazoló emailt. Attila szinte vakon repült az USÁ-ba, mert az ő visszaigazolása csak akkor érkezett meg akkor, amikor már Orlandóban voltak. Mint mondja, necces volt, de meglett.
Fotó: Nagy Attila Károly/Index
Munka: nem csak játék és mese
Írásaikban sem leplezik, nyilván ez volt életük legizgalmasabb két munkahete. Persze azt sem bánják, hogy nem a szerkesztőségben ültek, de hogy egyenesen a vilgágegyetembe vezető űrkikötőben dolgozhattak, az mindennél többet ér nekik.
Bár látszólag gyerekként szótakozva lófráltak Texas és Florida űrközpontjaiban, azért keményen dolgoztak. Napi másfél-két műszakban serénykedtek, anyagot gyűjtöttek, fotóztak, videóztak, cikket írtak, szerkesztettek. Két és fél hét alatt több mint száz anyagot állítottak elő, de nem panaszkodnak, még ha volna is rá okuk néha.
“Sok érdekes helyen megfordultam már mint fotós, és riporter, de ez mindent überel. Bejutni a Kennedy és a Johnson űrközpontokba, megnézni hogy dolgozik a NASA, meglátogatni a nyilvánosság elől elzárt részlegeket, látni közvetlen közelről egy űrsiklót, végignézni egy startot, és ottlenni a landolásnál, nem hiszem hogy lesznek ennél nagyszerűbb munkafeladataim a közeljövőben. Esetleg, majd ha indul a Mars-utazás.” mondja Attila, az utolsó mondaban érezhetően csak félig vicccelődve.
Fotó: Nagy Attila Károly/Index
Tervek és eredmények
A munka nem mindig alakult úgy, ahogy tervezték. Voltak dolgok, amiket kénytelenek voltak kihagyni, és volt, amiből nem maradtak ki, mégsem egészen úgy alakult, mint szerették volna. A hajnali landolás például siralmasan sikerült nekik. De az utolsó két napról sem nyilatkozik sokkal derűsebben. A Kennedy Űrközpontban több problémájuk is adódott, mert nem mindig kaptak pontos információkat. Olykor nagyon érezték annak a hátrányait, hogy nem egy nagy, és főleg a helyiek által ismert csapattal vonultak ki, mint például a Reuters. Houstonban a Johnson Űrközpontban sokkal gördülékenyebben mentek a dolgaik. Ahogy Attila összefoglalta, ott jobban sikerült tartalommal megtölteni ottlétünket, és a rovatukat is.
Landolás a sötétben
Bár a nemzetközi sajtó munkatársainak sikerült pár látványos képet készíteni az űrrepülő landolásáról, a korai időpont és a szinte tökéletes sötétség nem segített senkinek sem. Attila azt mondja, fejben sem sikerült igazán felkészülnie a nagy sebességgel érkező űrrepülő éjszakai landolására, és a számukra kijelölt megfigyelőhely sem segítette elő, hogy jó képeket készítsen. Mint meséli, az akkreditált médiumokat egy megfigyelő torony különböző szintjein helyezték el, minél komolyabb újságról, vagy hírügynökségről van szó, annál magasabb, és jobb rálátást engedő helyet biztosítottak. Nekik egy árokpart jutott, a leszállópályát takaró erdősáv mögött.
Fotó: Nagy Attila Károly/Index
Búcsú parti
A hazatérés előtt azért sikerült még pár nagyon kellemes élményt gyűjteniük. A landolás némileg hervasztó körülményei után ott lehettek, ahogy az űrhajót begurítják a leszállópályáról. Végezetül pedig együtt búcsúztathatták a NASA hangárjai között az űrrepülő korszakot a NASA munkatársaival, akik az Atlantist és a többi űrsiklót kiszolgálták, karban tartották.
Jöjjön egy alapos válogatás a Végső visszaszámlálás anyagaiból. Igazából az első három link tökéletesen elég lenne, de ha mégsem akar valaki mindent végigolvasni az oldalon, az csemegézzen a többi anyagból – akit viszont mélyebben érdekel az űrkutatás, annak szinte kötelező mindent elolvasnia – sőt érdemes is!
Fotó: Kollányi Péter/MTI
A hétvége kérdése, hogy miért nincs egyetlen EU zászló sem egy EU elnökséget búcsúztató állami rendezvényen? A megfejtést éppúgy nem találtuk, mint ahogy EU zászlót, vagy bármilyen EU motívumot.
Elnökségi búcsú EU nélkül
A hétvégi DunaParty a soros magyar EU elnökség búcsúztatása jegyében szerveződött. Bár erre a mondatra sokan rávágják, hogy a hivatalos záróbuli Sopronban lesz a Volt fesztiválon. De a hivatalos EU közlemények és a híradások is a DunaParty-t nevezik záróbulinak, és logikus is, hogy szükség volt egy budapesti utcabálra azok számára, akik nem mennek a Voltra.
Ahogy az elnökség kezdetét ünneplő szilveszteri buli, úgy az elnökséget búcsúztató rendezvény látványából épp csak az Erópai Unió hiányzott minden szinten. Még egy zászló sem volt sehol, pedig az még a szakszervezeti, és tűzoltó tüntetéseken, sőt a melegfelvonuláson is feltűnik mostanában. Több kollégával beszélgettünk róla, hogy a lapok ugye szívesen megírnák a rendezvényről, hogy “elbúcsúztunk az EU elnökségtől”, “lezártuk az EU elnökséget”, és még egy sor hasonló szalagcímet el tudunk képzelni. Épp csak képileg nem lehetett illusztrálni.
Program dömping
Volt tucatnyi helyszínen többszáz fellépővel mintegy száz féle program. Volt sárkányhajó verseny, vizi karnevál, koncertek és fényfestés, és persze az elmaradhatatlan vásári forgatag és laci konyhák. De EU zászló sehol nem volt látható. A magyar EU elnökség stillizált jele is csak a rendezvényhelyszínek közt közlekedő fix tarifás riksákon jelent meg. Azt most hagyjuk, hogy a riksa mennyire része az európai kultúrának, de képileg nem túl alkalmas sem az EU elnökség, sem az ünnepség szimbolizálására. Ahogy egy koncert sem igazán. Különösen nem a Kapcsolat Koncert, amin egy amerikai világsztár lépett fel (bár világsztár létére sokan azt sem tudják ki az a Ke$ha). Ráadásul még csak nem is a DunaParty jegyében szerveződött, csak valami véletlen folytán beépült a rendezvénynaptárba, ha már pont erre a hétvégére került. Egyébként jól láthatóan el is vonta a többi rendezvényhelyszínről a közönség egy részét. Nem is értem igazán, hogy miért kellett ezt a sok programot mind egymásra szervezni, hogy a közönség választani kényszerüljön a DunaParty programok, a Múzeumok Éjszakája, a Kapcsolat Koncert, a Sárkányhajó verseny, az Óbudai Búcsú, és még ki tudja mennyi féle más program között, ahelyett, hogy különböző hétvégékre osztották volna el őket. Ráadásul a sok rendezvény a közlekedést is alaposan felbolygatta, viszont a menetrend változásról ezúttal egyedül a BKV honlapján nem tettek említést. Persze a nyár már csak ilyen, zajlik az élet.
Multikulti kavalkád
A EU zászló tehát sehol nem volt, magyar is csak a vizi karnevál egyik hajóján, egy lengyel zászló társaságában. Aki nem értené a kapcsolatot, annak elárulom, hogy a lengyelek veszik tőlünk át az elnökséget. A szimbolizmusnak ez a része még működik is. Az már kevésbé, hogy a kínai miniszterelnök látogatása miatt a fél várost kínai zászlók dekorálták az EU elnökséget búcsúztató rendezvények alatt.
A szerencsés kellően kitartó fotósok persze csinálhattak néhány szép képet, a többségnek sikerült megörökíteni a június végi majális hangulatot. Épp csak az esemény lényegét nem lehetett képileg megfogni. Talán ezért sem jelent meg annyi helyen képgaléria (vagy csak én nem találtam), mint a többi fesztiválról, és tüntetésről szokott.
Minden esetre jó buli volt. Remélhetőleg mindenki élvezte, akinek épp nem azon főtt a feje, hogy lehetne ebből a történetből kifejező hírképeket készíteni.
DunaParty galériák a magyar sajtóban:
Fotó: Völgyi Attila
Néma gyásszal adózott a héten a fotós-, és divatszakma Lovász Sándor László emlékének. Nagyra becsült kollégánkat, kedves barátunkat a Kiscelli Múzeum romtemplomában búcsúztattuk el. Az egykor templomnak épült, ma múzeumként működő épület megannyi divatbemutató helyszíne volt, ahol együtt álltunk Sanyival a fotós emelvényen.
A búcsúztatón most az övé volt az egész fotós emelvény, rajta két jellegzetes aluminium bőröndje, és fényképezőgépe, mely már soha többé nem fényképezhet modelleket. Mellettük nyakbaakasztós fotós passzai, amikből egész csokorra való lógott mindig a kocsijában, hiszen ezeket gyűjtötte, és bárhol fotózott mindig megőrizte őket. Megemlékező barátai egy szál virággal, egy újabb passzal, és egy fotóval búcsúztak. Ki saját belépőjét akasztotta a többi mellé, ki egyedit tervezett a szomorú búcsúhoz. Volt, aki Sanyiról, Sanyi által, vagy vele közös képét akasztotta a passztartóra, vagy csak magában helyezte a képet a többi fotó mellé, majd gyertyát gyújtottak a szomorú kegyhely előtt.
Fotó: Szokolay László
Nem mondott senki beszédet, és nem volt közös imádság, és egyéb kötelező formalitás, sem az elhunyt hangos méltatása. Csak a néma gyász, és kinek-kinek saját emlékei, személyes búcsúja egy szeretett baráttól. Nem álltak híres és ismert emberek, sztárok a reflektor fénybe, hogy megpróbálják túlragyogni a elhunyt emlékét. A félhomályban ők is, mindenki névtelenül, arctalanul, magában, némán gyászolt, csak a kegyhelyet ragyogta be a mécsesek fénye, és Sanyi emléke. Zenész barátai halk muzsikával búcsúztak, majd maguk is csatlakoztak a gyászoló barátok tömegéhez, hogy végső búcsút vegyenek tőle.
Temető beli utoló útjára Mezőkovácsházán már csak a család, és néhány közeli barátja kísérte el, de lélekben nagyon sokan ott voltak, és együtt siratták velünk. Mindannyiunknak hiányozni fog minden egyes divatbemutatóról. Nélküle már egy rendezvény sem lesz ugyanolyan, mint korábban.
Kapcsolódó hír:
Egy az Indexen megjelent hír szerint egy hírportállal kevesebb küzd majd a magyar online média piacon. A konkurensnél megjelent hír szerint a Zoom.hu tulajdonosa, bejelentette, hogy a szerkesztőségben szerdán befejeződik a munka, és éjjel lekapcsolják a hírportált. Az írásból azt is megtudhatjuk, hogy Tarjányi Péter a sikeresnek bizonyult üzleti modellt bocsátotta áruba, és az új tulajdonos, aki eddig is üzemeltetett hírportált, nem tart igényt az oldalra. Az eddigi tulajdonos a szerződés szerint három évig nem foghat hasonló vállalkozásba, most korábbi sikeres könyve után más területen próbálkozik, hozzátéve, hogy a döntést kiváltó motivációk közt volt az is, hogy nehéz idők következnek a politikai újságírásra. Valamivel az Index híre után a Zoom szerkesztősége érthetően nosztalgikus hangulatban bejelentette megszűnését saját oldalán, és egy utolsó nagy képpel, illetve egy MTI hírrel és egy videóval búcsúznak eddigi közönségüktől, közösségüktől.
Ahogy legtöbb olvasójuk, én is egyetértek vele, hogy kár a Zoom-ért, és hiányozni fog a magyar hírpiacról is, és a magyar képi kultúrából is. Magyarországon egyedüliként adoptálták a Boston Globe honlapján megjelent Big Picture rovatot, melyben egész képernyős, nagyon jó minőségű (jobbára hírügynökségi) képek jelentek meg egy-egy téma feldolgozására, olykor pedig saját anyagokat közöltek azonos formában, hasonló színvonalra törekedve. Később akartam volna írni róla, de sajnos idő előtt jött az oldal vége. Megszűnik a Zoom, eltűnnek a Nagy képek és nem utolsó sorban jó pár kolléga kerül utcára a nehéz gazdasági helyzetben. Remélem mindannyian találnak új helyet a válság ellenére is. Kár érted, Zoom.hu!
További hírek a Zoom-ról:
Fizetés nélkül távozott a Zoom – HVG.hu
|
|
|
|
| RSS | Hírlevél | ||
| (RSS?) (Twitter?) (Facebook?) | |||
