A közelmúltban újraéledt a budapesti paparazzi láz, Brad Pitt újra nálunk forgat. Néha Angelina Jolie is feltűnik a városban a gyerekekkel és a családdal. Az Origo végigjárta a családhoz köthető helyeket, és lefényképezte Angelinát úgy, hogy ő ott sem volt.
Brad Pitt budapestre érkezése óta ismét lázban ég a bulvár sajtó, hogy mikor és hol bukkan fel a világsztár-pár. A paparazzi munkát teljesen meghiúsítják a Kőbányai Konzervgyárnál található forgatási helyszínen, viszont a városban spontán feltűnik a hollywoodi sztár család kicsit vásárolgatni. Ezeket az “észlelési helyszíneket” járta jobbára végig az Origo két munkatársa, hogy nem mindennapi beszámolóját elkészítse.
Jelen esetben, a fotótéma hiányát is figyelembe véve talán nem csoda, ha Tuba Zoltán képriportjánál érdekesebbre sikerült Bujdosó Bori cikke, amiből azt is megtudhatjuk, hogy Gianni Annoninak nem csak a marketing, de diplomáciai érzéke is messze jobb, mint a Costes és a Nobu éttermek vezetőinek.
“Spórolj, hogy meleg helyen halhass meg!” – Nathan Muir, Kémjátszma
Kelet-berlini háztető az Astorián
Mivel kedvelem ezt a filmet, ezért már jó ideje tervezem, hogy Interneten megrendelem a Kémjátszma című filmet DVD. Most mindössze 990 Ft (ÁFÁ-val együtt). Elég barátságos ár, de eddig nem került még sor rá, és épp most megy a tv2-n, így ideje írni róla pár sort (persze ezeket a sorokat már korábban meg akartam jelentetni róla, most a TV műsor csak apropó hozzá. Most inkább nézem a fimet, ahelyett hogy blogolnék. Aki még nem látta, az a film után olvassa csak tovább.) Annak idején 2001-ben (de rég volt) láttam még moziban, és már akkor megfogott, mert szerintem egy jó film. Nem csak azért akarom megvenni, mert olcsón beszerezhető. Általában nem az akciós dolgokra bukom….sőt a post végére remélhetőleg az is kiderül, hogy filmekben sem feltétlenül.
A film szakít a szokásos kémfilm divattal, és nem lövöldöznek, rohangálnak, robbantgatnak benne agyba-főbe, mint egy tank. Nem számoltam össze, de azt hiszem, hogy kevesebb fegyver dördül el benne a film 126 perce alatt, mint egy átlagos James Bond film főcím előtti tíz percében. A szintén remek történet és cselekmény vezetésű Közellenség rendezője Tony Scott ismét a hírszerzés világából dolgoz fel egy újabb történetet.
Ezúttal egy CIA műveleti tiszt kalandjait ismerhetjük meg (a film hivatalos honlapja), szokatlannak tűnő visszaemlékezések sorozatán keresztül. A legtöbb ismerősömet, aki látta, az zavarta a filmben leginkább, hogy “nem történik benne semmi”. A szereplők jobbára ülnek egy irodában a CIA igazgatóságán és beszélgetnek róla, hogy hogyan hagyják cserben egy fogságba esett emberüket (Tom Bishop szerepében Brad Pitt) a terepen, akiről csak a főszereplő (Nathan Muir szerepében Robert Redford) visszaemlékezéseiből tudjuk meg, hogy egyáltalán kicsoda, és hogy keveredett bajba. De a visszaemlékezésekben is csak ülnek és beszélgetnek. Hol kelet-németországi, hol bejrúti, hol vietnámi kocsmákban, hol éttermekben, hol egy budapesti háztetőn, de mindig csak ülnek és beszélgetnek, sehol semmi akció. Ízlések és pofonok. Szerintem ez így is érdekes. Sőt pont így érdekes, mert így meséli el a történetet, ami csak veszítene hitelességéből, és érdekességéből ha Pitt és Redford párbeszédei helyett Stallone és Schwartzenegger akció jeleneteit látnánk, még ha mindkettőnek sikerült is pár jó filmet készítenie, bár én főleg a humorosabb alkotásaikat kedvelem.
Kémfilmben viszont ez a stílus eddig szokatlan volt a szintén Redford által jegyzett Keselyű három napja óta. Inkább regényben tudom elképzelni, mivel abban a formában rendszeresen találkozom vele. Első sorban természetesen Tom Clancy klasszikussá vált kémregényeiben, amiket pont azért nem sikerült kellő hűséggel megfilmesíteni, mert egyrészt annyira bőségesen és részletesen leírja a dolgokat, hogy csak telefonkönyv vastagságba sűríthető, másrészt meg mert pont az akciót szokták inkább kiemelni belőle, mint a sztori intellektuálisabb részét, ami a lényeget szokta adni. De ez a film a mozi vásznon s remekül mutat, és reményt ad, hogy a pletykákban emlegetett Clancy film folytatásokat is hasonló igényességgel valósítják majd meg, és nem csak akció kivonatok készülnek.
Kémkedés a filmes fotózás idején
A film történetét felesleges lenne elmesélni, hiszen az előzetes is jól összefoglalja a lényeget, és a Port.hu, az Index és az akkor még létezett Internetto cikkei elég jól körbeírják, hogy mit láthatunk. Korholhatnám én is egy pár sorban a filmet, amiért a jelenleg épp felújítás miatt részlegesen lezárt Szabadsághíddal, és az azóta már történelemmé vált UV villamosokkal díszített Budapesti panorámát Kelet-Berlin felirattal szerepeltetik, de ezt már annyian megtették helyettem, és engem az se zavar annyira, hogy Casablancán forgatták a bejrúti jeleneteket. A filmgyártás már csak ilyen, azt sem hiszem már jó ideje, hogy akit lelőnek a filmben, az nem tűnhet fel másikban. Sőt attól sem áll égnek a hajam, hogy a filmekben elképzelhetetlen módokon képesek fényképezőgépet használni. De pont emiatt születhetnek olyan remek írások, mint az amelyikből kiderül, mit nem tudnánk a fotózásról az amerikai filmek nélkül…
