Marketingesek és rendezvényszervezők sok mindenre képesek a nagyobb hírverés érdekében. De divatHÉTnek hívni egy jó indulattal is legfeljebb egy napos rendezvényt, az elég komoly túlzás.
Az már szinte szokványos, hogy két-három napos rendezvényeket hívnak Magyarországon divathétnek. Egy teljes hétig tartó divathetet nem is tudom, hogy sikerült-e már valaha összehozni az országban.
Az őszintébbek eleve a divat napokat használják egy többnapos divatrendezvény neveként. Így nem érheti őket komoly túlzás vádja, ráadásul, ha több napig tart a rendezvény, akkor még igaz is az elnevezés. De, hogy már egy fél napos programra is rá lehet sütni a divatHÉT jelzőt….mert ha csak hét perc lett volna, akkor érteném.
Mindez úgy vetődött fel, hogy mikor véletlenül megtudtam, hogy lesz ez a rendezvény, menni akartam volna fotózni a divathét VALAMELYIK napjára. Csak ugye kiderült, hogy azon az egy estén, mikor tartják, nekem más dolgom van…
Hirtelen tűz gyulladt az irodában, azonnal segítségre van szükség, oszd meg, ne gondolkozz!
Remélem, hogy mindenki rákattintott a linkre, mielőtt megosztotta, és senki nem küldte rám a tűzoltókat, különben magyarázkodhatok. Szerencsére annál több eszem van, hogy az Interneten kérjek segítséget tűz esetén. Viszont egyre inkább úgy látom, hogy a Facebookon nem mindenki használja a fejét.
Egyre gyakoribbak az olyan esetek, mikor nem oda való problémákat akarnak emberek az Interneten megoladni. Nem a múlt hétvégi hóhelyzetre gondolok, ahol a közösségi média vitathatatlanul remekelt a segítségnyújtásban és a tájékoztatás megszervezésében – bár sok képről és hírről a mai napig sem derült ki, hogy nem volt semmi valóságalapja.
Talált tárgyak értelmetlen megosztása
Egyre többen osztanak meg viszont talált iratokat, igazolványt, TB kártyát, bakkártyát, rendszámtábálát és egyéb hasonló dolgokat, amik visszajuttatására meg van a hivatalos mód. Lehet persze a közösségi hálózatokat mozgósítani egy talált igazolvány vagy rendszámtábla visszajuttatására is. De a kiállító szervek ugyebár hivatalból tudják a tulajdonos elérhetőségeit, hiszen az a feladatuk. Egy személyi igazolványszám, TB azonosító, bankkártya szám vagy rendszám nekünk csak egy értelmetlen számsor, azoknak akik tudják hogy kell vele visszaélni egy hasznos segítség valakinek a megkárosítására, átverésére, az illetékes szervek viszont pillanatok alatt megállapítják róla, hogy kié és vissza tudják hozzá juttatni.
Fotó: Tuba Zoltán/Origo
Túlzott segíteni akarás
Értem, hogy mindenki, aki megoszt ilyeneket segíteni akar “mert egy megosztás segíthet”. De legalább annyi fáradtságot vegyetek, hogy elolvassátok mit írnek az eredeti kép kommentjei között, mert egyre többször találkozom olyan megosztásokkal, mikor az emberek még bőszen megosztják a képet a nagy segítő szándéktól vezérelve, mit sem törődve vele, hogy a tulajdonos már rég visszakapta, amit elhagyott és innentől már tényleg csak a visszaélésre készülő emberekhez tudja eljuttatni az áldozat személyes adatait….pont mint az emailben terjedő hoaxokat, amik csak annyiban különböznek (ha különböznek ebben egyáltalán a képektől), hogy már eleve sem voltak soha igazak, csak a megosztás kedvéért hozták őket létre.
Nem ártana védeni az adatokat
Egyébként ha már valaki megoszt ilyesmit, egyrészt nem árt a visszaélésre alkalmas személyes adatokat eltakarni, elhomályosítani, pixelezni (mint a rendőrök arcát szokás), és ami még fontosabb talán, törölni a képet a webről, hogy mások már ne osszák tovább feleslegesen.
Van hivatalos megoldás is
A Belügyminisztérium javaslata egyébként az, hogy “a talált tárgyat a területileg illetékes rendőri szervhez kell eljuttatni”. Egyébként a talált személyi igazolványok ügyét a személyi igazolványokra vonatkozó 168/1999. (XI. 24.) kormányrendelet szabályozza.
Egy kis humor
Talán innen már világos, hogy jött a címben szereplő kitalált tűz ötlete. Bár be kell vallanom, nem saját, a méltán népszerű Kockafejek (IT Crowd) sorozat egy 2009-es epizódjában sütik el ezt a poént. Sajnos napról-napra egyre inkább úgy érzem, hogy nem is olyan alaptalan ez a poénba burkolt társadalom kritika.
Már megint egy átverés. Ezúttal azonban nem csak annyira tévesztenek meg, hogy ossz meg valami sületlenséget az Interneten. Súlyos tízezrekbe kerülhet, ha valaki figyelmetlenül számlának nézi a levelüket és befizeti.
Egy olvasó küldte el a neki érkezett átverő levelet. Mint írja a 37.400 Ft-ról szóló számlának látszó levélen február 28-i fizetési határidő szerepel, és megjelenése azt sugallja, hogy egy sokak által ismert telefon társaság küldi. Persze az ő nevük nem szerepel a levélen és direkt nem is említem, mert semmi közük ehhez a levélhez, a látszattal, színválasztással csak a becsapást igyekeznek erősíteni.
A számlának tűnő levelet beküldő olvasó felhívta a figyelmet, hogy
” Van a levélen vonalkód és sorszám is, de nem “Számla sorszáma”, csak simán “Sz:”. A papíron sehol nem szerepel a “Számla” szó. A hátoldalon pedig egyoldalas apró betűs, halványszürke szöveg. Az apró betűs negyedénél írják: “Ez az adóbizonylatnak nem minősülő dokumentum a Társaság szolgáltatásnyújtásra vonatkozó üzleti ajánlata”.
A módszer nem új keletű. Korábban már több bírósági ítélet is született hasonló telefonkönyves csalások miatt. Korábban T-Könyv Kft és Telefonkönyv Magyarország Kft néven buktak meg a csalók. A jelek szerint most épp Telefonkönyv Magyarország Kft néven tértek vissza.
Sőt, ha már átverésekről van szó, hasonló szándékkal próbálkozik egy magát Központi Adatnyilvántartónak nevező vállalkozás is, akik a hatóságnak hangzó névvel próbálnak adatnyilvántartási díjat behajtani, akitől csak lehet. Érdemes elolvasni az erről szóló Index cikket is.
Az Index Videó csapatának újabb zseniális ötlete született, elmentek átverős hamis iPhone-t venni és gyorsan tesztelték is, hogy mire képes a ketyere. Érdemes megnézni, tanulságos….bár aki bedőlne neki, az lehet, hogy ezután is be fog.
Mivel a nyári szünet miatt mindenki mással együtt kitiltattak a Parlamentből, az Index Videó stábja újabb témát keresett. Vettek egy hamis iPhone-t a Váci utcában és tesztelték is. Ahogy mondani szokás a témáa az utcán hever, ők csak lehajoltak érte, de szerintem zseniális ötlet volt.
Mikor még a kereskedelemben dolgoztam, hozzám is jöttek be vásárlók mindenféle gagyi cuccal, amiket rájuk sóztak. Az emberi lelemény majdnem olyan korlátlan, mint a hiszékenység. De erről nem a kínai ipar tehet, ők csak azt gyártják, amire igény van. Ahogy a teszt végén is írja az Index szerzője, ahonnan ezek a kacatok eredetileg származnak, ott még tudod, hogy mit veszel…
Neked milyen kacatot sikerült megvenned, amiről kiderült, hogy nem is az, aminek vetted?
Régóta készültem rá, de a közelmúltban többen is javasolták, hogy foglalkozzak ezzel a témával. Úgy fest, napról-napra nő az aktualitása.
Egyre több fotópályázatot írnak ki, ami akár örömteli is lehetne, de a rutinos fotósok első olvasásra kiszúrják a gyanús ismertető jeleket, hogy itt csak kihasználni akarják a fotósokat. Gyakran szó sincs a minőségi fotók kereséséről, vagy a tehetségek felkarolásáról, egyedül az ingyen fotók számítanak.
Persze van, akinek nem nagy ár 1-2 képet beáldozni egy talán értékes nyeremény, vagy akár a megjelenés és egy kis vélt vagy valós hírverés reményében.
Csakhogy erre a megközelítésre egyre inkább iparág épül a fotó felhasználók részéről, míg egyre nehezebbé válik miatta fotók készítéséből megélni, sőt az ilyen kizsákmányolás veszélye nélkül pályázni is.
Hivatalos neve nincs, egymás közt emlegetik lenyúlásnak, kihasználásnak, fotógyűjtésnek, és átverésnek. A valós szándékot, hogy pontosan miről is van szó, nyilván nem tüntetik fel a szervezők.
Miből látszik mégis már a pályázati kiíráson, hogy csak olcsón (vagy inkább ingyen) akarnak a kiírók fotókhoz jutni, az alkotók valós összemérése, netán jutalmazása és támogatása helyett?
Egykori tanárom az ilyen helyzetekben mindig azt a kérdést tette fel: “kinek áll érdekében?” Próbáld ennek szellemében értelmezni a pályázati kiírást, és ügyelj a gyanús jelekre! Az alábbi jelek bármelyike gyanús lehet egy kiírásban, több együttes előfordulása pedig kifejezetten gyanússá teszi a pályázatot:
a kiíró egy marketing ügynökség, üzleti vállalkozás, vagy egyéb cég/intézmény/szervezet, akiknek érdeke lehet fotózási költségeket lefaragni
attól, hogy a kiíró szervezet hivatalosan non-profit, még szolgálhat költséglefaragást a pályázat
nem nevezik meg a szakértői zsűrit
nem tisztázott az értékelés módja
nem szerepel a nyeremény a kiírásban
a közönségdíj értékesebb, mint a szakmai zsűri díja
előzsűrizés nincs, a győztes személye Facebook lájkolással dől el-a nyeremény maga is egy fotózás, vagy fotózási megbízás
nyeremény kizárólag a győztes kép megjelentetése, vagy egyéb felhasználása
a pályázó lemond a képhez fűződő jogairól, a kiíró szabadon felhasználhatja azt a pályázaton kívül is
Sajnos egyre gyakoribb, hogy a pályázatokat azzal a tisztességtelen szándékkal írják ki, hogy begyűjtsenek egy rakás szabadon és főleg ingyen felhasználható képet. Mindezt a lehető legkisebb költségráfordítással, ami nem csak a konkurensekkel (mármint az adott cég/szervezet piaci versenytársaival), de főleg az alkotókkal és a fotós szakmával szemben is inkorrekt.
Az ilyen kiírásokból gyakran még az sem egyértelmű, hogy egyáltalán mit lehet nyerni a pályázaton, vagyis minek kéne az embert a nevezésre motiválnia. Egy kétes értékű pályázaton aratott győzelem pedig legalább olyan kétes értékű hírnevet eredményez. Arról nem is beszélve, hogy sokszor az értékes nyeremények is a szervezők ismeretségében kerülnek kiosztásra/átadásra – vagy esetleg egy baráti vállalkozásnak számlázzák ki munkadíjként, amit a lelkes pályázókon sikerül megspórolni.
Minden esetben olvasd el a pályázati kiírást, és ha valami nem világos, akkor ne habozz rákérdezni a szervezőknél, illetve szóvá tenni a kifogásaidat. Ha pedig egyetértesz ezzel az írással, oszd meg másokkal, hogy minél többen okulhassanak belőle!
Szerinted mik a további árulkodó jelek, hogy valaki csak ingyen fotókat akar gyűjteni?
TweetVölgyi Attila fotóriporter gondolatai fotózásról, szakmáról, képekről, és a világról. A sajtóban dolgozva látom, hogyan működnek (vagy épp nem működnek) dolgok, és ezeknek a dolgoknak próbálok hangot adni kötetlen formában. Kövess a Twitter, Google+ és Facebook segítségével is, mert itt további dolgokat is megosztok, amik a blogra nem mindig kerülnek fel.
Marketingesek és rendezvényszervezők sok mindenre képesek a nagyobb hírverés érdekében. De divatHÉTnek hívni egy jó indulattal is legfeljebb egy napos rendezvényt, az elég komoly túlzás.
