‘arab tavasz’ címkével ellátott bejegyzések

Elhunyt a World Press Photo egyik idei győztese Szíriában

2012. február 22. szerda
RemiOchlik photoLucasDolega Elhunyt a World Press Photo egyik idei győztese Szíriában

Fotó: Lucas Dolega

Több tucat áldozata volt a szíriai Homszban történt rakéta támadásnak. Az áldozatok közt több haditudósító is volt, mivel a rakéta pont az ideiglenes sajtóközpontnál csapódott be. Az áldozatok között van Rémi Ochlik francia fotóriporter, a World Press Photo pályázat egyik idei nyertese is.

Holland cikkekre hivatkozva a HVG is publikált egy rövid hírt a történtekről, majd valamivel bővebben is feldolgozták a témát, bár inkább csak két képet tettek hozzá a történethez. Engem egy párizsi fotóriporter értesített, aki pár napja még együtt vacsorázott Rémivel és két, szinte elválaszthatatlan barátjával Arnaud Brunet és Olivier Laban Mattei fotóriporterekkel, mielőtt az Szíriába indult volna.
Sőt tőle értesült a fiatal francia fotóriporter arról is, hogy líbiai tudósításával első díjat nyert az idei World Press Photo pályázat General News Story kategóriájában. Megünnepelniük viszont már nem sikerült a rangos díjat. A British Journal of Photographynak nemrég azt nyilatkozta győzelméről, hogy meglepte a hír, nem számított semmilyen díjra: “Azt gondoltam, ennyi remek fotóssal a mezőnyben – köztük Yuri Kozyrev, Jerome Sessini és Alex Majoli – esélyem sincs nyerni. Meglepett, persze boldog vagyok.”

Végzetes rakéta támadás
Az első hírek szerint huszonheten haltak meg, de nem sokkal később már 60 halottnál tartott az áldozatok listája. A Reuters tudósítása szerint a brit Sunday Times számára tudósító Marie Colvin amerikai újságíróval együtt érte rakéta találat a szíriai Homsz Baba Amro negyedében. Mindketten rutinos háborús tudósítók voltak. Az újságírónő 2001-ben Sri Lankán egy robbanás repeszei miatt elveszítette egyik szemét. Két másik fotós, Paul Conroy és William Danilels, illetve Edith Bouvier újságíró szintén súlyos sérüléseket szenvedtek. A híradások szerint állapotuk válságos, és az őket ellátni próbáló szíriai tábori kórház mostoha körülményei között könnyen el is vérehzetnek.
A Busines Week arról számol be, hogy a mostani súlyos újságírói áldozatok nyomán komoly diplomáciai figyelem kezd összpontosulni szíriai eseményekre. Újra napirendre került az ENSZ közbelépése, amit korábban Oroszország vétója hiúsított meg, illetve egyre többen sürgetnek fegyverszünetet az elmúlt napok eseményei nyomán.

Battle4Libya photoRemiOchlik Elhunyt a World Press Photo egyik idei győztese Szíriában

Rémi Ochlik World Press Photo díjas sorozata

Szép karrier fiatalon
A 29 éves Rémi Ochlik 20 évesen tudósított először háborús övezetből. A Haiti konfliktus volt az első krízis helyzet, amit fotózott. Itt készült anyagával rögtön elnyerte a fiatal fotóriporterek munkáját elismerő Francois Chalais díjat, és képeit kiállították a Visa pour l’Image párizsi nemzetközi fesztiválon. Később tudósított a 2008-as kongói háborúból, majd ismét Haitiről a kolera járvány és a 2010-es választások idején, legutóbb pedig az Aarab tavasz eseményeit fotózta TunéziábanEgyiptomban és Líbiában.

Szomorú ironia, hogy a World Press Photo pályázat személyes adatlapján egy olyan kép van Ochlikról, amit Lucas Dolega szintén francia fotóriporter készített róla, aki tavaly veszítette életét Tunéziában. Vele és a már említett Arnaud Brunet és Olivier Laban Mattei társaságában sokat fotóztak együtt éles helyzetekben, mintha csak a közel-kelet háborúit járó Bang Bang Club tagjai lennének – akik közül már szintén csak két túlélő maradt.
Mikor Laban-Mattei hazavitte társuk holttestét, Ochlik azt mondta, hogy “Tunéziában akarok maradni, mert folytatnom kell a muknáját; továbbra is tájékoztatni kell az embereket.”

New York Times Lens Blogján közölt visszaemlékezés szerint részt vett az elhunyt barát, Lucas Dolega emlékére létrehozott díj életre hívásában, amit barátja emlékére Emilio MorenatiAfganisztánban megsérült AP fotóriporter kapott.
Rémi Ochlik 2005-ben két másik francia kollégájával, Christophe Bertolinnal és Grégory Boissyval megalapították az IP3 névre hallgató közös ügynökségüket, Rémi fotói megtalálhatók közös ügynökségük honlapján, és saját honlapján egyaránt. Képei számos lapban megjelentek, köztük a Le Monde, Paris Match, VSD és a Time magazinban, valamint a Wall Street Journalben is. Élete utolsó megbízatására a Paris Match küldte Szíriába, Alfred de Montesquiou újságíróval. A lap szerkesztője, Jerome Huffer azt is elmesélte a Lens Blognak, hogy Ochlik nem sokkal Dolega halála után kereste meg őket, és hamar megállapodtak a részletekről. Mint mondja, “Rémi nemrég csatlakozott munkájával és barátságával a Paris Match családhoz, de már mindörökre közénk tartozik.”

Asztmában hunyt el Anthony Shadid a Times háborús tudósítója

2012. február 18. szombat
 Asztmában hunyt el Anthony Shadid a Times háborús tudósítója

Fotó: Török Külögyminisztérium/Reuters

Szíriában életét veszítette a kétszeres Pulitzer-díjas haditudósító, Anthony Shadid. Holttestét fotóriporter kollégája, Tyler Hicks vitte vissza Törökországba.

A 43 éves újságíró, fotóriporter kollégájával egy történeten dolgozott Szíriában. A szögesdrót alatt szivárogtak be az országba, hogy elkerüljék a hatalom figyelmét, mivel a kormány egyre szigorúbban próbálja a sajtó szabadságát korlátozni. Különös tekintettel, mivel Shadid korábbi munkássága miatt már fekete listán volt a hatóságoknál.
Mint a haláláról beszámoló lapoknak Shadid szülei elmondták, régóta szenvedett a légúti betegségben, de orvosságai révén nem volt súlyosabb problémája. Most viszont fulldokolni kezdett. A rohamot valószínűleg a Szíriában használt lovak szőre váltotta ki, mivel allergiája leginkább a lószőrre volt érzékeny. Orvosságai vele voltak, de úgy fest, az életét végül nem sikerült megmenteniük. Halálakor mellette volt fotóriporter kollégája, Tyler Hicks is, akivel már sok mindenen mentek keresztül együtt a térségben. Mikor Shadid rosszul lett, már nem tudott mit tenni. Ő csempészte vissza kollégája holttestét Törökországba.

A NY Times nekrológja szerint Anthony Shadid régóta szenvedélyesen érdeklődött a közel-kelet iránt. Részben libanoni-amerikai származása miatt, részben pedig az ott személyesen szerzett tapasztalatai miatt. Oklahomában született, és származása ellenére arabul csak felnőtt fejjel tanult meg anyanyelvi szinten.
Élete nagy részét a térségben töltötte tudósítóként. Munkásságát lírai stílus, alapos megfigyelések és elemzések jellemezték. Érdeklődése középpontjában a hétköznapi emberek álltak, akik arra kényszerültek, hogy rendkívül nagy árat fizessenek azért, hogy a térségben éljenek, hogy vallásukat gyakoroljassák, vagy amiért valamelyik népcsoporthoz, társadalmi réteghez tartoztak.
Haláláról a New York Times egy nekrológon kívül terjedelmes összeállítással számol be, melyben kollégái, és olvasók is megemlékeznek az eltávozott újsáíróról. Az oldalba beágyazva több vele kapcsolatos Twitter üzenet is megjelenik. Ezek egyike,  így fogalmaz: “Shadid volt a legelegánsabb példa arra, hogy lehet valaki egyszerre arab és újságíró is az amerikai médiában, cinizmus és elfogultság nélkül.” A Reuters, és más nemzetközi lapok is megemlékeznek haláláró. A magyar lapokban jobbára az MTI nyomán jelent meg róla hír (Hír24, Heti Válasz, Metropol, Magyar Nemzet, stb). A Huffington Post megemlékezésében főként újságírók Twitter üzeneteit jelenítik meg Shadid haláláról. (Ugyanakkor az alább beágyazott AP videó kommentelői közt számos gyalázkodó megnyilvánulás is van, de nem egyértelmű, hogy ezek az arab világból érkeztek és Shadid amerikaiságának szólnak, vagy Amerikából érkeznek, és arab származásának szólnak.)

AntonyShadid young photoPeterBarrerasDailyCardinal Asztmában hunyt el Anthony Shadid a Times háborús tudósítója

Fotó: Peter Barreras/Daily Cardinal

Diák éveiben a Madison egyetem lapjánlál kezdte az írást. Mint az iskolaújság visszaemlékezése írja, amint az egyetemre felvették, és a városba érkezett – még azelőtt, hogy szállást keresett volna – első dolga volt felkeresni a szerkesztőséget, hogy jelentkezzen, írni akar nekik. Minden holmija vele volt a zsákjában, ami majdnem akkora volt, mint ő maga, de készen állt a munkára.
Karrierjét az AP, majd a Boston Globe munkatársaként folytatta hasonló álhatatossággal. Később a Washington Post számára tudósított. Munkájával 2004-ben és 2010-ben Pulitzer-díjat nyert iraki tudósításaival. Ezután kezdett a New York Times-nak dolgozni, a bagdadi, majd tavaly óta a bejrúti irodájának vezetője. Három könyvet írt a közel-kelet politikai életéről és társadalmáról.

Az Arab tavaszról készített tudósításáért – több kollégájával együtt – szerkesztősége jelölte az idei Pulitzer-díjra is (melynek díjazottjait majd áprilisban jelentik be).
2002-ben vállon lőtték, miközben Ramallahból tudósított, tavaly márciusban Líbiában három másik társával – köztük Tyler Hicks fotóriporterrel – elrabolták a Kadhafihoz hű csapatok. Hat nap fogság után összeverték őket, és szabadon engedték mindannyiukat.

Kapcsolódó oldalak:

IFRAME Embed for Youtube

Robert Capa és Tim Hetherington

2011. május 26. csütörtök
ThaiProtest CapaAward photoAgnesDherbeysNYTimes Robert Capa és Tim Hetherington

Fotó: Agnes Dherbeys/New York Times

Mi a kapcsolat a két fotós között? Mindketten fotósok voltak, szakmájuk ismert és elismert művelői, mindketten háborús területeken fotóztak, és mindketten idegen földön, háborúban veszítették életüket, robbanás áldozataiként….fényképezőgéppel a kezükben.

Tim Hetheringtont bő egy hete helyezték végső nyughelyére Londonban, Robert Capa halálának pedig tegnap emlékeztünk az 57. évfordulójára.

Nemesebb halált aligha kívánhat magának háború fotós. Talán csak azt, hogy otthon, egy ágyban, a szerettei közt, tétlenül halhasson meg.

“Minden háború fotós legfőbb álma, hogy ne legyen több munkájuk.” – Robert Capa

A Robert Capa arany medál idei nyertesének Agnes Dherbeys-t választották, a Thaiföldön a zavargásokról készült riportjáért. Tim Hetherington pedig díjátadóként vett volna részt azon az április 28-ai vacsorán, ahol az Overseas Press Club éves díjait átadták. Helyette Hetherington és a vele együtt Líbiában elhunyt Chris Hondros posztumusz díjat kapott az estén, ahol az egész sajtó szakma nevében Mona Eltahawy egy emberként gyújtotta meg a sajtószabadság gyertyáját a 2010-ben megölt 44 újságíró kolléga emlékére.

Teret neveznek el a halott fotósról Líbiában

2011. április 26. kedd
TimHetherington square photoSueTurton Teret neveznek el a halott fotósról Líbiában

Fotó: Sue Turton

Az Aljazeera (és nyomán több más lap, így a Vanity Fair, valamint a Time) arról számolt be, hogy Ajdabiya városában teret neveznének el a múlt héten elhunyt brit fotóriporterről. Nem csak egy utcát szánnak a felkelésről tudósító újságírónak, hanem rögtön a város legnagyobb tere viselhetné Tim Hetherington nevét.

Hetherington nincs ezzel egyedül, van Sarkozy negyed is. De mint az arab hír televízió honlapja írja, akik ebben a lerombolt városban maradtak, mindenki tudják, hogy ki volt Tim Hetherington, hogy hol és miért halt meg, és hogy miért fog itt mindenki emlékezni rá.
Ez a jó kedélyű fotóriporter nagy hatást gyakorolt Dr Suleiman Refardira, az Ajdabiya fő kórházát vezető orvosra. A múlt hónapban sok újságíró felkereste őt. Kórháza nagyjából az egyetlen hely, ami folyamatosan nyitva ált attól függetlenül, hogy ki uralta az utcákat.

Mielőtt az orvosok és nővérek elhagyták a helyüket, hogy kivonuljanak a térre, fejet hajtani Tim emléke előtt, a doktor még felidézi az áldozat munkásságát: “Tim Hetherington egyike volt azoknak az embereknek, akik az igazság fényét közvetítették. Tim Hetherington kamerája épp olyan erős, mint bármely ágyú a fronton. Erről a hősről neveztük el a teret, és Timet a mártírjaink egyikének tekintjük.”
Ezután elindultak Ajdabiya koszos, üres utcáin, és egy mentőautókból, fegyveres pick-upokból és személyautókból álló konvoly követte őket. A fegyverek ropogását pedig az autók dudáinak, a mentők szirénáinak, és a hangszórókból zengő forradalmi dalok kakafóniája nyomta el.

A téren most egy forradalmi zászló, és egy kórházi lepedőből fabrikált transzparaens hirdeti a tér új nevét. Azt ígérik, a háborúnak végeztével, készítenek, és kihelyeznek majd egy fém táblát.

Sue Turton hozzáteszi: “Azon töröm a fejem, mit szólna ehhez Tim? Azt hiszem, utálná ezt a felhajtást.”

Fotós áldozatok Líbiában – Tim Hetherington és Chris Hondros

2011. április 22. péntek

A líbiai konfliktus első nyugati újságíró áldozatai közt két fotós életét veszítette, másik kettő pedig súlyosan megsérült, mikor rakéta találatot kaptak.
A nemzetközi sajtó (CNN, New York Times, Guardian, stb) után nem sokkal a magyar sajtó (Origo, Index, HVG, Hírszerző, Népszava, stb) is hírül adta, hogy egy csapat tudósító RPG találatot kapott. Erről a Facebookon az OrigoFoto készített nagyon szép gyűjtést.

Az Oscar-díjra jelölt dokumentumfilm-rendezőként is ismert Tim Hetherington, a Vanity Fair haditudósítója rögtön életét veszítette. Chris Hondros a Getty Images fotóriportere pedig másnap reggel halt bele sérüléseibe. A Panos ügynökség számára fotózó Guy Martin szintén súlyos sérüléseket szenvedett, míg a szabadúszó Michael Brown könnyebb sérülésekkel megúszta.

tim hetherington Fotós áldozatok Líbiában   Tim Hetherington és Chris Hondros
Tim Hetherington

Tim Hetherington – Vanity Fair
A negyven éves Hetherington haláláról saját lapja, a Vainty Fair is beszámol, felevenítve a lapnak készített számos háborús tudósítását, és a velük elnyert négy World Press Photo díjat. Az elhunyt fotósra emlékezve a Vanity Fair életmű válogatást közöl Hetherington munkásságából, a Harc korengal-ért, a képek az afgán frontról, korengali 2008 januári portréi és októberi harcos portréi, valamint a The Honor of His Company mellett.

Hetherington nem csak fotóriporterként tudósított a Vanity Fair-nek, számos képe mellett saját szöveges tudósítása is megjelent, az utóbbi időben pedig hosszabb-rövidebb filmeket is forgatott a különféle háborús övezetekben.
Afganisztáni megbízatásai ihlették a Restrepo című filmjét, melyért 2010-ben Oscar-díjra jelölték. Évtizedes haditudósítói tapasztalattal a háta mögött Hetherington több rövidfilmet is készített a katonákról, akikkel együtt dolgozott, illetve a háborús övezetekről, melyekben megfordult. Egy ilyen filmjét Hernádi Levente is kiemelte a halálhírről beszámoló blogbejegyzésében.

Chris Hondros photographer Fotós áldozatok Líbiában   Tim Hetherington és Chris Hondros
Chris Hondros

 Chris Hondros – Getty Images
A Getty Images számára dolgozó Chris Hondros nem kevésbé harcedzett fotóriporter volt. Mint visszaemlékezésében Jonathan Klein írja, az ügynökség vezetőjeként, Hondros elsők között csatlakozott 2001-ben, mikor a Getty elindította hír üzletágát. A ’90-es évek óta rengeteg háborúból tudósított, és díjak egész sorát nyerte a World Press Phototól, a POYI-n át, egészen a Robert Capa aranymedálig.

Alig pár hete, hogy a fotóriporter Joe Readle líbiai fogságból való szabadulásáról tudósított. Mint Klein visszaemlékszik, akkor Hondros azt mondta “azért kell ezeket a történeteket megörökíteni, hogy mindenki láthassa mi zajlik a világban, és elejét lehessen venni a további szenvedésnek.”

Chris Hondros galériái: