Völgyi Attila fotóriporter blogja…

A POYI fotópályázaton iPhone fotókat is díjazott a zsűri. Komoly vitát vált ki, hogy hol húzódnak a határok, és lehet vagy szabad-e telefonnal készült fotókat sajtófotónak tekinteni. Különösen, ha azt egy fotó alkalmazással készítették, hogy speciális képi hatást érjenek el.

Miközben sokan zúgolódnak a World Press Photo pályázat képeinek kegyetlensége, eredményei és egyéb kapcsolódó morális kérdések miatt, addig a Picture ot the Year International pályázat is szolgál idén érdekességekkel.
Damon Winter harmadik hellyel díjazott afganisztáni fotó sorozatát is egyre több támadás éri. A képek egy iPhone alkalmazással a Hipstamaticcal készültek, ami sajátos, filmszerű hatásokkal gazdagította a fotókat. Emiatt egyre többen kérdőjelezik meg, hogy az ilyen és hasonló megközelítésnek még van-e köze a fotográfiához, illetve nem sérti-e a sajtófotózásban szokásos etikai elveket, ami tiltja a digitális képmódosítást?

A fotós közben azzal érvel, hogy a fotózás célja a vizuális kifejezésmód, ő pedig egy olyan megoldást választott, ami az adott történet elmesélését szerinte leginkább szolgálta.
A New York Times Lens blogján a lapnak dolgozó Winter kifejti, hogy a Hipstamatic App nem utólagos képmódosítás, mintha PhotoShopban szerkesztené át a képet. Szoftveres beavatkozás ugyan, de pontosan ugyanúgy működik, és olyan hatásokat is ér el a digitális képpel, mint az analóg film esetében a kereszthívás, vagy az éppen látványvilága miatt népszerű Holga fényképezőgép használata.
Ugyanakkor szándékosan igyekezett távol maradni az Interneten kialakult vitáktól, mert nem az alkalmazások reklámozása a célja. Azt állítja, sosem volt célja, hogy a képeit az alapján bírálják el, hogy milyen megoldással, vagy alkalmazás segítségével készültek. Ugyanakkor teljesen biztos benne, hogy a történet elmesélésére ez volt a legmegfelelőbb mód.

A Poynter oldalán feltett kérdésekre személyesen válaszoló Winter azt is elmondta, hogy azért érezte az iPhone használatát szükségesnek, mert így sokkal bensőségesebb kapcsolatot ápolhatott a katonákkal. A nagy és hangos profi fényképezőgépek jelenlétére eégszen máshogy reagálnak a katonák, mint a mobiltelefonra, amivel ők maguk is előszeretettel fényképezik egymást és környezetüket. Az pedig a képi történetmesélés tudatosan kiválasztott eszköze volt, hogy a természetes látvány helyett a Hipstamatic szín és képi világával örökítse meg a látványt.

Winters szerint a vitának két pillére van. Az egyik tartalmi, márpedig a képek tartalma egyáltalán nem változott. Semmit nem vett el, és nem is adott hozzá az alkalmazás. A vita szerinte sokkal inkább a másik szempont, az esztétika mentén húzódik. Mint mondja, sokak szerint csak egy ravasz trükk, hogy mobiltelefont használt a fotózsához, és ezel csak művészieskedni akart. Ami akár jogos felvetés is lehet, de a tartalmi kérdéshez ennek szerinte nincs köze. Leszögezi, hogy a sajtófotók esetében is nagyon fotnos szerepet játsik a képek esztétikuma, hiszen a fotós nem két lábon járó fénymásoló, hanem történetmesélő. Winter szerint az iPhone és a Hipstamatic kiválasztása ugyanolyan módszer választás volt a részéről, mint mikor valaki fekete-fehér filmet vagy éppen diát fűz a fényképezőgépbe. Egy másik győztes képet elemezve hozzáteszi, hogy az sem véletlenül vignettál, és hogy az emberi szem sem fekete-fehérben lát, ahogy f/1.2 mélységélességgel sem látunk. Ezek mind esztétikai, történetmesélési módszerek, akárcsak az övé.

Winter azt is hozzáteszi, hogy a képek kiválogatása sem volt egyszerű. A New York Times oldalán megjelent képeket mintegy 1500 képből válogatták ki, és nem volt könnyű dolguk, mert a választott módszer inkább csak nehezítette a dolgukat.
Chase Jarvis nem tért ki blogján az iPhone fotók körül kialakult felhajtásra, de ő közismerten támogatja, és tevékenyen népszerűsíti az iPhone fotózást, sőt még saját alkalmazást is adott ki, hogy ezzel is támogassa a keratív mobil fotósok tevékenységét. A HVG.hu-n a témában megjelent cikk linkeli Stiller Ákos hasonló képeit éppúgy, mint ahogy említést tesz Gárdi Balázs hasonló tudsítási projektjéről is.

Míg Chip Litherland azt írja blogján a zsűri döntéséről, hogy “a tiszta formájában létező fotózsurnalizmus meghalt, mert a POYI épp most ölte meg”, addig a Gizmodo hasábjain Matt Buchanan azt kérdezi A Hipstamatic tényleg megölte a fotózsurnalizmust?, és azt a konklúziót vonja le, hogy Winters lehet az első, aki ilyen megoldással készült képekkel nyer fotópályázaton, de egészen biztos, hogy nem az utolsó.

Te mit gondolsz?