‘amputáció’ címkével ellátott bejegyzések

Giles Duley: újabb sebesült fotós Afganisztánban

2011. február 13. vasárnap
GilesDuley mine injury medevac photoDavidBowering Giles Duley: újabb sebesült fotós Afganisztánban

Fotó: David Bowering www.afghanistanthroughmylens.com

A New York Times és a rá meglehetősen kivonatolva hivatkozó Photography News beszámolója szerint Giles Duley egykori divatfotós súlyosan megsebesült egy afganisztáni járőrözés során. A 39 éves brit fotós Kandaharban lépett egy házi készítésű robbanószerkezetre, ami mindkét lábát és bal karját letépte, jobb kezének egyik ujját pedig eltörte, de belső sérüléseket nem szenvedett. A február 7-ei baleset idején alig két hete volt Afganisztánban, mikor váratlan lehetősége támadt a frontvonalra kísérni egy járőröző amerikai egységet.
Duley tíz évet töltött a divat és zeneiparban fotózva, majd a humanitárius témák felé fordult. Családja nyilatkozata szerint olyan inspiráló emberi történeteket igyekezett feldolgozni Afrikában, Ázsiában, Ukrajnában, és másutt, amik a kereskedelmi média figyelmét jobbára elkerülték. Tavaly a francia Prix de la Photographie pályázaton díjazták egyik munkáját.

Egyik kezének elvesztésével rosszabbul járt, mint a közelmúltban előtte hasonló akna robbanást elszenvedő fotóriporter kollégái. Joao Silva “csak” két lábát veszítette el, és már jól halad a felépülése. Emilio Morenati fél lábát veszítette el 2009-ben, és azóta nem csak felépült, de már megjárta a kolera járvány súlytotta Haitit, és tudósított az olykor forróra fordult Kairói felkelésről.
Duley első front tudósítása egyben az utolsó is lehet, ha ezután elkerüli a háborús övezeteket. Mint testvére a NY Times-nak mondta, “háromszoros amputáltként is fotós marad, és akárcsak aknára lépett fotós bajtársai, ő is folytatni akarja hivatását, ebben a baleset nem akadályozza meg.” A sors iróniája, hogy éppen azért ment Afganisztánba, hogy az aknák névtelen helyi áldozatainak sorsát feltárja. Nyilván azt maga sem sejtette, hogy ilyen közelről megismerheti ezt a sorsot.

Fotó: Az eredeti New York Times cikkben is megjelent képért köszönet Dave Boweringnek, aki hozzájárult annak felhasználásához, és a www.afghanistanthroughmylens.com oldalon megismerhetitek, hogyan néz ki Afganisztán az ő lencséjén keresztül.

Értesülj a hasonló bejegyzésekről! Kövess FacebookGoogle+ és Twitter segítségével!

“A fotós az…” – képek Joao Silva balesetéről

2010. november 30. kedd

A New York Times és annak LensBlogja (majd ezek nyomán a Stop.hu) ma közölte Joao Silva képeit Afganisztánban egy hónapja történt balesetéről.

Silva13 A fotós az...   képek Joao Silva balesetéről

Fotó: Joao Silva/New York Times

A Silvával együtt dolgozó újságíró, Carlotta Gall elmeséli, hogy pár katona társaságában hogyan tűnt el a romok közt a fotós, majd egy robbanás után fekete füst tört fel, és valaki orvosért kiáltott. Mikor az egység vezetője visszakérdezett, hogy ki sérült meg, a felcser annyit válaszolt: “a fotós az…”

Bíztatóan hangzik, hogy Silva a baleset után is fotózott, bár csak három képet sikerült készítenie, mielőtt kifordult a kezéből a gép. A kórházban, amputálása után pedig első dolga volt visszakérni a fényképezőgépet. A képek válogatásáról a LensBlogon látható videóban viszont még az látszik, hogy még jó ideig rehabilitációra szorul, mielőtt újra talpra állhat majd.
A Joao megsegítésére szánt oldalon barátja ír róla, hogy milyen állapotban van a sérült fotós: “Csak itt eszméltem rá, hogy milyen közel is járt Joao a halálhoz. Két alsó lábszára elvesztésén túl egy sor más sérülést is elszenvedett, melyek egy része igen súlyos. Két hetet töltött intenzív osztályon, és ha az orvosok – illetve már a harctéren is az őt ellátó katonák – nem értenének olyan jól a dolgukhoz, most nem lehetne itt velünk. Reméljük, hogy a legveszélyesebb részén már túl van, és lassan elindulhat a felépülés útján, de még mindig nagyon gyenge és kimerült a rengeteg műtéttől, amiken átesett, de nagyon jól esik neki a törődés és szeretet, amit barátaitól, és idegenektől egyaránt kap.”

Értesülj a hasonló bejegyzésekről! Kövess FacebookGoogle+ és Twitter segítségével!

Joao Silva harctéri sérülése

2010. október 30. szombat
JoaoSilva photo MichaelKamber NYtimes Joao Silva harctéri sérülése

Fotó: Michael Kamber/New York Times

A NY Times fotóriportere Joao Silva aknára lépett Afganisztánban. Sérülései súlyosak, de túléli – és azt is megörökíti, hogy hogyan…
Sajnos a magyar sajtóban semmi nyoma a történetnek. Facebookon és Twitter OrigoFoto és néhány fotós terjeszti a magyar weben, illetve Hernádi Levente írt róla a blogján. (sajnos én nem értem rá előbb posztolni a történetet, közel egy hetet késtem vele, de van ahol ez még sajtóban is belefér az aktualitás felfogásba – én azért küzdök ellene).

Silva a NY Times külsős fotóriportereként dél-afrikai otthonából érkezett Afganisztánba. Korábban a Bang Bang Klub néven ismert alkotócsoport tagja volt, akik arról voltak híresek, hogy a jelen kor számos frontját megjárták. Tudósítottak afrika legsötétebb nyomorúságairól.

Afganisztánban egy járőrözésre kísérte el a negyedik gyalogos hadosztály egységét, mikor egy taposóaknára lépett. A felcserek a robbanás után rögtön ellátták a sérüléseit, és helikopterrel elszállították. Egy kandahari kórházban megoperálták, majd Kabulba szállították, ahonnan alaposabb ellátás után Németországba vitték. Három katona könnyebb sérülést szenvedett, Silvának azóta mindkét lábát térd alatt amputálták, de már jobban van.

JesseEleach JuanValdez Castillo photo JoaoSilva NYTimes Joao Silva harctéri sérülése

Fotó: Joao Silva/New York Times

Nagyobb szerencséje volt, mint Robert Capának, aki hasonló módon veszítette életét dél-kelet Ázsiában. Akinek a születésnapja után mindössze egy nappal történt Silva balesete, és akiről azt a díjat nevezték el, amire jövőre Silva nagyon is esélyesnek tűnik munkásságával – a sérülés előttivel, és vélhetően a robbanás utánival is.

A New York Times At War blogja megemlékezik Silva Pulitzer-díj nyertes fotójáról, melyen egy katona megmenti sebesült bajtársát Afganisztánban. Illetve, hogy a fotósorozat, és a belőle készült multimédiás anyag (a Sniper I) megihlette J. K. Battles-t, aki komoly grafikai anyagot készített belőle, és ami ennél is fontosabb, Silva képei segítettek a sérült katonáknak, és családjaiknak feldolgozni a történteket. Nem utolsó sorban bizonyítékul szolgáltak a társa életét megmentő katona bronz csillagának odaítélésekor.

Mint a NY Times felelős szerkesztője Bil Keller közölte kollégáival “akik ismerik Joaot, azokat nem lepi meg, hogy a történtek után is folytatta a fényképezést”. Fotózott miután felrobbant alatta a bomba, és a kórházba szállítás után, mikor feleségével együtt fotós kollégája Ashley Gilbertson is meglátogatta, már a memóriakártyája iránt érdeklődött, és nagyon megörült, mikor újra kapott egy fényképezőgépet.

A PDN Pulse beszámol róla, hogy Silva barátai és kollégái elkezdtek gyűjteni a súlyos sérülést elszenvedett kolléga és családja megsegítésére. Az adományokat a non-profit társaság által működtetett Storytaxi weboldalon várják. Illetve Silva régi barátja, és a Bang Bang Klub másik, életben maradt tagja, Greg Marinovich is létrehozott egy Joao Silva albumot, melynek licensz bevételeit ugyanerre a jótékony célra, barátja támogatására fordítja. Mindkét kezdeményezés hozzáteszi, hogy “egy szabadúszó fotóriporter számára az anyagi stabilitás nagyon fontos szempont, és ennek elősegítésére jött létre a Silva alapítvány, hogy támogassal a megsérült Joao Silvát. Ha ő később mégis úgy látja, hogy az összegyűlt adományra máshol nagyobb szükség van, akkor az általa kiválasztott jótékony célra fordítják majd.”

Kapcsolódó linkek:

Értesülj a hasonló bejegyzésekről! Kövess FacebookGoogle+ és Twitter segítségével!

Önsajnálat

2009. február 19. csütörtök

SelfPitty GIjaneQuote Önsajnálat

Egy ismerős küldte az alábbi videó linkjét. Neki ez a Nick Vujicic videó adott erőt, motivációt, hogy talpra álljon, mikor padlón volt.

Én ezzel a T. S. Eliot vers idézettel vagyok így, ami többek közt a G. I. Jane című filmben is szerepel, innen a posztban látható kép.

Talán másoknak is hasonlóan jól jön a rossz pillanatokban.

„Nem láttam még vadat amely szánná magát,
A madár fagyottan zuhan le az ágról,
De sosem gondolt rá, hogy sajnálja magát.”
– T. S. Eliot: Önsajnálat

IFRAME Embed for Youtube

Kiegészítés: Majdnem napra pontosan két évvel később úgy érzem, hozzá kell fűznöm ezen a blogon, hogy talán pontosan ez az a szellemiség, amivel sokunknak példát mutathat, és erőt adhat Emilio Morenati és Joao Silva (és remléhetőleg Giles Duley is) háborús fotóriporterek (és rengeteg névtelen katona és civil) akna balesete, és a kitartás, amivel bombák földjén elszenvedett balesetükből felépültek…

Értesülj a hasonló bejegyzésekről! Kövess FacebookGoogle+ és Twitter segítségével!