‘akció’ címkével ellátott bejegyzések

CSI: Kimerevített pillanat

2010. március 18. csütörtök

CSIfreezeBuletTime1 CSI: Kimerevített pillanatA Viasat 3-on vetített mai CSI: Helyszínelők epizód nyitó jelenete kissé Mátrix hangulatot idéz. A megállított idejű jelenetben napszemüveges, öltönyös alakok támadnak lövöldözve a helyszínelők főhadiszállására. Mintha az idő megállt volna, és a záporozó golyók, levegőben fröccsenés közben megállt vízcseppek, és repkedő üvegszilánkok között  mintegy belső poénként a Mátrixban Morpheust játszó Laurece Fishburn is feltűnik.

CSIfreezeBuletTime3 CSI: Kimerevített pillanatNekem a Mátrixot idéző belső utalások és Fishburne karaktere ellenére is a korábban itt is említett Carousel videó jutott eszembe. A CSI készítői ugyanazt az ötletet, és ugyanazt a technológiát használták. Bár nekem a tartalom – akárcsak a megoldás – kevésbé tűnik eredetinek. Kétség kívül hatásos ez a megoldás, viszont mivel egy 48 órás visszatekintés után az epizódban a teljes eseménysor folyamatában is megtörténik, elég öncélú a kimerevített képsor. Ráadásul a reklámmal szemben történetet sem mesél el, információt sem hordoz. Ráadásul több hibát is rejt a történetben. Például a kimerevített jelenet egyik fehér köpenyes résztvevője csupasz kezekkel esik át egy széttörő üvegtáblán, mikor az eseményeket folamatában mutatják, viszont már gumikesztyű van a kezén. Arról nem is beszélve, hogy a kimerevített eseménysorban még lassú mozgás sem látszik, viszont a megállított pillanat képsorai közül több nem ugyanabban az időpillanatban, hanem egymás után történik, mikor lejátsszák.
CSIfreezeBuletTime2 CSI: Kimerevített pillanatRöviden mondhatnám, hogy technikai kivitel ötös, de ötlet és mondanivaló közepes. Elsőre felvetődött bennem, hogy  - régi hollywoodi hagyományt követve – a Philips reklám csak egy szponzorált kísérlet volt Adam Berg rendező részéről, amit aztán sikerrel el tudott adni a sorozat készítőinek. Azonban sem az epizód IMDB adatlapján, sem máshol az Interneten nem találtam nyomát, hogy ötletével együtt Berget is átcsábították volna a CSI stábba. Valószínűbbnek tűnik, hogy csak másoltak ihletet merítettek Bergtől.

Minden esetre aki még nem látta nézze meg az alább beágyazott jelenetet, és utána nézze meg (ismét) az eredeti Adam Berg rendezte Carousel videót, amihez itt többször is hasonlítottam.

Kémjátszma

2009. november 10. kedd

“Spórolj, hogy meleg helyen halhass meg!” – Nathan Muir, Kémjátszma

spy game Bishop Muir Astoria Kémjátszma
Kelet-berlini háztető az Astorián

Mivel kedvelem ezt a filmet, ezért már jó ideje tervezem, hogy Interneten megrendelem a Kémjátszma című filmet DVD. Most mindössze 990 Ft (ÁFÁ-val együtt). Elég barátságos ár, de eddig nem került még sor rá, és épp most megy a tv2-n, így ideje írni róla pár sort (persze ezeket a sorokat már korábban meg akartam jelentetni róla, most a TV műsor csak apropó hozzá. Most inkább nézem a fimet, ahelyett hogy blogolnék. Aki még nem látta, az a film után olvassa csak tovább.) Annak idején 2001-ben (de rég volt) láttam még moziban, és már akkor megfogott, mert szerintem egy jó film. Nem csak azért akarom megvenni, mert olcsón beszerezhető. Általában nem az akciós dolgokra bukom….sőt a post végére remélhetőleg az is kiderül, hogy filmekben sem feltétlenül.

A film szakít a szokásos kémfilm divattal, és nem lövöldöznek, rohangálnak, robbantgatnak benne agyba-főbe, mint egy tank. Nem számoltam össze, de azt hiszem, hogy kevesebb fegyver dördül el benne a film 126 perce alatt, mint egy átlagos James Bond film főcím előtti tíz percében. A szintén remek történet és cselekmény vezetésű Közellenség rendezője Tony Scott ismét a hírszerzés világából dolgoz fel egy újabb történetet.

Ezúttal egy CIA műveleti tiszt kalandjait ismerhetjük meg (a film hivatalos honlapja), szokatlannak tűnő visszaemlékezések sorozatán keresztül. A legtöbb ismerősömet, aki látta, az zavarta a filmben leginkább, hogy “nem történik benne semmi”. A szereplők jobbára ülnek egy irodában a CIA igazgatóságán és beszélgetnek róla, hogy hogyan hagyják cserben egy fogságba esett emberüket (Tom Bishop szerepében Brad Pitt) a terepen, akiről csak a főszereplő (Nathan Muir szerepében Robert Redford) visszaemlékezéseiből tudjuk meg, hogy egyáltalán kicsoda, és hogy keveredett bajba. De a visszaemlékezésekben is csak ülnek és beszélgetnek. Hol kelet-németországi, hol bejrúti, hol vietnámi kocsmákban, hol éttermekben, hol egy budapesti háztetőn, de mindig csak ülnek és beszélgetnek, sehol semmi akció. Ízlések és pofonok. Szerintem ez így is érdekes. Sőt pont így érdekes, mert így meséli el a történetet, ami csak veszítene hitelességéből, és érdekességéből ha Pitt és Redford párbeszédei helyett Stallone és Schwartzenegger akció jeleneteit látnánk, még ha mindkettőnek sikerült is pár jó filmet készítenie, bár én főleg a humorosabb alkotásaikat kedvelem.

IFRAME Embed for Youtube

Kémfilmben viszont ez a stílus eddig szokatlan volt a szintén Redford által jegyzett Keselyű három napja óta. Inkább regényben tudom elképzelni, mivel abban a formában rendszeresen találkozom vele. Első sorban természetesen Tom Clancy klasszikussá vált kémregényeiben, amiket pont azért nem sikerült kellő hűséggel megfilmesíteni, mert egyrészt annyira bőségesen és részletesen leírja a dolgokat, hogy csak telefonkönyv vastagságba sűríthető, másrészt meg mert pont az akciót szokták inkább kiemelni belőle, mint a sztori intellektuálisabb részét, ami a lényeget szokta adni. De ez a film a mozi vásznon s remekül mutat, és reményt ad, hogy a pletykákban emlegetett Clancy film folytatásokat is hasonló igényességgel valósítják majd meg, és nem csak akció kivonatok készülnek.

spy game Bishop photo camera Kémjátszma
Kémkedés a filmes fotózás idején

A film történetét felesleges lenne elmesélni, hiszen az előzetes is jól összefoglalja a lényeget, és a Port.hu, az Index és az akkor még létezett Internetto cikkei elég jól körbeírják, hogy mit láthatunk. Korholhatnám én is egy pár sorban a filmet, amiért a jelenleg épp felújítás miatt részlegesen lezárt Szabadsághíddal, és az azóta már történelemmé vált UV villamosokkal díszített Budapesti panorámát Kelet-Berlin felirattal szerepeltetik, de ezt már annyian megtették helyettem, és engem az se zavar annyira, hogy Casablancán forgatták a bejrúti jeleneteket. A filmgyártás már csak ilyen, azt sem hiszem már jó ideje, hogy akit lelőnek a filmben, az nem tűnhet fel másikban. Sőt attól sem áll égnek a hajam, hogy a filmekben elképzelhetetlen módokon képesek fényképezőgépet használni. De pont emiatt születhetnek olyan remek írások, mint az amelyikből kiderül, mit nem tudnánk a fotózásról az amerikai filmek nélkül…

UI: A fotók forrása Universal Studios.

Carousel: akciófilm, aminek minden jelenete egyszerre történik

2009. július 12. vasárnap

carousel video clown weapon 300x127 Carousel: akciófilm, aminek minden jelenete egyszerre történikGyakran foglalkoztat a gondolat, hogy mennyi minden történhet egyetlen pillanatban világszerte. Még csak belegondolni is nehéz, hogy több milliárd ember éli az életét a világban, és mindenkivel történik valami az adott pillanatban (sőt minden pillanatban). Még nehezebb felfogni, hogy ezeket a történéseket nemhogy részleteiben, de még felületesen sem tudjuk megismerni, mert egyszerűen képtelen az ember ennyi információt – pláne egyszerre – feldolgozni.

Valami ilyesmi az alapkoncepciója Adam Berg kisfilmjének, amit a Phillips egyik új televíziójának reklmámkampányához készített. Az egész film lényegében egyetlen kimerevített pillanat, amit a kamera körbejár, megmutatva – ha nem is az egész világ, de legalább a néhány szereplőt érintő – egyidejű történéseket. Az alap sztori egy bankrablás, amit bohócok követnek el, és tűzharcba keverednek a helyszínre érkező rendőrökkel, és ennél többet nem is árul el a film, hiszen az egész film egyetlen pillanat a történetből, nincs cselekmény, nincs párbeszéd, sőt hanghatások sem, mert ha úgy tetszik, nem is történik semmi. Ennek ellenére tele van történéssel, eseménnyel, akcióval, robbanással, sőt van története, és mondanivalója, talán még üzenete is. Mindez egyetlen állóképbe sűrítve, ami álló képen mégis megjeleníthetetlen lenne. Egy álló képen bemutatott pillanat, ami közel két és fél percig tart. A film egyébként (mintegy mellesleg) nagydíjat nyert az 56. Cannes Lions reklámfilm fesztiválon.

A YouTube verzió megtekinthető alább beillesztve (érdemes teljes képernyőn és HQ minőségben nézni), vagy a HD változat a Phillips honlapján elérhető.

IFRAME Embed for Youtube

Akit pedig az is érdekel, hogy hogyan készült mindez, megnézheti itt:

IFRAME Embed for Youtube

Karácsonyi ajándékok…

2009. január 1. csütörtök

ajandekok 150x150 Karácsonyi ajándékok...
Ajándék

Idén megúsztam, hogy mindenki kedves – ámde teljességgel haszontalan – apróságokkal halmozzon el, éppen elég ilyet kapok a munkám során mindenféle konferenciákon, termékbemutatókon, és egyéb rendezvényeken. Pedig én a praktikus, találó ajándékokat kedvelem. Előfordul, hogy ajándékozok valakinek, de a kötelező ajándékozást utálom, ezért nem vagyok a karácsony híve sem. Ne azért adjunk ajándékot, mert ez van felvésve a naptárba – no meg minden egyes bolt kirakatára, hirdetésére – hanem azért, mert épp valami olyat találtunk, amire a másiknak TUDJUK, hogy szüksége van, vagy TUDJUK, hogy örülne neki. De ebben a tudatban nem árt, ha biztosak vagyunk, mert egy 3468265003423-ik nyakkedő nem épp a legelőnyösebb ajándék valakinek, aki még inget se hord.

Viszont az emberek hajlamosak egy csomó jópofa holmit összevásárolni az ismerőseiknek, miközben dübörög a világválság. Ahogy arra – bár nem emiatt – botrányba fulladt interjúja során Körmendi Gábor is próbált rávilágítani, Kiszel Tünde naptára is heccből fogy, nem a művészi tartalom miatt. De érdemes egy hecc miatt gazdagítani olyanokat, akiknek egyébként nem értékeljük a munkásságukat? Én inkább támogatólag szeretek költeni, ha nem szükségből teszem.
Míg az USÁ-ban és nyugat-Európában már karácsony előtt szűkebbre fogták a kiadásokat, nálunk most is költekeztek az emberek az ünnepekre. Sőt azt mondják a kereskedők, hogy a már évekkel ezelőtt is érthetetlen agyrémnek tűnő “vegyünk fel hitelt, hogy drágább ajándékot adhassunk a nagyinak mint a sógorék” szemlélet is virágzik a gazdasági helyzet ellenére. Pedig még az ezt első sorban támogató hitel piac is haldoklik, és a nemrég még mindennapos emlegetés után a kötudatból menekült a válság hatására a 0% THM. Megdrágult minden kölcsön, és már a 260%-ot is naponta emlegetnek a tévében, és állítólag a forinthitelt még nem is érintette igazán a válság.

Visszatérve az eredeti témához, akit netán elhalmoztak volna idén is mindenfélével, amiről azt sem tudja, hogy mit kezdjen vele, az a vonatkozó szabályozás szerint januárban még visszacserélheti a boltban valami másra. Mivel ilyenkor a termék árát le kell vásárolni, ami nem ritkán ráfizetést, sőt akár további termék vásárlását is ösztönzi, a tapasztalat az, hogy a januári második karácsonyi rohamban még a decemberinél is nagyobb a forgalom. Pedig mennyi ember spekulál minden évben előbb a karácsonyi akciókra (ami ritkán jelent igazi olcsóságot, majd az előbbiből kiábrándulva a karácsony utáni árleszállításokban reménykedve. Pedig ha tudnák, hogy a kereskedelemben – különösen a műszaki cikkeknél – május környékén szokás kisöpörni a raktárakat, hogy legyen hely nyár elejére az új típusoknak, és ne kelljen küzdeni a bentragadt készletekkel….de lehet, hogy jobb is ha nem tudja ezt mindenki, mert így is annyian keserítik a kereskedők életét pofátlan alkudozással, hogy azt leírni sem lehet.

Egyébként mivel nem minden esetben sikerül igazán jól eltalálni a másik ízlését, szerintem kifejezetten hasznos dolog ünnepekre pénzt, vagy esetleg ajándékutalványt adni. Igaz, én inkább a készpénz híve vagyok, mert az utalvány mindenképpen köt valamihez, amihez nekem épp nem biztos, hogy füllik a fogam. Korábbi munkahelyemen pl könyvutalványt adtak, amit viszont csak egy adott könyvesbolt hálózatban lehetett beváltani, én pedig az újrahasznosítás jegyében inkább az antikvár könyveket favorizálom. De egyre nagyobb divat a válság miatt az “adóoptimalizálás” (de szép szó, lehet, hogy nem is egybe kell írni?), aminek legkézenfekvőbb módja, ha a fizetés egy (minél nagyobb) részét utalványban adják, ami adómentes. Viszont nem mindenhol, és nem akármire váltható be. Úgyhogy ajándéknak sem az igazi. Ha pedig nem vigyázunk az utalvány ajándékozással karácsonykor, még le is járhat mire beváltaná a megajándékozott, akkor meg úgy járunk mint Mátyás Király a mesében: kapott is meg nem is…