‘ajánló’ címkével ellátott bejegyzések

Túry Gergely 10 éve az utolsó sorozást fényképezte

2011. december 14. szerda
Sorozas2001 photoTuryGergelyHVG Túry Gergely 10 éve az utolsó sorozást fényképezte

Fotó: Túry Gergely/HVG

A HVG ott volt tíz éve a 2001-es utolsó sorkatonák bevonulásakor. Most, hogy újra napirenden a sorkatonaság, előkerültek a régi képek.

Túry Gergely ott volt az utolsó sorozások egyikénél, amiből a napokban visszaemlékező Nagyítás jelent meg. Gergő már akkor ott volt, és dokumentált, mikor én még csak abban reménykedtem, hogy megússzam a sorozást. A fotóriporteri pályáról akkor még nem is álmodtam. Ha minden igaz, akkoriban még úgy gondoltam, hogy majd programozó leszek. Aztán valahol kisiklottak a bitek, és humán jellegűbb területre keveredtem.
Ma már úgy gondolom, talán lehet, hogy mégis a programozást kellett volna választom. Vagy elmenni buszvezetőnek, vonatvezetőnek, vadásznak, vagy vadakat terelő juhásznak. Persze ahogy mindenki ért ma a fotózáshoz, úgy mindenki grafikus, informatikus, és programozó is – na meg persze sofőr, és foci edző. De aligha nem informatikusok körében kisebb a leépítés a munkaerő piacon, mint fotósra.

Te voltál sorkatona? Neked milyen emlékeid vannak róla?

Karácsonyi könyvajánló: Zoom In – A digitális fényképezés A-tól Z-ig

2011. december 14. szerda
BakiAdam ZoomIn ScolarKonyvkiado Karácsonyi könyvajánló: Zoom In   A digitális fényképezés A tól Z ig

Digitális fotózásról alap szinten

Baki Ádám: Zoom In című könyve ideális ajándék lehet karácsonyra, ha te magad vagy ismerősöd szeretné a fotózás alapjait elsajátítani. Szépen, rendezett felépítésben, és igényes kivitelben mutatja be a (digitális) fotózás alapjait, a szükséges tudnivalókat. Ráadásul most még akciós is.

Sokan azt hiszik, hogy egy fényképezőgép használati útutatójából meg lehet tanulni fényképezni. Sőt sokan még a kezelési útmutatót sem olvassák el, pedig tényleg abból is sok hasznos dolog kiderülhet. A fotózás technikájának alap összefüggéseit és a gép egyes részeit tényleg meg lehet belőle ismerni. Bár a gyári kézikönyv elolvasása épp úgy nem tesz senkit fotóssá (pláne profivá), mint egy profi fényképezőgép megvásárlása.

Ez a talán kicsit reklám ízűre sikeredett írás nem csak azért született, mert a Scolar kiadó volt olyan kedves nekem adni a könyvet, hogy írjak róla. Talán nekem nincs is rá akkora szükségem, de tényleg sokan vannak, akiknek jól jön ez a fajta alapozás, akárcsak a már megismertek átismétlése is.
Alapozó könyvként Baki Ádám könyve is csak bevezetés a fotózásba. Könnyen érthető és egyszerű formában, de minőségi képanyaggal illusztrálva, mutatja be a fényképezést. Megismertet az alapfogalmakkal, szakkifejezésekkel, hogy legalább az alapfogalmakról ne beszéljen az ember sületlenségeket – mint azt híressé vált botrányában pár éve megtette Debreczeni Zita (amit sajnos ilyen kontextusban sosem lehet már kihagyni).

Fényképezésen túl
Mint a könyv alcíme is utal rá, a könyv a digitális fotózással foglalkozik. Analóg technikákat épp csak említés szinten érinti, hiszen a fényképezéssel ma még csak ismerkedők többsége jó eséllyel sosem fog már filmes fényképezőgépet fogni a kezében. Persze ez nem az analóg ellen szól sem részemről, sem a könyv részéről, csak praktikus megfontolás, hogy a címhez kötődő, és így vélhetően az olvasót leginkább érdeklő témával foglalkozhasson. Míg a filmtípusok felsorolása helyett az érzékelők fajtáit, és a fájlformátumokat mutatja be, addig kompenzálni próbálja a szerző a külöféle labor eljárások ismertetésének hiányát. Ezek helyett a mechanikai és optikai ismeretekkel, illetve  a digitális képekre jellemző színhőmérsékleti, színelméleti fogalmakkal, színterekkel, képfeldolgozási lehetőségekkel foglalkozik, és felületesen említi a retusálási lehetőségeket is. Ami pedig (talán) a legfontosabb, hogy a világos és érthető fogalmazás mellett jó minőségű és tetszetős képek kerültek a kiadványba, hogy még fogyaszthatóbbá tegyék a zseb méretű kiadványt.

Alapozáshoz ajánlom
Nem mondom, hogy mindenki vegye meg, mert enélkül nem lehet fotósként létezni. Aki aktívan (és komolyan) fotózik egy ideje, az talán már túl van az alapok jó részén. Bár vannak benne olyan fotótörténeti apróságok, amikkel még nekem is tudott újat mondani, pedig sok ilyenre nem számítottam tőle. Ha eddig csak ösztönösen fényképeztél, de szeretnél komolyabban fotózni, akkor érdemes megvenni, hogy rendezett formában ismerkedj meg a szükséges tudnivalókkal. Ha pedig fotózás közben rendszeresen zaklatnak más fényképezőgép tulajdonosok, hogy milyen beállításokkal dolgozol, vagy egyéb alapismereti kérdésekkel, akkor ajánld bátran, mert sokaknak jól jöhet, és remélhetőleg őszintén hálásak lesznek a tanácsért – feltéve, hogy tényleg elolvassák, nem úgy mint a többség, aki még a fényképezőgép használati útmutatót sem olvassa végig.

A könyv részletesebb bemutatását kihagyom, a kiadó honlapján részletesebb ismertető található, és online meg is rendelheted.

Szolgálati közlemény: Like helyett Ajánlom gomb

2011. december 1. csütörtök

Like helyett Ajanlom gomb facebook Szolgálati közlemény: Like helyett Ajánlom gombTöbben jelezték a fotós szakmát sújtó CNN leépítés kapcsán (is), hogy a Like épp úgy nem szerencsés, mint egy halálhír vagy temetés esetén. Talán ebben a Google +1 szerencsésebb. Minden esetre lecseréltem a posztokhoz tartozó Like gombot Ajánlom gombra, ha tetszik egy írás, akkor használd bőszen!

Móricz Simon bemutatja Csongrád megye sivatagát

2011. október 17. hétfő
Magyar sivatag CsongradMegye photoMoriczSimonNepszabadsag Móricz Simon bemutatja Csongrád megye sivatagát

Fotó: Móricz Simon/Népszabadság

Tudtad, hogy van Magyarországon félsivatagos terület? Tudod milyen ott a mezőgazdasági termelés? Móricz Simon ott járt, hogy bemutassa, hogyan születik az első magyar sivatag.

A Népszabadság fotóriportere Móricz Simon nem mindennapi témát talált Csongrád megyében. Az elsivatagosodó Homokhátságon élő földművesek nehézségeit mutatja be képriportjával. Az érdekes természeti jelenségről a Simon képei alatt megjelenő szöveg mellett a lap cikkéből is érdekes dolgokat tudhatunk meg.

Monika Merva és a Wall Street Journal bemtuatja a Fóti Gyermekvárost

2011. július 1. péntek
CityOfChildren photoMonikaMerva Monika Merva és a Wall Street Journal bemtuatja a Fóti Gyermekvárost

Fotó: Monika Merva

A magyar családfájú amerikai fotós, Monika Merva idén tavasszal fotóalbumot adott ki a Fóti Gyermekvárosban készült fotóiból. A válogatás képeiből a Wall Street Journal fotóblogja közölt néhányat.

Mint Hernádi Levente fogalmaz: “Ritkán van hazai feature a Wall Street Journal-on, mert hát miért lenne.” Ha hinni lehet egy viszonylag egyszerű keresésnek az oldalon, akkor még sosem volt magyar anyaguk.
Most viszont egy nagyon személyes történetet közölnek az ’50-es évek szociális ellátórendszerének egyik érdekes intézményéről, a Fóti Gyermekvárosról. Mint a galéria bevezetője írja, a fotóst figyelmeztették, hogy nem lesz könnyű dolga, szinte lehetetlen bejutnia. Közel egy évbe telt, és személyes ismeretségeket is igénybe kellett vennie, de végül sikerült.

Egy napra kapott engedélyt, hogy meglássák, a gyerekek elfogadják-e. Merva lecsapott a lehetőségre, és több ezer kilómétert utazott New Yorkból, hogy megtudja, átmegy-e a teszten. Mikor megérkezett, egy zárkózott lány mellé helyezték, aki fokozatosan egyre barátságosabb lett, és később bemutatta más gyerekeknek is. A gondozók beleegyeztek, hogy Merva további négy napig maradjon. Éjt nappallá téve fotózott ezidő alatt. Következő évben a gyerekek portréival tért vissza, majd minden azt követő évben egészen 2009-ig, kivéve 2006-ban, mikor a saját gyermeke túl kicsi volt még az utazáshoz. Minden úján hozott magával a fotóiból ajándékba a gyerekeknek. Monika Merva könyvét, City of Children címen idén tavasszal adták ki az Egyesült Államokban.