‘ajánló’ címkével ellátott bejegyzések

Könyvajánló – David Prakel: Expozíció

2012. január 30. hétfő
DavidPrakel Expozicio ScolarKiado Könyvajánló   David Prakel: Expozíció

David Prakel: Expozíció

Az expozíció a fotózás egyik legalapvetőbb fogalma. David Prakel könyve az egy mondatban definiálható alapfogalmat egy teljes kötetnyi terjedelemben tárgyalja. Részletesen bemutatva közben mit érdemes tudni róla. Ráadásul nem csak az analóg filmes gondolkodásmódot szem előtt tartva, hanem a digitális megoldásokra is kitér.

Mint a könyv ismertetője fogalmaz, “Rosszul sikerült expozícióból ritkán lesz jó kép. A modern fényképezőgépek bonyolult fénymérői végeredményben csak két értéket számítanak ki, a záridőt és a rekeszértéket. A motívumprogramok és az automatikus expozíció használata kényelmes, de a gondolatainkba nem látnak bele, ehelyett csupán a világ közmegegyezésen alapuló látásmódját tükrözik. Az így készült képek a fényképezőgép gyártójának nézőpontját mutatják, nem a sajátunkat.”

Szótári értelemben az expozíció az a fénymennyiség, ami a felvétel készítése során a filmre vagy érzékelőre jut. De sokkal több rejlik mögötte puszta technikai paraméternél. Kifejezésmódok, mögöttes gondolatok, esztétikai hatások, és megannyi lehetőséget kínál.
Ezeket veszi sorra David Prakel: Expozíció című könyve, ami a Scolar Kiadó könyveitől megszokott módon, remek kivitelben, és száznál több remek fotón, illetve ábrán illusztrálva mutatja be különféle képi megoldásokat.

Túry Gergely 10 éve az utolsó sorozást fényképezte

2011. december 14. szerda
Sorozas2001 photoTuryGergelyHVG Túry Gergely 10 éve az utolsó sorozást fényképezte

Fotó: Túry Gergely/HVG

A HVG ott volt tíz éve a 2001-es utolsó sorkatonák bevonulásakor. Most, hogy újra napirenden a sorkatonaság, előkerültek a régi képek.

Túry Gergely ott volt az utolsó sorozások egyikénél, amiből a napokban visszaemlékező Nagyítás jelent meg. Gergő már akkor ott volt, és dokumentált, mikor én még csak abban reménykedtem, hogy megússzam a sorozást. A fotóriporteri pályáról akkor még nem is álmodtam. Ha minden igaz, akkoriban még úgy gondoltam, hogy majd programozó leszek. Aztán valahol kisiklottak a bitek, és humán jellegűbb területre keveredtem.
Ma már úgy gondolom, talán lehet, hogy mégis a programozást kellett volna választom. Vagy elmenni buszvezetőnek, vonatvezetőnek, vadásznak, vagy vadakat terelő juhásznak. Persze ahogy mindenki ért ma a fotózáshoz, úgy mindenki grafikus, informatikus, és programozó is – na meg persze sofőr, és foci edző. De aligha nem informatikusok körében kisebb a leépítés a munkaerő piacon, mint fotósra.

Te voltál sorkatona? Neked milyen emlékeid vannak róla?

Szolgálati közlemény: Like helyett Ajánlom gomb

2011. december 1. csütörtök

Like helyett Ajanlom gomb facebook Szolgálati közlemény: Like helyett Ajánlom gombTöbben jelezték a fotós szakmát sújtó CNN leépítés kapcsán (is), hogy a Like épp úgy nem szerencsés, mint egy halálhír vagy temetés esetén. Talán ebben a Google +1 szerencsésebb. Minden esetre lecseréltem a posztokhoz tartozó Like gombot Ajánlom gombra, ha tetszik egy írás, akkor használd bőszen!

Móricz Simon bemutatja Csongrád megye sivatagát

2011. október 17. hétfő
Magyar sivatag CsongradMegye photoMoriczSimonNepszabadsag Móricz Simon bemutatja Csongrád megye sivatagát

Fotó: Móricz Simon/Népszabadság

Tudtad, hogy van Magyarországon félsivatagos terület? Tudod milyen ott a mezőgazdasági termelés? Móricz Simon ott járt, hogy bemutassa, hogyan születik az első magyar sivatag.

A Népszabadság fotóriportere Móricz Simon nem mindennapi témát talált Csongrád megyében. Az elsivatagosodó Homokhátságon élő földművesek nehézségeit mutatja be képriportjával. Az érdekes természeti jelenségről a Simon képei alatt megjelenő szöveg mellett a lap cikkéből is érdekes dolgokat tudhatunk meg.

Monika Merva és a Wall Street Journal bemtuatja a Fóti Gyermekvárost

2011. július 1. péntek
CityOfChildren photoMonikaMerva Monika Merva és a Wall Street Journal bemtuatja a Fóti Gyermekvárost

Fotó: Monika Merva

A magyar családfájú amerikai fotós, Monika Merva idén tavasszal fotóalbumot adott ki a Fóti Gyermekvárosban készült fotóiból. A válogatás képeiből a Wall Street Journal fotóblogja közölt néhányat.

Mint Hernádi Levente fogalmaz: “Ritkán van hazai feature a Wall Street Journal-on, mert hát miért lenne.” Ha hinni lehet egy viszonylag egyszerű keresésnek az oldalon, akkor még sosem volt magyar anyaguk.
Most viszont egy nagyon személyes történetet közölnek az ’50-es évek szociális ellátórendszerének egyik érdekes intézményéről, a Fóti Gyermekvárosról. Mint a galéria bevezetője írja, a fotóst figyelmeztették, hogy nem lesz könnyű dolga, szinte lehetetlen bejutnia. Közel egy évbe telt, és személyes ismeretségeket is igénybe kellett vennie, de végül sikerült.

Egy napra kapott engedélyt, hogy meglássák, a gyerekek elfogadják-e. Merva lecsapott a lehetőségre, és több ezer kilómétert utazott New Yorkból, hogy megtudja, átmegy-e a teszten. Mikor megérkezett, egy zárkózott lány mellé helyezték, aki fokozatosan egyre barátságosabb lett, és később bemutatta más gyerekeknek is. A gondozók beleegyeztek, hogy Merva további négy napig maradjon. Éjt nappallá téve fotózott ezidő alatt. Következő évben a gyerekek portréival tért vissza, majd minden azt követő évben egészen 2009-ig, kivéve 2006-ban, mikor a saját gyermeke túl kicsi volt még az utazáshoz. Minden úján hozott magával a fotóiból ajándékba a gyerekeknek. Monika Merva könyvét, City of Children címen idén tavasszal adták ki az Egyesült Államokban.